Connect with us

Minden ami NFL

A 7 gondolatai – Nincs igazán jó csapat a ligában, de akkor ki nyeri a Super Bowlt?

Itt az év vége és lassan az alapszakasz vége is, úgyhogy el kell lőni a take-eket, így tehát ismét jövök hét aktuális témával, ami foglalkoztat így két nappal szilveszter és két fordulóval a rájátszás előtt. 

  • Végre nincs Igazán Jó Csapat a ligában, ez pedig jót tehet a playoffnak
  • A 16. fordulóban a kockák visszavágtak, itt a negyedik kísérletes forradalom
  • Joe Burrow felemelkedett a top irányítók közé
  • Kliff Kingsbury pontosan az az edző, akinek eddig is gondoltuk
  • Mitől, kitől, miért ilyen jó az Eagles futójátéka?
  • Kinek adnám az MVP-címet és a többi díjat?
  • Ki nyeri a Super Bowlt? Jósolok a rájátszásra!

Nincs Igazán Jó Csapat a ligában

Az NFL nagyra tartja az esélyegyenlőség, a paritás ideológiáját, hogy bárki bárkit megverhet és megnyerheti a Super Bowlt. De azért valljuk be, hogy régen volt olyan év, amikor nem volt 1-2 kimagasló favorit, amely aztán be is jutott a nagydöntőbe. Idén nincs ilyen topcsapat, akit magabiztosan a Super Bowlba várnánk. Legalábbis az én szememben biztosan nincs.

Tudtok olyan csapatot mondani, aki egyértelműen jó és megbízhatunk bennük, hogy minden héten odateszik magukat és bejutnak a Super Bowlba? Én nem tudok. Az egyik első kiemelt jelenleg a Chiefs, amely ellen van egy tisztán látható ellenszer, és még ha Reid talált is rá pár visszavágást és megoldást, az egyértelmű, hogy nincs azon a szinten a támadósor, mint az utóbbi két évben, az utóbbi három forduló pedig nem feledtette még velem a korábbiakat. A másik első kiemelt a Packers, amely egy kétpontosra volt attól, hogy kikapjon a Tyler Huntley vezette cserecsapatos Ravenstől és egy be nem fújt illegal contact büntetésre attól, hogy kikapjon a 4 interceptiont dobáló Mayfield vezette Brownstól, miközben az Eaglesnek is simán jobb a pontkülönbsége, mint a Sajtfejeknek.

A Buccaneers épp tele van sérültekkel, a Titansbe talán visszatér majd Henry, aki talán jó formában lesz és akkor talán jók lehetnek ismét – de már vele együtt és a legjobb eredmények ellenére sem éreztem őket igazán meggyőzőnek vagy megbízhatónak, ez pedig még mindig túl sok “talán”. A Cowboys elvileg csodatámadósora a Washington covidosokkal teletűzdelt csapatának leigázása előtt a 20 pontot nem tudta átlépni heteken keresztül, a Billsen meg minden futni tudó csapat átgázolt már egyszer és a most vasárnapi Patriots elleni siker előtt jó régen vertek meg bárki számottevőt (az 5. héten a Chiefst).

Ez az egész pedig két dolgot vonz magával. Egyrészt sokkal nehezebb és idegőrlőbb a dolga annak, akinek az a munkája, hogy az NFL-ről írjon (mint nekem), másrészt viszont sokkal kiszámíthatatlanabb lehet a rájátszás, ami pozitív lehet a nézők, szurkolók számára.

Ja, és idén ott van a Covid-faktor is, amely egy adott héten tönkreteheti bármelyik csapat szezonját, mert 20 játékost nélkülözve nem igazán nyer senki a playoffban. Ez mondjuk nem biztos, hogy növeli a nézői élményt, de a kiszámíthatatlanságot mindenképp.

A kockák visszavágtak!

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

A 15. forduló a nagyközönség szemében alaposan visszavetette az analitikát, hiszen a Chargers úgy kapott ki primetime meccsen, hogy többször is sikertelenül ment neki negyedik kísérletnek, a Ravens meg a végén kétpontost választva bukott el a Packers ellen (ami egyébként nem volt analitikus döntés, de ez most mindegy).

Na a 16. héten viszont a kockák visszavágtak! Ezen a héten 57 negyedik kísérletnek mentek neki a csapatok, és soha nem volt még annyi sikeres negyedik kísérlet egy fordulóban, mint most (35).

A hét legnagyobb meccsén a Bills és a Patriots együtt 8/10 volt negyedikre, amiből az egyik hail mary volt, tehát igazából 8/9 arányban sikeresen hajtották végre ezeket. Ráadásul még az egyetlen elrontott negyedik kísérlet is összességében sikeres volt a Bills részéről, hiszen beszorította a Patriotsot a saját 2 yardására, ahonnan nem tudott kijönni, puntolt, majd a Bills pontot szerzett (igen, ez is benne van az analitikus modellek valószínűség-számításában).

Egyértelmű, hogy növekvő trend az edzők körében, hogy többször mennek neki a negyedik kísérleteknek. Ez a hét rekordokat döntött Ben Baldwin nyílt forráskódú modelljének az ajánlását tekintve is, azaz minden eddiginél többször mentek neki az edzők negyedikre, ha azt ajánlotta a modell, hogy ezzel jobb lesz a győzelmi esélyük. Egyre több főedzőt győznek meg ezek a modellek, illetve a mögöttük lévő emberek, a mögöttük lévő logika és a valószínűségek. Ez pedig egy jó dolog, így aki időben felszáll erre a vonatra, az sokat nyerhet ezzel. Aki meg kimarad, az bizony lemarad.

Burrow felemelkedett a top irányítók közé

Volt már egy másodéves irányító, akit felemeltem ebbe a kategóriába idén, és Justin Herbert után Joe Burrow is megérkezett a legnagyobbak közé. Nem feltétlen és konkrétan a Ravens elleni 525 yardos teljesítményével (igen, tudom gyakorlócsapat secondary), hanem amit egész évben művel. A PFF-nél konkrétan a legjobb értékeléssel rendelkezik 16 kör után (Herbert pedig harmadik), és persze nem kell ilyen messzire menni, meg le is lehet tojni a PFF-et, de akinek van két szeme (vagy akár csak egy is), az látja, hogy ez a csávó baromi jó. Kiválóan érzi a zsebet, pontos, hozza a nagy játékokat és a könnyűeket is, okos, érett, igazi vezér.

Ráadásul megvan benne az a Michael Jordan-es, Tom Brady-s kvalitás, hogy mindenhonnan extra motivációt tud gyűjteni. Erre pedig tökéletes példa a múlt hét, amikor a Ravens védőkoordinátora, Wink Martindale mondta, hogy nem fogják a Rodgers ellen használt blitzmentes taktikát használni ellene, hiszen neki még nem kezdték el varrni az arany zakóját. Martindale egyáltalán nem állított valótlant ezzel, de ez egy teljesen felesleges megszólalás volt, amivel egyes egyedül azt érte el, hogy felhúzta a Bengals irányítóját a meccs előtt, aki csak azért is meg akarta mutatni, hogy milyen király is ő valójában.

És oh boy, meg is mutatta.

A meccs végén is vitte előre a csapatát, amikor megmondták neki, hogy ne futkosson, meg ne dobjon mélyre. Burrow mégis csinálta ezeket, ráadásul sikeresen, és már-már megalázó vereséget mért az ellenfélre. Ő pedig megérkezett az elitbe.

Kingsbury még mindig ugyanaz az edző, akinek gondoltuk

Kliff Kingsbury tavaly, aztán idén még inkább elhitette velünk, hogy ő egy Igazán Jó Edző – ha már ezt a jelzőt használtam fentebb a csapatoknál. Csak aztán valahogy valami a szezon második felében az ő hibáján kívül mindig rosszul alakul – gondolhatnánk. Tavaly Kyler Murray sérülése limitálta a mozgékonyságát és ezáltal a támadósort, idén pedig Rodney Hudson és DeAndre Hopkins kiesése jelenti a Cardinals offense végzetét. És kétségtelenül mindegyik tényező szerepet játszott abban, hogy a Cardinals rosszul fejezte, illetve fejezi be a szezont. Az irányító limitáltsága, egy elit center és egy elit elkapó elvesztése nyilvánvalóan nagyon fájó. De az Igazán Jó Edzők tudnak alkalmazkodni ezekhez. Na és Kliff Kingsbury a jelek szerint nem tartozik közéjük.

Mike Sando összeszedte, hogy hogyan kezdték és hogyan fejezték be a szezont Kingsbury csapatai. A különbség pedig elképesztő:

Hogy miért van ez? Mert Kingsbury nem tud alkalmazkodni, változtatásokat eszközölni szezon közben. Alapvetően van egy jó koncepciója, amit a holtszezonban kitalál és felépít, az működik, ez látszik az utóbbi két év eredményeiből. Azonban az NFL-edzők a 6-7-8. hét környékére teszik azt az időszakot, amikor már kiismerik az ellenfeleket, le tudják szűrni az addigi trendjeiket és innentől jobban fel tudnak rájuk készülni.

Minő meglepetés, épp ezt követően esnek össze Kingsbury csapatai. A védelmek válaszaira nincs újabb válasza Kingsburynek, ezt nem tudja a szezon rohanása közben kitalálni. És ez az, ami Igazán Jó Edzővé tenne valakit.

Emellett számomra az egyik legfrusztrálóbb Kingsburyben az, hogy mennyire merev, amit az elkapókkal csinál (és ez is kapcsolódik az alkalmazkodókészséghez). Tavaly elég sok szó esett arról, hogy Hopkins mennyire limitált útvonalfát futott a szezon vége felé, és hogy mindig kizárólag a bal oldalon állt fel. Idén pedig azt látjuk, hogy ahelyett, hogy Hopkins kiesésével mindenki eggyel előrébb lépne a depth charton és a Green-Kirk-Moore trióval rohamozna a Cardinals, Hopkins helyére feljön a Rondale Moore-nál egyértelműen rosszabb Antoine Wesley, és a Wesley-Green-Kirk trió van fenn a pályán, Moore meg ül a padon.

Hogy miért? Mert nagyon merevek az elkapószerepek Kingsbury támadósorában, és aki X elkapóként edz, az csak X elkapóként játszhat, sehogy máshogy. Aki meg Z-ként, az csak Z-ként állhat fel, és nincs semmi mozgástér. Green is alkalmas lenne egyébként az X szerepre Hopkins helyén (jelentős minőségbeli visszaeséssel persze), és akkor vagy kimehetne Moore Z-be, vagy Kirk megy Z-be és Moore a slotba. Így a három legtehetségesebb, legjobb WR-e lenne a pályán a csapatnak ahelyett, hogy az egyiket jegeli a kispadon és játszat egy gyengébbet. Az egyetemen ez lehet működött, ott lehet a rendszer előrébbvaló volt a játékosoknál, de az NFL-ben ennek nem szabadna így működnie.

Mitől ilyen domináns az Eagles futójáték?

Oké, megszakadt a hétmeccses 175+ futott yardos széria, de ettől még ez a futójáték nagyon durva. Ráadásul különleges is. Gyakorlatilag minden jól futó csapatnak megvan az identitása és a preferált blokkolási sémája vagy personnelje, amiben mesteri. A Ravens két futóval, a Browns sok tight enddel áll fel, a Buccaneers Duo koncepciót futtat, a Shanahan-McVay fáról a 49ers, a Packers vagy a Vikings zónablokkolásban kiváló, a Titans az erőre épít. És így is építették fel a falukat és a rendszerüket.

Az Eaglesnél viszont nincs ilyen meghatározott stílus, ez a támadósor mindenféle helyzetben kiváló, legyen az bármilyen personnel, under center vagy shotgun, handoff vagy QB futás, zóna- vagy power blokkolás (oké, Duót nem futtatnak). Ez látszik az alábbi táblázatban Ben Solak jóvoltából.

Ilyen nem igazán létezik az NFL-ben, ennek nem lenne szabad így működnie. Az Eaglesnél mégis megy. És hogy mi áll emögött? Nyilván segít, hogy egy nagyon jól futó irányító van a center mögött, aki önmagában megváltoztatja a védelmek hozzáállását és a matekot. Mondhatjuk, hogy a támadófal a katalizátor az egészhez, és nem járunk messze a valóságtól. Jordan Mailata, Jason Kelce és Lane Johnson alapkövei a támadófalnak, de a guard posztokon cserék, sőt a cserék cseréi játszanak a sérülések miatt, tehát nincs meg a kontinuitás, ami elég fontos a falban, hiszen ha valaki hibázik, az egész koncepció mehet a levesbe.

Ennek ellenére ez a fal baromi jól játszik, és övék is az érdem, de van még valaki, aki ennél is nagyobb dicséretet érdemel, ő pedig Jeff Stoutland, a támadófal edzője. Ő a liga egyik, ha nem a legjobb OL-edzője, nem véletlenül élt túl három rezsimváltást is Philadelphiában, idén ráadásul a futójátékért felelős koordinátornak is kinevezték. Egyik nagy erénye, hogy kiválóan fejleszti a játékosait, lásd hetedik körös, focilabdát korábban nem is látó Mailata, vagy a liga legkisebb támadófalembere, Kelce, de a cserék is mindig megbízható játékot nyújtanak.

Ilyen különleges futójátékot, ami mindenféle blokkolásban a legjobbak közt tud lenni, senki más nem tudott a ligában összerakni, úgyhogy le a kalappal Stoutland előtt.

Kinek adnám az MVP címet és a többi díjat?

Két hét maradt hátra az alapszakaszból, így meg lehet még változtatni a díjak sorsát, de azért itt-ott már kialakultak a nyertesek, vagy minimum a top favoritok. Lesz majd róla az alapszakasz után cikkünk hosszabban, szóval most csak röviden minimális hozzászólásokkal hoznám az én listám.

  • MVP: Justin Herbert Aaron Rodgers
  • Év Támadója: Jonathan Taylor és Cooper Kupp
  • Év Védője: TJ Watt
  • Év Újonc Támadója: Creed Humphrey
  • Év Újonc Védője Micah Parsons
  • Év Főedzője: Frank Reich
  • Év Visszatérője: Dak Prescott

Az Év Védőjéről már írtam múlt héten, azóta nem változott a helyzet más irányba, legfeljebb csak még inkább Watt felé. Az Év Támadójánál csalok, de volt már megosztott MVP cím, szóval miért ne? Mindketten maximálisan megérdemlik. Az Év Újonc Támadója Mac Jones lesz, és ha legértékesebb újoncról lenne szó, akkor én is neki adnám a díjat. A legjobb viszont nem ő volt, és ugyan soha a büdös életben nem kapja ezt a díjat támadófalember, de Creed Humphrey újoncként top3-as center a ligában. Az Év Edzője volt még nagyon fogós kérdés, mert senki sem emelkedik ki ebben a kategóriában. Végül két jelöltem volt, Reich mellett LaFleur. Mindketten egészen kiváló munkát végeznek, és ugyan a valóságban szerintem LaFleur nyeri majd a jobb mérleg miatt, nálam Reich a díjazott, mert neki Wentz köré kell építenie valamit (LaFleur kapcsán fel szokott jönni a kérdés kommentekben, hogy akkor ő jó edző-e, erre igen a válaszom). Parsons és Prescott a kategóriájában egyértelmű, és szerintem Rodgerst sem kell különösen indokolni.

Ki nyeri a Super Bowlt?

Ahogy fent írtam, nincs Igazán Jó Csapat a ligában, így senkit sem gondolok igazi favoritnak a Super Bowlra, mindenki verhető, jobban mint bármikor. Ráadásul a covid miatt különösen nehéz idén jósolni bármire is, ami nem aznap történik. De azért…

Let’s have some fun!

Fogunk még két hét múlva is jósolgatni szerkesztőségi szinten, de gondoltam szórakozok most egy jót ezzel. És hát két ágrajz, dupla esély. 

Bepipálgattam az ESPN playoff machine-ban a maradék két forduló általam vélt nyerteseit, amivel kijött a 7-7 rájátszás-résztvevő, aztán elkezdtem gondolkodni, ki nyeri majd a matchupokat. És sokkal kevésbé volt szórakoztató, mint vártam. Sokkal inkább idegőrlő.

Az NFC volt könnyebb nekem, itt minden wild card meccset egész egyértelműnek érzek, vagy legalábbis ezekre tenném a legnagyobb zsetonokat. Egy körrel később a Cowboys most egészségesebbnek tűnik a Bucsnál, és a labda mindkét oldalán jól muzsikál, a Packers pedig stabilabb a Ramsnél, ráadásul ha visszatérnek a sztársérültek, akkor még jobb lehet. És stabilabb a Cowboysnál is, pedig szerintem amúgy legjobb napján a Cowboys végig tudna menni az egész mezőnyön – csak azt nem hiszem még el, hogy minden héten tudja ezt hozni a Dallas.

Az AFC-ben őskáosz van, a fejemben meg aztán főleg. Itt talán a Bills wild cardos továbbjutásában vagyok a legmagabiztosabb, és az sokat elmond, mert ezt sem tenném 60-65% fölé. A Colts szerintem jobb edzői miatt verheti a Bengalst, de Wentzből meg nem nézek ki két jó, hibamentes meccset egymás után, így a divisionalon már nem tudtam túljuttatni őket, pedig a Bills elleni matchupról láttuk már idén, hogy nekik kedvez. A Chargerstől láttuk most hétvégén, hogy a Texanstól is képesek kikapni, az esetlegesen visszatérő Henryvel meg szétfuthatja őket a Titans, de lehet nem kell ezt túlreagálni, hiszen két hete covidmentesen meg jobbak voltak a Chiefsnél… Egyenlő feltételek mellett szerintem verhetnék is a KC-t, de Andy Reid és a bye week esete ugyebár… A Billst pedig épp azért építették fel így, hogy a Chiefst megverhessék.

Így jobb híján a Bills jut be a nagydöntőbe, pedig őket sem érzem azért olyan erősnek. És ezért jobb híján a Packerst jóslom SB-győztesnek, Rodgersnek összejön a Last Dance, aztán meglátjuk mi lesz vele jövőre.

Az egész játék alatt ismét az tudatosult bennem, hogy tényleg nincs egyetlen csapat sem, amelyikben úgy igazán tudok bízni. Ezért nagyon érdekesnek ígérkezik a rájátszás. 

**Kiemelt kép: Complex Original**

[/ppp_patron_only]

Related Topics

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!