Connect with us

Összefoglaló

Burrow elképesztő volt, Foles fordított a hóban, meglepő verésbe szaladt bele a Chargers

Joe Burrow egészen elképesztő teljesítményt rakott le az asztalra, megverve a Ravenst. Nick Foles idei első (és egyetlen?) kezdő meccsén győzelemre vezette a Bearst a havas Seattle-ben. A Chargers durván beleszaladt a késbe és simán kikapott a Texanstól. A Raiders pedig csoportrangadót nyert a Broncos ellen. 

Baltimore Ravens @ Cincinnati Bengals 21 – 41

Nehéz jelzőket találni a Bengals támadósorára. Tény, hogy a Ravens védelemben kulcs hiányzók voltak és a corner sorból a meccs közben még Anthony Averett is kidőlt, de ekkora dominanciára valószínűleg senki sem számított. Joe Burrow 31.8 EPA-t termelt egymaga a meccsen, ami a legtöbb a 2019-es szezon 5. hete óta. A Bengals a nyitódrive-ból még csak field goalt ért el, azonban az azt követő 4 labdabirtoklásukból egyaránt TD-t  és ekkor még csak a félidőnél jártunk. A pontgyártást a 2. játékrészben is folytatták további 10 ponttal, így az első 7 támadósorozatukból pontokat tettek a táblára, ami akár 8 is lehetett volna, de 50 yardról McPherson kihagyott egy mezőnygólt a 4. negyed vége felé, ezzel megtörve a sorozatot.

Burrow lélegzetelállító volt, 525 passzolt yarddal és 4 TD-vel fejezte be a meccset. Ez az 525 yard minden idők 4. legtöbbje a ligában egyetlen meccsen és csupán további 3 yard választotta el, hogy az örökranglista második helyére lépjen fel. A Bengals offense olyan napot fogott aki, amit ritkán látni. Tee Higgins 194 yardig és 2 TD-ig jutott 12 elkapásból, de Ja’Marr Chase is 125-öt kapott el. Remekül mozgatták őket és tudtak azzal zavart okozni, hogy az elsősorban a pálya szélén dolgozó Chase több alkalommal is középen kapott el labdákat vagy comeback route-okon, míg Higgins és Boyd támadta a pálya hátsó részeit. Nem a futójátékról szólt a találkozó, de Joe Mixon is elért 135 scrimmage yardot (ebből 70-et elkapásból) és 2 total TD-t.

A Ravens egyszerűen tehetetlen volt, pedig egy átlagos napot kifogó hazaiakkal még akár jó meccset is játszhattak volna. A még csak alig két hete a csapatban játszó Josh Johnson mindent megtett, amit egy 3. számú, év közben beugró irányítótól várni lehetett. Az első félidőben két remek drive-ot vezetett végig és szerzett a Ravens 14 pontot.

A meccs legvégén dobott ugyan egy interceptiont, de ez már csak a görcsös erőlködésnek volt köszönhető. A Bengals pass rush, elsősorban Trey Hendrickson meg tudta időnként zavarni és össze is hozott két fumble-t, habár Johnson ezekből egyet sem vesztett el. Végül 300 yard fölé jutott, elsősorban Mark Andrewsnak (125 yard, TD) és James Prochenak (76 yard) köszönhetően és a 3. negyedben dobott 2. TD passza után 21-34-nél még volt is egy kis izgalom a levegőben, de a Bengals Higgins TD-jének köszönhetően szerte foszlatta a fordítás reményeit. A Ravens egészen elképesztő, hogy múlt héten Tyler Huntley-val, most pedig Johnsonnal is képes volt ha nem is lehengerlő, de normális offense teljesítményt összehozni, ami mellé ha volna egy teljesen egészséges és top formában lévő védelmük, teljesen más végeredmények születhettek volna.

A Bengals ezzel 2009 után először tudta oda-vissza verni a csoporton belül a Ravens, Steelers duót és így ült fel az AFC North tetejére, immár meccselőnnyel. Jövőhéten a Chiefst fogadhatják, ahol matematikailag még az első kiemelésre is lesz esélyük egy győzelemmel, de ehhez a zárófordulóban is ki kéne kapjon a Kansas City. Igazából a Bengalsnak a 18. fordulóra kell összpontosítani, ahol ha le tudják győzni a Brownst, biztosan övék lesz a csoport. Erre pedig ilyen támadójátékkal remek esélyük van.

Fun fact: A Cincinnati lett az első csapat a ligában, ahol két elkapó is túljutott az 1000 elkapott yardon úgy, hogy mindketten még 23 év alattiak.

(alatriste)

Chicago Bears @ Seattle Seahawks 25-24

A mérkőzés, ahol az volt a tét, melyik New York-i csapat húzhat magasabban a jövő évi drafton. Nagy havazásban kezdődött a találkozó, ami miatt mindkét csapat a futójátékosaira támaszkodott, az irányítók pedig game manager módba kapcsoltak (Wilson 16/27, 181 yard, 2 TD – Foles 24/35, 250 yard, 1 TD). A futás pedig a Seattle-nek és Rashaad Pennynek ment jobban, a korábbi első körös futó 135 yarddal és 1 TD-vel zárt, míg David Montgomery 2,1 yardos átlaggal futott, cserébe nagyon hasznos elkapásokkal segítette a csapatát (7/61 yard).

Két 3&outtal kezdett mindkét csapat, majd Penny 25 yardos futása után az újonc Thomas Graham védekezett egy az egyben DK Metcalfen, és a párharcot nem meglepő módon a hazaiak elkapója nyerte, aminek az eredménye egy 41 yardos TD lett (Metcalfnek ezen kívül egy 0 yardos elkapása volt, de a visszatérő Lockett is 3/30 yardon maradt). A Bears megpróbált egy hosszú támadással válaszolni, de a 15 playből álló drive vége turnover on downs lett, cserébe a Seahawks egy 3&out után egy nagy punt visszahordást engedett Dazz Newsome-nak. A 15 yardosról indulva pedig nem hibázott a Chicago, Montgomery futott be egy yardról, és itt volt utoljára döntetlen az állás. A Seattle erre levezette a saját hosszú drive-ját, ők viszont TD-t értek el belőle, Gerald Everettnek volt két fontos elkapása harmadik kísérletre, majd Rashaad Penny szerzett 6 pontot. A félidő vége előtt még volt egy 26 yardos elkapása a tight endnek (4/68 yard, 1 TD), aminek a vége egy Myers mezőnygól lett, 10 pont előnnyel ment szünetre a Seahawks.

A második félidő is hasonló mederben csordogált, érezni lehetett, hogy sem offense, sem defense oldalon nem kiemelkedő a Seattle, de a Bearsből még kevésbé lehetett kinézni a fordítást. Rasheem Green és Carlos Dunlap is kétszer sackelte a 3. számú QB-t, azonban Khalil Herbert egy 20 yardos futott TD-vel szépíteni tudott. Penny továbbra is szépen termelte a yardokat, 32 yardos futása után pedig Everett szerzett 24 yardos TD-t. A negyedik negyed elején Santos mezőnygóljával szépített a Bears, azonban a Seattle könnyen végigmasírozott a pályán, viszont 3. kísérletre Robert Quinn megszerezte idei 17. sackjét, Jason Myers pedig 39 yardról mellérúgta. Volt még 7 perce a Bearsnek az egyenlítésre, először csak egy turnover on downs jött össze, a következő próbálkozásból azonban Mooney (5/57 yard) és Montgomery vezérletével eljutottak a 15 yardosig. Ott pedig 3.&14-re Foles megtalálta a korábbi Seahawks tight endet, Jimmy Grahamet, Matt Nagy pedig behívta a kétpontos kísérletet, amit Damiere Byrd húzott be, megnyerve a találkozót.

Nem volt egy színvonalas vagy látványos találkozó, a havazás miatt valamennyire különleges volt, sok tanulságot nem lehet belőle levonni, de legalább láttunk egy fordulatos végjátékot. Végül az a csapat nyert, amelyik jobban akarta a győzelmet, így a Giants draftpozíciója romlott, a Jetsé pedig javult pár helyet.

(löfli)

 

Los Angeles Chargers @ Houston Texans 29-41

A Chargers kis túlzással bebiztosíthatta volna a rájátszásrészvételét a Texans elleni kötelező győzelemmel, ehelyett bántóan simán kikapott. És nem azért, mert a Texans emberfelettit nyújtott volna (bár ez is nézőpont kérdése) – egyszerűen Justin Herberték felköptek a magasba, majd szépen aláálltak.

A mérkőzés elején nem úgy nézett ki, hogy itt meglepetés lesz. A Chargers az első három drive-ból feltett 12 pontot, és bár volt egy TD-je és egy mezőnygólja a Texansnak, ez csak a szokásos “a kiscsapat ellövi a két jó drive-ját” forgatókönyvnek tűnt. Talán így is lett volna, ha a következő drive-ban Herbert nem dob egy interceptiont, amin fellelkesülve a Houston egy 94 yardos TD-drive-ot vezet.

17-12 a hazaiak javára – nem jó, de nem is tragikus a Chargers szempontjából. Igaz, a második félidőt a Texans kezdte, de egy kihagyott mezőnygól után a Los Angeles máris két pontra csökkentette a hátrányát. Sokan már a Houston puntjára készültek, de erre a mérkőzés hátralévő részében nem került sor. A hazai csapat előbb egy 16 playből álló, 75 yardos, hétperces TD-drive-ot vezetett, majd Justin Jackson fumble-je után mezőnygólt rúghatott, majd ismét jött egy 9 playből álló, 72 yardos TD-drive. Erre a Chargers egy TD-vel és egy pick-sixszel reagált, majd 41-23-as hátrányban még szépített, de a harmadik negyed felére effektíve eldőlt a találkozó és teljesen megérdemelten, mi több magabiztosan nyert a Texans.

A meglepetésgyőzelemnek egyik döntő faktora az volt, hogy Davis Mills effektíve elit szinten játszott. Ugyan Joey Bosa hiányában nem volt rajta nyomás, de még ez sem indokolta azt a rengeteg nagy játékot és okos megoldást, amit bemutatott. 254 yardot és két TD-t passzolt turnover nélkül – ha nem tudjuk, ki kicsoda, akkor a cikkeket olvasva egy átlag szurkoló simán Herbertnek hiszi, pedig még Brandin Cooks sem állt rendelkezésére.

Emellett teljesen kiütközött az, amit már a szezon eleje óta mondunk mi is, a rajongók és a szakértők is, de a Chargers menedzsmentjének valamiért mégsem tűnt fel – nincs futás elleni védelem. A Texans amúgy nem valami jó támadófala ólajtónyi lyukakat nyitott, így Rex Burkhead 22 futásból 149 yardot és két TD-t tett fel a táblára, összesen pedig 189 futott yardot jegyzett a gárda. A Houston ezáltal simán tudta menedzselni az órát, 34 percen és 52 másodpercen keresztül volt nála a labda, szemben a Chargers 25:08-cával. Bár nem ütközött komoly ellenállásba, de ettől még közel tökéletes teljesítményt nyújtott a Mills vezette offense.

A houstoni védelemről már nem mondható el ugyanez, gyakorlatilag lehozta ugyanazt, mint a Chargers védelme (nulla nyomás, futás és passz ellen is kuka), persze annyi különbséggel, hogy míg Mills remekelt, addig a Los Angeles – többek között – három buta turnoverrel módszeresen kivégezte magát. Herbert első interceptionje nagyon rosszkor jött, majd a pick-6-e végleg eldöntötte a találkozót.

Mellette még a covidos Austin Ekelert pótló Justin Jackson hagyott el egy labdát a lehető legrosszabbkor: 24-15-ös hátrányban, a negyedik negyedben, a saját térfelén. Ezt leszámítva egyébként jól játszott, 11 futásból 64 yardot és két TD-t szerezett, illetve nyolc elkapásból 98 yard került a neve mellé – mindkettő a legtöbb volt a csapaton belül, bár ennek jelentős része a meccs végi garbage time-ban jött össze. Ezt egyébként kritikaként is megemlíthetjük, mert bár Mike Williams is covidos volt, de azért Keenan Allen ott volt a pályán és nem a Texans elit védekezése miatt volt csak négy elkapása és 35 yardja. A legtöbben szeretik a legjobb skill játékost tömni a labdával, de Joe Lombardiék ezt másképp gondolták, meg is lett az eredménye.

A Chargers így bajba került a playoffot illetően, jelenleg csak az üldözők táborát erősíti a csapat.

(renningan)

Denver Broncos @ Las Vegas Raiders 13 – 17

Csöndesen indult a mérkőzés, és bár mindkét támadósor képes volt pár first downt szerezni, az első három labdabirtoklásból csak punt született. A sort a Raiders törte meg, amely a meccs leghosszabb támadósorozata után szerzett vezetés Hunter Renfrow révén.

A Broncos csak egy field goallal tudott válaszolni, azt is 55 yardról kellett megoldania McManusnak. A Raiders továbbra is jobban tudta mozgatni a láncokat, de a yardok mellett a labdaeladásokat is elkezdték halmozni. A 2. negyed vége és a 3. negyed vége közt bő 15 perc alatt 3 turnovert is összehoztak. Jacobs és Carr fumble-ját az irányító screenből dobott pickje fogta közre, ami után Bradley Chubb fél yard híján maga szerzett pontot. Azonban végül a meccs egyetlen vendég TD-jét Javonte Williams szerezte.

Az ajándék labdákból a Denver 10 pontot ért el és ez akár 13 is lehetett volna, de McManus a második 55 yardos mezőnygólját már nem tudta értékesíteni.

A Raiders előnye csak azért nem fogyott el teljesen, mert a harmadik negyedben elsősorban Jacobsnak köszönhetően ők is végig tudtak menni a pályán, sőt a kimaradt denveri mezőnygól miatti rövid pályát 3 pontra tudták váltani. A 4. negyed derekán így 4 pontos előnyük volt, ami látva a denveri támadójátékot, amely a 150 yardot sem lépte eddig át, elég magabiztosnak tűnt. A Lock vezette támadósor megpróbált végigmenni a pályán, meg is oldottak egy 4&2-es szituációt is, de egy 3. downra érkező Quinton Jefferson sack után kénytelenek voltak puntolni. A Las Vegasnak közel 4 percet kellett lepörgetnie a meccs végéig, amit meg is oldottak Jacobs és Foster Moreau révén.

A Raiders teljes mértékig megérdemelte a győzelmet. A félidő környéki 3 labdaeladás sodorta csak őket egy nehezebb helyzetbe, de végig ők voltak a dominánsabb csapat. A Broncos mindössze 8 first downt szerzett, míg a hazaiak 22-t. A yardok aránya is 158/342 lett. A csereirányítóval felálló Denver tervét jól ismerte a Raiders és teljesen elvették a futójátékukat. Míg a Gordon, Williams duó 14 futásból 8 (igen, nyolc) yardot szerzett, addig a túloldalon Jacobs 129-et közel 5-ös átlaggal. Derek Carr játéka most sem volt makulátlan, továbbra is nagyon hiányoznak neki a mélységi célpontjai, de a pálya középső zónáját (10-19y) remekül találta meg és a labdaeladásai ellenére is jobban játszott mint Drew Lock.

A Broncos ezzel gyakorlatilag elbúcsúzott a rájátszástól (matematikailag még nem), a Raidersnek viszont a saját kezében van már a sorsa, habár a Colts és a Chargers legyőzése elég nagy falatnak ígérkezik.

(alatriste)

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!