Connect with us

Összefoglaló

Az év meccse maradt a végére, őrült módon alakult ki az AFC rájátszás-mezőnye

Egészen elképesztő zárszót kaptunk az alapszakasz végére, a Chargers és a Raiders olyan meccset rakott le elénk, amit sokáig nem feledünk. A Titans bebiztosította az első kiemelést, a Colts viszont csúnyán kikapott az 1/1-es Jaguarstól, így megnyitotta a kaput a Ravens-Steelers meccs győztese előtt – ezt a találkozót hosszabbításban a Steelers húzta be. A Bills csúnya meccsen hozta a kötelezőt, a Dolphins pedig megint megtréfálta a Patriotsot. 

Los Angeles Chargers @ Las Vegas Raiders 32-35 (h.u.)

Te jó ég! Az év meccse maradt az alapszakasz lezárására, ez valami egészen elképesztő volt. Úgy vágtak neki a felek az összecsapásnak, hogy egy békés döntetlennel mindketten ott lennének a rájátszásban (ennek kialakulásáról később), azonban ha nem egyenlő pontszámmal zárnak, akkor csak a nyertes megy a playoffba és viszi magával a Steelerst. A döntetlenre játszás nyilván csak elméleti opció volt, itt bizony mindkét fél nyerni akart, de végül nagyon közel voltunk ahhoz, hogy ennek ellenére ne legyen nyertesünk – pontosabban mindketten nyertesek legyenek.

Az első félidő kiegyenlített párharcot hozott, ahol két nagy Chargers hibát írhattunk fel, egyrészt egy punt return során elvesztett labdát, másrészt hogy harmadik és 23-ra engedtek egy 22 yardos futást, ami után negyedikre a Raiders megoldotta a helyzetet, majd egy véleményes DPI büntetés után touchdownt is szerzett, ezzel 17-14-es hazai vezetéssel vonultak félidőre a csapatok. A Chargersnél Austin Ekeler szerzett a földön és a levegőben is egy hatpontost, a Raidersnél Hunter Renfrow és Josh Jacobs került fel a táblára egy Daniel Carlson mezőnygól mellett.

Az már itt látszott, hogy a Raiders falai fölényben vannak, ez pedig a mérkőzés további részében is igaz maradt. Herbertet folyamatosan nyomás alá tudták helyezni és nem hagytak időt neki passzolgatni, emellett a futást is jól fogták, saját támadásaikkor pedig Carr közelébe ritkán kerültek védők, és a folyosókat is jól nyitották a Chargers rossz futás elleni védelmét feltörve.

A harmadik negyedben a Chargers kihagyott egy mezőnygólt (nem is ez a csapat lenne, ha nem), aztán Brandon Staley nekiment a saját 20 yardosán negyedik és egyre, a Raiders azonban betömte a lyukakat és megállította a futást! Aztán Herbert is dobott egy interceptiont (Casey Hayward húzta le a labdát volt csapata ellen), a Raiders pedig ezeket a hibákat 12 ponttal büntette meg (újabb Renfrow TD, egy kihagyott kétpontos és két mezőnygól) és 8 perccel a vége előtt 15 ponttal vezetett. Közel voltunk ahhoz, hogy eldőljön.

Itt azonban nem volt vége! Ugyanis Justin Herbert god mode-ba kapcsolt és a következő két drive-ban folyamatos nyomás alatt dobálta a lézereit a társaknak, legalább öt-hat darab harmadik vagy negyedik és hosszút is megoldott, köztük egy negyedik és 21-et a célterület előtt, a kétpontost is megcsinálta, a Chargers pedig konkrétan az utolsó másodpercben kiegyenlített. Egészen elképesztő volt ez a két drive a fiatal irányítótól.

És akkor jöhetett a hosszabbítás, amit a Raiders kezdett. Mezőnygólig jutottak, majd Herbert ismét megoldott egy negyedik és hosszút a saját térfelén, és a Chargers is berúgott egy field goalt, hogy 4:30-cal a vége előtt döntetlenre álljanak a felek. Aztán Carr is megdobta a meccs passzát a részéről, a Raiders átlépett a félpályán, de 38 másodperccel a hosszabbítás lejárta előtt ott tartottunk, hogy harmadik és 4 jön a Chargers 39 yardosán.

Tehát konkrétan egy játékra voltunk attól, hogy döntetlen legyen és a Steelers kiessen, hiszen ha a játék ez nem sikerül, akkor utána a Raiders főedzője, Rich Bisaccia is bevallotta, hogy valószínűleg a döntetlent választották volna. A Chargers futás elleni védelme azonban újra felmondta a szolgálatot, Josh Jacobs szerzett 10 yardot a földön, Daniel Carlson pedig nem hibázott és a Raiders drámai körülmények közt megnyerte a meccset.

A Raiders ezzel történelmet írt, hiszen ideiglenes főedzővel 1961 óta senki nem jutott rájátszásba, Bisaccia előtt le a kalappal, hogy ennyi pályán kívüli történés mellett is eljuttatta idáig a gárdát. A vegasiak ötödik kiemeltként a Bengalshoz látogatnak a wild card körben, a Chargers ellenben készülhet a 2022-es szezonra. A védelemben nagy változásoknak kell jönniük, legalább 5-6 kezdőt le kell cserélni, de legalább támadóoldalon nincsenek nagy problémák, hiszen Justin Herbert lenyűgöző.

(katonadani)

Indianapolis Colts @ Jacksonville Jaguars 11-26

Az utolsó két héten Frank Reich legénységének egy győzelmet kellett volna felmutatnia a Raiders vagy a Jaguars ellen. Az utolsó heti mérkőzésre úgy érkeztek Jacksonville-be, ahol 2014 óta nem nyertek, hogy csak egy győzelemmel jutnak be a palyoffba, míg a másik oldalon egy vereség a biztos 1/1-es választást jelenthette zsinórban a második évben. Ilyen előjelekkel jött a Colts vendégjátéka Floridában, amit mindenki országos 2-esre várt.

Mindenki ezt várta, de nem ezt kaptuk. A Jaguars a legjobb formájában játszott az utolsó körben, míg a másik oldalon ennek pont az ellenkezője volt igaz, ilyen rosszul nem nagyon játszott idén az indianapolisi franchise. Rögtön a mérkőzés első drive-jából láthattuk, hogy ez nem egy sima vendég győzelem lesz, hiszen a Trevor Lawrence vezette offense több harmadik kísérletet is megoldva ért végig a pályán, ahol végül Laquon Treadwell kapta el a labdát az end zone-ban. A szezonban ez mindössze a második alkalom volt, hogy a Jaguars első támadásából végigment a pályán.

Jöhetett a Colts támadóegysége Wentz vezetésével, de rögtön problémába futottak, ami az egész mérkőzésen fennállt, hogy az eddig futás ellen gyengélkedő Jacksonville front7 megállítja a liga legjobb futóját. Egy negyedik és rövid kísérletre is megfogták Taylort, amivel magukhoz vették a mentális előnyt is, amit már a mérkőzés végéig el sem engedtek. Az első 30 percben védekező oldalon szinte tökéletes játékot mutattak be, hiszen mindössze három pontot engedtek ellenfelüknek. Támadóoldalon a feltett 13 pont nem rossz a szezon eddigi részét nézve, de azért két end zone közeli drive-ot csak három-három ponttal tudtak befejezni, ami még megadta az esélyt a vendégeknek a fordításra.

A 15 perc szünet nem volt elég, hogy Reichék életet leheljenek a csapatba, a mérkőzés ott folytatódott, ahol abbamaradt. A Colts futásai nem működtek, Taylor 15 próbálkozásból 77 yardig jutott, és a hátrány csak egyre nőtt, így Wentznek kellett volna megfordítani a mérkőzést. Erre Carson Wentz és az előtte dolgozó fal nem volt alkalmas. 59%-os passzpontosság mellett 185 yardot és egy TD-t, valamint egy interceptiont tudott felmutatni. Nem könnyítette dolgát, hogy hat alkalommal is sackelték, amiből Josh Allen kettőt vállalt magára. A Jaguars védelem egyszerűen minden tekintetben kontrollálta a mérkőzést, amikor a Colts támadói voltak a pályán. A futást szépen fogták meg, a passzjátéknál pedig vagy Wentzre értek oda, vagy a hosszú játékot védekezték le jól.

A Jaguars offense pedig a védelem remeklése közben egyre csak növelte az előnyét. Trevor Lawrence egy mérkőzésre megmutatta, hogy miért is várták őt mint egy messiást Jacksonville-be. 72%-os pontosság mellett 223 yarddal és két touchdownnal zárt, és ami a legfontosabb, hogy a liga egyik legjobb labdaszerző védelme ellen egy alkalommal sem vétettek turnovert. A mérkőzés legszebb jelenetében is részt vállalt, hiszen menekülés közben az end zone végén várakozó Marvin Jones Jr.-t gyönyörűen találta meg.

A mérkőzés hajrájába érkezve már csak egy isteni csoda segíthetett volna a Colts rájátszás álmain, de ez nem jött össze, mindössze az eredményen tudtak szépíteni egy Pittman touchdownnal és kétpontossal. Miután ezzel egy időben a Steelers is nyert, így a Colts nem tudta bebiztosítani a rájátszás helyét, és a szezon közepén mutatott szép feltámadást a kukába dobhatják. A Jaguars pedig három dolognak is örülhetett a mérkőzés végén:

  • Győzelemmel fejezték be a szezont,
  • elütöttek a rájátszástól egy csoportriválist,
  • a Lions győzelmével pedig az 1/1-es választás is náluk maradt.

(kronikk)

Pittsburgh Steelers @ Baltimore Ravens 16-13 (h.u)

Ki gondolta volna, hogy a Colts nem bír az 1/1-es Jaguarsszal és így ennek a mérkőzésnek extrém nagy jelentősége lesz? Persze egy Steelers-Ravens találkozó minden körülmények között rangadó és az esetek többségében mindig jó meccset láttunk, de a Colts meccs fényében ez valami elképesztő lett.

Már az eredményből is látszik, hogy ez a találkozó nem a támadójátékról szólt. A Steelersnél Big Ben még mindig gyengén játszik összességében, a futójátékot teljesen megölte a Ravens (24 futásból 50 yard), az első és egyetlen TD-jét is csak a negyedik negyedben szerezte a csapat. A túloldalon a futójáték működött a liga legrosszabb futás elleni védelme ellen, Latavius Murray és Tyler Huntley 28 futásból 222 yardot és egy TD-t szerzett, illetve még Devonta Freemannek is volt öt futásból 21 yardja. Ugyanakkor Huntley nagyon rosszul passzolt, 141 yard mellett kétszer is eladta a labdát, illetve volt még egy fumble-je is – az egyik INT ráadásul a Steelers célterületén érkezett, ami kulcsfontosságúnak bizonyult. Magyarán egy jó kis brusztolós, darálós meccs volt, ahogy általában a Steelers-Ravens meccsek. Izgalomból viszont nem volt hiány.

A negyedik negyed négy pontos hazai vezetéssel kezdődött, de a Steelersnek sikerült egy 13 playből álló drive végén TD-t szereznie. Erre a Ravens egy mezőnygóllal válaszolt, de még maradt 1:13 az órából. A vendégek neki is mentek, de harmadik és négyre pár centivel rövid lett a játék, így 38 másodpercre még visszakapta a Ravens a labdát, de három incomplete passz után jöhetett a hosszabbítás.

A Ravens nyerte a pénzfeldobást és elég jól kezdődött a drive, aztán a Steelers megállította a futást és Huntley megint nem talált el egyetlen csapattársat sem. Majd jött a forduló drive-ja! A Pittsburgh a saját 17 yardosáról indult, majd 15 játék után elért a Ravens 18 yardosáig úgy, hogy közben Big Ben megcsinált egy 3&7-et, 3&9-et és 4&8-at is, Boswell pedig nem hibázott. Ezzel a Steelers szinte a semmiből bejutott a rájátszásba, míg a 8-3-mal kezdő Ravens számára véget ért az idény.

Végezetül jegyezzük meg, hogy TJ Watt beállította Michael Strahan 22,5 sackes rekordját és csak azért nem döntötte meg, mert Huntley fumble-jénél a bírók úgy ítélték meg, hogy a rossz snap miatt az irányító futóvá változott. Így Watt hiába kapta el a LoS mögött, hiába ütötte ki a kezéből a labdát, a játék hivatalosan nem lett sack. Ezzel együtt aligha kérdés, ki lesz az év védője. Illetve dicsérjük meg Mark Andrewst, akinek ugyan nem sikerült megdöntenie Travis Kelce csúcsát, de az 1361 yardja a harmadik legtöbb valaha egy tight endtől.

(renningan)

Tennessee Titans @ Houston Texans 28 – 25

A Chiefs nyert szombaton, ez pedig azt jelentette, hogy a Titans nem pihentetheti a kezdőit, nyerni kell, ha szeretnék az első kiemelést. Az első negyed játéka azonban nem azt mutatta, hogy annyira akarnák azt a plusz pihenőhetet. Az offense semmit nem csinált, csupán egy kimaradt mezőnygól jött össze. A második negyedben aztán magukhoz tértek a támadók, igaz így is sikerült egy amatőr hibát elkövetni. Beküldték a DT Jeffery Simmonst blokkoló falembernek, mikor 1 yard kellett volna a TD-hez. Simmons blokkolásával össze is jött a TD, de a play előtt elfelejtették bejelenteni Simmonst mint jogosult elkapót, így a touchdown nem volt érvényes.

Ennek a bakinak végül nem lett következménye, Tannehill így is megtalálta Anthony Firksert később a célterületen belül. Ezzel elindult a Titans henger, és a félidő hátralévő részében még további 14 pontot pakoltak fel a táblára, miközben a Texans nem csinált semmit. 21-0 után mindenki azt hitte, véget ért a mérkőzés, az első kiemelés Tennesseeben landol. Legfőképpen a Titans hitte el, és a következő 15 percet teljesen átaludta, esélyt adva ezzel a Texansnak.

A hazaiak úgy döntöttek, itt már nincs értelme finomkodni, minden kreativitást be kell vetni. Ennek eredménye egy flea-flicker TD lett, amivel elkezdtek zárkózni. A következő 2 drive-ból 11 pontot szerzett a Texans, így 3 pontra csökkent a hátrány. Egy újabb punttal a Titans komoly bajba került volna, de érkezett egy olyan játék, amire senki nem számított, és kis túlzással ezen múlt az első kiemelés. 3&5-re saját térfélen Tannehillre odaért Jacob Martin, és már mindenki elkönyvelte a sacket, mikor az irányító valahogy kiszabadult a védő szorításából, és kiosztott egy 36 yardos passzt.

Ezzel az Eli Manning díjas játékkal újra a Titans került lélektani előnybe, végig is vitték a drive-ot, és az újabb TD eldöntött minden kérdést. Már túl kevés idő maradt két pontszerző drive-ra, a Texans így ugyan izgalmassá tette a végjátékot, de megnyerni már nem tudta a meccset.

Noha kikapott a hazai csapat, de ezt szép játékkal tette. Legalábbis ha a második félidőt vesszük figyelembe. Ebbe a 30 percbe mindent beleadtak, és Davis Mills is talán idei legjobb meccsét játszotta 301 yarddal és 3 TD-vel. Egy rég elfeledett játékos is előkerült a meccsen, az elkapó Danny Amendola, akinek a nevét talán három éve hallottuk utoljára, most azonban 7 elkapásból 118 yardot és 2 TD-t szállított. Ha ez volt az utolsó meccse, akkor sikerült emlékezetessé tenni.

A Titans oldaláról nagyon furcsa volt a meccs. Az egyik negyedben legyőzhetetlennek tűntek, a következőben pedig kétségbeesettnek. Végső soron azonban megérdemelten nyertek. Voltak megingások, de nagy hibát egyszer sem követtek el. Tannehill 287 yardig és 4 TD-ig jutott, de ami talán sokkal fontosabb, hogy a passzait szétosztotta az elkapók között. Nem emelkedett ki senki, mindenki hozzátette a maga részét, és ez a fajta kiegyensúlyozottság a playoffban még sokat érhet. Nem ez volt a Titans idei legnagyobb győzelme, de az egyik legfontosabb. És az biztos, hogy a Tannehill sack kiszabadulás ott lesz minden év végi összefoglalóban, mint a play, ami az első kiemelést hozta.

(jarred)

New England Patriots @ Miami Dolphins 24 – 34

Nagy hagyomány Miamiban, hogy megverik a Patriotsotot, főként akkor, ha már magukon nem tudnak segíteni, de az ellenfélnek oda tudnak szúrni. Ez a hagyomány nem most szakadt meg. A Dolphins magabiztosan kezdte a meccset, és már a legelső drive-ban könnyedén végigment a pályán. Ebben a drive-ban Tua végig Jaylen Waddle-t kereste, akinek így összejött a legtöbb elkapás újoncként, valamint a drive végén a TD-t is ő kapta el. Ezután alighogy TD-t szereztek, ismét a célterületen belül volt a Dolphins, Mac Jones ugyanis azonnal eladta a labdát, Xavien Howard pedig visszafutott vele.

14-0 után a meccs majdhogynem eldőlt, a Patriots idén nem az a csapat volt, amelyik nagy hátrányból fordításokra képes. Ennek ellenére a vendégek az utolsó pillanatig küzdöttek, de sokszor saját maguknak nehezítették meg a dolgukat. Rengeteg volt az olyan hiba, ami egyszerű dekoncentráltságból fakadt. Például 4&inchesnél false start a félidő végén. Vagy Mac Jones elejti a snapet a vörös zónán belül. Vagy puntnál illegal formation, ami miatt a Dolphins támadhat tovább.

Ennyi hibát senki nem hagyhat megtorlatlanul, és a Dolphins ki is használta őket, és az utolsó negyedre már egy megnyugtatónak mondható 27-10-es előnnyel fordultak. A Patriots játékában nem volt benne, hogy egy negyed alatt 17 pontot ledolgozzanak, mégis majdnem ez történt. Valahogy sikerült az oldalvonalnál feltüzelni Jonest, aminek hatására elkezdett több hosszabb passzt is kiosztani, amik pontosak voltak. Az irányító hozzáállása pedig kihatott a többiekre is, és az utolsó negyedben 2 TD-t is szerzett a Patriots.

27-24-nél minden adott volt ahhoz, hogy összejöjjön a fordítás, és amennyiben Jones visszakapja a labdát, komoly bajban lett volna a Dolphins. Ez azonban nem történt meg. Tua 3&8-nál kiszabadult a Patriots védők szorításából, és megfutotta a first downt. Ezzel sikerült annyi időt lepörgetni, hogy Jones csupán egy playt kapjon, amiből értelemszerűen nem lehet végigmenni a pályán. A Patriots még megpróbált egy utolsó kétségbeesett trükkös játékot, de ez nem jött össze, olyannyira nem, hogy TD-t kaptak belőle.

A Patriots az utolsó negyedben nagyot játszott, de ezzel nem sikerült kompenzálni a korábbi hibákat. Amit az első 3 negyedben csináltak, az nem érdemelt győzelmet. Hiba hiba hátán érkezett, és a legelkeserítőbb ebben az volt, hogy ezeket a hibákat mind el lehetett volna kerülni, ha a csapat megfelelően koncentrál. A Dolphins ezzel szemben hiba nélkül játszott, és végig kontroll alatt tartotta a mérkőzést. Egyedül annál a bizonyos 3&8-nál tűnhetett egy pillanatra úgy, hogy elveszíthetik a meccset, de azt is sikerült megoldani. Tua nem játszott kiemelkedően (109 yard 1 TD), de nem hibázott, és ez most elég volt. Duke Johnson azonban egyértelműen a meccs embere volt 117 yarddal és 1 TD-vel. A korábban liga hátsó felében kullogó Dolphins futójáték ezen a meccsen most felébredt, és ha playoffal nem is, de egy szokásos Patriots veréssel sikerült zárni ezt az évet.

(jarred)

New York Jets @ Buffalo Bills 10 – 27

Röviden, ez nem volt szép. A Buffalo remekül kezdte a találkozót és egy egészen elképesztő Josh Allen – Stefon Diggs összjáték után azonnal megszerezte a vezetést, amit a Jets azonnali leparancsolása után a következő drive-ban további 3 ponttal növelt. A meccs kézben, minden sima, gondolhattuk.

Ekkor az is lehetett az ember érzése, hogy kiütést fogunk látni, de teljesen más mederben folytatódott a találkozó. A Jets a következő támadásából sem tudott first downt elérni, sőt a puntjukat blokkolta a Bills, így rövid pályát kapott a hazai csapat. Ezt azonban nem használták ki, hiszen nem oldották meg a 4. kísérletet, így azonnal visszakapta a Jets a labdát. Ami viszont ez után kezdődött, arra kevesen voltak felkészülve. Négy egymást követő punt összesen egy darab first downnal. A sort sem egy szép drive szakította meg, hanem Keelen Cole TD-je, amit 4&5-re hoztak össze, szóval bár statisztikailag first down ért el a csapat, mégse a hagyományos értelemben.

Két újabb 3&out után a Bills keretes szerkezetbe foglalta a félidőt és ismét egy jó drive-ott vezetett, aminek a végén field goalt ért el. 7-13-as félidő után a folytatás azonban csak még borzalmasabb volt. 9 puntot láthattunk volna egymás után, azonban a Bills is elszerencsétlenkedett egy puntot, ami után ugyan előre nem tudott haladni a Jets, a mezőnypozíció miatt jók voltak egy field goalra. 10-13.

Az egészen elképesztő szenvedés és punt csatát ismét csak a Bills törte meg, amely a 4. negyedben újra összerakott két tisztességes drive-ot, amiknek a végén egyaránt Singletary ért el TD-t, amikkel ki is alakult a megérdemelt különbség.

Kész csoda, hogy ebben a meccsben a 4. negyed közepéig csupán három pont volt a Jets hátránya. Bár a Buffalo sem játszott igazán jól, ők összeszorgoskodtak 424 yardot, míg a Jets összesen 46-ot ért el. A first downok aránya sem jobb: 25 vs 4. A Bills védelem agyonverte Zach Wilsont. A labdát nem adta el az újonc QB, de 8-szor sackelte a Buffalo védelme. Mario Addison és Jordan Poyer is 2-2 alkalommal, de Ed Oliver is 1,5-ször kapta el. Minden használható skill játékosa kiesett a New Yorknak, de ez még így is nagyon kellemetlen lett. A túloldalon Allen sok pontatlan labdát osztott ki, de összességében jól játszott (239yard, 2TD). A futójáték révén 170 yardot értek el, elsősorban Singletarynek köszönhetően, aki a 2 TD mellé 88 yardot hozott. Ahhoz képest, hogy egyetlen elvesztett turnovert sem láthattunk a mérkőzésen, nagyon alacsony színvonalú találkozó lett nem kevesebb mint 17 punttal. A végén ugyan nyert a jobb csapat, de jobban megszenvedtek, mint kellett volna. Ezzel a Bills behúzta az AFC East csoportját egymás után második alkalommal.

(alatriste)

Ezekkel a meccsekkel tehát kialakult a playoff mezőnye az AFC-ben:

  1. Titans
  2. Chiefs
  3. Bills
  4. Bengals
  5. Raiders
  6. Patriots
  7. Steelers

Így tehát Steelers @ Chiefs, Patriots @ Bills és Raiders @ Bengals mérkőzéseket rendeznek a wild card körben az AFC oldalán.

Related Topics

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!