Talán a Packers legnagyobb mumusa látogat ma Wisconsinba. A 49erst nem lehet leírni a Cowboys elleni siker után, a San Franciscó-iak sokkal erősebbek mint egy átlagos hatodik kiemelt csapat és északon sem esélytelenül vágnak neki a mérkőzésnek, sőt kifejezetten jó matuchopokat is ki tudnak alakítani. Persze az NFC első kiemeltjei az esélyesek hazai pályán, akik az alapszakaszhoz képest csak erősebbek lettek.
Amikor a 49ers támad
A San Francisco alapstratégiája jól körülírható. Kyle Shanahan a liga talán legkreatívabb futójátékát honosította meg a nyugati parton, ami mögött igen sikeres is az egysége. A 49ers a top10-ben van mind DVOA, mind EPA/play tekintetében a futójátékok terén. A 6. hét óta kezdő Elijah Mitchell az 5. legtöbb labdacipeléssel rendelkezik a ligában, amikből Jonathan Taylor mögött a második legtöbb yardot szerezte ebben az időszakban. Sok sérülés hátráltatta a csapatot a poszton, de a szezon második felére feléledt az a futójáték, amely oly’ fontos a számukra.
A hatékonyságuk javulásában Deebo Samuelnek van talán a legnagyobb szerepe. Az elmúlt kilenc fordulóban minden héten legalább 5-ször adták a kezébe a labdát, amivel összhangban még jobban működik ez a külső zónablokkoló egység. Külön érdekes, hogy amikor futó poszton áll fell Samuel számítani lehet rá, hogy valóban ő kapja a játékszert (az alapszakaszban 82%-ban megkapta a handoffot). A eredményesség pedig tényleg lehengerlő. Deebóval a backfielden a csapat 0,346 EPA/playt átlagol és ez a szám 0,472-re ugrik, amikor meg is kapja a labdát. Hogy kontextusba helyezzük ezeket a számokat, a liga legjobb támadóegysége, a Packers passzjáték 0,220 EPA/playt átlagol a szezonban. Deebo fontosabb ebben az offense-ben, mint bárki más. Elképesztő irányváltásainak köszönhetően az egyik legtöbb elhibázott szerelést erőszakolta ki és ha egyszer üres területre ér, rettentő nehéz utolérni.
Egyébként is elmondható a 49ersről, hogy elsősorban a támadójátékosai egyéni képességeire épít. Vezetik a ligát elkapás utáni yardokban és utcahosszal vezetnek kontakt utáni yardokban is. Shanahan amint csak lehet Samuel, Kittle, Aiyuk és Mitchell kezébe adja a labdát és fizikalitásból, sebességből hozzák az előrehaladásokat. A külső zónablokkoló futással, a play actionnel, a sok pre snap motionnel folyton hezitálásra késztetik a védőket, akik későn olvassák a játékot és rosszkor, rossz szögben érnek oda a playmakerekre. A snap előtti mozgásokat érdemes lesz külön is figyelni, hiszen az egy ágról származó két támadóstratéga használja az egyik legnagyobb százalékban ezt a védelmi hívások feltérképezésére.
Garoppolónak kellenek a könnyű megoldások, kellenek az elkapás utáni yardok és hogy a védelem agresszív legyen és ugorjon a play actionre. A 49ers tudja mi az erőssége és mi a gyengesége, ez a csapat fut a legtöbbször az egész ligában első kísérleteken. Bár az alapszakasz zárófordulójában képesek voltak -17-ről felállni, a játékuk akkor tud gyilkos lenni, ha előnyben focizhatnak, ha nem kell rohanniuk az eredmény után. A már említett play actionök is ekkor hatékonyabbak, amiben az egyik legjobb csapat a San Francisco. Ha nagyobb hátrányba kerülnek és a minimálisnál több nyomás helyeződik Jimmy Garoppolo vállára, akkor látható hogy bele-bele hibázik. A 49ers passzjátéka a kockázatkerülésre épült fel. Sok futás mellett Jimmy a számokon belülre passzol középtávoli átadásokat, amikhez a Samuel – Kittle duónál kevés jobb célpontot találni. A pálya közepének levédekezése pedig tud gondot okozni a Green Baynek. A Packers általában csupán egy linebackerrel áll fel, aki mögött és a safetyk között olyan terület nyílik meg, amit egy Kittle féle tight enddel akár egész meccsen lehet támadni, emiatt sokkal több elkapásra számítok a tight endtől mint a wild card körben. De az elkapók is megérkezhetnek ide befelé törő útvonalakkal.
A fent is említettek egyik fő oka, hogy a Packersnek még mindig gyenge a futás elleni védelme. 4,7 yardot engednek kísérletenként, ami a harmadik legrosszabb a ligában. Kulcsember ebből a szempontból Kenny Clark, aki a hazaiak egyetlen jó futás elleni belső embere. Amikor Clark a pályán van, nagyjából ligaátlag szinten dolgozik a védelem a futás ellen, azonban nélküle a legutolsók. Izgalmas összecsapásra lehet számítani közte és a Tomlinson, Mack duó között. De Clarkkal is kedvezőtlen matchup a Frisco a Packers számára. Ez a védelmi alap felállásoknál jön elő elsősorban. A Green Bay szeret könnyű védelmet használni. Négy vagy öt játékos a line of scrimmage-en, miközben mögöttük is csak egy vagy két linebacker van. A San Francisco ellen tömni kellene a boxot és elvenni a futójátékukat. Nem volt olyan rég (2 éve), amikor a 49ers mindössze 8 passzjátékkal és közel 300 futott yarddal verte a Packerst a rájátszásban.
A párharc a vonalon fog eldőlni. A 49ers támadófala minden területen domináns volt egész szezonban. Futójátékhoz kevés jobb egységet találni, hiszen a falemberek mellett Kittle és Juszczyk is posztjuk legjobb blokkolói közé tartoznak. Daniel Brunskillen kívül (RG) minden támadófal játékos remekül játszott idén, élükön Trent Williamsszel, aki poszttól függetlenül a liga három legjobb játékosa közt volt. A futásoknál egyértelműen a vendégeknél az előny, de passz szituációknál már jóval kiegyenlítettebb lehet a párharc. Az alapszakasz hajrájában sokszor hangoztatott dolog volt, hogy a 49ers támadósora bár sok harmadik downos kísérletet hagy Garoppolóra, az irányító ezeket várakozáson felül oldja meg. Garoppolo viszont az a játékos lehet, aki elveszíti ezt a meccset a 49ersnek. A Dallas ellen is megfelelően menedzselte a meccset, de a hajrában komoly szerepe volt, hogy visszajött a találkozóba a Cowboys. Egyértelműen benne van a játékában a hiba, különösen ha nyomás alá kerül. Ráadásul most az ujjsérülése mellé a dobóválla is fáj, ami tovább nehezíti a helyzetét, és nem segít neki a dermesztő hideg sem a Lambeau-n.
Míg a túloldalon Aaron Rodgers a liga második legtöbb big time throwját ereszti el ha nyomás van rajta, addig Garappolo egyetlen ilyen passzt sem hajtott végre, ellenben 15 labdaeladást érő játéka volt. A 49ers támadófala kiváló futásblokkoló és ugyan passz ellen sem rosszak, a Packers pass rush képes lehet gondot okozni, különösen kulcsszituációkban. Az egész ligában a Packers generált a legnagyobb százalékban nyomást harmadik downokon. Rashan Gary, Preston Smith és Kenny Clark mellé pedig a 2020-as All-Pro pass rusher Za’Darius Smith is visszatér, sőt az idény közben érkező Whitney Mercilust is aktiválta a csapat. Ha ezen játékosok egyszerre a pályán tudnak lenni 3&hosszú szituációknál, akkor hibába kergethetik Garoppolót, amiből jöhetnek a turnoverek.
Smith mellett egy másik All-Pro kaliber védő is visszatérhet: Jaire Alexander a 4. hét után játszhat újra. Hogy hova kerülhet, az jó kérdés, mert a Stokes – Douglas kettős várakozáson felül teljesített a széleken, ugyanakkor Chandon Sullivan egy gyenge slot corner. Alexander korábban játszott már a pálya belső területein, így nem lenne szokatlan, ha a Green Bay a legjobb játékosát arra a területre küldené, ahova a legtöbbször passzol a 49ers és ahol csökkenteni kéne a Kittle és Samuel okozta tehetségbeli különbséget.
Amikor a Packers támad
Ellentétes felállásnál ugyancsak az offense szempontjából tűnik kedvezőbbnek a mérkőzés. A Packers offense a legjobb EPA-vel rendelkezik passzoknál és futójáték terén is a hatodik helyek áll. A védelem mellett pedig a támadósor is erősödött papíron. A harmadik All-Pro visszatérő David Bakhtiari játéka kérdéses, de a túloldali társa Billy Turner, az újonc center Josh Myers és Randall Cobb játékára jó esély van. Egészen különleges, ami a Packersszel történik az idei rájátszásban. Amikor a legtöbb csapat kulcsembereket szokott elveszíteni, ők a legjobb esetben akár 6-7 kezdő játékossal gazdagodnak.
Igazán szórakoztató meccsre van kilátás, mert akárcsak a túloldalon, itt is az offense tűnik esélyesebbnek a párharcokat nézve. Aaron Rodgers valószínűleg második MVP címét gyűjti be sorozatban és bár továbbra sincs egynél több kiemelkedő társa, a legveszélyesebb passzjátékot irányítja az NFL-ben. Davante Adams ellen a 3. héten még főleg Josh Norman védekezett, de ekkor is 132 yardot és egy touchdownt szerzett 12 elkapásból. Norman azóta kiszorult a kezdőből, de se Ambry Thomas, se Emmanuel Moseley nem az a játékos, akit szívesen küldenénk egy az egyben a liga egyik legjobb elkapójára.
Vélhetően kerülni is fogja a DeMeco Ryans legénysége ezt és ahogy egész szezonban, a Cover 4-es felállásokkal fog operálni. Kevés blitzre lehet számítani, hiszen az elit irányítók csak hasznot húznak a mögöttük megnyíló lyukakból, és amúgy sem szereti ezt csinálni a 49ers. Egy vélhető hiányzója azonban lesz a Green Bay passzjátéknak. Marquez Valdes-Scantling, a csapat mélységi elkapója kétséges besorolást kapott. Az ő hiánya fájó lehet, mert az Adams irányába eltolódó védelmet többször is Valdes-Scantling révén büntette meg a csapat az alapszakaszban. Ráadásul nélküle a sebessége is elvész az offense-nek. Az első héten 35 km/h-s sebességgel is repesztő elkapónál csak Jonathan Taylornak volt gyorsabb futása a szezonban. Más gyors játékosa pedig nincs a hazaiaknak, így maradnak az inkább possession típusú elkapók.
Kevesebb mélységi átadással pedig talán többször léphetnek fel a safetyk a boxba. Vélhetően a Rodgerstől való óvatosság miatt is többször találkozik könnyű boxokkal a Packers, amik ellen kifejezetten jól haladnak a földön. Hét vagy kevesebb védő esetén 4,72 yardot átlagolnak, ami 3,72-re esik vissza, ha nyolc ember ellen kellene haladniuk. Stílusra is képes többféleképp sikeres lenni az egység. Aaron Jones révén a belső zónablokkolás és a futó irányváltásaira épülő stratégia hoz sikereket, míg AJ Dillonnal az erő kap domináns szerepet. Rövid yardos szituációknál és előnyben az óra pörgetésénél nagyon fontos szerepe van a másodéves futónak, aki sok labdacipelésre számíthat az erős mínuszokban megrendezésre kerülő meccsen. Az erősségeiket pedig remekül kombinálják. Top10-ben vannak az RPO játékok futtatásában és ugyancsak az élmezőnyhöz tartoznak ezek hatékonysága terén. Érdekes, hogy a trendekkel ellentétben majdnem háromszor annyit futnak ilyen szituációból, miközben másoknál erősen a passzjátékhoz tolódik el ez az irány. Azonban a védelmek futásra való fellépése és a passz opciónál az Adamsre eltolódó védők nyithatnak utat Lazard, Cobb vagy épp a kimozgó futók számára.
Ahol a legjobb esélye van a 49ers védelmének, az a pass rush. Múlt héten Prescottra a passzjátékok 48%-ában tudtak nyomást helyezni, amit ha képesek lennének megismételni, akkor komolyan nőne a vendégek esélye. Persze a Dallas támadójátéka a korai hátrány miatt eltolódott a passz irányába, ami kedvezett a védelemnek, de hasonló szcenárió most sem elképzelhetetlen. A Packers támadófalában akár három visszatérő is lehet (Bakhtiari kérdéses), a meccsrutin hiányában okozhatnak Nick Bosáék nehéz pillanatokat. A nyomás kezelése egész szezonban jól ment Rodgersnek, aki az egyik leggyorsabban szabadul a labdától. Ehhez tartania kell magát most is, mert Bosa a jobb oldalon és Armstead középen meg fogják tudni verni az emberüket, bárhogy is áll fel a fal.
Favoritnak a hazaiak számítanak, de sokatmondó, hogy a 49ers ellen még sosem nyert Aaron Rodgers a rájátszásban: 0-3 a mérlege gyerekkori kedvenc csapata ellen. A Packers mellett szól, hogy idén veretlenek tudtak maradni a tundrán és Rodgers mérlege is jobb hazai pályán (5-3), mint idegenben (6-6). Mint mindig, kulcskérdések lesznek a labdavesztések. A Packers holtversenyben a legkevesebb labdát adta el az alapszakaszban, miközben a 8. legtöbbet szerezte. A +13-as turnover mutatójuk a második helyre elég, a 49ers -4-gyel a mezőny végén található. Azonban a rájátszásban sokkal több interceptiont dob Aaron Rodgers. Azokon a meccseken, ahol véget ért a Packers számára a playoff 2014-óta 10-7 a TD/INT aránya és minden ilyen találkozón legalább egyszer eladta a labdát.
Bár nem esett szó róluk, a special team egyik oldalon sem erős. Egy elejtett punt vagy szabálytalanság, esetleg kimaradt rúgás akár döntő befolyású is lehet. A wild card körben nem maradt ki egyetlen field goal sem és ebben a tekintetben a San Franciscónál az előny. Robbie Gould közel a 40-hez is a liga egyik legjobb kickere, a túloldali társa Mason Crosby már 9 field goalt is kihagyott idén, amivel a 3. legrosszabb az aránya az egész ligában.
A meccset az a csapat fogja megnyerni, amelynek a támadósora hamarabb ritmusba tud kerülni. Ha a 49ers jól tudja kezdeni a meccset és rögtön beindul a futójátékuk, ezáltal kialakítanak egy 7-10 pontos előnyt, képesek lehetnek ezt megtartani és pár fontos defensive stoppal úgy kontrollálni a meccset, ahogy két éve tették. Ekkor könnyen látom a vendégek sikerét. Ugyanakkor ha a Packers offense tud ritmusba kerülni az elején és ki tud dolgozni egy előnyt, Garoppolóban nem látom, hogy le tudná hiba nélkül vezetni a kapaszkodást.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások