Connect with us

Összefoglaló

Gálázott a Packers és a Seahawks, a Jets majdnem meglepte a címvédőt, a Giants romokban

A Packers könnyedén verte meg a Cousins nélkül impotens Vikingst, és hasonlóan cselekedett a Seahawks is a Goff nélküli Lionsszel. A Jets majdnem meglepte a címvédőt, a Giants mindeközben negatív rekordokat dönt támadóoldalon. A Saints pedig igazi védőcsatát nyert meg a Panthers ellen.

Minnesota Vikings @ Green Bay Packers 10-37

Ahogy várni lehetett, a Kirk Cousins pozitív koronavírus-tesztje miatt Sean Mannion által vezetett Vikings offense nem sokra volt képes a mérkőzésen, mindössze 206 yard jött össze, aminek a fele garbage time-ban, 30-3-as állás után sikeredett. A 27 futott yard is beszédes, aminek a felét Mannion szerezte. A labda ezen oldaláról tehát semmiféle következtetést nem lehet levonni, hacsak azt nem, hogy a harmadik körös újonc Kellen Mond egészen borzalmas lehet edzéseken, ha ilyen szituációban sem merik betenni a pályára (három passzkísérletre feljött, de ment is vissza a padra). Mike Zimmert meg is kérdezték a meccs után, hogy nem akart-e többet látni belőle, mire csak annyit mondott, hogy látja ő eleget edzésen.

Egy játékot azért emeljünk ki, méghozzá amikor a center Garrett Bradbury a csapata második leghosszabb elkapását mutatta be – és majdnem annyi elkapott yardot szerzett, mint a Giants offense összesen a hétvégén.

És persze, csereirányítóval ne sokat várjunk a Vikings offense-től, de a védelem sem volt sokkal jobb. A Packers offense végigdominálta a meccset, noha ez az első 25 percben az eredményjelzőn nem mutatkozott meg, hiszen ekkor még csak 6-0 volt az állás. Akkor viszont Aaron Rodgers megtalálta a célterületen Allen Lazardot, innen pedig zsinórban öt pontszerző drive jött, amiből négy TD lett.

A futójáték parádés volt, 174 yardot és 2 TD-t nyomtak le a Vikings front7 torkán (Aaron Jones 76 yard, AJ Dillon 63 yard, 2 TD), Rodgers pedig könnyedén szedte szét a secondaryt. Az MVP-esélyes irányító 29/38, 288 yard, 2 TD mutatóval dobált, Davante Adams lubickolt, bárki is őrizte (136 yard, TD), de Lazard is összeszedett 72 yardot. Elsősorban a Cameron Dantzler helyén kezdő Kris Boydot pécézte ki magának Rodgers, szegény srácnak borzasztó rémálmai lehettek a meccset követően.

A Packers ezzel zsinórban harmadik éve szerez legalább 13 győzelmet, most be is biztosította az első kiemelést, így akár pihentethet is az utolsó körben. A Vikings pedig lemondhat a rájátszásról és elkezdődhet a várhatóan eseményekben gazdag holtszezon – a legégetőbb kérdés, hogy mi lesz Mike Zimmer sorsa.

(katonadani)

Carolina Panthers @ New Orleans Saints 10-18

Ahogy várni lehetett, nem a támadókról szólt ez a meccs. Vagy hát nem a jó játékukról, az biztos. Persze ez nem meglepő, amikor a Saintsnél hiányzik a kezdő támadófal 80 százaléka, no meg a legjobb irányító és a legjobb elkapó, plusz több csere skill player, a Panthersnél pedig a liga talán legrosszabb támadófala áll a pályán, Sam Darnold az irányító és hiányzik a sztárfutó.

Tegyük hozzá, hogy Panthers offense egész jól kezdett, hiszen két támadásból 10 pontot feltettek Darnoldék. Itt elértek 140 yardot, amit azért emelek ki, mert ezt követően összesen 38-at (!!). A következő nyolc drive-ból lett öt punt, egy kihagyott mezőnygól, egy fumble és egy interception, ezekből négy támadás is negatív yarddal zárult. Nagyon rossz volt nézni, ahogy szenved a Panthers offense, talán ez volt a legrosszabb meccsük idén (ami sokat elmond). A Saints védelme meg egész egyszerűen megfojtott mindent. Cameron Jordan ihletett formában játszott, 3,5 sacket is jegyzett, az egész defense pedig hetet. A secondaryből a strip-sacket szerző PJ Williamst és CJ Gardner-Johnsont kell kiemelni, aki a meccset eldöntő interceptiont szerezte, de jól blitzelt és futás ellen is hasznos volt.

A Saints rosszabbul kezdte a meccset, de összességében jobban nézett ki. Mondjuk három negyeden át csak a puntok és a mezőnygólok váltogatták egymást és 40 perc után még a Panthers volt előnyben, szóval New Orleansban sem lehetnek büszkék erre a teljesítményre. Egyszer viszont sikerült megvillanni és végigvinni egy drive-ot Alvin Kamara hathatós közreműködésével, aki megszakította a csapat 11 negyeden át tartó TD-aszályát.

Összességében a Panthers védelme jól játszott (kevésbé, mint a Saintsé), a futást nagyon jól ölték (Hill és Kamara 77 yardig jutott 25 próbálkozásból), így a levegőben kellett megnyernie a meccset Hillnek, ami jó taktika védőoldalról, és majdnem sikeres is volt a támadósor impotenciájának ellenére is. De csak majdnem, ezt az offense produktumot nem lehetett kompenzálni, és a Saints végül bő 100 yarddal többet is haladt a meccsen, ami nagyjából meg is feleltethető ennek a 8 pontos különbségnek. És egyébként Hillt is dicsérjük meg, mert volt pár szép passza.

A Saints ezzel a győzelemmel még életben maradt, és ha megveri a Falconst és a 49ers kikap a Ramstől (mindkettő bőven elképzelhető forgatókönyv), akkor ott lesz a rájátszásban is. A Panthersnél meg lehet tervezni a holtszezont.

(katonadani)

New York Jets @ Tampa Bay Buccaneers 24 – 28

Régi tény, hogy Tom Brady uralja az AFC Eastet. Ez pedig még akkor is igaz, ha már nem a csoportban játszik, és a jelek szerint akkor is, ha egész meccsen gyengén játszik a csapata.

Nagy meglepetésre kezdte egészen jól a meccset a Jets. Két 70+ yardos drive végén először futva, majd elkapás révén szerzett touchdownt Braxton Berrios. A sztárelkapók hiányában egyre többet használt slot receiver egész este Wilson elsőszámú célpontja volt: az újonc irányító 19 sikeres passzából 8-at is neki továbbított 65 yardért.

A hazaiak kezdése meglepő volt, de nem zavarta azért teljesen össze a Buccaneerst. Az első két drive-jukból Bradyék is pontokat szerzetek, de Mike Evans TD-jét csak egy 39 yardos field goal követte. Az, hogy a Jets a félidőig mindössze további 3 pontot szerzett már nem meglepő, az azonban igen, hogy a Tampa Bay egyet sem.

A második félidőben is folytatódott a meglepetés, Ty Johnson révén az egész meccsen remekül futó Jets tovább növelte az előnyét és 10-24-nél valóban elgondolkodott az ember, hogy még akár nyerhet is a New York. Brady a 14 pontos hátrányt rögtön 7-re faragta, majd két Jets 3&out és egy Bucs punt után a következő drive-ból ismét field goalt ért el a vendég csapat és feljött 20-24-re. Bő 2 perccel a meccs vége előtt a Jets ott állt a red zone-ban és egy 4&2-es szituációban nehéz döntést kellett meghozniuk. A Jets 5,7 yardot átlagolt a földön, így joggal érezhette Saleh, hogy van esélyük a két yardra. A QB sneak azonban rossz hívás volt és simán nyomta vissza a Bucs védőfala Zach Wilsont. Talán több esélyük lett volna, ha valamelyik futó kezébe adják inkább a lehetőséget.

Bradyék előtt ott volt a feladat, 4 pontos hátrányt kellett ledolgozniuk bő 2 perc alatt. A mérkőzés vége előtt pedig 15 másodperccel az Antonio Brown saga után előlépő Cyril Grayson meg is szerezte a touchdownt. Mivel a kétpontos is sikeres volt, a Jetsnek nem volt elég a field goal és két játék alatt nem tudtak csodát tenni.

A Jetset mindenképp dicséret illeti. Egy blowout meccs helyett igazán izgalmas összecsapást kreáltak. Folorunso Fatukasiék remekül fogták a Tampa futását és a 24 szerzett pont az offense részéről is szép teljesítmény. Ha az a 4&2 sikeres lett volna, akkor jött volna a forduló meglepetése. A túloldalon bár végül meglett a győzelem, bőven akad probléma. Brown kiválásával tovább csökkentek Brady opciói, akik közül ma is a Rob Gronkowskit kell kiemelni szezonbéli második 100+ yardos meccséért. Brady az eladott labdát leszámítva jól játszott: 410 yardot passzolt 3 TD-vel de látszik, hogy nagyon kellene vissza Godwin és Fournette az offense-be.

(alatriste)

New York Giants @ Chicago Bears 3-29

Csak egy csapatot érdekelt ez a mérkőzés, a Giants a győzelemmel többet veszíthetett volna a draftpozíciók szempontjából, és úgy is játszottak, mint akiket nem érdekel, hogy mi történik a pályán. Az első playben Trevis Gipson strip sackelte Mike Glennont, a labdát Bilal Nichols szedte össze, David Montgomery pedig két yardról könnyedén futott be. Pár játékkal később a másik Gipson, Tashaun szerzett labdát Glennontól, ezúttal egy felpattanó passzból lett interception, amit a 24 yardosig vitt vissza. A második turnovert is TD-re váltotta a Bears, Darnell Mooney kapta el a labdát az end zone-ban 4. kísérletre.

Egész nap Mooney-t kereste Dalton, kétszer több labda ment felé, mint Robinson irányába, végül 7 elkapással, 69 yarddal és 1 TD-vel zárt. Dalton egyébként nem játszott jól, passzainak alig fele talált elkapót (18/35), 173 yardot ért el, a hosszú passzai pedig hihetetlenül gyengén néztek ki, egy ilyenből dobta teljesen feleslegesen az interceptionjét. Igaz Montgomeryvel sem volt sokkal hatékonyabb a támadósor (2,9-es átlag), de mivel a Giants senkit nem akart megállítani, ezért két TD-t is összehozott (plusz egy INT-t is dobott az end zone-ba wildcatből).

A Giants offense legendásan nézhetetlen produkciót tett le az asztalra, -10 passzolt yarddal zártak, ami a legkevesebb ebben az évszázadban (Glennon 24 yardot passzolt, viszont 34 yardért sackelték). Mondjuk ennyi erővel tényleg bárki irányíthatott volna, 11 kísérletből 4 jó passza volt Glennonnak, egyedül Barkley-ra és Bookerre tudtak támaszkodni néhány drive-ban, előbbi 100 yard felett zárt. A vendégek még a speciális egységben is jók voltak az önszabotálásban, az első félidőben az egyik kickoffot nem tudták rendesen összeszedni, a két yardosról indult a drive, amiből egy safetyt szerzett a Bears. A hazaiak védelméből a két Gipsonon kívül Angelo Blacksont lehet kiemelni, aki egész nap könnyedén ért át a backfieldre, valamint Robert Quinnt, aki megdöntötte a Bears és Richard Dent 1984-ben elért 17,5 sackes franchise rekordját.

Végül “csak” 26 ponttal nyert a Bears, ami sokkal több is lehetett volna, de hát ők sem egy világverő alakulat, a Giants lélektelen játéka pedig csak negatív rekorddöntésekre volt elég. Szerencsére jövő héten mind a két csapatnak véget ér a szezon, és lehet kezdeni az újjáépítést.

(löfli)

Detroit Lions @ Seattle Seahawks 29-51

Teljesen tét nélküli volt a találkozó, ráadásul a Lionsben nem volt ott Jared Goff, így még az izgalmak is elmaradtak (bár legalább látványos lett). A Seahawks az első félidő végén már 31-7-re vezetett, a Detroit pontjainak nagy része csak a garbage time-ban érkezett, sok tanulság tehát nincs.

Tim Boyle megint gyengén játszott, összesen háromszor adta el a labdát. Ezúttal a futójáték sem működött, a védelem szót sem érdemel, viszont van egy valaki, aki igen. A negyedik körös Amon-Ra St. Brown lassan beváltja az ígéretét és rácáfol az egész ligára és az összes scoutra, aki nem látott benne többet egy harmadik napos játékosnál. A fiatal elkapó nyolc passzt húzott le 111 yardért és egy TD-ért, illetve volt két futása 23 yardért és egy hatpontosért. Ami pozitív volt vendég részről, azt ő szállította.

A Seahawks részéről a védelem ugyan szerzett turnovereket, de a Boyle vezette Lions ellen benyelni 29 pontot és 357 yardot minden, csak nem dicséretes. Az offense viszont hasított: Wilson a nem létező védelem ellen 236 yardot és négy TD-t passzolt INT nélkül, ráadásul három hatpontost is DK Metcalf húzott le, ami idén ritkaságszámba ment. Mellettük a korábbi első körös bust Rashaad Pennynek volt nagy napja, aki 25 futásból 170 yardot és két TD-t szerzett. Ettől természetesen nem kell elájulni, Penny nem lett egy jó futó, a tegnapi Detroit ellen szó szerint bárki annyi yardot szerzett volna, amennyit nem szégyell (ha esetleg az ő hosszabbítására pénzt költ a csapat, akkor már előre lehet temetni a 2022-es szezont).

A Seahawks tehát rontott a Jets pickjén egy kicsit, míg a Lions bebiztosította a top 2-es választást. Még egy győzelem egyébként kinézhet a Detroitnak, a Packers ugyanis garantáltan első kiemeltként várja az utolsó fordulót, így nem kizárt, hogy csak a cseréket látjuk majd a pályán. A Seahawks pedig kitolhat még a Cardinalsszal az utolsó fordulóban.

(renningan)

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!