Connect with us

Összefoglaló

Kutyaütők

Gratulálok, eljutottál az utolsó szintre. Végigküzdötted magad a nehéz pályákon, de még hátra van egy utolsó kihívás. És nehogy azt hidd, hogy már mindent láttál. A legjobbat tartogattuk a végére!

Cleveland Browns @ Pittsburgh Steelers 14 – 26

Ben Roethlisberger nagy valószínűséggel ezzel a meccsel búcsúzott Pittsburghtől. Ez a búcsú nem lett csúnya, de azért annyira szép sem. Egész évben látni lehetett, hogy nem bízik a támadófalban (nem alaptalanul), nincs már meg a karereje, és a line of scrimmage-nél messzebbre ritkán néz. Nem volt ez másképp most sem, gyakorlatilag csak a rövid 1-2 yardos passzokból tudott bármit is összehozni. A meccs során 46 alkalommal próbált passzolni, ebből 24 volt sikeres 123 yardért 1 TD-ért és 1 INT-ért. 24 passzból 123 yard. Emésszük. Sosem volt még arra példa az NFL történetében, hogy valaki 40+ passzból 150-nél kevesebb yardot passzoljon és nyerjen.

Ez a csak a LOS-ra dobálás a legjobban a harmadik kísérleteknél mutatkozott meg: az első félidő közepén például Big Ben 5/5 volt harmadik kísérleteknél, de ezekből egyszer sem lett first down. Minden passza lényegében olyan volt, hogy 1-2 yardon odadobja az elkapónak, a többit meg oldják meg a csapattársak, ami vagy sikerül vagy nem (inkább nem). Ha pedig néha-néha tovább nézett a LOS-nál az általában incomplete volt.

Mivel a passzjáték nem nagyon volt eredményes, ezért nagy szerep hárult Najee Harrisre. Az újonc futó pedig állt elébe a kihívásnak, és idei legjobb meccsét játszotta. 28 futásból ért el 188 yardot és 1 TD-t (igaz, a 37 yardos TD a meccs végén jött, mikor már nem volt annyira fontos) valamint 3 elkapásból 18 yardot. Ezzel a 200 scrimmage yardjával messze a legjobb játékos volt a támadóknál.

Ha a támadók nem is játszottak elit szinten, a védelemre semmi panasza nem lehet a szurkolóknak. Főleg a pass rushra nem. A Steelers védői ugyanis 9 alkalommal vitték földre Mayfieldet, de még legalább ugyanennyiszer siettették. A legjobb egyértelműen T.J. Watt volt, aki egymaga 4 sacket vállalt, továbbá még kétszer leütötte Mayfield passzát. Ráadásul nem sok híja volt, hogy meglegyen neki az 5. sack is, amivel beállította volna Michael Strahan 22,5 sackes rekordját, de a csapattárs Alex Highsmith előbb odaért az irányítóhoz (Highsmith-nek is nagy napja volt, 2 sack 3 TFL).

A Browns részéről teljes katasztrófa volt a meccs. Úgy érkeztek a Heinz Fieldre, hogy tudták, nincs esélyük a rájátszásra, ennek megfelelően teljesen dekoncentrált és motiválatlan volt a csapat. Ez már a meccs elején megmutatkozott, ugyanis Mayfield első 10 passzából csak egyből lett elkapás. Vagy ő dobta rossz helyre (pl Ahkello Witherspoon kezébe), vagy leütötte a passzát a Steelers DLine, vagy az elkapók ejtették el a labdáit. Valami probléma mindig volt. A végére sikerült kicsit kozmetikázni ezt a statisztikát, és 2 TD passz is összejött, de a 16/38 185 yard így sem mutat jól és összességében Mayfield borzalmasan játszott.

Nagy probléma volt még a Brownsnál, hogy a Steelersszel ellentétben itt még a futójáték sem működött. Nick Chubbot gyakorlatilag már a LOS-on elkapták, és egy nagyobb megiramodást leszámítva csak 1-2 yardokat tudott hozni. Ha nincs egy váratlan 30 yardos futása, akkor 20 yardig is alig jutott volna el 11 próbálkozásból. Persze az is megér egy misét, hogy ilyen Mayfield mellett egy alapvetően gyengébb futás elleni védelem ellen miért nem próbálkoztak kicsit többször. Még ha nem is ment hatékonyan, Baker incomplete passzainál rosszabb nem nagyon lett volna.

A Browns mind földön, mind levegőben szenvedett, és hiába tartotta a saját defense viszonylag sokáig meccsben a csapatot, mindenki tudta, ezt a mérkőzést csak akkor nyerhetnék meg, ha a Steelers valami hatalmas hülyeséget csinálna. A hazaiak azonban nem csináltak semmi ilyet, a meccset végig kontrolálva lényegében könnyedén nyertek. Így a Steelersnek még van egy halvány reménye a playoffra, Big Ben pedig győzelemmel búcsúzott a Heinz Field közönségétől.

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!