Connect with us

Összefoglaló

Óriásit fordított a 49ers, így alakult ki az NFC playoff-mezőnye

Az NFC-ben is volt egy elképesztően jó és fordulatos mérkőzés, ahol a 49ers mély gödörből felállva verte meg a Ramst, így bejutott a rájátszásba. A Cardinals nem tudta kihasználni a Los Angeles-iek botlását, a Saints győzelme pedig a 49ers sikere miatt így nem ért playoffot. Mindeközben a Buccaneers hozta a kötelezőt és fellépett a második kiemelt helyére. 

San Francisco 49ers @ Los Angeles Rams 27-24 (h.u)

Óriási meccset játszott a két a csapat, egy előrehozott PO-meccs volt: a Rams azért küzdött, hogy csoportgyőztesként és második kiemeltként a Saints legyen az ellenfele, míg a 49ers számára a rájátszás volt a tét. Emellett Cooper Kuppnak is szurkolhattunk, hogy megdöntse Michael Thomas és Calvin Johnson rekordját. Az eredménynek természetesen a 49ers örülhet jobban, de hála a Seahawksnak azért a Ramsnél sem lehetnek boldogtalanok (erről később).

Kezdjük azzal, hogy Matt Stafford karrierje során először csoportgyőztes lett (a Rams pedig 2018 óta nem nyerte meg az NFC Westet), ráadásul a liga talán legerősebb csoportjában. Igaz, ez akkor is megtörtént volna, ha győz a csapat, és akkor jóval nagyobb esélye lett volna arra, hogy meglegyen karrierje első rájátszásgyőzelme is, de azért ez így sem rossz. Cooper Kupp szokás szerint zseniális volt, de a hét elkapás és 118 yard nem volt elég sem Thomas, sem Megatron rekordjának megdöntéséhez, és bár a kudarcban nagy szerepe volt Staffordnak, de azért így sem rossz, hogy a valaha volt két legtöbb yardot szerző elkapó vele jutott a csúcsra. És akkor most térjünk rá a meccsre.

Stafford zseniálisan kezdett: 14/15 volt a mérlege két TD 150 yard mellett az első félidőben, a védelem hasított, így a Rams 17-3-as vezetéssel mehetett születni (McVay még egy negyedik kísérletnek is nekiment!). A két csapat közötti különbség óriási volt: a védelem megfogta a futást, Garoppolo pedig nettó életveszély volt a 49ers számára. A vendégek védelme sem csinált semmit, egyedül a negyed legvégén sikerült megállítani a Ramst egy Stafford sackkel. Ez utóbbi viszont fordulópontnak bizonyult, ugyanis 38 másodperc alatt feltett egy mezőnygólt a csapat és ekkor valami átbillent a 49ers javára.

Egyrészt Kyle Shanahan megrázta magát és szétfuttatta a Rams védelmét, illetve olyan passzjátékokat rajzolt fel, hogy talán még én is eltaláltam volna az elkapókat. Persze azért a mester biztosra ment és Garoppolo csak a legritkább esetben passzolt, a csapat első passzolt TD-jét is Deebo Samuel szerezte. A Ramsnek nem volt semmi ellenszere és ha Shanahan mer húzni egy Bill Belichicket és a meccs hátralévő részében csak futtatja a labdát, akkor jó eséllyel simán nyer a 49ers.

Ő viszont bízott Garoppolóban és a passzjátékban, aminek egy INT lett a vége (bár Jalen Ramsey nagyot játszott, azt el kell ismerni). Ekkor a momentum a Ramshez került, Stafford pedig egy zseniális TD-drive-ot vezetve 24-17-re módosította az állást (korábban volt egy homály INT-je, az egész második negyedben -2 yardot haladt az offense). Ezután a védelem is fellépett és 1:50-nel a vége előtt a Rams támadhatott. Ki gondolta volna, hogy a csapat három gyenge futásra képes csak 5 yardért, majd egy punt után a 49ers időkérés nélkül nyom egy 90 yardos TD-drive-ot?

A San Francisco így döntetlenre mentette a meccset, majd megnyerte a pénzfeldobást, de csak mezőnygól lett a vége. Aztán jött Stafford és egy borzalmas hosszú passzal eldöntötte a találkozót, bejuttatva ezzel a 49erst a rájátszásba, illetve elintézve, hogy a Saints helyett a Cardinals utazzon LA-be. Megérdemelten nyertek Shanahanék, ezzel McVay életében először úgy veszített el egy meccset, hogy vezetett a félidőben. Végezetül pár észrevétel.

McVay borzalmasan konzervatív volt a meccsen és a Rams csak Stafford zsenialitása miatt tudott haladni már az első félidőben is. Az elsőre és másodikra hívott 1,7 yardos futások miatt rendre harmadik és hosszút kellett megoldani, és amit Stafford játéka bezuhant, rögtön meg is halt az egész. A csapat 26 futásból 46 yardot szerzett (nem számítva Kupp trükkös futását 18 yardért) – az rendben van, hogy kell néha még ilyenkor is futni, de ez nagyon mellé ment.

Stafford 4706 yarddal, 41 TD-vel és 17 INT-vel fejezte be a szezont egy 101,7-es passer rating mellett. Összességében jól játszott, abszolút kellett a Rams csoportgyőzelméhez, de csak az elmúlt három hétben mutatott teljesítménye alapján a csapat esélytelen a Super Bowlra. Ha a Los Angelesnek szerencséje van, akkor most egy három meccses elit széria következik – kell is, mert szokásához híven a McVay rendszer megint nagyon leült a szezon második felére, és szinte elképzelhetetlen, hogy akár csak egy közepes Stafforddal is legyen esélye a top gárdák ellen.

A 49ers futójátéka csere OT-kkel is zseniális volt, Brandon Aiyuk is jól játszott, Deebo Samuel meg a liga egyik legveszélyesebb támadófegyvere: 95 elkapott yard, 45 futott yard, egy passzolt és egy futott TD volt a mérlege. A 49ersnek valamiért remek matchup a Rams, ez most is látszik, de ezt a teljesítményt ritkán sikerül hozni, azért még mindig nem olyan meggyőző ez a csapat. Abban viszont biztos vagyok, hogy a Saints mellett a Cowboys most a legszomorúbb, mert bár nem valószínű, hogy a 49ers hármat meg tud nyerni sorozatban, de az biztos, hogy a legkellemetlenebb ellenfél az NFC-ben.

És ha már ott tartunk, hogy miért nem olyan jó összességében ez a 49ers, erre két nagyon erős indok van. Egyrészt a CB-sor kuka és ennyi ostoba döntést jó eséllyel még egyszer Stafford sem fog hozni, nemhogy Brady vagy Rodgers. Másrészt a 49ers csak addig jó, amíg nem kell passzolni és idén annyira nem jó a futójáték, hogy átgázoljanak mindenkin 5-6 passzjátékkal, mint tették azt az előző Super Bowl run alatt. A meccs végi egyenlítő drive miatt persze dicsérjük meg Garoppolót, de összességében azért nehéz elképzelni, hogy a hátára tudja venni a csapatot a rájátszásban.

(renningan)

Seattle Seahawks @ Arizona Cardinals 38-30

A Rams fentebb részletezett veresége miatt 2015 után ismét NFC West divíziógyőzelmet ünnepelhetett volna az Arizona Cardinals, de nem sikerült élniük a lehetőséggel, így jövő héten Los Angelesbe kell utazniuk.

Pedig ennél jobban nem is kezdődhetett volna a mérkőzés a hazaiak számára, két play után már 7-0-ra vezettek, úgy, hogy a Seahawks kezdte a találkozót. A második playben ugyanis Chandler Jones strip sackelte kedvenc (legtöbbet földre vitt) irányítóját, a szabad labdát pedig Zach Allen vitte vissza TD-re. Mivel ez egy Seahawks – Cardinals párharc, ahol a legőrültebb dolgok történnek meg minden évben, két perccel később már 7-7 volt, miután Russell Wilson feldobta a labdát a teljesen üresen álló Tyler Lockettnek. A hazaiak cornerback sorából hárman is hiányoztak, Wilson ezért szinte egész meccsen a frissen igazolt Breon Borderst támadta elég hatékonyan.

Wilsonnak ugyan csak 15 jó passza volt, de abból 238 yardot ért el, valamint három TD-t is passzolt, viszont volt egy csúnya interceptionje is a fumble-ön kívül. A támadófal most sem volt az igazi, és ugyan hétszer is megütötték, Chandler Joneson kívül senki nem vitte földre, és az esetek nagy részében nyomás alatt is ki tudott mozogni a nehéz szituációkból. Nem úgy, mint Kyler Murray, akit ötször is sackeltek, és elég sok alkalommal ez az ő hibája volt, amiért túl sokáig tartotta a labdát a kezében. Igaz, a Covidból felgyógyuló bal oldali tackle-je, DJ Humphries karrierje talán legrosszabb mérkőzését játszotta, ami szintén nem segített a fiatal irányítónak.

A futójátékkal egyik csapatnak sem volt gondja, sőt, Rashaad Penny folytatta karrierje legszebb korszakát, a gyenge Cardinals futásvédelem ellen 190 yardot hozott, amiből az egyik a meccset lezáró 62 yardos TD futás volt a negyedik negyedben. A másik oldalon Chase Edmonds maródi volt, viszont felépült James Conner, aki szokás szerint hozta a fontos first downokat és az elkapásokat is (93 scrimmage yard, 2 TD), amíg meg nem sérült. Az elkapóknál már a fent említett Lockett dominált (5 elkapás, 98 yard, 2 TD), de mindent elmond a Cardinals cornerback soráról, hogy öt különböző elkapónak is volt 20+ yardos elkapása. A hazaiaknál hiába kereste Kyler AJ Greent, túl sokszor nem értették meg egymást (9 target, 4 elkapás, 23 yard), így maradt Ertz (7/84) és Conner, mint biztos pont.

Egyik védelem sem volt a helyzet magaslatán a sok hiányzónak köszönhetően, de a Seahawksnál négy különböző védő is sackelni tudta Kylert, Carlos Dunlap kétszer is. A Brooks – Barton duó ugyan igazi tacklegyár volt, de sok kulcsszituációban rontottak szerelést, vagy engedtek elkapást. És ha a hiányzó Cardinals cornerekről is írtunk, Quandre Diggs csúnya sérülése után a Josh Jones – Nigel Warrior safety párosnak kellett megállítani a hazaiakat, ami nem egy életbiztosítás, de mint sokszor az év során, megint sikerült lábon lőnie magát a hazaiak támadósorának.

Továbbra sem teljesen meggyőző ez a Cardinals, főleg a szezon második felében mutatott játék miatt, rengeteg lehetőségük volt most is eldönteni a meccset, 10 perccel többet volt náluk a labda, viszont így is 100 yarddal kevesebbet szereztek. A második félidőt két TD drive-val kezdték, utána viszont két 3&out jött, ráadásul az egyik után a puntot sem sikerült elrúgni, és a 10 yardosról jöhetett a Seahawks, ahonnan Wilson nem hibázott, megfordították a mérkőzést, és ezt az előnyt nem engedték ki a kezükből.

Fun fact: ebben a párharcban 2013 óta a vendég csapat 13-4-1 győzelmi mutatóval rendelkezik.

(löfli)

New Orleans Saints @ Atlanta Falcons 30-20

Úgy vágott neki a találkozónak a Saints, hogy egy győzelemmel és egy 49ers vereséggel ott lesz a rájátszásban. A Falcons pedig csak egy szép szezonzárást és a rivális kiejtését próbálhatta elérni.

Nagyjából 20-25 percig elég szorosnak nézett ki a találkozó, hiszen 20 perc után 7-6 volt csak a táblán, ellenben félidőre már el is dőlt a mérkőzés. A Saints szerzett egy gyönyörű TD-t Tre’Quan Smith révén, majd az újonc Paulson Adebo húzta le egy kézzel Matt Ryan passzát, majd a következő támadásából a Falcons egyből fumble-t vétett, ezeket pedig további 10 ponttal büntette a vendég együttes, így a nagyszünetre már 24-6 volt az állás és igazából el is dőlt a meccs.

A Saints ekkor ráadásul egész magabiztosan érezhette magát a rájátszásban, hiszen a 49ers félidőben 14 ponttal égett. A második félidő viszont már nem úgy alakult, ahogy Sean Paytonék tervezték. Ezen a meccsen kevésbé volt probléma, hiszen ugyan csak két mezőnygólt tudtak feltenni a Taysom Hill sérülése miatt beálló Trevor Siemiannal (tegyük hozzá, hogy már az első félidő végén is ő irányított), de ez is bőven elég volt, hiszen a Falcons is csak 20 pontig jutott. A 49ers viszont megfordította a Rams elleni összecsapást, így a Szentek nem lesznek ott a rájátszásban.

Hill egyébként talán legjobb meccsét hozta a levegőben (7/9, 107 yard, TD), de az egész meccset nézve a futójátékkal nyert a Saints, amely közel 200 yardot tett meg a földön és majdnem 40 percen át birtokolta a labdát. Alvin Kamarát kell kiemelni, aki 146 futott yardig jutott, miközben az utóbbi három meccsen összesen szerzett 102 yardot a földön. Megemlíthetjük még, hogy Cameron Jordan sackelte Matt Ryant, karrierje során 23-adszor, aminél egy irányítón soha senki nem szerzett még többet.

A túloldalon Russell Gage-nek volt óriási napja, hiszen a Falcons 257 támadóyardjának közel felét ő szerezte (126) egy TD kíséretében. Matt Ryannek megszakadt a 4000 yardos szériája (még 32 kellett volna) és Kyle Pittsnek sem jött össze az újonc tight end rekord, de a Falcons ezzel a vereséggel a 8. drafthelyet megszerezte magának.

(katonadani)

Carolina Panthers @ Tampa Bay Buccaneers 17-41

Volt tétje a meccsnek, a Bucs ugyanis a másodiktól a negyedikig bármelyik helyen végezhetett a kiemeltek között. Végül kifejezetten jól sült el a dolog, a Rams vereségével ugyanis Tom Bradyék kapták a legkönnyebb ellenfelet az Eagles személyében, bár a veterán irányítónak aligha vannak szép emlékei az underdog Phillyről.

A nagy különbség ellenére az első félidőben a Panthers volt a jobb a csapat, kis szerencsével 14-10-es előnnyel is mehettek volna a szünetre a 10-7-es hátrány helyett. A playhívások egész jók voltak, Sam Darnold sem csinált nagy butaságokat, DJ Moore szörnyetegre itta magát, a védelem pedig teljesen összezavarta Bradyt. Aztán jött a második félidő és minden megváltozott.

A Bucs elvégezte a házi feladatot és rögtön egy TD-vel nyitott a második félidőben. Ezt követően ötből négy drive ért véget pontszerzéssel és a hatodik is csak azért nem, mert kimaradt egy mezőnygól. Ezzel egyidejűleg Darnold limitáltságai is előtérbe kerültek, és bár volt pár parádés dobása, de két turnovert így is összehozott. Ugyanakkor ez valahol még benne is volt a pakliban, sokkal nagyobb gond volt, hogy a védelem teljesen szétesett: egy leütött passz, egy sack, egy negatív yardos szerelés – 60 perc alatt ennyi jött össze.

Bradyn egyáltalán nem volt nyomás és összességében az első félidős bénázás is inkább annak volt köszönhető, hogy nem pörögtek fel kellően a meccsre, semmint hogy jó lett volna a Panthers D. A GOAT végül 326 yardot és három TD-t passzolt, ezzel karrierje során másodszor is átlépve az 5000 yardos határt (egyedüliként idén), a 43 TD-je is a legtöbb a ligában – picit javított az MVP esélyein.

A kedvence ezúttal Rob Gronkowski lett, aki 137 yardot szerzett hét elkapásból (meglett az egymilliós bónusza), míg Mike Evans a 89 yardjával sorozatban nyolcadszor lépte át az 1000 yardos határt, illetve a 14 TD-je is a második legtöbb a ligában. Sőt, még Le’Veon Bell is szerzett TD-t.

(renningan)

Ezekkel a meccsekkel kialakult az NFC playoff-mezőnye, ami így néz ki:

  1. Packers
  2. Buccaneers
  3. Cowboys
  4. Rams
  5. Cardinals
  6. 49ers
  7. Eagles

Így tehát Eagles@Buccaneers, 49ers@Cowboys és Cardinals@Rams mérkőzéseket rendeznek a wild card körben.

Related Topics

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!