Connect with us

Draft

A Senior Bowl hetének nyertesei és vesztesei

A Senior Bowl hete a draft process első hivatalos állomása, ahol a végzős prospectek először mutatják meg magukat a nagyközönség előtt. Sokat lehet rontani és javítani is a draftpozíciókon, nem csak a mérkőzéssel, de az interjúkkal és az edzésekkel is. Ez ezúttal sem volt másképp.

Nyertesek

Malik Willis, QB, Liberty

A hét talán legnagyobb nyertese mindenképpen a Liberty irányítója, aki nem csak teljesítményének köszönheti az ugrást, de a felhajtásnak is maga körül. Nem túlzás azt állítani, hogy az első pár napban messze róla szólt minden.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Először is amit ki kell emelni nála, hogy milyen karereje van. Nem csak messzire képes dobni a labdát, de az úgynevezett velocity, amit talán a labda sebességével lehet a legjobban kifejezni (2018 óta neki van a legerősebb karja a Senior Bowlok történetében), az elképesztő nála. Durva lézereket tud dobni és a Senior Bowl első napjain a rossz időjárás alatt meg tudta mutatni, hogy egy kis eső vagy szél sem akadály.

Emellett természetesen atletikusságát is megmutatta, ami már szezon közben is kiemelte a mezőnyből, de most testközelből, a legjobb ellenfelek ellen mutatta meg, hogy a modern kor szuperirányítóihoz hasonló megiramodásokra képes.

 

Szintén elkezdte eloszlatni a kételyeket azzal kapcsolatban, hogy mennyire fog megijedni a saját árnyékától. Mivel Willis egy kisebb egyetemről, nem teljesen pro sémából jön, ezért sokan attól tartottak az esetében, hogy mi lesz akkor, ha komplexebb playbookot kap, nagyobb nevű ellenfelek ellen kell játszani. Az eredmény nem tökéletes, de több edző is megjegyezte, hogy nagyon szépen elkezd végigmenni az olvasásain, valamint nem látszott rajta megilletődöttség a playbook kapcsán sem.

Ami viszont továbbra is kérdés nála, az a pontosság. Továbbra is sokat hibázik, nem csak hosszabb, de rövid útvonalakon is, mert nem helyezi és vezeti eléggé az elkapóit. Továbbá a testfelépítése ugyan kiváló, de a magassága nem. Éppen 180 centimétert mértek nála, amit egyrészt nem szeretnek a scoutok, másrészt pedig így nincs meg az a félelmetes megjelenés, mint például Newtonnál, és kevésbé tekintélyt parancsolóak a megiramodásai is. Mindenesetre a puszta hírverésnek köszönhetően sokat javított a megítélésén, azok után hogy november-december tájékán kicsúszott az első körből, most már egyértelműen visszakerült. Sőt, sokak szerint a QB1/QB2 beszélgetésekben is ott a helye.

Kenny Pickett, QB, Pittsburgh

Pickett már úgy érkezett az eseményre, hogy a legtöbb helyen őt tartották a QB1-nek és a leginkább tapasztalt vezér típusnak is. Ennek megfelelően magára is vállalta a vezér szerepet és rögtön érkezés után egybehívta a csapatát egy beszélgetésre.

 

A pályán ezen kívül élesnek és gyorsnak tűnt fejben, valamint fizikailag is. A karereje Willis után neki tűnt a legjobbnak és magabiztosan mozgott a zsebben, tudta az útvonalakat, olvasásokat is. Nem feltétlenül repült az egekbe az értéke, de továbbra is ő tűnik a legjobb irányítónak a classban, így magasan kelhet el.

Damon Pierce, RB, Florida

Az idei futó class finoman szólva sem elképesztő, a Senior bowlon pedig még a legnagyobbak nem is vettek részt. Ennek megfelelően senki sem villogott igazán, amivel Pierce mégis ki tudott emelkedni, hogy ő tűnik a legkomplettebb játékosnak a poszton. Passzblokkolásban messze ő tűnik a legkészebbnek, figyel a részletekre és beleteszi az akaratot is.

Christian Watson, WR, North Dakota State

Willis mellett aki a legtöbb figyelmet kapta, az talán a FCS-ben vitézkedő Christian Watson. Az alacsonyabb, kisebb termetű elkapó classban kiemelkedik a maga majd’ 2 méteres termetével és felépítésével.

 

Az elkapódrillek során aztán megmutatta, hogy egy ekkora fickóhoz képest milyen tisztán és gyorsan futja a route-okat és aki csak azt hitte, hogy egy nagydarab WR, akire fel lehet dobni a jump ballokat, az tévedett. A line of scrimmage-ről termetéhez képest nagyon gyorsan képes kilőni, nagyon flexibilis a csípője és természetesen tudja használni az alkatát is.

Jalen Tolbert, WR, South Carolina

Nem ő volt a leglátványosabb elkapó Mobile-ban, de a leginkább all around játékot ő mutatta be. Tudott szeparálódni, gyors volt rövid területen, alig volt elejtett labdája és contested elkapásoknál sem volt elveszve. Magasra tette a padlóját, már csak az a kérdés, hogy mekkora upside-ot látnak benne a csapatok.

Bernhard Raimann, OT, Central Michigan

Rainmann a szív embere és ez a pályán is megmutatkozott nála. Egyszerre tűnt atletikusnak és erősnek az edzések alkalmával, nagyobb darab passzsiettetők ellen is stabil lábmunkát mutatott és ritkán hagyta kizökkenteni magát az egyensúlyából.

Különösen tetszett a scoutoknak, hogy végig jókedvű volt és bíztatta csapat- vagy poszttársait a drillek alatt. Koncentrációban is jelesre vizsgázott, a gyakorlások alatt kitűnően vett fel blitzeket és stuntokat is.

Trevor Penning, OT, Northern Iowa

A másik támadófalember, aki kiemelkedett, a szintén kisebb iskolából érkező Penning, aki méreteihez képest gyors és kifinomult lábmunkát mutatott, végig egyensúlyban maradt az egy az egy elleni drillek folyamán és megmutatta, hogy az erővel és a gyorsasággal szemben is felveszi a kesztyűt.

Jermaine Johnson, DE, FSU

Johsnon nem csak a legjobb passzsiettetőnek, de a legjobb játékosnak is tűnt az egész hetet figyelembe véve. Már a testi adottságai is lenyűgözőek, nagyon hosszú karokkal és nyúlánk megjelenéssel rendelkezik, de ugyanakkor nem lehet nem észre venni izmos, erőtől duzzadó testalkatát.

 

A drillek alatt aztán csak tovább folytatta diadalmenetét, már az egy az egy elleni játékok alatt is konzisztensen tudott nyerni (szinte minden párbajában), de a mérkőzések alatt is dominált. Nem csak erőből diadalmaskodott, de a technikai tudását is megmutatta, a kezeivel folyamatosan elnyomta a tackle-öket. Amivel kapcsolatban sokaknak aggálya volt, az az első lépése és a dinamikusság. A scoutok elmondása alapján ebben is fejlődés mutatkozott, illetve élesebbnek tűnt a korábbiaknál. Valószínűleg az első körbe tornázta fel az értékét.

Travis Jones, NT, UConn

A fal belsejében a nagy emberek ritkán szokták elvarázsolni a népet, de Jones munkabírása rögtön feltűnt a scoutoknak. Végig robotolta a drilleket és edzéseket, nem hagyta magát elnyomni double teamek esetében sem és könnyednek tűnt a mozgása végig a napok folyamán.

 

DeVonte Wyatt, DI, Georgia

Wyatt nem mutatott igazán újdonságot számunkra, de ő tűnt a legkészebb NFL prospectnek a héten. A fal belső felében rögtön megmutatkozott a gyorsasága, a jó lábmunkája és a természetes erő, amivel képes játszani.

Boye Mafe, DE, Minnesota

Mafe végig konzisztens volt a héten, de igazán magán a mérkőzésen tűnt ki. Rajta látszott leginkább hogy tüzeli a meccsszituáció és hogy nagyon jó a kondija. Egymás utáni drive-okban ért oda gond nélkül az irányítóra, igaz sackekben nem mutatkozott meg a teljesítménye, de végig nyomást tudott generálni.

Perrion Winfrey, DE, Oklahoma

Winfrey-vel kapcsolatban főleg a dinamikusságot és a sebességet hiányolták legtöbben az idény során, azt eddig is tudtuk, hogy egy dörzsölt, nagy terhelést elbíró játékos. Egész héten domináns volt és ezt a mérkőzésre is átmentette. Előszeretettel használt bull rusht ellenfelein, de kezeit is jól használta, többfajta pass rusher move-ot csillogtatott meg.

Jalen Pitre, S, Baylor

Pitre lényegében azt mutatta meg, amit láttunk tőle csapatában. Egy valódi sztár safety, aki jól követi a játék irányát, olvassa az irányítók szemét és playmaking terén is lehet rá számítani. Igazából kimagaslott az edzések alatt abban is, hogy viszonylag kevés hibával és bizonytalansággal játszott.

Az NFL scoutoknak valószínűleg a coverage-ben mutatott természetes ösztönei fognak a leginkább bejönni, na meg az, hogy milyen gyorsan képes átszelni hosszában is a pályát.

Vesztesek

Minden irányító Willis és Pickett kivételével

Willis és Pickett abszolút elvitte a rivaldafényt és ez nem csak azért volt, mert ők kiválóan teljesítettek, hanem mert a többiek nem tudtak rácáfolni a kritikákra. Ridder továbbra is inkonzisztens, semmi extrát nem mutatott. Sam Howellnek voltak szép hosszú labdái, de sok pontatlanságot mutat. Carson Strongnak nagyon kijöttek a limitációi, Zappe pedig hozza a kisebb iskolákból érkező QB-k gyerekbetegségeit.

Minden tight end, aki nem Isaiah Likely és Tre McBridge

Az idei TE classtól eleve nem voltunk elvarázsolva, de egyelőre még a vártakhoz képest is elkeserítő, amit eddig kaptunk. Pontatlan útvonalak, nincs igazán dinamikus játékos (Likelyn kívül) és nem igazán veszélyesek egy az egyben sem.

 

Dontario Drummond és Bo Melton, WR-ek, Ole Miss és Rutgers

A két elkapó hasonló dolgokban szenvedett. Nem tudtak megfelelően elszakadni, így sokkal nehezebb volt elkapásokat bemutatniuk. Nem segítettek azonban magukon sem, mert amikor éppen el tudtak szakadni, akkor mindketten bemutattak nagyon csúnya dropokat is.

Overall a támadók szenvedtek, ami egyrészt azért volt, mert a védőfalak hihetetlen módon domináltak, de úgy összességében is keveset kaptak a támadófoci szerelmesei. A mérkőzésen 30 pont született és az első félidőben inkább puntháborúnak nézett ki az esemény. Passzjátékok nagyon ritkán alakultak ki és sok volt a pontatlanság vagy a wow megmozdulás. Amit sejtettünk, de most testközelből is megcsodálhattuk, hogy a védőfalak, különösen a pass rusher class mélysége az nem hagy sok kívánnivalót maga után, ellenben a támadófalak nem néztek ki igazán jól.

[/ppp_patron_only]

Related Topics

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!