Amikor a Jaguars bejelentette, hogy Trent Baalke marad a csapat GM-e, akkor hivatalosan is bemutatott a többi csapatnak: ennél nagyobb hülyeséget nem tudtok csinálni! A Texansnál viszont ezt személyes sértésnek vették és büszkén kijelenthetjük, sikerült alulmúlni a csoportriválist.
A Texans az a csapat, amit jelenleg a bostoni plébános Jack Easterby irányít, akinek a legnagyobb skillje az, hogy együtt imádkozik a gárda tulajdonosával (tényleg, ez nem költői túlzás). A futballhoz viszont nem ért (többek között komoly szerepet vállalt abban, hogy Deshaun Watson és a csapat kapcsolata menthetetlenül megromoljon) és az általa kinevezett Nick Caserióval módszeresen taszítják a mélybe franchise-t.
A Houstoni roster jelenleg a legrosszabb a ligában, ahová a menedzsment miatt egyetlen szabadügynök sem igazol, ha van más választása, ebből adódón pedig a legjobb főedzőjelöltek is messziről elkerülik a gárdát. Emiatt lett tavaly a 66 éves David Culley kinevezve főedzőnek, aki ezt megelőzően még csak koordinátor sem volt soha. Ennek ellenére nem végzett rossz munkát és négyszer is győzelemre vezette a Texanst, ami pont néggyel több, mint amennyi ebben a rosterben tehetség alapján benne volt.
Tekintve, hogy a menedzsment nem változott egy év alatt, ráadásul Culley is elég jó munkát végzett, az lett volna a logikus, ha marad minden a régiben – egyszer csak sikerül eladni Deshaun Watsont, aztán majd meg lehet próbálni csapatot építeni. Easterby és bandája viszont másképp gondolta: kivágták Culley-t, majd miután letudták a Rooney rule-t, megpróbálták kinevezni azt a Josh McCownt, aki edzőként még csak középiskolás csapatot vezetett, azt is csak egy éve.
Ezt már az NFL sem nézte jó szemmel, azért mindennek van határa. Így viszont valaki mást kellett találni a pozícióra, de jobbnál jobb nevek továbbra sem tolongtak, így ZS-tervként a Texans kinevezte főedzőnek a saját védőkoordinátorát, az évek óta bármi pozitívan értékelhetőt felmutatni képtelen Lovie Smith-t.
[ppp_patron_only level=”1500″ silent=”no”]
Miért? Miért? Miért?
Talán túlzónak tűnik ez a negatív hozzáállás, mert ha jobban belegondolunk, akkor továbbra sem akar egyetlen kicsit is felkapott név Houstonba jönni edzősködni – ennél még Baalke vagy bármelyik gödörben lévő franchise is jobb alternatíva. Culley menesztését meg már nem lehet visszacsinálni, így pedig tényleg nincs sok alternatíva.
Rendben, ez van. Ugyanakkor ez sem indokolja azt, hogy miért 60 év az alsó korhatár és miért olyan jelöltek jönnek szóba, akiktől igazából még csak várni sem lehet semmit. Culley egy 66 éves elkapóedző volt, Smith egy 63 éves one-trick pony, ráadásul az az egy trükkje is idejétmúlt. Tőlük semmi újat, semmi váratlant, semmi kreatívat nem lehet elvárni, és hiába rántják össze az öltözőt, hiába küzdenek értük a játékosok és szenvednek össze 2-3-4 győzelmet, semmit nem fog jelenteni.
Ha már ilyen helyzetben van a franchise, ha már dedikáltan arra játszik, hogy oldódjon meg valahogy a Watson-dolog, aztán majd a világ minden pickjével lesz valami fejlődés, akkor miért nem neveznek ki valaki olyat, akiben legalább egy kis potenciál van? Amennyiben jobb híján csapaton belül keresgélnek, akkor ott lett volna az eddig QB-edző és passzjátékért felelős koordinátor (aki most már támadókoordinátor) Pep Hamilton, aki nem egy zseni, de még nem láttuk főedzőként és talán döntéshozói pozícióban képes valami extrára. Miért jobb a biztos rossz, mint a talán jó? Mitől félnek a Texansnál, hogy négy helyett csak két győzelmük lesz? Ez a csapat helyzetét elnézve még külön pozitívum is lenne, ha meg véletlenül beválik, akkor egy gonddal kevesebb.
Persze mondhatnánk, hogy ez csak részletkérdés, hisz Hamilton QB-edzőből és passzjátékért felelős koordinátorból elő lett léptetve támadókoordinátorrá, Smith meg továbbra is hívni fogja a védelem játékait, tehát mindegy, hogy milyen felosztásban vannak. És ebben tényleg van igazság, de ismétlem: a biztos rossznál a lehet jó mindig jobb.
Most akkor mi lesz?
A Texans keretét elnézve ez a kérdés szinte irreleváns. Az offense-ben két átlagon felüli játékos van, a két első körbe került Laremy Tunsil és az elkapó Brandin Cooks, a többiek sok csapatnál a cserék közé sem férnének be. Ha a fal nem tud blokkolni, ha az elkapók nem tudnak elszakadni, ha a kezdő irányítód Tyrod Taylornak vagy Davis Millsnek hívják, akkor igazából teljesen mindegy, mit rajzolsz fel a mágnestáblára.
És még olyan nagy piaci aktivitást sem várok, hisz egy Davante Adams kaliberű játékos biztos nem jön Houstonba, így Hamiltonnak jó eséllyel ezzel vagy maximum egy kicsit jobb garnitúrával kellene megnéznie, hogy Millsből lehet-e még valaki. Más célja nem is lehet a csapatnak, mint ennek a kérdésnek a megválaszolása – hacsak nem jön egy első körös irányító, mert akkor őt kell bedobni a mély vízbe, hátha tud úszni.
Mindezzel együtt Pep Hamilton nem egy rossz szakember. Több csapat is érdeklődött iránta, mivel karrierje során olyan irányítókkal dolgozott együtt, mint Jay Cutler, Andrew Luck és Justin Herbert, és nem is végzett rossz munkát. Illetve megemlíthetjük Davis Millst is, aki harmadik körös újonc létére jobban játszott Hamilton kezei alatt tavaly, mint az 1/1-es Trevor Lawrence vagy az 1/2-es Zach Wilson (igaz, ez leginkább azért volt így, mert az első körösök nagyon rosszul teljesítettek). Ezért lett volna érdemes őt kinevezni főedzőnek.
Hasonló a helyzet a védelem játékosállományának minőségével, annyi különbséggel, hogy azt már most tudjuk, nem fog működni. Lovie Smith ugyanis hiába edzősködik már 1980 óta és hiába látott már rengeteg dolgot, mindössze egyetlen koncepciót tud/akar/szeret használni, mégpedig a Tampa 2-t.
Ez nem meglepő, ő a rendszer egyik atyja és el kell ismerni, hogy amikor többedmagával megalkotta, akkor nagyon nagyot szólt. A St. Louis Rams védőkoordinátoraként hasított az egység 2001 és 2003 között, amiért a Bears ki is nevezte főedzőnek, a rendszer pedig a csúcson volt – a Brian Urlacher fémjelezte chicagói védelem szinte feltörhetetlen volt. Az elit defense-nek köszönhetően Smith karrierje első három évében kétszer is megnyerte az NFC Northot, 2005 és 2006 között 24-8-as mérleget ért el és még a Super Bowlba is bejutott.
Ezt követően sem volt rossz vele a Bears, 2012-ben pedig úgy menesztették egy 10-6-os idény után, hogy 81-63-as mérleget tudott felmutatni a csapat élén, a védelem pedig utolsó évében mindössze 17,3 pontot engedett meccsenként, ami a harmadik legjobb volt. Azóta viszont sok minden történt.
2014-ben ismét lehetőséget kapott főedzőként, de a Bucs élén két év alatt csak 8-24-es mérlegre futotta, a védelem pedig teljes katasztrófa volt: engedett pontokban 25. és 26. volt az egység. Ezt követően elment az Illinois Egyetemre, ahol egyrészt egy 17-39-es mérleget ért el, másrészt a védelmei így teljesítettek:
- 2016: 31,9 engedett pont (94/128)
- 2017: 31,5 engedett pont (91/130)
- 2018: 39,4 engedett pont (124/130)
- 2019: 26,2 engedett pont (54/130)
- 2020: 34,9 engedett pont (97/127)
Persze ez nem csak az ő hibája, trágyából nem lehet várat építeni, de ez azért még így is gyászosan rossz teljesítmény, aminek elsősorban Smith az oka – a Tampa 2 ugyanis elavult. A lényege annak idején az volt, hogy a nagy játékokat és a gyors előrehaladást elvegye a támadóktól, mindezt pedig úgy, hogy a linebackerek, a cornerek és a safetyk is zónáznak:
A rendszer jó működéséhez viszont kellenek jó coverage linebackerek, különösen a középső Mike szerepe fontos, akinek az a feladata, hogy levédekezze a két safety és a linebacker sor között lévő támadható lyukat. Tehát a sima Cover 2-vel ellentétben a Mike nem a 10 yardon belüli zónát őrzi, hanem hátrébb lépett és a két safety közé félig-meddig beékelődve körülbelül 15 yardra a LoS-től zónázik.
Igenám, csakhogy amikor ezt kitalálták, még nem volt annyira passzorientált a liga: a linebackereknek kevésbé kellett jónak lenniük coverage-ben, illetve jóval kisebb szerepe volt a tight endeknek és a futóknak is a passzjátékban. Ma már a sima Tampa 2-t nem igazán lehet használni teljes értékű rendszerként, ugyanis nagyon könnyen szétszedhető a gyors, LoS mögé érkező passzokkal, illetve a könnyű boxai miatt a futójáték is hatékony ellene.
Ez nem azt jelenti, hogy a rendszer használhatatlan, csakhogy mértékkel kell használni, pláne akkor, ha még középszerű linebackeredből sincs egy sem a keretben. Smith ennek ellenére kitart a Tampa 2 mellett, aminek az lett az eredménye, hogy a földön 142,2 yardot (2.) engedett és 26,6 pontot (6.) átlagoltak ellene (és ez simán lehetett volna több is, ha nem könnyű a csapat sorsolása és a top csapatok nem állnak le 25-30 pontos előnyben).
A 2020-as legrosszabb futás elleni védelemhez és 6. legtöbb benyelt ponthoz képest nem történt előrelépés és idén sem lesz. A játékosállomány sem jó, de egy könnyen kiismerhető és támadható rendszerrel a Texans védelme szinte könyörög a pofonért, ami megint csak felveti a kérdést: miért Smith? Ha bárki más lett volna a főedző, akkor az talán elmondja neki, hogy ne ezt csináld, vagy ha nagyon nem akar változtatni, akkor kinevezik DC-nek valamelyik segédedzőt, aki hallgat a jó a szóra. Így viszont semmi nem fog változni.
Összegzés
Smith egy tapasztalt edző, de ez az esetében nem előny, hozzáadott értéke ugyanis nincs a csapathoz. Arra persze jó, hogy még egy szezont átvészeljen valahogy a Texans, hátha addig Josh McCown – akibe valamiért teljesen belehabarodott a menedzsment – szerez egy kis rutint és nem lesz nagyon gáz kinevezni, de ezért elég nehéz lelkesedni. Akkor már kinevezhették volna Brian Florest, legalább azt elérik, hogy nem lesznek beperelve. Értékelés: F
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások