A 49ers elveszi a stafétát a két egészséges szezonjában Super Bowlig és konferenciadöntőig jutó, ám láthatóan limitált Jimmy Garoppolótól és odaadja azt a másodéves, rendkívül tapasztalatlan, ám nagy potenciállal rendelkező Trey Lance kezébe. A váltás már csak azért is érdekes, mert keresve is nehezen találnánk két ennyire eltérő stílusú irányítót a ligában. Adódik tehát a kérdés: hogyan változik majd meg a 49ers támadósora és mit várhatunk Trey Lance-től?
Előbbi kérdésre válaszolva statisztikákkal kiegészítve megmutatjuk, hogyan és miben különbözik a két irányító játékstílusa, utóbbival kapcsolatban pedig kielemezzük videós formában Lance legutóbbi kezdő meccsét a 17. fordulóból.
Hogyan változik a 49ers támadósora az irányítócserével?
A legegyszerűbb úgy szemléltetni a két irányító stílusa közti különbséget, ha megnézzük, hová passzolnak a pályán. A PFF-nek van erre egy szuper hőtérképe, ami lenyűgöző különbséget mutat kettejük közt, kis túlzással inverzei egymásnak a 49ers irányítói:
Ez teszi olyan érdekessé ezt az átállást, hiszen gyakorlatilag nincs átfedés a két QB játékában. Ugyan hivatalosan mindketten irányítók, de kis túlzással mintha más sportot űznének.
[ppp_patron_only level=”1500″ silent=”no”]
Garoppolo csak a pálya közepére dobálja a labdáit, jelentős részüket körülbelül 10 yard távolságra. Gyorsan szabadul a labdától, gyors döntéseket hoz, a rendszeren belül játszik és a könnyű játékokat nagyon jó aránnyal oldja meg. Az edzők szeretik az ilyen játékosokat, hiszen ha felrajzolnak valamit a táblára, akkor Garoppolo annak megfelelően fog cselekedni. Ellenben tőle nem várható semmiféle mozgás, improvizáció, és mivel a ligában mindenki tudja, hogy ő mit tud és mit nem, így az ellenfelek is be tudnak tömörülni a pálya közepére anélkül, hogy félnének attól, hogy megbüntetik őket mélyen. Ez a passzjáték mellett a futójátéknak sem segít.
- Garoppolo dobásonkénti air yardja: 7,4 (8. legalacsonyabb)
- Garoppolo átlagos passzolási ideje: 2,67 mp (7. leggyorsabb)
Lance pedig nagyjából a szöges ellentéte Jimmynek. Ő egyáltalán nem szabadul gyorsan a labdától, és sokszor nem is hajtja végre azt, amit előre felrajzoltak neki, még ha egyébként tök üresen van nem csak az első, de a második opciója is (ahogy azt majd a cikk végi videóban látni fogjuk). Ellenben neki jóval agresszívebbek a szemei, azaz mélyebbre néz (nem folyton 20+ yardra kell gondolni, hanem hogy egy 5 yardos slant helyett egy 10 yardos outot néz mondjuk), és az is sokszor előfordul, hogy az előre felrajzoltak helyett inkább improvizál. Ami időnként őrületbe kergetheti az edzőket, időnként pedig nagy játékokat eredményezhet (vagy épp egyszerre mindkettőt). Mivel Lance a pálya teljes területét be tudja játszani, emellett pedig nagyon is atletikus, így a védelem számára is jóval kiszámíthatatlanabb, ezáltal nem tudnak egy-egy dologra összepontosítani ellene. A futójáték egyrészt emiatt, másrészt Lance lábai miatt is sokkal veszélyesebb tud lenni.
- Lance dobásonkénti air yardja: 10,3 (leghosszabb)
- Lance átlagos passzolási ideje: 3,37 mp (magasan a leglassabb)
Alapvetően azt gondolnánk, hogy Garoppolo a sok rövid passza miatt egy kockázatkerülő irányító, azonban ez nem igaz. Ugyanis a középre menő labdák veszélyesebbek a szélre menőknél, hiszen jóval több védő van a környékén, így minimális a hibahatár. Szóval Garoppolo egy “high risk, low reward” játékos (sok turnovert érő dobás, kevés nagy játék), ami a legrosszabb kombináció.
Alapvetően mondhatjuk, hogy a 49ers támadósora egyszerre lesz kevésbé veszélyes és jobban kockázatos, mint eddig. Kevésbé veszélyes, mivel a több szélre menő passzal alacsonyabb lesz az interceptiont érő játékok aránya. Viszont kockázatosabb, mivel kevesebb lesz a biztos rövid játék, amivel kis léptekkel halad az offense. Helyette több hosszabb dobás lesz, aminek alacsonyabb a pontossági százaléka, így volatilisabb lehet a passzjáték több incomplete passzal, de több sikeres hosszabb játékkal.
Mit várhatunk Trey Lance-től?
Lance nem egy tipikus magasan kiválasztott prospect abból a szempontból, hogy minimális tapasztalata volt az egyetemen, ráadásul az is csak a másodosztályban. Mindössze egy teljes szezon volt a háta mögött a North Dakota State-en (2019), plusz a Covid miatt csak egy (vesztes) mérkőzést játszott 2020-ban. És mivel tavaly is csak két kezdő meccse volt, ráadásul a szezon felében ujjsérüléssel is bajlódott, csereként pedig edzésidő is alig jut neki, így gyakorlatilag az a helyzet, hogy két éve nem játszott. Úgy pedig elég nehéz fejlődni a fociban, ha nem focizol…
És akkor vegyük ehhez hozzá, hogy Shanahan rendszerét híresen nehéz elsajátítani, tökéletesíteni, már a játékhívások is elég bonyolultak. Még Matt Ryan is csak a második évére tanulta ki úgy igazán, amikor MVP is lett.
Lance két meccsen kezdett idén, először az 5. héten a Cardinals ellen, ahol mutatott pár szép dolgot, de azért több volt a rossz mint a jó. Aztán legközelebb a 17. héten került a kezdőbe a Texans ellen, ahol az első félidő hullámzó volt, a második viszont már elég jól nézett ki, látszott a fejlődés és hogy tanul a hibáiból is.
Most ennek a meccsnek elemezzük ki a nagy részét videós, rajzolós, hangalámondós formában, amiből kiderül, hogy miben nagyon jó Trey Lance, és miben kell még nagyot fejlődnie.
A videó kattintás után a Youtube-on nézhető meg.
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások