Connect with us

Összefoglaló

A védőcsatát a Packers nyerte, a támadófocit a Falcons, az Eagles pedig dominált

A védőcsatát a Packers, a támadófocit a Falcons, a kiesési rangadót a Texans nyerte, az Eagles dominált Carson Wentz ellen, a Saints pedig tovább szenved. 

Green Bay Packers @ Tampa Bay Buccaneers 14 – 12

Előzetesen is egy szenvedős meccsre volt kilátás a két nagy öreg irányító legújabb összecsapásakor. A két offense eléggé tehetség hiányosan kellett kiálljon (főleg a Bucs), de ez nem igazán volt észrevehető a meccs legelején. A nyitódrive-ból a Buccaneers tudott szépen haladni és jutott el field goalig. Ezt követően a Packers offense idei messze legjobb negyedét produkálta. Kétszer egymás után vezettek 10+ játékos támadósorozatot, amiknek a végén Rodgers ki is osztott 1-1 touchdownt. A két vendég drive között egy 3&outtal jelentkezett még a Tampa Bay, de ezzel együtt is elmondható, hogy 4 drive alatt 14-3-as pontesőt láthatott a közönség. A jó kezdést azonban határozott visszaesés követte. A mérkőzés legutolsó támadásáig a Buccaneers egyetlen további mezőnygólt tudott szerezni (azt is egy pick után, amikor a vendégek térfeléről kezdhették a támadást), a Packers pedig több pontot az egész meccs alatt nem tett a táblára.

Úgy fordultunk rá szűk 3 perccel a meccs végére, hogy 14-6-os előnyben az offense-ek nemhogy döcögnek, de gyakorlatilag csak defektes kerekekkel próbálnak meg haladni. Ekkor jött azonban az igazi izgalom. A semmiből előrántott Brady egy baromi gyors passzos, no huddle drive-ot, amivel 89 yardot tudtak haladni 13 játékból és egyszerűen nem volt válasza a Packers védelmének a gyors 5-10 yardos játékokból álló támadásra. Hol volt ez korábban? A goal line-ig szépen előremasírozott a hazai csapat, de ott picit behúzták a féket. Végül 3&goalra találta meg Brady Russel Gage-et és hozta fel az utolsó pillanatban két ponton belülre a csapatát.

Egyetlen játék kellett volna a hosszabbításhoz, jaj hát mindenki úgy várta hogy lásson még többet ebből a meccsből, azonban a passzt De’Vondre Campbell leütötte, így baromi nyögvenyelősen, de nyert a Packers.

Szerencsések a korán fekvők, mert azok jártak jól, akik 14-3-nál végül inkább az ágyat választották. Az ígéretes kezdet után 17 drive-ot vezetett a két csapat összesen, melynek eredménye: 12 punt, 3 fumble, 1 interception és 1 field goal. Egészen borzasztó volt a két támadósor, és kijöttek mind a szegényes elkapósor problémái, mind az erős védelmek erényei. Rodgers végül 255 yard 2TD, 1INT-vel zárta a meccset, míg Brady 271 yarddal, 1 TD-vel pick nélkül. Mindkét csapat szeretett volna elsősorban a futójátékra támaszkodni, de a két front seven ezt remekül vette el. A Packers duója 2,7-es átlagot hozott össze 25 kísérletből, míg a túloldalon Fournette-et limitálta remekül a védelem. Egy-egy elkapót érdemes kiemelni, a hazaiaknál a már említett Gage lett Godwin, Julio és Evans hiányában Brady első számú célpontja, aki 12 elkapásig jutott 87 yard mellett. Senki más nem fogott meg 5-nél több labdát. A túloldalon is egy újonnan érkező játékos lépett elő, az edzőtábor alatt sokat dicsért Romeo Doubs érkezett meg a ligába. 87 yardot hozott össze 8 elkapásból a hatpontosa mellett.

A védelmek tettek ki magukért igazán, a Packers oldalán Kenny Clark kétszer sackelte Bradyt, plusz Gary egyszer, de folyamatosan ott voltak a veterán irányító nyakán és a futás mellett a gyenge támadófal a hosszabb passzjátékok kialakulásához sem tudta hozzásegíteni a csapatát. A secondaryből Adrian Amos két fumble-t okozott, pedig az egység sztárja Jaire Alexander még ki is esett a mérkőzés elején. A Bucs védelme is nullázta a vendégeket a meccs legeleje után. Edwardsot és Winfieldet kell kiemelni, akik a safety sorból fellépve nagyon aktívak voltak a linebacker duóval együtt. Rodgers passzát Logan Ryan szedte le. A Bucs védelme is miután felkeményedett, nem hagyott könnyű meccset. Sokszor nyerték a párharcaikat a védőfalban, ami miatt gyorsan kellett szabaduljon a labdától Aaron Rodgers és kevés üres elkapót engedtek hátul. Érdekesség, hogy Bakhtiari ugyan visszatért, de még rotálták a LT poszton az All-Pro játékost.

Mindkét csapat 2-1-gyel áll így és nem kell még nagyon aggódniuk a mérleg miatt. A Buccaneers oldalán érthető volt a szenvedés, hiszen a két (három) első számú célpontját nélkülözte Brady és a támadófal is annyi helyettest tartalmaz már, hogy nem lehet elvárni tőlük az összeszokott produkciót. A Packersnél ugyanakkor ez közel a legjobb offense volt, amit pályára tudtak tenni. Sammy Watkins szokásos IR-re kerülésén kívül gyakorlatilag a sláger offense volt a pályán, ami 10 perc után csak a védelmének köszönhette, hogy nem vereséggel utazik haza Floridából.

(alatriste)

Philadelphia Eagles @ Washington Commanders 24-8

Carson Wentz most először játszott az Eagles ellen, de valószínűleg azt kívánja, bárcsak ne lett volna ebben az élményben része. A Sasok az első félidőben eldöntötték a találkozót, ugyanis 24-0 állt a nagyszünetben a táblán, amire csak a mérkőzés legvégén tudott válaszolni a fővárosi együttes.

Az első 30 percben 322-50 volt a szerzett yardarány, de még viccesebb, hogy a nettó passzolt yardok aránya 276 volt a mínusz 16-hoz. Igen, a Commanders passzjátéka nem hogy előre, hanem hátrafelé haladt az első 30 percben. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az első 5 dropbackből 3 sacket, az első 10-ből pedig öt sacket szerzett az Eagles védelme, végül több zsákolást nyelt be Wentz az első félidőben (6), mint ahány first downt elért a csapata (5). És volt még két fumble-je is. Hihetetlen módon dominált az Eagles védőfala, az egész meccsen végül 9 sacket értek el (Brandon Graham, Haason Reddick, Fletcher Cox, Josh Sweat, Javon Hargrave és TJ Edwards is feliratkozott), ami egyrészt nekik, másrészt a gyengén muzsikáló támadófalnak, harmadrészt Wentz borzasztó zseben belüli jelenlétének volt betudható.

A védelem tehát dominált, és így tett a támadósor is. A Sasok idén 24 pontot átlagolnak az első félidőben (tavaly a Cowboys vezette a ligát 15,7-tel, az utóbbi 20 évben a 2007-es Patriots volt a legjobb 19,3-mal) és azt csináltak a levegőben, amit csak akartak. Dallas Goedert és AJ Brown is feliratkozott a pontszerzők közé, azonban Devonta Smith-nek volt nagy meccse most, hiszen 8 elkapásból 169 yardot és egy touchdownt ért el. Jalen Hurtsöt megint meg kell dicsérni, ugyanis remekül játszott, és ez nem egy futásorientált támadósor volt, hanem passzoltatták rendesen.

A Commanders oldaláról sok pozitívumot nem lehet elmondani, a támadósor minden szempontból szörnyű volt. A fal nem tartott ki, Wentz borzasztó volt, a játékhívások szintúgy nem segítettek. Emellett pedig amíg fontos volt, addig a védelem sem tudott sok mindent kezdeni az Eaglesszel. Persze a második félidős 0 pont szép teljesítmény, és Philadelphiában is ki kell találni, miért maradtak némán zsinórban két meccsen is a második 30 percben, de talán mentségükre szólhat, hogy addigra már eldöntötték a találkozót, így nem kellett megerőltetni magukat. Ha egy valakit kellene kiemeljek a Commandersből pozitív oldalon, akkor az a fiatal cornerback Benjamin St. Juste lenne, aki elég jól állta a sarat – jobban áll neki a szélső CB szerepkör, mint a slot, az biztos.

Az Eagles így 3-0-val áll, amit csak a Dolphins mondhat el magáról jelenleg rajtuk kívül. Jövő héten a Jaguars elleni találkozó érdekesnek ígérkezik Doug Pederson hazatérése miatt (is). A Commandersnél ellenben nem lehetnek túl bizakodóak a látottak alapján.

(katonadani)

Atlanta Falcons @ Seattle Seahawks 27-23

Látványos támadófocit láttunk Seattle-ben, amit csak egy drón tudott megállítani (a negyedik negyedben egy drón szállt a stadion fölé, így a biztonsági szolgálat félbeszakította a mérkőzést, nem is született pont az utolsó játékrészben). Mindkét csapat védelme elég gyenge volt most is, így pedig nagy területek nyíltak meg az offense-ek előtt, amit nagyrészt ki is használtak, így pedig sok yardot, sok pontot és egy szoros mérkőzést nézhettünk végig.

A Falcons támadósorát jó nézni. Persze most a gyenge védelemmel rendelkező Seahawks volt az ellenfél, de úgy összességében is. A Patterson-Pitts-London háromfejű szörny elég jól mutat, és most mindhárman kivették a részüket a győzelemből. Patterson 8,3 yardos átlaggal 141 egységet gyűjtött a földön (plusz egy TD-je is volt), úgy rohant át a védelmen, ahogy csak akart – dicsérjük meg a támadófalat is, amely elég jól blokkol idén a tavalyi borzalom után. Végre Pittset is sikerült bevonni a játékba, aki 87 yardig jutott és vezette csapatát elkapásokban. Az újonc London pedig 53 yardot és az utolsó vezetést átvevő TD-t pakolta be a közösbe. Mariota korrekt volt, de volt két fumble-je és interceptionje is, amik akár végzetesek is lehettek volna. A védelmet nem lehet dicsérni, nyomást nem tudtak generálni, rengeteg yardot nyeltek be, de ez nem újkeletű probléma és nem is fog a közeljövőben változni, így a támadósorra kell hagyatkoznia a Falconsnak.

A Seahawks oldaláról Geno Smith három negyeden át nagyon jól játszott, a végén azonban benyelt két sacket és dobott egy interceptiont (bár ez utóbbi már végső elkeseredésében történt), ami lerontotta a képet és gyakorlatilag el is vesztette a mérkőzést a csapatának. A támadófal is jól működött –habár nem a Falcons borzasztó pass rushától kell megijedni –, Metcalfot végre jobban sikerült játékba hozni, a tight endek is éltek a pálya közepén, és a futójáték is működött Pennyvel.

Ezt egyértelműen a védelem vesztette el a Seattle-nek. Várni lehetett, hogy a 180 fokos fordulattal járó rendszerváltás problémákat okoz majd a szezon elején, és ez abszolút így is van, hiszen nagyon rosszul néz ki ez az egység jelenleg. A védőfal nem tud nyomást generálni és simán futnak át rajta, a linebackerek sok szerelést rontottak és coverage-ben is gyenge pontnak számítottak. Ha pozitívumot keresünk, akkor az mindenképp a két újonc cornerback, Tariq Woolen és Coby Bryant, akik elég jól állják a sarat.

Mindkét gárda 1-2-vel áll három fordulót követően, de talán Atlantában lehetnek bizakodóbbak.

(katonadani)

New Orleans Saints @ Carolina Panthers 14-22

Úgy néz ki, azoknak lesz igaza, akik azt mondták, hogy Sean Payton hiányát nem fogja pótolni pár jó elkapó. A Falcons elleni negyedik negyedes comebacket leszámítva a Saints offense kritikán aluli és most is csak a garbage time-ban sikerült értékelhetőt nyújtani, pedig ez a védelem topcsapathoz méltó.

A Saints támadósor egy punttal kezdte a napot, majd Alvin Kamara elhagyta a labdát, amiből fumble return TD-t szerzett a Panthers védelme. Ezt követően

  • 3&out
  • 3&out
  • 3&out
  • blokkolt mezőnygól
  • kihagyott mezőnygól
  • 3&out

volt a mérleg. A Panthers ekkor már 13-0-ra vezetett, és ugyan egy pillanatra sikerült szorosnak tűnővé tenni a meccset egy Mark Ingram futott TD-vel, de erre rögtön válaszolt a Panthers (ez volt a Saints védelem egyetlen komolyabb hibája a meccsen), majd Jameis Winston interceptiont dobott, így érdemben el is dőlt a találkozó.

A nettó számokat nézve egyébként nem nézett ki rosszul a Saints támadósor, hisz 424 yardot sikerült feltenni a táblára. Viszont nem igazán van koncepció, katonadani szavaival élve “nem épülnek egymásra a játékok” és nem mondanám, hogy Winstonnak most könnyebb dolga van Chris Olave-val, Michael Thomassal és Jarvis Landryvel, mint tavaly volt elkapó nélkül Sean Paytonnal. Nyilván a korábbi 1/1-es sem játszik jól (két INT-je is volt a sima hibák mellett), plusz Kamarának és a speciális egységnek is voltak komoly hibái, de az eddigiek alapján itt alapvetően a rendszerrel vannak problémák.

Eközben a védelem hozza a szokásos szintet. Ugyan Christian McCaffrey átlépte a 100 yardos határt a földön, de Baker Mayfield csak 170 yardot passzolt (és háromszor sackelték), abból is az egyik egy semmiből jövő 67 yardos Laviska Shenault megiramodás. Persze jobb lett volna, ha az nincs, de így csak 15 pontot engedett az egység, nem ezen múlt a győzelem.

A Panthers esetében szintén a védelmet lehet kiemelni, ami ugyan nyelte a yardokat, de elég nagy nyomás alatt tartotta Winstont és kiharcolt három turnovert, amiből az egyikből TD lett, az egyik megalapozott egy mezőnygólt, az utolsó pedig lezárta a meccset. De ebben sincs semmi meglepő, a védelem eddig is elég jól muzsikált, a probléma továbbra is a támadósorral van.

Mayfield még az 50 százalékos passzpontosságot sem érte el (12/25), 170 yardja és egy TD-je volt, de ha nincs Shenault 67 yardos TD-nyargalása, jó eséllyel a 120 yardot sem éri el. Továbbra is igaz minden, amit a 0-2-esekről szóló cikkben írtam: rosszak a playhívások, nem működik a koncepció, mindennek tetejében pedig Mayfield még Darnold szintjét sem üti meg egyelőre. Hogy saját magától ennyire rossz, vagy egyszerűen csak teljesen testidegen neki Ben McAdoo rendszere, esetleg a kettő egyvelege eredményezi ezt a szenvedést, azt nehéz megmondani, de ha így folytatja, jövőre már nem lesz kezdő egyetlen csapatnál sem.

(renningan)

Houston Texans @ Chicago Bears 20 – 23

Ez a meccs két fiatal, ígéretes támadóról szólt. Azonban mielőtt valaki a Fields vs. Mills összecsapásra gondolna, gyorsan oszlassa el ezen vízióit. Ez a találkozó Dameon Pierce és Khalil Herbert, egy újonc és egy másodéves running back összecsapása volt. Mindkét futó 20-szor kapta a kezébe a labdát és bár Pierce sem teljesített rosszul, hiszen 80 yardot termelt és megszerezte élete első profi TD-jét, rengeteg missed tackle-t harcolva ki, sokszor lefordulva a védőkről, a túloldalon Herbert vitte el a show-t. 157 yard és 2 touchdown fűződik a David Montgomery sérülése miatt előrelépő futó nevéhez. Majdnem 8-as átlaggal futott Herbert és remekül találta meg a fal által nyíló lyukakat – vagy erőszakolt ki magának párat.

A Bears egész meccsen nem rejtette véka alá, mit is szeretne csinálni. 17 passzkísérlet mellett 40-szer futottak és Herbert mögött Fields is 47 yardot szerezett 8 futásból. Egyszerűen végig dominálták az LoS csatát, egy-egy megállítás kivételével lenyomták a labdát a vendégek torkán, egész pontosan 281 yardot szereztek földön. Szükség is volt rá, ugyanis Justin Fields elrejtése lassan nem lehet véletlen. 8/17, 102 yard, 2 pick lett az egykori Ohio St. irányító statisztikája. Mindkét pick ráadásul csúnyán túldobott labda volt. Nincs egyszerűen sem ideje passzolni Fieldsnek a fal mögött, a társak sem a legjobbak, de ez a teljesítmény már túl nagy minta ahhoz, hogy ne foglakozzunk vele. Nem mutat túl jól az első körös QB. Cole Kmet, a csapat papíron második legjobb célpontja az új szezon 10. negyedében szerezte meg első elkapását, de most is csak kettőig jutott, ahogy Mooney is. Sírt a labda, amikor a levegőben próbálta volna haladni a Bears.

Fields teljesítménye már csak azért is aggasztó, mert nem sokkal jobb személyzettel Mills legalább tudta mozgatni a támadósorát. 245 yardig jutott és szerzett egy TD-t is két pick mellett. De ezek a labdaeladások kevésbé voltak arcpirítóak mint a túloldalon. Az első egy védő kezén pattant fel, a másodikba pedig a védőfal ért bele. Ugyan Mills sem lépett sokat előre, a jobb irányító ő volt a meccsen (nem volt magasan a léc). Pech a számára, hogy az utolsó labdaeladás sajnos szintén hozzá fűződik. Az egész meccsen brutálisan aktív Roquan Smith halászott le egy védőfalember kezén lelassult labdát és ezzel egyenlő állásnál azonnal field goal távolságba hozta a csapatot, mely a győzelmet is jelentette. Érdekes, hiszen hogyha ez nincs, könnyen lehet, hogy 20-20 lett volna a rendes játékidő vége és esély lett volna a második idei Texans döntetlenre.

Smith a pick mellett kiemelkedő 16 szerelést mutatott be. Rajta kívűl a secondary nem végzett alapvetően rossz munkát. Gordonnak és Vildornak is volt több leütött labdája, utóbbi egyike ráadásul csapattársa, Eddie Jackson kezébe esett.

A túloldalon is érdemes kiemelni azért pár védőt, elsősorban az újoncokat. Derek Stingley szinte semmit sem engedett, míg a safety társa Jalen Pitre talán a vereség ellenére is a meccs embere volt. Mindkét picket ő szedte Fieldstől, hozott össze sacket is és több futást is megfogott a box környékén. Igazi all around játékot mutatott. Ez a Stingley, Pitre, Pierce ígéretes classnak tűnik egyelőre.

(alatriste)

Related Topics

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!