Connect with us

Összefoglaló

Nagy fordítások, majdnem fordítások, visszafordítások

Elég őrült első fordulót láthattunk, tele voltunk fordításokkal, meccs végi hullámvasutakkal. A Saints és a Giants nagy hátrányból felállva tudott nyerni, a Browns és a Commanders nagy előnyben volt, átadta a vezetést az ellenfélnek, ám a végén visszavette azt. A Chargers pedig nagy előnyből majdnem visszaengedte a Raiderst. 

Cleveland Browns @ Carolina Panthers 26 – 24

Baker Mayfield legelső panthersös meccsét régi csapata ellen játszotta, és korábban megígérte, hogy büntetni fog. Nos, három negyeden keresztül Mayfield játéka inkább a Panthersnek tűnt büntetésnek. A snapet többször is elrontotta, a labdákat pedig vagy a védőfalba vagy a földre dobta. Vagy éppen Grant Delpit-nek, aki a Browns játékosa. Vagy éppen Myles Garrett kétszer egymás utáni playben sackelte. A Panthers offense sehova nem haladt, és 26 percen keresztül összesen egy first downt tudtak összehozni.

A túloldalon Jacoby Brissett kezdett Watson eltiltása miatt, aki szintén nem volt lehengerlő, de neki nem is volt erre szüksége. A Browns két futója Nick Chubb, és Kareem Hunt közösen 213 scrimmage yardot és 2 TD-t szállított. Mellettük Brissettnek lényegében csak annyi volt a dolga, hogy ne rontsa el, amit ő teljesített is, nem vállalt semmi kockázatot (csupán 143 yardig jutott), és a labdát sem adta el. Három negyed után 20-7-es vezetésnél úgy tűnt, ezt a meccset könnyedén behúzza a Browns.

A 4. negyedben aztán váratlanul megérkezett a Panthers offense a meccsbe. Előbb levezettek egy hibátlan 75 yardos TD drive-ot, majd amint visszakapták a labdát (egy Cleveland FG után) Mayfield kiosztott egy 75 yardos TD passzt Robby Andersonnak. Ezzel azonnal 23-21-re módosult az állás, és miután a Browns puntolt, megnyílt a lehetőség Mayfield előtt, hogy 2 perc alatt levezessen egy game winning drive-ot, és feledtesse az első félidő borzalmait.

Mayfield élt is a lehetőséggel, és el is vezette a csapatot egy könnyű mezőnygól távolságba, Eddy Pineiro pedig magabiztosan be is lőtte a 34 yardos FG-t. Mindez azonban túl gyorsan történt, és 1 perc még az órán maradt, így Brissett is megkapta a lehetőséget egy GW drive-ra. Neki viszont nem maradt időkérése, így pedig nem is tudott olyan messzire eljutni, mint Mayfield, csupán a Panthers 40 yardjáig, amivel egy 58 yardos próbálkozást tudott csak előkészíteni. Ismerve a Browns korábbi meccseit, kevesen hitték volna, hogy az újonc kicker Cade York belőné, de mindenki meglepetésére ez történt. A Browns rúgója értékesítette ezt a hosszú mezőnygólt, és ezzel 26-24-re nyertek a vendégek.

A teljes meccset figyelembe véve a Panthers nem érdemelt volna győzelmet, az első 3 negyedben az offense értékelhetetlen volt, és csak a Mayfield bénázásokat lehetne kiemelni onnan. Az utolsó negyedben azonban egy teljesen más arcát mutatta ez az egység, és ha ezt a produktumot át tudnák menteni a következő meccsekre, akkor még van számukra remény. Ha azonban úgy játszanak, ahogyan az első 3 negyedben, akkor nagyon hamar edzőváltás lesz.

A Brownstól és Brissettől igazából senki nem várt semmit, de egy jó futókra épülő gameplannel sokáig kontroll alatt tartották a meccset. A végén ugyan jött egy kisebb kimaradás, de mikor igazán kellett, sikerült koncentráltnak maradniuk, és 2004 után először sikerült nyerniük a nyitómeccsen.

(jarred)

Jacksonville Jaguars @ Washington Commanders 22-28

Kifejezetten szórakoztató meccset játszott egymással a két csapat. A Jaguars rögtön egy 60 yardos drive-val kezdett, ami ugyan csak egy mezőnygóllal ért véget, de több potenciál és kreativitás volt benne, mint Urban Meyer alatt összesen. Erre azonban TD-vel válaszolt a Commanders, sőt rögtön kettőt szerzett az első két drive-ból, és mivel a második negyed csak a hibákról szól mindkét oldalról, így 14-3-as hazai előnnyel mentek pihenni a csapatok.

A szünet a Jaguarsnak nagyon jót tett, ugyanis a támadósor az első négy drive-jából két TD-t és két mezőnygólt szerzett, míg a Washingtonnak csak két punt és két interception volt a mérlege. 11 perccel a meccs vége előtt 22-14-re vezetett a Jax, de ekkor valami elpattant a vendégeknél: az offense és a defense is összeomlott, így Carson Wentz hős lett.

Az Eagles korábbi 1/2-esének igazi hullámvasútja volt. 313 yardot és négy TD-t passzolt, pár dobása tényleg szemkápráztató volt. Eközben viszont volt két interceptionje, amiből az egyik csúnya volt, a másik meg olyan, amiért rosszabb helyeken megvernék az öltözőben (a Coltsban ilyenen konkrétan meccs is ment el). Ezzel együtt több volt a pozitívum, mint a negatívum, ami már jobb, mint amit a legtöbben vártak.

Wentz mellett érdemes megemlíteni még Antonio Gibsont, aki igyekszik kihasználni, hogy a legnagyobb riválisát szó szerint meglőtték: 14 futásból 58 yardot, míg hét elkapásból 72 yardot szerzett, ezzel vezette futott- és elkapott yardokban is a Commanderst. Illetve végre Curtis Samuel is egészséges és jól is játszott, 55 yardot és egy TD-t tett be a közösbe, az újonc Jahan Dotsonnak pedig két hatpontosa volt. A védelem ugyanakkor nem volt valami jó, pláne a futás elleni védekezés, egyedül Trevor Lawrence futásait sikerült limitálni, rajta kívül viszont 16 futásból 119 yardot és egy TD-t szerzett a földön a Jaguars.

A vendégek részéről az idei első körös Travon Walker vitte el a show-t. Az 1/1-es újoncnak négy tackle-je, egy sackje, egy leütött labdája és egy interceptionje is volt – ennél jobban nehéz bemutatkozni. Rajta kívül viszont nem igazán villogott senki, különösen a secondary volt sokszor nagyon vakon. A támadóknál pedig James Robinson volt talán a legjobb, aki jelenleg egyértelműen jobb/megbízhatóbb futó, mint a tavalyi első körös Travis Etienne, aki több hibát is vétett, TD-t is ejtett el. Christian Kirknek 117 yardos meccse volt, de csak minden második felé szálló labdát kapta el, Trevor Lawrence is felemás meccset hozott, még ha a rengeteg dropról nem is tehetett.

A Jax védelemben nehezebb meglátni a potenciált, de a támadósornak nagyon jót tett Doug Pederson rendszere, még ha egyelőre messze is van ez a tökéletestől. Ha mást nem is, de szórakoztató meccseket hozhat idén a Jaguars.

(renningan)

New York Giants @ Tennessee Titans 21-20

Hát ez mi volt? Nagyon sima meccsnek indult, a Giants teljesen tehetetlen volt, a Titans 13-0-ra vezetett az első félidő után. Aztán a Giants szerzett gyorsan két TD-t, amire Ryan Tannehillék még tudtak válaszolni, és mivel ezt követően egy csomó gyenge játék és hiba következett, így a meccs vége előtt öt perccel 20-13-a vezetett a hazai csapat.

Nem úgy nézett ki, hogy izgulni kell, a Giantsből csak erős jóindulattal lehetett volna kinézni egy újabb hatpontost, pláne Daniel Jones red zone interceptionje után. Aztán mégis sikerült levezetni egy 13 playből álló, 73 yardos TD-drive-ot, majd Brian Daboll úgy döntött, hogy ő győzelemre játszik és 20-19-es hátrányban nekiment a kétpontosnak – és igaza lett, hiszen sikeres volt a kétpontos és átvette a vezetést a csapat.

A Titansnek viszont volt még egy perce és 6 másodperce, Tannehill pedig jól osztogatta a labdákat és sikerült eljutni a Giants 29 yardosáig. Ez a forduló azonban nem a rúgóké, ugyanis Randy Bullock kihagyta a mindent eldöntő mezőnygólt, így a tavalyi AFC első kiemelt hazai pályán vereséggel nyitott a minden mindegy Giants ellen (általában csak azok a csapatok mennek neki a meccs végén ilyen helyzetben a kétpontosnak, akik épp az újjáépítési fázisban tartanak és nem zavarja őket, ha kikapnak).

Daniel Jones önmagához képest jól játszott, bár ennél azért több kell majd ahhoz, ha még kezdő akar lenni a ligában (igaz, a támadófalnak sem ártana azért összeszednie magát). Ellenben Saquon Barkley kirakott mindent az asztalra és megmutatta, hogy még mindig egy brutálisan jó futó. 18 futásból 164 yardja és egy TD-je volt, plusz hat elkapásból 30 yardot tett még a közösbe – egyelőre ő és a futójáték Daboll rendszerének nagy győztese. (Kenny Golladay megint láthatatlan volt, de ez már nem meglepő.)

A New York-i védelem nem volt rossz, de nem is volt jó. Az pozitív, hogy sikerült limitálni Derrick Henryt, de összességében nem lehet rámutatni semmire, ami kiemelkedően jó vagy rossz lett volna. Ami nem baj, a minden téren közepes például már az elvárásokhoz képest túlteljesítés lenne, a fókusz úgyis a támadósoron és Joneson lesz.

A Titans pedig elchokerkedte. A védőfal szétszedte a Giants támadófalát passzjátéknál, egyetlen megingást leszámítva a coverage is jól működött, de a futás elleni védelem teljesen kuka volt, Jeffery Simmons ide vagy oda. Ezzel együtt ezt még így is hozni kellett volna és nem egy utolsó másodperces mezőnygóllal. A támadófal nem tűnt amúgy annyira rossznak, inkább Derrick Henry volt még rozsdás, illetve Treylon Burks is ígéretesen mutatkozott be, de jelen pillanatban óriási a szakadék közte és AJ Brown között. Könnyen lehet, hogy ez a csere megpecsételi a csapat idei szezonját, mert Kyle Philipsekkel és Dontrell Hillardokkal a jó csapatok ellen nem lehet nyerni.

(renningan)

New Orleans Saints @ Atlanta Falcons 27-26

A 26-10 az új 28-3? A Falconsnak sikerült megint elszórakoznia egy rommányert meccset, 12 perccel a meccs vége előtt ugyanis 16 ponttal vezetett az addig semmit nem mutató Saints ellen. Ehhez képest a New Orleans nemhogy két TD-vel és két kétpontossal kiegyenlített volna, de három támadást vezethetett és az elrontott kétpontost egy mezőnygóllal sikerült kompenzálni. Totális összeomlás attól a Falconstól, ami tavaly szinte az összes ilyen meccsét behúzta.

A Saints első ránézésre nem sokat változott Sean Payton idejéhez képest. Pete Carmichael konkrétan kottára ugyanazt játszatja, amit a legendás főedző, aminek leginkább Taysom Hill örülhet, ugyanis négy futásból 81 yardot és egy TD-t tett a közösbe, de a visszatérő Michael Thomas (öt elkapás, 57 yard, két TD) szerepe sem változott semmit. Egyedül annyi újdonság történt, hogy Jarvis Landry személyében lett egy másik nagyon jó elkapója a csapatnak, de amúgy mintha a két-három évvel ezelőtti Saintset látnánk. Hogy ez hosszú távon fenntartható-e, az más kérdés (most is döcögősen indult), de egyelőre azoknak van igazuk, akik nem aggódtak nagyon Payton távozása miatt.

A védelem viszont nem nézett ki jól, ami meglepő annak fényében, hogy szinte mindenki maradt a helyén. Marcus Mariotán szinte alig volt nyomás és a megiramodásaival sem tudott mit kezdeni Dennis Allen, pedig Mariota nem egy Lamar Jackson. A korábbi 1/2-es irányító 12 futásból 72 yardot és egy TD-t szerzett, ami még hagyján ahhoz képest, hogy Cordarrelle Patterson 22 futásból 120 yardot és egy TD-t gyűjtött a földön, amihez hasonlóra az elmúlt 4-5 évben nem sokszor volt példa. Nehéz eldönteni, hogy a 200 futott yardot benyelő Saints védelem vagy a Payton nélkül is jól működő offense a nagyobb meglepetés.

A túloldalon nagyjából az történt, amit vártunk. A defense-ben nincs elég tehetség, az első három negyedben mutatott játék egyrészt masszív túlteljesítés volt, másrészt ennyi kellett, hogy a Saints élesben is felpörögjön. Így a támadósornak kellett volna megnyerni a meccset, de Mariota a levegőben nem sok hozzáadott értékkel bírt és Pattersontól sem elvárható, hogy meccsnyerő tényező legyen. Amikor nagyon kellett, akkor nem tudott még 30 yardot sem haladni a csapat, pedig nem egy lövésük volt. Szórakoztató csapat lehet a Falcons, de tényező aligha lesz idén.

(renningan)

Las Vegas Raiders @ Los Angeles Chargers 19 – 24

Előzetesen nagy pisztolypárbajt vártunk ettől a meccstől, ezt végül mérsékelten kaptuk meg. Mindkét támadósor álmosan kezdett, előbb mezőnygólt, majd puntot rúgott mindkét fél, de ezután a Chargers felébredt, és gyorsan szerzett 2 TD-t, aminek köszönhetően félidőre egy kényelmes 14 pontos előnnyel mehettek. A második félidőben sokáig úgy tűnt, ezt az előnyét nem is engedi el: ha a Raiders pontot szerzett, akkor arra a Chargers válaszolt és a defense még labdákat is szerzett.

Az utolsó negyedben azonban érkezett a szokásos Chargers bealvás, és a végére még sikerült izgalmassá tenni ezt a találkozót. A Raiders az utolsó játékrészben felpakolt 9 pontot (1 FG és 1 TD, de a kétpontos nem sikerült), amivel visszajött 24-19-re. A Chargersnek elég lett volna 2-3 first downt elérnie a győzelemhez, de egyet sem sikerült, így bő 3 perccel a vége előtt Carr megkapta az esélyt egy GW drive-ra. Ez a támadás azonban nagyon gyorsan elakadt, mert érkezett Khalil Mack, aki negyedikre sackelte az irányítót, és még a labdát is kiütötte a kezéből. Ezzel pedig végül lezárult a találkozó, a Chargers bár egy pillanatra a szívbajt hozta a szurkolóira, de végül nyert.

Az utolsó pár percet leszámítva a hazaiak támadósora hibátlanul játszott, főleg Justin Herbert, aki 279 yarddal és 3 TD-vel zárt eladott labda nélkül. Tette mindezt úgy, hogy Keenan Allen hamar kiesett, és a legjobb elkapója nélkül kellett folytatnia a meccset. Ha Herbert kezében volt a labda, akkor nagy baj nem történt, de Joe Lombardi még mindig szereti úgy futtatni a labdát, hogy az nem megy. Ekelernek például 14 futása volt 36 yardért, amivel semmit nem haladtak előre, ellenben elpazaroltak egy-egy downt. Főleg nagy vezetés tudatában volt szembeötlő, hogy mennyire konzervatívra váltott a Chargers, ez pedig majdnem a meccsükbe került.

A védelembe újonnan érkező Mack azonnal letette a névjegyét. Az utolsó mindent eldöntő sack mellet még kétszer vitte földre az ellenfél irányítóját. Egyelőre hatalmas upgrade a védelemnek.

A Raidersnél nagy kérdés nem volt, hogy Carr és Adams között milyen gyorsan alakul ki a kémia: Adams 17-szer lett célba véve, amiből 10 elkapás lett 141 yardért és 1 TD-ért. Problémát okozott azonban, hogy Adams mellett Carr nem nagyon passzolt másnak, az első félidőben alig nézett más célpont felé. Később aztán már megtalálta a többi elkapóját is, de nagyon látványos volt, hogy első szándékból mindig Adamst kereste, a többiekre pedig csak később nézett rá. Ennek végül egy felemás mutató lett az eredménye, 2 TD mellett 3 INT-et is dobott Carr.

Érdemes még megemlíteni, hogy McDaniels megpróbált néha trükközni, de ezekből nem sült ki jó játék. Az egyik emlékezetes trükközésnél valószínűleg Adamsszel akartak passzolni, de úgy jött ki a lépés, hogy Carrnak kellett volna blokkolnia Joey Bosát. Ez értelemszerűen nem sikerült, és hatalmas yardveszteség lett a játék vége.

A Chargers a mérkőzés nagy részét kontroll alatt tartotta, az offense nem követett el látványos hibát, és a védelem is többször megvillant, így végső soron megérdemelten nyert.

(jarred)

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!