Connect with us

Összefoglaló

Szenvedő Buccaneers, Broncos és Bengals, támadómentes Patriots-Steelers, veretlen Giants

Három minimum playoff-esélyesnek gondolt (B-betűs) csapat is alaposan megszenvedett a második fordulóban, és míg a Buccaneersnek és a Broncosnak nagy nehezen összejött a győzelem, a Bengalsnak még az sem. A Patriots-Steelers meccsen a vártaknak megfelelően leginkább borzasztó támadójátékot láttunk, a Giants viszont kisebb-nagyobb meglepetésre 2-0-val kezdte az idényt!

Tampa Bay Buccaneers @ New Orleans Saints 20 – 10

Az előző éveket látva egy kemény brusztolós meccsre lehetett számítani, ahol minden first downért vért kell izzadni, és az indulatok elszabadulhatnak. Hát, nagyot nem tévedtünk. A mérkőzést a Saints kezdte, és egy jónak mondható 6 perces drive-ot vezetett le, ami végül mezőnygóllal ért véget. És jó hosszú időre ez volt az utolsó alkalom, hogy pontok születtek. Ezután a meccs átment egy defense csatába, amit rengeteg offense hiba színesített.

A Bucsnál Brady mindjárt elrontotta a snapet, és a labdát is elvesztette (illetve még az ujja is megsérült közben). Aztán a következő drive-ban Fournette 4&1-re volt képtelen megcsinálni a first downt (pedig már red zone-ban voltak). Ezután már csak sima puntok következtek. A Bucs offense semmit nem tudott tenni a Saints defense ellen, és az sem segített a helyzeten, hogy az elkapók sok passzt elejtettek. Brady dühbe is jött miattuk. Az egyik sikertelen drive után őrjöngve jött le a pályáról, a sisakját is elhajította, valamint a tabletet is a földhöz vágta. Ilyen idegesnek nagyon régen nem lehetett látni.

A Saints offense sem volt sokkal jobb, ott is punt követett puntot, és három negyeden keresztül csupán egy Buccaneers mezőnygól történt a meccsen. Aztán elkezdődött az utolsó negyed, ahol végleg elpattant valami a játékosoknál. Történt, hogy Brady egy zászlót kezdett reklamálni a bíróknál, mire Marshon Lattimore integetni kezdett neki (valószínűleg mondott is valamit), mire Fournette belekezdett egy kis lökdösődésbe a védővel, majd érkezett Mike Evans, aki azzal a lendülettel földre küldte Lattimore-t, és elkezdődött egy tömegverekedés, amit a bírók alig tudtak megállítani.

Miután sikerült szétválasztani a feleket, mind Evanst, mind Lattimore-t kiállították. Ez nagy érvágás volt mindkét csapatnak, főleg a Bucsnak, amelynek nem maradt így több értékelhető elkapója. Annyi előnye volt azonban ennek a verekedésnek, hogy felkavarta az állóvizet, és az utolsó negyedben végre történtek akciók.

Először Winston engedett el egy hosszú passzt a célterületre, de abból INT lett. Ezt kihasználva (meg Lattimore hiányát), Brady levezette a mérkőzés egyetlen értékelhető drive-ját, ami végül egy 28 yardos TD-vel ért végett, amit Breshad Perriman kapott el. Erre jött még egy Winston INT, amit kihasználva a vendégek lőttek még egy mezőnygólt. 13-3-as állásnál lényegében eldőlt a mérkőzés, de az utolsó döfést a 3. Winston INT adta meg, amit Mike Edwards vissza is vitt újabb 6 pontért.

A Saints még szépített egyet garbage time-ban, de a pick6 után már nem volt kérdés, ki fog nyerni. Három negyeden keresztül úgy tűnt a Saints defense ismét borsot tör Brady orra alá, de a 3 Winston INT-et már nem bírták el (illetve Lattimore hiánya is sokba fájt).  Így végül megtört az átok, és Brady nyerni tudott a Saints ellen az alapszakaszban, de ez inkább a Bucs védelmének volt köszönhető, amely az utolsó negyedben 4 turnovert is kiharcolt és három negyeden át meccsben tartotta a szenvedő támadósort.

(jarred)

Cincinnati Bengals @ Dallas Cowboys 17 – 20

Múlt héten a Buccaneers ellen megsérült Dak Prescott, és nagyjából mindenki azt gondolta, hogy ezzel véget ért a Cowboys szezonja, Cooper Rush-sal nem fognak meccseket nyerni. A Dallas azonban teljesen megbízott a beugró irányítóban, és ennek a bizalomnak már a legelső drive-ban is tanújelét adták, mikor is negyedik kísérletre is rámentek még saját térfélen. Sikerült is megcsinálni, a drive pedig egy TD-vel ért véget, amit Rush Noah Brown-nak dobott.

A második drive is tökéletesre sikerült, és újabb TD-t szerzett a Cowboys (Tony Pollard futása révén), amivel már 14-3-ra elhúzott a hazai csapat. Már ez önmagában váratlan volt, hogy 2 drive-ból két TD-t szereznek Cooper Rush-sal, de az talán még váratlanabb volt, hogy a defense totálisan ledominálta a Bengals támadóit. Főleg a támadófalat. Joe Burrow ismét átélhette azt, hogy minden passznál az arcában vannak a védők. Sok esetben arra sem volt ideje, hogy megnézze elindult-e az elkapó, már a földön volt. Főleg Micah Parsons ellen volt tehetetlen a Bengals Oline, aki egymaga annyi nyomást generált, mint más 3 meccsen összesen. Burrow-t végül hatszor sackelték a Cowboys védők (ebből kettőt Parsons vállalt, de ugyanennyiszer Dorance Armstrong is odaért).

Ilyen körülmények között könnyen le lehetett volna zárni a meccset, de a Cowboys offense a kezdeti nagy lendület után megtorpant, és már csak egy mezőnygólt sikerült rúgni. Rush teljesítménye visszaesett, és már a passzai sem voltak pontosak. Legalább két labdája volt, amit a védőnek dobott, de szerencséjére egyiket sem tudták megfogni.

A Dallas támadók megtorpanása esélyt adott a Bengalsnak, hogy valahogy visszajöjjön a meccsbe. Ez nem volt könnyű, mert ha passzoltak, akkor Burrow-nak 1 másodperce sem volt eldönteni, hova dobja a labdát, ha pedig futottak, akkor az alig ért 2 yardot. Emiatt eleinte csak mezőnygólokat sikerült rúgni, de az utolsó negyedben a Cowboys defense elfáradt, és a Bengals levezetett egy 21 playből álló 9 perces drive-ot, ami Tee Higgins 5 yardos TD-jével ért véget. Miután a kétpontos is sikerült 17-17 lett az állás, és nyílt lett a mérkőzés.

Kisebb meglepetésre azonban ezután az utolsó 3 percben mind a Cowboys, mind a Bengals 3&out-ot hozott össze, és a Bengals punt után már csak 1 perc maradt az órán. Ez az egy perc azonban még bőven elég volt ahhoz, hogy Rush ismét villanjon, és mezőnygól távolságba juttassa a csapatot. Brett Maher pedig 50 yardról nem hibázott, és 20-17-re nyert a Cowboys.

A Dallas mindenkit meglepett azzal, hogy Cooper Rush-sal is működött ez az offense. Igaz, nem egész meccsen, de bőven felülmúltak minden elvárást. A védelem pedig egész meccsen dominálta a Bengals támadóit, egy drive volt csupán, ahol valószínűleg a fáradság miatt nem tudtak megálljt parancsolni az ellenfélnek. Cincinnatiben azonban óriási a baj. A támadófal ezen a meccsen is átjáróház volt, és kisebb csoda, hogy Burrow még él. Ilyen fal mögött esélye sem lesz megtalálni Chase-t, vagy bárki mást. Emellett a támadóhívásokkal is nagy problémák vannak, Burrow is panaszkodott rájuk meccs közben Taylor felé. Így pedig le lehet mondani a rájátszásról.

(jarred)

New England Patriots @ Pittsburgh Steelers 17-14

A liga két legnézhetetlenebb támadósora ezúttal is hozta a formáját és egy borzalmas meccset sikerült összehozni (a Kandallóban a félidőben már rákérdeztek arra, hogy nem lehetne-e valami mást nézni). Mindezt úgy, hogy a védelmek sem voltak a helyzet magaslatán, egyszerűen alanyi jogon rossz minden.

A Patriots támadósorában alapvetően lehetne potenciál. Mac Jones ugyan nem egy Patrick Mahomes és egyedül jó eséllyel soha nem fogja a hátán vinni a csapatot, de azért képes magas szinten teljesíteni egy jó rendszerben. Jó rendszer viszont nincs, az elkapók nem tudnak elszakadni, a helyzetet pedig súlyosbítja, hogy Jones olyan rossz döntéseket hoz, amiket eddig nem nagyon láttunk tőle. Az egy interceptionje mellett volt legalább két elejtett pickje, de a Nelson Agholornak dobott TD-je sem rajta múlt és 10 hasonló próbálkozásból több végződött volna INT-vel, mint pontszerzéssel.

Ebben természetesen hatalmas szerepe van annak, hogy nincsnek jó elkapói. Agholornak most jó meccse volt, de ezt stabilan nem tudja hozni, Kendrick Bourne bezuhant, DaVante Parker láthatatlan, Hunter Henry és Jonnu Smith pedig jó eséllyel pályáznak már most az évtized legrosszabb FA-igazolása címre. Relatíve megbízhatóan egyedül Jakobi Meyers tudja tisztára játszani magát, de ő is csak mértékkel, így Jonesnak folyamatosan szűk ablakokba kell dobálnia. Egyedül azt lehet pozitívumnak felhozni, hogy ezúttal legalább a támadófal a tehetségének megfelelően teljesített, bár mindössze Cameron Heywardot kellett semlegesíteni.

A Steelers részéről fordított a helyzet. Mitch Trubisky nem egy jó irányító, a támadófal semmihez nem tud blokkolni, ellenben vannak nagyon jó skill playerek, akikhez nem jut el labda. Így hiába tűnik Diontae Johnson igazi WR1-nek, hiába osztogatja a sallereket és ugrálja át a védőket Najee Harris, az offense-en ez nem sokat segít. Nem véletlen, hogy a szurkolók már most az újonc Kenny Pickettet követelték a kezdőbe – Trubisky egyedül a lábai miatt lehetne értékesebb alternatíva most, de mivel futójátékokban nem nagyon használják, így nincs értelme 160 passzolt yardért a kezdőben tartani (a Hail Maryjét meg még mindig nem értem).

Emellett a Pittsburgh védelme sem néz ki jól. Már tavaly is úgy nézett ki az egység, hogy amikor a playmakerek jó napot fogtak ki, akkor jöttek a látványos turnoverek, máskor viszont a földön és a levegőben is jöttek a pofonok. TJ Watt kiesésével effektíve csak Cam Heywardot kellett kivenni a játékból a Patsnek, ami sikerült is (0 sack, egy negatív yardos szerelés), így 124 yard gyűlt össze a földön, köztük azok a nagyon fontos yardok, amik a negyedik negyed végén bebiztosították a meccset a csapatnak.

(renningan)

Carolina Panthers @ New York Giants 16-19

A két csapat megismételte az első heti teljesítményét, ráadásul ugyanazzal az előjellel. Izgalmakból tehát nem volt hiány, a színvonal viszont ezúttal sem volt magas, amit a mindössze két szerzett TD és a rengeteg mezőnygól is jól mutat.

A Panthers elméletileg nem lenne egy rossz csapat, de szinte a DNS-ükbe van kódolva a vereség. Rossz playhívások, a lehető legrosszabbkor jövő büntetések vagy fumble-ök, mikor mi tesz keresztbe nekik. Pedig a védelem ezúttal is jól működött, a speciális egység is hozta a kötelezőt, sőt még a futójáték is működött, aminek azért a Giants ellen már önmagában elégnek kellett volna lennie. A rengeteg balszerencse és hiba, illetve a passzjáték gyengélkedése azonban végül megpecsételte a csapat sorsát.

Baker Mayfield 29 passzából csak 14 volt jó 145 yardért és egy TD-ért. Elég siralmas teljesítmény a statisztikák alapján és nem lehet elvenni tőle a felelősséget, de nem is varrnám a nyakába az egészet. Az egyértelmű, hogy minden hibája ellenére (mert most is volt bőven) több benne a potenciál, mint Sam Darnoldban, azonban egyrészt a támadófal, másrészt Matt Rhule és Ben McAdoo rendszere ebben nem partner, így nem látni, miért is lehet ez más a jövőben. (Kevin Stefanski wide zone rendszere nagyon QB-barát volt a Brownsban, a rengeteg play-action, RPO, screen, rollout dropback és az elit támadófal miatt objektíve Mayfield dolga volt az egyik, ha nem a legkönnyebb az egész ligában, most meg nagyjából ennek a szöges ellentétében kellene villognia).

A Giantsnél Daniel Jones nagyjából azt a szintet hozta, mint Mayfield, és a támadósor is hasonlóan teljesített, bár itt elsősorban nem a rendszerben volt a hiba, hanem egyszerűen ennyivel jobb a Panthers védelme, illetve ennyivel kevesebb a tehetség a New York-i offense-ben. Ha meg akarnánk magyarázni a győzelmet, akkor leginkább azt mondhatnánk, hogy a Panthers az első két drive-ját fumble-lel indította (egyszer a speciális egység, egyszer az offense), ez a 6 pontnyi fór pedig a végén kitartott. Ezzel együtt nincs gyengébb 2-0-s csapat a Giantsnél.

(renningan)

Houston Texans @ Denver Broncos 9-16

Most vagy a Texans egy titkos favorit, vagy a Colts mellett a Broncosról is kiderült, hogy messze nem olyan jó csapat, mint ahogy előzőleg gondoltuk. A győzelmet persze nem kell magyarázni, de ha megpróbálnánk, akkor az nagyon csúnya lenne.

Kezdjük ott, hogy 45 perc alatt nem született TD a meccsen és a negyedik negyedben 9-6-ra Texans vezetett, ráadásul teljesen megérdemelten a mutatott játék alapján. Aztán a Broncosnak szinte a semmiből összejött pár nagyobb játék és két vállalható drive, amivel sikerült bebiztosítani a győzelmet, de ezzel együtt ennek a meccsnek nem volt olyan része, ami egy Super Bowl esélyes csapathoz méltó lenne (jött is boo a szurkolóktól).

https://twitter.com/FTBeard7/status/1571609885359611907

Russell Wilson egyszerűen borzalmas volt: 31 passzából 14 volt csak jó a Texans tehetség alapján minimum bottom 10-es védelme ellen, ebből 219 yard, egy TD és egy INT született. Ugyan utóbbi nem az övé volt, de ez akkor is nagyon beszédes és úgy tűnik, hogy némi fegyelem meg két mély safety teljesen kiveszi a játékból. Persze nyilván nem segített, hogy Jerry Jeudy hamar kiesett, de pont ezért kapott egy 49 millió dolláros szerződést – oldja meg, pláne hogy a futás is működik.

Egyelőre viszont úgy néz ki, hogy a tavalyi Wilsont látjuk és egyszerűen nincs megoldása arra, ha elveszik a legnagyobb fegyverét, a mély passzokat. És ha erre egy Seahawks és egy Texans is képes, akkor mire lesz képes a Broncos egy topcsapat ellen? Az első forduló után azt írtam, hogy nem kell temetni még a csapatot és sok mindenben lehet javulni – temetni talán még most sem kell, bár végignézve a találkozót nem igazán látom, hogyan fog hatékonyan (contender szinten) működni ez a csapat Wilsonnal.

A Texans pedig büszke lehet magára, egyelőre szó sincs semmilyen pofozógép szerepkörről. Lovie Smith védelme meglepően jól működik, most is három sack, öt negatív yardos szerelés és hét QB-hit volt a mérleg, bár a futás ellen azért továbbra is vannak problémák. Amiért mégsem jött össze a győzelem, az ezúttal is a támadósor és elsősorban Davis Mills, aki nyomás alatt összeomlik, tiszta zsebből pedig középszerű (elég csak megnézni az utolsó drive-ját). Nyilván nem volt reális elvárás, hogy belőle majd franchise QB lesz, de valami fejlődésszerűséget azért jó lenne látni.

(renningan)

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!