Connect with us

Minden ami NFL

Féléves újonc álomcsapat

A szezon felét elérve ideje összeállítani az eddig látottak alapján a legjobban teljesítő újoncok álomcsapatát. Minden évben a franchise-ok eredményessége mellett a másik nagy és izgalmas kérdés, hogy hogyan sikerült a draft, sikerült-e megtalálni a következő évek meghatározó embereit. Nos úgy néz ki 2022-ben is több együttes dőlhet hátra elégedetten.

Irányító: Kenny Pickett (PIT)

csere: Bailey Zappe (NE)

Továbbra is elég vérszegény a névsor. Mind mennyiségben, mind mutatott produkcióban. Kenny Pickett megkapja a kezdő posztot, de ez inkább annak köszönhető, hogy nincs más, akinek oda lehetne ezt adni. A 2/8-as touchdown/interception aránya nagyon csúnyán néz ki akkor is, ha ez egy elég torz arány és jó adag szerencsétlenség is van benne. Pickett azon a mezsgyén mozog, ahol az ember nem szívesen írná le egy év után, de teljesen biztosan sem állna mögé, hogy bizony ő lesz a következő nagy dolog Pittsburghben. CPOE mutatója (ami a dobások pontosságát méri a várhatóhoz képest) igen előkelő helyen van a ligában, de a dobásainak átlagos mélysége a lista végére elég csak.

Matt Canada nagyon kockázatkerülő rendszere nem sokat változott a tavalyihoz képest és ugyan picit több a mélységi játék, még mindig elég beszűkült az a rendszer, amit Pickettel futtatnak. Ha már futások, azt azonban meg kell említeni, hogy már csak azzal is azért felemeli a csapat játékát a tavalyihoz képest, hogy láthatóan meg tud iramodni a labdával, ha összeomlik a play. Esetleg több felrajzolt irányító futást elbírna még a rendszer… Egyelőre egy ligautolsó támadófal mögött és egy nem túl ötletdús támadókoordinátorral többet úgy néz ki nem fogunk megtudni a játékáról, de Steelers hagyományokhoz híven ezen a ponton meglepne, ha végül váltana a csapat a jövő offseasonben.

[ppp_patron_only level=”1400″ silent=”no”]

Futó: Kenneth Walker III (SEA)

csere: Dameon Pierce (HOU)

A támadósori kiemelkedő teljesítményeket uralják a futók. A fenti kettőst kijelölni is csak azért volt ilyen magától értetődően egyszerű, mert a Jets második körös választottja Breece Hall még októberben elszakította a keresztszalagját. Az addig az év támadó újonca díj első számú jelöltjének helyét azonban a fenti két játékos vette át. Walker ugyan csak a 6. héttől számít a Seattle első számú futójának, de azóta a 3. legtöbb yardot és a legtöbb futott touchdownt szerzi a ligában, a második legtöbb elhibázott szerelést harcolja ki és a legtöbb 10+ yardos megiramodása van, miközben egyetlen fumble-t sem vétett. A Seahawks támadófala (SPOILER ALERT, lesz még róla szó) egészen jó munkát végez előtte, de Walker egyértelműen szintet emelt a csapat támadójátékán. Borzasztó robbanékony, észreveszi a nyíló lyukakat, jó döntéshozó, nem lehet kibillenteni az egyensúlyából és a home run potenciálját is többször csillogtatta már meg. Ráadásul láthatóan a passzjátékba is bevonható időnként, ami nagy kérdőjel volt nála még prospectként (a Michigan State-en egyszerűen nem derült ki, milyen a keze).

Pierce is bőven megérdemelné az első csapatos tagságot, hiszen a Texans nem túl erős támadójátékának kis híján egyszemélyes tagja. Annak ellenére tud eredményes lenni, hogy a világon mindenki tudja, hogy neutrális szituációban is ő fogja kapni a labdát és a Texans jó old school csapathoz méltón futni akar. Pierce azonban egészen elképesztő. Chubb és Jacobs mögött a harmadik legtöbb elhibázott szerelést rajta mutatják be a ligában és Dameon szállítja a második legtöbb first downt a futók közül. Nem rossz egy 4. körös újonctól.

Elkapók: Chris Olave (NO), Garrett Wilson (NYJ), Drake London (ATL)

csere: Jahan Dotson (WAS), George Pickens (PIT)

A kezdő sor talán nem lehet nagyon kérdéses. A két Ohio State játékos egyértelműen a mezőny fölé emelkedik mind a számokat, mind a mutatott produkciót, mind a csapatra gyakorolt hatást nézve. Persze Olave esetében ez sajnos annak is a következménye, hogy minden többi elkapó kiesett előle. Azonban elismerésre méltó, hogy a csapat egyetlen célpontjaként 11. helyen áll a ligában az elkapott yardokat nézve. Sikerült belenőnie a feladatba. Amiben javulnia kéne, azok a feldobott labdák, melyeket rossz százalékban szelidít meg, de igazából testi adottságai alapján sosem lesz ez a fajta profilú játékos. Azonban egykori csapattársával, Wilsonnal együtt remekül játsszák üresre magukat és pontos útvonal futásaikkal nem kérnek nagy dolgot az irányítóktól. Ha első körben draftolsz elkapót, reménykedsz benne, hogy egy első számú játékosra teszel szert, ezt pedig tökéletesen megkapta mind a Saints, mind a Jets. Wilson testcselei, irányváltásai pedig több védő cipőfűzőjét csomózták már össze. Nem csoda, hogy messze ő rendelkezik a legtöbb elkapás utáni yarddal az újoncok közül.

A Falcons is megkapta Londonnal az első számú elkapó profilt, de úgy néz ki 2022-ben egyelőre köszönik szépen, nem kérnek belőle. A liga második legfutásorientáltabb csapatában nem hálás feladat egy X elkapónak lenni, de a draft elsőnek kiválasztott receivere jól asszimilálódott a környezethez. Rengeteget blokkol, ahol kijön a testi fölénye és hatékonyan tudja segíteni a külső futásokat. Az 50/50-es labdákkal jó százalékban jön le és elfogadja, hogy bár első számú célpont, nem ő az offense központja egyelőre. Az idei év végére nem valószínű, hogy eléri majd az 1,000 elkapott yardot, de hosszú távon ugyanúgy fényes a jövője.

A padra már több játékos is szóba jöhetett volna. Alec Pierce is teljesen valid opció lehetne, de végül két személyes kedvencem felé hajlott inkább a kezem. Dotson egészen remekül kezdte a szezont, de 4 meccs és 4 szerzett TD után sérülés miatt ki kellett hagyja a szezon többi részét. Az Eagles ellen visszatért már és ugyan nem volt hangos meccse, a szezon elejéből kiindulva nem tudtam lehagyni a listáról. Pickenst pedig ugyancsak a csapatra gyakorolt hatása miatt tettem fel. Ugyanis egyfajta elismerése a játékodnak, ha egy szűk fél évvel a draftolásod után a csapat úgy gondolja komolyabb károk nélkül eltrade-elheti a posztriválisodat. A Steelers pedig ezt tette és egy 2. körös cetliért cserébe Chicagóba küldte Claypoolt, aki termetre/használatra hosszútávon Pickens riválisa lett volna. Egy-egy jobb meccs után várjuk még tőle az újabb statement performance-t, de láthatóan egyre több ízben próbálják meg bevonni a támadójátékba, hétvégén egy futott TD-vel jelentkezett például.

Tight End: Greg Dulcich (DEN)

csere: Cade Otton (TB)

Lassan indultak be a tight endek, de az utóbbi hetekben már a fenti kettős mellett Isaiah Likely is egyre nagyobb szerepet kap a Ravens támadósorában. Azonban az itteni duó már gyakorlatilag az első számú opciónak számít, így kerültek végül ők a listára. Russell Wilson igazán sosem tudott jól bánni a pálya közepével és a tight endjeivel, de úgy néz ki az egyébként kicsit inkább elkapóra hasonlító Dulcich-csal egészen jól megtalálta az összhangot. Sutton és Jeudy mögött így már most a csapat harmadik számú célpontjává lépett elő és az elmúlt 5 hetes tendenciákat figyelve nem lenne meglepő, ha év végére közelebb lenne majd Jeudy számaihoz mintsem a negyedikhez a listán. Otton is egyre hasznosabb a csapat passzjátékában és talán már a veterán Brate elé lehet emelni. Az elkapóerényei talán sose fognak annyira kidomborodni a csapaton belül, mint Dulcichnak, de egy nagyon biztos kezű checkdown célpontjává lépett elő Bradynek. A meccsenkénti 20-40 yardja mellé azonban egyre hasznosabb a blokkolási feladatokban, így ha minőségben nyilván meg sem közelíti, de belenőhet a Gronkowski szerepkörbe csapaton belül.

Támadófal: Ikem Ekwonu (CAR), Cole Strange (NE), Tyler Linderbaum (BAL), Jamaree Salyer (LAC), Abraham Lucas (SEA),

csere: Braxton Jones (CHI), Nicholas Petit-Frere (TEN), Spencer Burford (SF)

A támadófalembereknél is lassú a kezdés, de láthatóan egyre több játékos kezdi felvenni a liga ritmusát. A legjobb példa erre Ekwonu, aki a szezon első három meccsén 9 nyomást engedett, az azóta eltelt 7 találkozón azonban mindössze 6-ot, ráadásul a második hét óta nem sackelték az irányítót az ő hibájából. A dinamikusan fejlődő passzblokkja mellé pedig a futójátékot is egyre jobban támogatja. Alapvetően is ez volt az erőssége az egyetemi ligából megérkezve és az átállás is egészen zökkenőmentesre sikeredett. Hegyeket is megmozgatni képes óriás, akinek elévülhetetlen érdemei vannak a Panthers offense szereplésében.

A LG és C kettőst egyben kezelném, egyrészt mert mindketten no brainer döntések voltak és nagyon korrekt játékot mutatnak, másrészt pedig mert nem is nagyon volt más alternatíva rajtuk kívül. Gyakorlatilag minden más kezdő belső támadófalember zsákszámra engedei a nyomásokat. A kedvencem ilyen téren Ed Ingram, aki az egész rookie class legjobb futásblokkolója, parádés dolgokat csinál, de közben 37 nyomást engedett, ami toronymagasan a legtöbb a guardokat és a centereket tekintve. A második helyezett Kenyon Green (szintén újonc ugye) 29-cel. Strange és Linderbaum is hasznos futójátékoknál, de emellett nem mennek át rajtuk úgy a védők sem, mint Engram esetében. Mindketten sokat játszanak power sémában, ami talán könnyebben adaptálható is egy újonc számára, de ebben remekül helytállnak. Külön jó ezt Linderbaum esetében látni, aki kifejezetten zóna blokkoló centerként tartottak számon, de teljesen megállja a helyét a Ravens falában. Ráadásul igazi highlight videókat is össze lehet róla vágni, amikor a snap után villámgyorsan mégis meg kell indulnia és akár húznia kell, akár a linebacker szintre felérnie kulcs blokkot kiosztani.

A RG poszton némi átalakítást eszközöltem a kezdő sorban, mivel egyik másik kezdő guard sem győzött meg annyira mint a Chargers beugró játékosa. Salyer bár LT-ként játszik, guardként számolt vele a draft média. Kényszerből beugorva azonban várakozáson messze túlszárnyalóan teljesít. Olyannyira, hogy ha jövőre visszatér Slater szerintem minden kétséget kizáróan maradni fog a kezdőben a jobb oldali tackle poszton – offseason tevékenységtől függően esetleg tényleg guard lesz. Hatodik körös beugró tackle-ként remek opció az idei évre.

A fal jobb szélére felkerült a Seahawks egyik újonca. Cross sem kezdte rosszul karrierjét (LT), de őt nem tudtam Ickey elé helyezni. Lucas azonban meggyőzőbb minden más RT-nél. Az évekig ligaalja támadófal sokat profitál az újoncokból a Seahawksnál.

Pass rusherek: Aidan Hutchinson (DET), Travon Walker (JAX)

csere: George Karlaftis (KC)

Nincs sok újdonság a lista elején. Hutchinson tűnik legígéretesebbnek egyelőre a nagyobb nevekből. Holtversenyben a legtöbb nyomásgyakorlása van Karlaftisszal, de míg a görög játékából hiányoznak a sackek, addig a Lions játékosa már 6-nál jár (egyik másik újonc sincs 4 fölött). Mindeközben ugyan olyan jó és hatékony futás ellen mint az 1/1-es Walker. A legkomplexebb csomagot adja egyelőre Aidan és csapata első számú védője lett már újncként is.

Walkerről sokkal több azóta sem derült ki, mióta elkelt a játékosbörzén. Továbbra is jól védekezik futójátékoknál, de pass rushban csak villanásai vannak. Olykor nagyok, de több kellene még (ez azért Hutchinsonra is igaz). Egyáltalán nem hasonlítható egyik újonc játéka sem a Bosa vagy Young féle berobbanásokhoz, de a draft első két választotja ad egy kellemes közepes szintet pass rushban is, miközben mindketten nagyon hasznos futás elleni védők. Ez már nem mondható el Karlaftisról, aki pass rushban ott van ahol Hutchinson, de nem képes befejezni a játékokat. 28 nyomásgyakorlásából csak 1 sacket szerzett és futás ellen inkább hátrány mint előny a Chiefs védelmében. Negyedik nevet nem hoztam így most, mert sok kis jó teljesítmény közül nehéz lett volna választani. Drake Jackson, Cameron Thomas, Sam Williams vagy akár Boye Mafe mind mutatott szép villanásokat cserejátékosként, de egyelőre egyikőjük sem került még a kezdő csapatba hosszútávon, hogy mindenképp helyet követelt volna a listán.

Védőfal: Jordan Davis (PHI), Travis Jones (BAL)

csere: Kurt Hinish (HOU)

Az interior defensive linemanek talán még a belső támadófalembereket is alulmúlják. Az Eagles első köröse fénylik egyedül a sötét éjszakában. Davis semmi mást nem hozott egyelőre, csak amit vártunk tőle. Futás ellen egy monstrum és nem lehet nem két emberrel blokkoltatni. Ezáltal az Eagles védelmének egyik kulcs játékosa már most – meg is érezte a hiányát a csapat az elmúlt két fordulóban, ahol szenvedtek minden rövid yardos szituációnál, amikor az ellenfél futni próbált. Azonban továbbra is csak bő 20 snapre küldik pályára a pass rush potenciálja pedig nem került még kiaknázásra. De ő legalább jó abban, amiben gondoltuk, hogy jó lesz. A többiek azonban vagy nem kerülnek pályára (Wyatt) vagy igen, de feleslegesen. Jones legalább még egy relatív sokat játszó fogaskerék a Ravens védelmében és ugyan nem emelkedik ki pozitívan, de túlságosan negatívan sem az egységből. Hinishre is hasonló dolgokat lehetne elmondani, a Texans UDFA tackle-je azonban a liga legrosszabb futás elleni védelmében kezdő/sokat játszó csereember. Pass rushban erős rookie játékost egyáltalán nem találni egyelőre a névsorban, de igazán hasznos elemnek is csak Davis tűnik eddig.

Linebackerek: Devin Lloyd (JAX), Malcolm Rodriguez (DET)

csere: Quay Walker (GB)

Mind Lloyd mind Rodriguez első pillanattól fogva a kezdő csapat tagjai, de míg Devin esetében ezt el is várta az ember egy első körös játékostól, a hatodikban kiválasztott Rodrigueznél ez mindenképp meglepetés. Futás ellen hasznosabb mindkét újonc, Lloyd konkrétan a legjobb PFF run defending grade-del rendelkezik a legalább 300 snapet játszó újoncok közül. Egyelőre elég sebezhetőek coverage-ben, de általában a játék ezen elemében szoktak lassabban kezdeni az újoncok, így nagyon aggódni még nem érdemes. A padra Walker fért fel, a másik első körös linebacker, de igazán a nem túl erős mezőnynek köszönhetően. Bár a passzvédekezésben mutatott már pár szép megmozdulást (elsősorban remek fizikai adottságai miatt), a futójátéknál nagyon érződik, hogy inkább egy atléta még a pályán, mintsem védő, és rengeteg félreolvasása van, vagy rossz döntéshozatala.

Cornerbackek: Sauce Gardner (NYJ), Tariq Woolen (SEA), Kader Kohou (MIA)

csere: Jack Jones (NE), Martin Emerson (CLE)

Míg a front seven minden posztján úgy kellett összekapargatni az értékelhető játékosokat a padhoz érve, a cornereknél a bőség zavarával küzd az ember. Sauce Gardnerrel kell persze kezdeni a névsort, aki azon túl, hogy az év védő újonca cím toronymagas esélyese, olyan performance-t tesz le eddig az asztalra, hogy pár év védője szavazaton se lepődne meg az ember. A top kategóriában van az engedett yardokat nézve ligaszinten, a 43%-os elkapási rátája pedig konkrétan a harmadik legjobb, miközben 10 leütött passzal vezeti a ligát – mindezt úgy, hogy szinte minden meccsen az ellenfél legjobb elkapóján védekezik. Kevés újonc van az idei évben, aki első évében máris All-Pro szintű játékot nyújt, de a Jets játékosa ilyen.

Ha nem volna Gardner elképesztő szezonja, Woolenről beszélne mindenki (így is elég sok elismerést kap – teljesen jogosan). Eddig 5 interceptiont jegyzett, aminél egyedül CJ Gardner-Johnson tud többet felmutatni hattal. Az első 10 NFL meccsén elért 5 pick pedig olyan mutató, ami 2010 óta eddig csak Casey Haywardnak és Earl Thomasnak sikerült újoncként. Azt tudtuk, hogy ő minden idők atlétája a corner poszton, de ilyen gyors berobbanásra még talán Pete Carrollék sem számítottak. A kezdő sor slot cornere Miamiból érkezik, Kohou a 2022-es class egyik legnagyobb meglepetése hiszen ő még csak nem is hátsó körös választott volt, mint például Woolen az 5. körben, hanem egyenesen UDFA-ként lett kezdő a Dolphins védelmében, ahol még nem engedett egyetlen touchdownt sem.

A kezdő sor minősége miatt Jack Jones már csak a padra fért fel, de meg merem kockáztatni, hogy a mini rookie válogatott legjobb “padra szorult” játékosa a Patriots újonca. Touchdownt még nem engedett és az elkapási ráta az őrizetében éppen csak 50% fölötti. Egyelőre papíron nem kezdő, hanem a Patriots kissé furcsa és aktív corner rotációjának tagja (így csak a 4. legtöbb snapje van a csapat cornerei között), de így is a legjobbra értékelt rookie a posztján a PFF szerint. A pad utolsó posztjára Emersont választottam, de bőven védhető opció volna Roger McCreary, Derek Stingley Jr., Kaiir Elam vagy akár még Alontae Taylor is. Ígéretesen bemutatkozó újonc cornerekből nincs hiány.

Safetyk: Kyle Hamilton (BAL), Jaquan Brisker (CHI)

csere: Kerby Joseph (DET), Jalen Pitre (HOU)

Hamilton ugyan nem kezdő még, de amikor pályán van, kevés kivetni valót találni a játékában. Sokoldalúsága meglátszódik, hiszen snapjei hasonlóan oszlanak el a box, a slot és a hátsó safety posztok között. Egy all around safety, akit ott tud használni a Ravens és arra, amire épp szüksége van, bár egyelőre elsősorban a passzjáték elleni skilljeit használja ki. Társa a Bears védelmének újdonsült strong safetyje, Brisker lett. Bár jóval többet játszik mint Hamilton, a futás ellen több hibája is van még, elsősorban az elhibázott szereléseket nézve, de emelett sok pozitív futásmegállítása is akad. A passz elleni védekezésben pedig több ízben is bizonyított már.

A padon Joseph az első heteket még ki kellett hagyja, de bemutatkozása óta a Lions védelmének egyik legjobbja és bár nem csak az ő érdeme persze, de a sokáig a liga legrosszabb védelmének tűnő egység szépen lassan legalább kezdi elhagyni a történelmi mélységeket. Ez persze valahol természetes folyamat is, hiszen Joseph már a harmadik Lions védő a listán, az idő múlásával egyre jobb és jobb lehet ez a class Detroitban. Pitre az up and down játéka miatt nem került kezdőbe, de egy ígéretes eleme a liga másik botrányos védelmének Houstonban. Sok nagy játékot csinál meg a backfielden, de legalább ennyi hiba is akad még a játékában.

[/ppp_patron_only]

Related Topics

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!