Connect with us

Összefoglaló

Ízletes és laktató volt a Hálaadás-napi menü

A Hálaadás-napi meccsek a legtöbb esetben nem hozzák a legjobb focit, azonban idén ez abszolút nem volt így és három szuper, szoros, szórakoztató és látványos mérkőzést kaptunk. 

Buffalo Bills @ Detroit Lions 28-25

Kiváló meccset játszott egymással a Bills és a Lions a hálaadásnapi futballdömping első felvonásában. Ugyan mindkét csapat egy 3&outtal kezdett, de ezt két gyönyörű 60+ yardos és 10+ playből álló drive követte, amelynek végén a Lions és a Bills TD-t tudott szerezni. A hazaiak következő támadása is jól indult, azonban Jamaal Williams elhagyta a labdát, amire ismét egy nagyon szép TD-drive-val válaszolt a Bills. A Lionsben azonban volt tartalék és a mérkőzés negyedik hosszú drive-jával kiegyenlített. Sőt, kivételesen a védelem is odatetette magát, így a Bills a második negyed végén kénytelen volt beérni egy mezőnygóllal.

17-14-es vendég vezetéssel mentek tehát pihenni a csapatok, de az előny mellett a második félidő első labdabirtoklása is a Billsé volt. Szokás szerint nagyon szép támadást vezetett a csapat, viszont Josh Allen továbbra sem bír leállni a red zone interceptionökkel, így a Detroit támadhatott a fordításért, de nem a Lionsről lenne szó, ha egy ekkora lehetőséget nem egy safetyvel fejezett volna be.

Allen INT-je viszont eltört valamit a Billsben, a következő három támadás ugyanis egyaránt punttal ért véget a liga egyik legrosszabb védelme ellen – az egész szezonban nem fordult még elő korábban a Buffalóval. A Lions egy kihagyott 29 yardos mezőnygóllal folytatta a szerencsétlenkedést, de harmadik nekifutásra végül csak összejött a TD, egy kétpontos után pedig már három ponttal vezettek a hazaiak.

A Billsnek tehát össze kellett kapnia magát, és a kezdeti megingások után sikerült összerakni egy 6:19-es, 14 playből álló 90 yardos TD-drive-ot. Erre a Lionsnek viszont volt még válasza: a csapat eljutott a Bills 33 yardosáig, de 3&1-re pocsék játékot hívtak be Dan Campbellék, amit egy még rosszabb kivitelezés követett. Dönteni kellett, a térdkalapács harapó főedző pedig úgy gondolta, okos dolog a Bills ellen biztonságra játszani és megpróbálni egy 51 yardos mezőnygólt egy olyan rúgóval, aki a meccsen már elhibázott egy könnyű rúgást.

A rúgás végül bejött és kiegyenlített a Lions, de a Billsnek volt még három időkérése és 23 másodperce eldönteni a meccset. Természetesen Josh Allen karja el is sült, rögtön az első játékból 39 yardot haladt a Buffalo, majd még két Allen futás után Tyler Bass eldöntötte a meccset egy 45 yardos mezőnygóllal.

A Bills győzelmének egyik kulcsa az volt, hogy sikerült limitálnia a Lions futójátékát, ami mindössze 96 yardot és egy TD-t szerzett a földön 3,4 yardos átlaggal. Így hiába volt meglepően jó a hazai passzjáték (köszönhetően többek között annak, hogy Von Miller a mérkőzés elején megsérült), végeredményben sikerült kihúzni a Lions méregfogát – jó eséllyel ezért is döntött úgy Dan Campbell, hogy a meccs végén inkább rúg 4&1-re.

De ha már itt tartunk: a Lionsnek valami hihetetlenül idegesítő szokása idén, hogy a lehető legérthetetlenebb szituációkban megy át konzervatívba. 4-6-os mérleggel nem igazán volt miért izgulni, nem volt racionális oka annak, hogy döntetlenre játsszon a csapat: a Bills offense 5,7 yardot átlagolt a földön, Josh Allennek pedig az egy felpattanó INT-jén kívül nem igazán volt rossz passza. Elméletileg ugyan elképzelhető volt, hogy az időközben félsánta védelemmel majd kibekkeli a maradék 23 másodpercet a csapat, majd a hosszabbításban megnyeri a pénzfeldobást és rögtön TD-t szerez, a mérkőzés képe alapján erre nagy tételben nem sokan fogadtak volna. Annak a 4&1-nek neki kellett volna menni – ez a győztes mentalitás, ezt jelenti a térdkalácsharapás.

Emellett szintén probléma a harmadik és rövid szituációkra behívott hosszú passz szélre. Annak idején a Mike McCarthy féle Packersnek volt az a játéka, hogy 3&1-re rendre 50 yardos játékok voltak behívva, és mivel ez még Aaron Rodgersszel is hülyeség, így nem is volt sikeres a koncepció. Jared Goffnak viszont tippre idén összesen nem volt három sikeres szélre kidobott hosszú passza, mégis előszeretettel próbálkozik ezzel a Lions.

Ezt soha nem tudta Goff, ez soha nem volt az ő játéka és nem meglepő módon eddig egyszer sem jött be ez a taktika. Amit jól tud a korábbi 1/1-es, hogy 5-10-15 yardos távolságban jó hatékonysággal eltalálja a keresztbe mozgó elkapókat – ráadásul a Lions emberállománya is erre a játékra alkalmas, így ez a meccsvégi teljesítmény az edzőktől arcpirítóan szánalmasra sikerült.

A Bills részéről a remek futás elleni teljesítmény mellett még azt érdemes kiemelni, hogy Josh Allen valószínűleg nagyon messze van a 100 százalékostól. A támadófal sem igazán jó körülötte (Dion Dawkins is megsérült) és mindezen tényezők miatt nem túlzás azt mondani, hogy csak a passzjátékot tekintve Jared Goff nem volt rosszabb nála. Mindez hosszú távon komoly problémákat okozhat, mert nem fog minden védelem 78 yardot engedni 10 futásból Allennek, pláne hogy most is jó sok ütést kapott futás közben, mert esze ágában sincs lemenni a földre a kontakt előtt. Nem kizárt, hogy a könyöksérülésén fog állni vagy bukni a Bills idei Super Bowl menetelése.

(renningan)

New York Giants @ Dallas Cowboys 20-28

Két 7-3-as csapat játékával folytatódott a hálaadásnapi műsor, és bár az első találkozó izgalmas volt, azért az NFC East rangadó is teljesen rendben volt semleges szurkolói szemmel. A mérkőzést egyértelműen a Giants kezdte jobban, sőt az egész első félidő a vendégeké volt, de túl sok volt a hiba: elejtett labdák és buta szabálytalanságok miatt komoly pontok maradtak a pályán. Végeredményben +3-as turnover mutatóval (két interception és egy turnover downs) a Giants mindössze 13-7-es előnyt tudott kiharcolni a szünetig, a dallasiak pedig nagyon gyenge teljesítményt tettek le az asztalra eddig a pontig.

A pihenő a Cowboysnak jött jobban, mintha kicserélték volna a csapatot. Dak Prescotték rögtön egy 75 yardos, 14 játékból álló parádés TD-drive-val nyitottak, sőt a következő két támadásából is touchdown lett. Eközben a Giantsnek semmi nem sikerült, két támadás is turnover on downsszal ért véget és a szépítő TD is csak a garbage time-ban érkezett. A Cowboysnak a végén még egy kihagyott mezőnygól is belefért, a pocsék első félidő után kifejezetten magabiztosan sikerült behúzni a találkozót.

A Giants oldaláról nagyon sok volt a hiányzó, többek között a Pro Bowl szinten játszó corner Adoree’ Jackson, a tackle Evan Neal és a guard Jon Feliciano sem játszott. Ennek ellenére kifejezetten jól felkészült a csapat, az edzők jó munkát végeztek, viszont úgy tűnik, hogy a játékosok fejben mintha megfáradtak volna egy kicsit. A szezon elején a Giants azért tudott nyerni, mert senki nem hibázott, mindenki 120 százalékon teljesített és minden lehetőséget szinte maximálisan ki tudott használni.

Ez természetesen nem tartható fent hosszú távon, pláne ha közben a roster legtehetségesebb és legjobban teljesítő játékosai sorra hullanak ki a kezdőből. Egy hónappal ezelőtt ez a mérkőzés meg lett volna a New York-iaknak, most viszont egyszerűen túl sok volt a hiba. Az első félidőben például a Cowboys 40 yardosáról indulva csak nettó egy yardot sikerült haladni: egy 23 yardos passz után előbb sackelték Jonest, majd a játékvezetők egy elbóklászó támadófalember miatt érvénytelenítettetek egy 24 yardos TD-t, végezetül pedig Jones összeszedett egy intentional grounding büntetést is. Hét pont helyett végül csak három került fel a táblára.

Ezt követően Prescott szinte azonnal INT-t dobott, de ebből csak egy 3&outra futotta Giantstől, majd az irányító második pickjéből csak mezőnygólt sikerült szerezni, azt is csak azért, mert Jones interceptionjét illegal contact miatt érvénytelenítettek a játékvezetők. A második félidőben aztán volt két turnover on downsa a csapatnak: az egyik egy drop volt Barkley-tól, a második pedig egy – indokolatlanul – sima rossz passz Jonestól. Mindeközben a védelem is kifulladt, így hiába állt az első félidő alapján inkább a Giantsnek a zászló, hiába lett volna egy teljes negyede a csapatnak ledolgozni 15 pontos hátrányt, végül nagyon simán nyert a Cowboys.

A Dallas részéről leginkább a skill játékosokat és Micah Parsonst lehet megdicsérni. Utóbbi neve mellé öt tackle, két sack és két QB-hit került, igazi one man show volt. A labda másik oldalán Zeke Elliott ezúttal tényleg jól játszott, 5,8 yardos átlaggal szerzett 92 yardot és egy TD-t, miközben Tony Pollard ezúttal többnyire csak szenvedett. CeeDee Lamb egy állat volt, több zseniális elkapást is bemutatott és csak centiken múlott, hogy nem hozta össze a szezon egyik legnagyobb elkapását. A tight end Dalton Schultz is nagyot ment, négy elkapásból 31 yard és két TD került a neve mellé, illetve Michael Gallup is az idei legjobb játékát hozta.

A sok jó teljesítmény közül talán csak Dak Prescott lóg ki egy kicsit, ezúttal mindkét INT-je inkább az övé volt (az első egyértelműen, a másik már so-so, de akkor is túl optimista volt). Ezt és a szokásos végtelen számú büntetést (ezúttal 13 volt 86 yardért) leszámítva nagyon jól nézett ki a Cowboys, bár utóbbival most már tényleg nagyon jó lenne kezdeni valamit.

(renningan)

New England Patriots @ Minnesota Vikings 26-33

A végig szuper hálaadásnapi menüben talán a desszert sikerült a legjobbra, ugyanis kifejezetten szórakoztató, szoros meccset hozott a Patriots minnesotai vendégjátéka, ahol sok szempontból fordított napot tartottak a felek.

Na persze a szokásos Vikings nyitódrive TD jött most is, ez kihagyhatatlan eleme minden meccsnek, konkrétan a legjobbak ebben a ligában. Az már sokkal meglepőbb volt, hogy erre egyből válaszolt a Patriots Nelson Agholor révén, ami a csapat első idei első negyedes touchdownja volt – már csak nekik nem volt ilyen egyébként a ligában. Gyors puntváltás után aztán Kirk Cousinsból előjött az éjszakai verziója és dobott is egy interceptiont Jonathan Jonesnak (miután egy labdáját már elejtették a védők).

A támadók ebből nem tudtak egy yardnál többet előrehaladni, de szerencséjükre már mezőnygól-távban voltak, így átvették a vezetést. Egy field goal váltás után a Vikings touchdownt szerzett TJ Hockenson révén (az extra kimaradt), így visszavette a vezetést a haza gárda. Nem tartott ez sokáig, ugyanis a Patriots az utolsó másodpercben még ki tudott egyenlíteni egy mezőnygóllal, úgyhogy 16-16-os döntetlennel vonultak a csapatok a szünetre.

Nagyon szórakoztató kis adok-kapok volt az első félidő, ez pedig a második 30 percben is folytatódott. A Patriots végigment a pályán és Hunter Henry révén vezetést szerzett, amit csak másodperceken át élvezhettek, ugyanis Kene Nwangwu visszahordta a kickoffot touchdownra! Egyik csapat sem tudott elszakadni a másiktól, hiszen ezt követően egy-egy mezőnygólt rúgtak gyors egymásutánban (habár a Patriotsnál Hunter Henry elkapását eléggé véleményes, hogy nem adták meg TD-nek), úgyhogy az utolsó játékrész elején még mindig döntetlen volt az állás, egész pontosan 26-26.

És akkor itt jött a fordulat. A Patriots puntra kényszerült, és így járt a Vikings is, viszont a New England-iek running into the kicker szabálytalanságot követtek el, amiből first down lett és ami megbosszulta magát, ugyanis nem sokkal később Adam Thielen touchdownjával vezetést szerzett a Vikings. Ez pedig a lefújásig kitartott, mivel a Patriotstól csak egy gyors three-and-outra és egy turnover on downsra futotta a végén, úgyhogy a minnesotaiak ünnepelhették 33-26-os győzelmüket és ehettek pulykát a pályán (ami olyan rossz volt, hogy Thielen ki is köpte).

Na és hogy miért volt “fordított nap” sok szempontból ez a találkozó a két csapatnak? Egyrészt mert Kirk Cousins nyerni tudott főműsoridőben. Az elején volt is két turnovert érő játéka (csak az egyik lett tényleg INT), de utána elég jól játszott, nyomás alatt is higgadt tudott maradni, időt nyert a zsebben és nagyon jó passzokat osztogatott. Végül 299 yarddal, 3 TD-vel és egy interceptionnel fejezte be a napot.

Persze akkor elég jó dolga van, ha Justin Jefferson így játszik, ő ugyanis a szokásos kiemelkedő formáját hozta. Kilenc elkapásból 139 yardot és egy TD-t szállított szebbnél szebb contested elkapásokat bemutatva. Egyértelmű top3-as elkapó a ligában, mostanra ráadásul megdöntötte Randy Moss rekordját is az első három szezonban szerzett yardokat tekintve – és neki van még hat meccse hátra. A futójáték egyébként nem igazán ment minnesotai oldalon, így a passzokra kellett hagyatkozni, Jefferson mellett Thielen és Hockenson is kivette a részét a győzelemből.

Az igazi fordított napot viszont egyértelműen a Patriots tartotta. A pozitív része a dolognak az, hogy a támadósor nem nézett még ki ilyen jól idén, és ezzel együtt Mac Jones is idei legjobb teljesítményét tette le az asztalra: 28/39, 382 yard, 2 TD, 0 INT (a yardmennyiség karrierje legjobbja egyébként). Ő is bőven volt nyomás alatt, de jó döntéseket hozott, gyorsan szabadult a labdától, ráadásul egyáltalán nem is ment ez a passzmélység rovására. Persze a Vikings védelme alapvetően elég laza, de ez nagyon szép teljesítmény volt a másodévestől. Öt társa is 60 yard fölé jutott egyébként, Parker, Agholor, Stevenson, Henry és Meyers. A földön ezen az oldalon sem sikerült igazán haladni, de ilyen passzjáték mellett nem is annyira kellett.

És akkor át is térhetünk a negatívumokra, ugyanis meglepően sok volt a Patriots többi egységében. A speciális egységben engedtek egy kickoff return touchdownt és egy büntetés miatt punt helyett továbbengedték támadni a Vikingst, aminek TD lett a vége. A védelemben három personal foul büntetést is összeszedtek, ezen kívül is elég sok hibát vétettek defense oldalon, a Vikings pedig 7/10-es harmadik kísérletes mutatóval kezdett, nem tudták leparancsolni őket a pályáról. Támadóoldalon sem volt tökéletes azért a helyzet, az utolsó drive elég csúnyára sikeredett, de a red zone-ban is el kellett égetni egy downt, mert lejárt az óra, vagy az első félidő végén is kihasználhatták volna jobban az időt és próbálkozhattak volna TD-vel (az egy helyett háromszor), de az 5 yardosról FG-re kényszerültek. Ezek mind olyan hibák, amiket nem szoktunk meg a jól menedzselt Patriotstól.

A New England-iek így 6-5-ös mérleggel állnak és jelenleg éppen kívülről figyelik a playoff-helyek alakulását, míg a Vikings 9-2-es mérleével továbbra is második kiemelt az NFC-ben.

(katonadani)

8 Comments

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!