Connect with us

Összefoglaló

Meccsnyerő kétpontosok, sima Dolphins siker, újabb Broncos vereség

Két olyan mérkőzés is volt a fordulóban, ahol az utolsó pillanatokban egy-egy kétpontos döntött, ráadásul mindkettőt megcsinálta a támadócsapat – így nyert a Chargers és a Jaguars is. A Dolphins egy félidő alatt lerendezte a Texanst, a Broncos hajója pedig tovább süllyed. 

Baltimore Ravens @ Jacksonville Jaguars 27-28

A forduló egyik legőrültebb meccsét játszották Floridában. Három negyeden keresztül szenvedett mindkét csapat (12-10-re mentek a vendégek), hogy aztán igazi gálát lássunk az utolsó játékrészben. Az első ütést a negyedik negyedben a Ravens vitte be: kihasználva Trevor Lawrence fumble-jét sikerült TD-t szerezni, ezzel 19-10-re növelve az előnyt. 13 perccel a meccs vége előtt tehát két labdabirtoklásnyi előnye volt a Baltimore-nak, de ahogy idén már többször, úgy ez most sem volt elég.

A Jaguars szinte a semmiből összerakott egy 14 játékból álló 75 yardos TD-drive-ot. Ezzel viszont több mint hét percet égetett el az órából a csapat, vagyis a Ravensnek nagyjából két-három first downt kellett volna megcsinálnia, hogy lezárja a meccset. Ahogy aztán ilyenkor lenni szokott Lamar Jacksonékkal, nemhogy három first downt nem sikerült elérni, de három játékot sem tudott elindítani a Baltimore.

Egy pocsék visszahordás után a saját 6 yardosáról indult a Ravens, hogy aztán az első játékból Gus Edwards elhagyja a labdát. A védelem viszont tartotta magát, így a remek mezőnypozícióból csak egy FG-t szerzett a Jaguars, de ez is elég volt ahhoz, hogy átvegye a vezetést. Erre aztán a Baltimore támadósora is megrázta magát és két perc alatt átszaladt a pályán, ráadásul a kétpontos is sikerült, így 2:02-vel a meccs vége előtt, 27-20-as hátrányban támadhatott a Jaguars.

Trevor Lawrence-nek ez sem volt akadály. Megint lemenedzselt egy 75 yardos TD-drive-ot, és ha már lúd, akkor legyen kövér alapon Doug Pederson nekiment a kétpontosnak – és sikerült! 14 másodperccel a negyedik negyed vége előtt 28-27-re vezetett a Jaguars, de a Ravens egy ügyes visszahordás után a saját 39 yardosáról jöhetett, vagyis mindössze 15-20 yardot kellett volna haladni ahhoz, hogy Justin Tucker meccsnyerő pozícióba kerüljön. Ehelyett viszont csak 12 yardot sikerült haladni, Tucker rúgása pedig 2-3 yarddal rövidebb lett a kelleténél, így óriási meglepetésre a 3-7-es Jaguars legyőzte a 7-3-as Ravenst.

Alighanem ez volt a korábbi 1/1-es Lawrence karrierjének legjobb meccse. Az első 45 percben leginkább bucira verték a Ravens védői, volt pár nagyon necces passza és úgy összességében nem nézett ki jól. Aztán a negyedik negyedben mintha vért ivott volna: elitebbnél elitebb passzok, remek olvasások, higgadt, okos megoldások és hiba nélküli játék. A meccset így 321 yarddal, három TD-vel és egy kiosztott kétpontossal fejezte be, szó szerint egyedül vezette győzelemre a csapatot (a futójáték 1,9 yardos átlaggal 38 yardot tett a közösbe, a védelem meg leginkább a Ravens elkapók dropjaiból élt – minden a fiatal irányítón állt vagy bukott).

A Ravensnél is hasonló volt a recept, csak ezúttal nem jól jött ki a matek. A védelem három negyeden keresztül remekül teljesített, aztán az utolsó 15 percre elfogyott a lendület és még csak úgy istenigazából megzavarni sem sikerült a Jaguars támadósorát. És igen, sok a 28 benyelt pont, de azért az Edwards fumble-ből csak kihozták a maximumot, illetve az első 45 percben bőven adtak lehetőséget a támadósornak, hogy eldöntsék a találkozót, így inkább a labda túloldalán kell a vereség legfőbb okait keresni.

Lamar Jacksonnak felemás meccse volt. A passzainak csak a feléből lett elkapás 254 yardért és egy TD-ért, viszont volt jó pár drop, ami nem rajta múlt (ráadásul pont Mark Andrews hibázott, aki miatt legalább hét pont ott maradt a pályán). A földön 14 futásból 89 yardot gyűjtött, amivel vezette a csapatot, de több megiramodása is hamvában holt – még mindig nehéz ellene védekezni, viszont a legtöbb csapat már elég jól tudja a körülményekhez képest limitálni, és mivel rajta kívül nem igazán van futójátéka a Ravensnek, így relatíve könnyedén megzavarható az offense (illetve ez is szerepet játszik a folyamatos leolvadásban – ha nincs futójáték, nehéz lepörgetni az órát hosszú drive-okkal).

(renningan)

Los Angeles Chargers @ Arizona Cardinals 25-24

A másik őrült végjátékot pedig a Chargers és a Cardinals szolgáltatta, hasonló körülmények közepette, mint a Ravens és a Jaguars – bár addig a pontig teljesen máshogy jutottak el.

A Chargers offense elég rosszul kezdte a mérkőzést, hiszen az első negyedben mindössze 11 yardot sikerült összehozni három punt kíséretében. A Cardinals sem indult jobban, hiszen egy fumble-lel kezdtek (Derwin James szedte ki James Conner kezéből a labdát), azonban ez nem bosszulta meg magát és utána gyorsan erőre kaptak és fel is tettek 10 pontot a táblára (a TD-t DeAndre Hopkins szerezte) és a 130 támadóyardot is átlépték az első negyedben.

A második játékrészben azonban megfordult a meccs képe, a Chargers két touchdownt is szerzett Keenan Allen és DeAndre Carter révén, köztük pedig Derwin James lehúzott egy interceptiont is, így Herberték átvették a vezetést. Bár ez csak rövid ideig tartott, a nagyszünet előtt ugyanis Murray-ék végigmentek a pályán és maga az irányító futott be a célterületre. 17-14 állt az eredményjelzőn a hazaiak javára.

A harmadik negyed elején a Cardinals kihagyott, a Chargers pedig értékesített egy mezőnygólt, így egyenlő lett az állás. A negyedik negyedbe átlépve azonban a hazaiak James Conner révén ismét vezetést szereztek, és ezt elég sokáig meg is tartották. A Chargersnek három lehetősége is volt az egyenlítésre, de mindössze három puntot sikerült összehozniuk. Nagy szerencséjük, hogy a Cardinals is behúzta a kéziféket, hiszen három three-and-outtal mindig visszaadták a labdát Herbertéknek, mintha csak könyörögtek volna, hogy egyenlítsenek ki.

Sokáig visszakozott ettől a Chargers, de a legvégén másfél perc alatt csak sikerült végigmenniük a pályán és 15 másodperccel a vége előtt Austin Ekeler révén meg is szerezték a touchdownt. Egy extrával döntetlen lett volna és jöhetett volna a hosszabbítás, Brandon Staley viszont a kétpontost választotta, amit Herbert meg is oldott Gerald Everettnek dobott passzával, így a Los Angeles-iek nyerték meg a mérkőzést.

A Chargers egész mérkőzésen nem tudott futni, ahogy a szezon nagy részében sem. Így pedig nem is erőltették ezt és inkább Herbert kezébe adtak szinte minden labdát. Nem volt egyszerű dolga, hiszen Corey Linsley meccs közben kiesett előle és az amúgy is gyenge támadófal még rosszabb lett. Plusz a Cardinals védelme is elég jól állta a sarat. Még mindig frusztráló nézni ezt a támadósort, de Herbert megint kihúzta őket több alkalommal is a csávából, a végén pedig csak összejött a meccsnyerő támadás. Az irányító jól elosztogatta a labdáit, négyen is 5 elkapás felett zártak, most DeAndre Carter volt a legeredményesebb 73 egységgel. A védelemből mindenképp Derwin Jamest kell kiemelni, aki fumble-t erőszakolt ki és interceptiont is jegyzett.

A túloldalon most először játszott együtt DeAndre Hopkins és Marquise Brown, ennek pedig nagyrészt meg is lett az eredménye, mert ketten együtt 133 yardot szereztek. Azonban James Connernek volt igazán nagy napja a 120 futott yardjával és a touchdownjával – 2020 óta először lépte át a 100 yardos határt a földön – , a Chargers szokás szerint nem tudott védekezni a futás ellen. Murray összességében jól játszott, de a meccs végi három three-and-out elég fájó, még ha nem is csak az ő hibája.

Ha már Murray és nem csak az ő hibája, az irányító és Kingsbury állítólag a héten megbeszélték a dolgaikat és minden rózsás volt. Azonban a mérkőzés után azért Murray tett egy megjegyzést, hogy a negyedik és 1-es interceptionjénél “meg voltak b*szva sémailag”, és egyébként tényleg pontosan tudta a Chargers, hogy mi fog következni, tökéletesen levédekezték az RPO-t.

A Chargers ezzel a meccs végi kétpontossal tehát életben tartotta a rájátszás-reményeit, a Cardinals viszont a vereséggel lemondhat az eddigi kicsi esélyről is.

(katonadani)

Houston Texans @ Miami Dolphins 15-30

Ahogy várni lehetett, óriási mészárlás lett belőle. A végeredmény persze nem ezt mutatja, de a félidőben 30-0 volt az állás a Dolphinsnak, a harmadik negyed közepén pedig levitték Tua Tagovailoát és több kezdőt is.

Az első félidőben a Texansnak öt puntra, egy interceptionre és egy fumble-re futotta, utóbbit ráadásul vissza is hordta a Dolphins TD-re. Az egész 30 perc alatt 35 yardot haladt előre a houstoni offense, és ugyebár kétszer eladták a labdát. Davis Mills helyett most Kyle Allen irányított, de semmivel sem lett vele jobb a támadósor, bár ezen talán nem lepődött meg senki. A második félidőben totális garbage time-ban sikerült feltenni két TD-t meg egy mezőnygólt, de ennek aztán végképp nem érdemes semmi jelentőséget tulajdonítani. A futójáték összesen 36 yardra volt jó (a Dolphins védelme erre fókuszált nagyon), a levegőben pedig Brandin Cookst és Jordan Akinst lehet kiemelni, akik több lehetőséget kaptak. Sok mindent nem érdemes elmondani erről a Texanstól, továbbra is a liga legrosszabb csapata és menetel az 1/1 felé, hogy hátha kiválasztja a jövő irányítóját – persze mellé csapatot is kellene építeni.

A Dolphins gyorsan lerendezte a meccset, az első félidőben hat támadást vezetett, abból két touchdown, három field goal és egy punt született (plusz visszahordtak egy fumble-t). A gyors 30-0-s vezetés ellenére azért nem lehetnek maradéktalanul elégedettek Miamiban. Egyrészt a left tackle Terron Armstead megsérült és hosszú heteket kell kihagynia, nélküle pedig a támadófal azért elég problémás tud lenni. Emellett pedig nem működött a futójáték a liga talán legrosszabb futás elleni védelme ellen (Jeff Wilson a sérülése előtt 3 yardos átlaggal tett meg 39 yardot), ami a jövőre való tekintettel azért aggasztó lehet. Persze a levegőben megint minden szuper volt, Tua Tagovailoa jól játszott, az első félidőben átlépte a 200 yardos határt, Waddle és Hill is 85 yardot szerzett (és Waddle-nek azért volt pár dropja). A második félidőben Skylar Thompsonnal sokra nem ment a Dolphins, de nyilván nem is igyekeztek már annyira.

 

A Texans tehát masírozik az 1/1 felé, a Dolphins ellenben továbbra is vezeti csoportját, jövő héten pedig a 49ers ellen vív egy elég jónak ígérkező csatát.

(katonadani)

Denver Broncos @ Carolina Panthers 10-23

A Panthers kezdte a mérkőzést, de mindössze 11 yardot sikerült haladni első két nekifutásból. Mondjuk ez még mindig jobb volt, mint amire a 49 millió dolláros Russell Wilson képes volt, ugyanis a Broncos első két támadása két 3&outtal és mindössze nyolc szerzett yarddal ért véget. Lehetett volna ebből egy minősíthetetlen roncsderbi, de szerencsére legalább az egyik csapatnál volt egy olyan irányító, aki legalább néha képes elereszteni egy-egy jó passzt.

Bárcsak azt mondhatnám, hogy ez az irányító Russell Wilson volt, és hogy a Broncos szurkolók végre kezdhetnek reménykedni, de nem ez történt. A Denvernek egész meccsen mindössze két olyan drive-ja volt, amikor sikerült legalább 50 yardot haladni, és a két pontszerző akcióra jutott hét punt, két fumble, egy turnover on downs és egy kihagyott mezőnygól. Ezzel szemben a Panthers Sam Darnold vezérletével három olyan drive-ot is vezetett, ami legalább 10 játékból állt, illetve összesen négy olyan támadása volt, amellyel legalább 50+ yardot sikerült haladni. Kilenc perccel a mérkőzés vége előtt konkrétan 23-3-ra vezetett a Carolina, vagyis a Broncos TD-je csak egy jelentéktelen garbage time pontszerzés volt 51 percnyi nulla teljesítmény után.

Nem igazán lehet erről a mérkőzésről sok mindent elmondani. Az egyértelmű, hogy a Denver Broncos egyike a liga három leggyengébb csapatának és még a Texans offense-ben is több a potenciál. Ez volt a gárda kilencedik olyan mérkőzése, amikor nem sikerült átlépni a 20 szerzett pontos határt, és nagyon úgy néz ki, hogy már a védelem is kezdi elengedni ezt az idényt. Egyszer sem sikerült sackelni Darnoldot, megütni is csak kétszer, ez pedig elég volt ahhoz, hogy a korábbi első körös irányító egy elég korrekt meccset hozzon le (11/19, 164 yard, egy futott- és egy passzolt TD). Emellett a futás ellen sem sikerült mit kitalálni, a D’Onta Foreman és Chuba Hubbard fémjelezte Panthers futójáték 185 yardot szerzett a földön – igen, a Carolina több yardot termelt a földön, mint a levegőben.

Ezzel együtt azért nem mondhatjuk azt, hogy a védelmen múlt a dolog. Russell Wilson 35-ször próbált passzolni, de csak 142 yardot és egy garbage time TD-t sikerült összehoznia. Mindezt úgy, hogy a futójáték működött (6,4 yardos átlaggal sikerült 121 yardot termelni), tehát még csak azt se mondhatja a veterán irányító, hogy nem volt megkönnyítve a dolga. De mindegy, hogy milyen jól hasít a futójáték, ha Wilson nem tudja szinte a legegyszerűbb passzokat sem megdobni. És igen, az offense szenvedésében szerepe van Nathaniel Hackettnek és Klint Kubiaknak is, de ha a QB-d még Darnold szintjét sem üti meg, akkor lényegtelen, mit rajzolsz fel a táblára (tény, hogy nem volt könnyű dolga, háromszor sackelték és 10-szer ütötték meg, de pont azért kap évi 49 milliót, hogy ezt megoldja).

Akit még érdemes kiemelni, az Brian Burns, aki ezúttal öt tackle-t, két sacket és három QB-hitet tett a közösbe. Ez volt sorozatban a negyedik meccse, amin legalább egy zsákolást jegyzett, már most kijelenthető, hogy karrierévet tart. Talán mégsem volt olyan rossz ötlet, hogy két első körért sem vált meg tőle a Panthers.

(renningan)

Related Topics

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!