Connect with us

Összefoglaló

Pontzuhatag a Dolphinstól, győzelem a Seahawkstól, kiütés a Patriotstól és a Bengalstól

A hét legtöbb pontot hozó mérkőzését játszotta a Dolphins és a Bears, ahol ugyan a Miami nyert, de a chicagói szurkolók is örülhettek. A Bengals csúnyán kiütötte a Pantherst Mixon öt touchdownjával, a Patriots gyakorlatilag lenullázta a Coltsot, a Seahawks pedig egy Geno Smith pick6 után feléledve verte a Cardinalst. 

Miami Dolphins @ Chicago Bears 35-32

A forduló legtöbb pontot hozó összecsapása volt ez, mindkét offense jól teljesített és egyik defense sem igazán találta az ellenszereket. Az első 40 percben mindössze egy puntot láthattunk, ráadásul azt a Dolphins blokkolta és visszavitte touchdownra. Ezen kívül volt 7 TD (4 a vendégektől, három a hazaiaktól), egy értékesített- és egy kihagyott mezőnygól eddig a pontig (előbbi a hazaiaktól, utóbbi a vendégektől). Nagy volt az adok-kapok, de szinte csak ez a blokkolt punt utáni visszahordás jelentette a különbséget, hiszen 10 pont volt a felek közt 20 perccel a vége előtt.

A Dolphins innentől azonban nem szerzett pontot, megnyitva a lehetőséget a Bears előtt. A Miaminak sikerült két negyedik kísérletet is elrontania, az elsőt határeset mezőnygól-távban, a másodikat az ellenfél 14 yardosán három pont előnyben. Teljesen logikus volt rámenni, ráadásul Mike McDaniel fel is rajzolta a játékot, Durham Smythe tök üresen volt a flatben, de Tua nagyon csúnya hibát vétett és aluldobta elkapóját. Aztán a Dolphins irányítójának lett volna még egy lehetősége eldönteni a meccset, de akkor meg egy hosszú passzt dobott alul Waddle-nek, így puntra kényszerültek és megadták a lehetőséget a Bearsnek a fordításra. Ez azonban nem sikerült, ugyanis Justin Fields passzát negyedikre elejtette Equanimeous St. Brown a félpályánál, így behúzta a találkozót a Dolphins.

Összeségében a vártakhoz képest egyértelműen a Bearsszel lehettünk elégedettebbek, legalábbis a támadósorral. Justin Fields ugyanis elképesztő volt. Összesen 301 yardot és 4 TD-t szerzett a másodéves irányító, ebből 178 egységet a földön, ami NFL-rekord egy irányítótól (az alapszakaszban, ahogy minden statisztika szól alapesetben). A 61 yardos futott TD-je gyönyörű volt, de egész meccsen jól mozgott el a nyomás elől és ha nem talált célpontot, akkor kiválóan iramodott meg és szerezte a yardokat az atletikusságának köszönhetően. Ugyan nem volt rengeteg passzolt yardja (123), de gyönyörű passzai voltak, például a Mooney-nak dobott TD. Ez az a Fields volt, akit vártunk az egyetemről megérkezve, pontos volt a zseben belül, jól mozgott nyomás alatt, az improvizációs játékoknál kisegítette a lába és a karja is és nagy playeket hozott össze.

Ki kell emelni Luke Getsy támadókoordinátort, aki az első másfél hónap rosszabb meccsei után megtalálta, mit kell csinálni Fieldsszel, kihasználni a mobilitását, mozgatni a backfielden és összességében az erősségeire építeni. Ezek most abszolút megvannak, az irányító pedig tündököl. A skill playerek közül Darnell Mooney-t és Cole Kmetet kell kiemelni, ketten együtt 84 yardot és 3 TD-t szereztek. A futójáték most leginkább Fieldsnek ment, csapatszinten így 252 yard jött össze. Ez volt zsinórban a negyedik meccs legalább 225 futott yarddal a Bearstől, amire utoljára az 1976-os Steelers volt képes.

Azonban hogy ez a kiváló Fields teljesítmény nem ért győzelmet, azért elsősorban a védelem volt a felelős chicagói oldalon. Persze nem meglepő, hogy Roquan Smith és Robert Quinn elcserélése után nem mutat jól az egység, de nyomást nem sikerült generálni, folyamatosan rontották el a szereléseket és nem sikerült levédekezni Tyreek Hillt és Jaylen Waddle-t – ez utóbbiban mondjuk semmi meglepő nincs, és nem is lehet felróni nekik, hiszen ez senkinek sem sikerül.

A Dolphins 379 yardot szerzett, ebből 302-t a levegőben, Hill 143, míg Waddle 85 yardig jutott 1-1 touchdown társaságában. Tyreek Hill már 1104 yardnál jár a szezonban, ami a valaha volt legtöbb egy szezon első kilenc meccsén. A Miami három negyeden át (vagy másképp megfogalmazva hét támadássorozaton keresztül) úgy ment át a Bears védelmén, mint kés a vajon. Tuának közel tökéletes passer ratingje volt és 12 yardot átlagolt a meccs egy pontján. A negyedik negyedben azonban valami megakadt, az irányító pedig két nagy hibát is vétett. Negyedik és egyre volt egy nagyon csúnya pontatlansága egy könnyű passznál, de később le is zárhatta volna a meccset, ha pontosan Waddle elé dobja a labdát, aki begyalogolhatott volna egy hosszú TD-re, azonban az irányító durván aluldobta a szélen.

Ugyan a 35 feltett pont jól mutat, és addig Tua is kiváló volt, a végén szerencséje volt, hogy nem bosszulták meg magukat ezek a hibák. Persze egy átlagos meccset 35 ponttal meg lehetne nyerni, azonban a Dolphins védelem gyengén teljesített. Lehetett reménykedni, hogy Bradley Chubb érkezése majd feljavítja az egységet, de erre egy hét alatt nem került sor – természetesen nem is egy hét alatt vártak csodát, de ez a védőteljesítmény lehangoló volt. Justin Fieldsszel nem tudtak mit kezdeni sem a levegőben, sem a földön, még akkor sem, ha külön spy-t állítottak rá. Emellett egyébként a futójátéknak is javulnia kellene, ha konzisztensen jó csapat akar lenni a Dolphins, ugyanis ennek hiányában sokkal nehezebb lezárni a mérkőzéseket.

A Miami végül megnyerte a meccset, bármikor fel tud tenni 30 pontot a táblára, azonban a 6-3-as mérleg ellenére a védelem miatt lehet aggódni, hogy ez nem lesz elég a rájátszásban. A Bears pedig ugyan kikapott, de a csapat legtöbb szurkolója összességében abszolút elégedett lehet a látottakkal és bizakodóan tekinthet a jövőbe a 3-6-os mérleg ellenére is.

(katonadani)

Seattle Seahawks @ Arizona Cardinals 31-21

Pont ellenkezően kezdődött a meccs, mint szokott egy Cardinals-találkozó. Idén még nem szereztek TD-t az első negyedben és eddig ötször engedtek hatpontost az ellenfél első támadásából. Nos, most a Seahawks csak mezőnygólig jutott, majd a Cardinals touchdownt szerzett. Az öröm nem tartott sokáig, mert a vendégek végigmentek a pályán és visszavették a vezetést a második negyed elején. Itt pedig a támadók behúzták a kéziféket mindkét oldalon.

A következő kilenc támadásból láttunk hat puntot, egy turnover on downst (Seahawks határeset mezőnygól-távban, egy fumble-t (Murray kezéből ütötték ki a labdát) és egy pick-6-et (Zaven Collins hordta vissza a rossz swing passzt). Ez utóbbi pedig fordulópont volt a találkozón, hiszen Geno Smith az eladott labdája után életre kelt és három TD drive-ot vezetett le, amivel eldöntötte a találkozót.

A Seahawks offense nem mutatott valami jól az első 35 percben. Ugyan feltettek 10 pontot a táblára, de láthatóan kényelmetlenül érezték magukat a Cardinals összezavaró, egzotikus blitzei ellen. A játékhívás konzervatív volt, féltették a támadófalat, a futások nem mentek és Geno sem játszott jól. Aztán a pick-6 tényleg beindított valamit, mert utána három touchdown következett, az irányító pedig 10/12, 123 yard, TD lőlapot hozott le utána és volt még két nagyobb megiramodása is. Tegyük hozzá, hogy Geno dobhatott volna három interceptiont is a meccsen, tehát összességében nem játszott igazán jól.

Seahawks offense oldalról Kenneth Walkert kell még kiemelni, aki lassan indult be, de végül átlépte a 100 yardos határt és két TD-t szerzett a negyedik negyedben – ezek már a hatodik és hetedikek voltak a részéről a szezonban az utolsó játékrészekben. Mellette Noah Fant volt kellemes meglepetés a 96 yardjával, amiből 51-et szerzett egy nagyon fontos játék során. Illetve szokásosan Tyler Lockett és DK Metcalf volt még fontos szereplő 1-1 TD-vel és összesen 104 yarddal.

A Cardinalsnál bosszúsak lehetnek az elszalasztott interceptionök miatt, hiszen két elejtett turnoverjük is TD-t megelőzően volt, tehát nagyon máshogy is alakulhatott volna a találkozó, ha azokat (is) lehalásszák. A védelemre összességében nem sok panasz lehet, legfeljebb az utolsó negyedre, ahol már elfáradtak és nem tudták tartani Walkert. Azonban a támadók megint cserben hagyták őket.

Ugyan az első támadás szép volt (83 yardot mentek 9 játékból, DeAndre Hopkins zárta le egy hatpontossal), utána viszont jött három punt összesen 9 yard megtétele után, majd egy Murray fumble, majd még három punt összesen mínusz 2 yard megtétele után. A végén 10 pontos hátrányban sikerült még egy TD-t szerezni, de ez már édeskevés volt, ráadásul az utolsó utáni lehetőségből és sikerült mínusz 5 yardot előre, pontosabban hátra haladni. Nagyon sok hibával játszottak, akasztottak már támadásokat rossz snapek, false startok és egyéb büntetések is, de ezeken kívül sem sokat lehetett belelátni az egységbe egy-két megvillanáson kívül.

A Seahawks védelmét viszont mindenképp dicséret illeti, hiszen 35 passzból 175 yardon tartották Murray-t, ötször sackelték és egy fontos fumble-t is sikerült kierőszakolniuk. Sok játékost ki lehet emelni egyéni teljesítmény alapján, Uchenna Nwosu két sacket szerzett, Ryan Nealé volt a kierőszakolt fumble, de jól játszott a fiatal CB-sor is Tariq Woolennel, Mike Jacksonnal, Cobie Bryanttel. Pete Carroll és Clint Hurtt elég jól összerakta a szezon elején nagyon durván szenvedő védelmet, amely most elég jól teljesít. Fun fact, hogy már 16 kierőszakolt fumble-nél járnak, a rekord 30 egy szezonon belül még 1994-ből.

A Seahawks így 6-3-mal még magabiztosabban vezeti a csoportot, míg a Cardinals 3-6-tal a divízió utolsó helyén áll.

(katondani)

Indianapolis Colts @ New England Patriots 3-26

Nem is olyan rég még a napokat visszaszámolva vártuk volna a Colts-Patriots párharcot, de azok az idők elmúltak. Az egykori Manning-Brady párharcot felváltotta az Ehlinger-Jones összecsapás. Ahogyan vártuk, nem minden idők legemlékezetesebb mérkőzése lett belőle, de a Colts támadói még a nem túl sok reményt is alulteljesítették, játékonként sikerült 1,9 yardot előrehaladniuk, ami 1977 novembere óta a legkevesebb a franchise történetében. Ilyen támadójátékkal pedig az NFL-ben nem lehet mérkőzést nyerni.

Kedden érkezett hír, hogy Matt Ryan lecserélése után Marcus Brady offensive coordinator is el lett küldve, ez azonban nem hozta meg a támadók pálfordulását, sőt még gyengébb teljesítményt nyújtott a most már teljesen Frank Reich irányítása alatt dolgozó egység. 103 passzolt- és 78 futott yard, valamint hét three and out szerepel a nevük mellett. A második mérkőzésén kezdő Sam Ehlinger dolgát az előtte dolgozó öt ember nem könnyítette meg finoman szólva sem, hiszen kilenc alkalommal is sackelték, ebből hármat-hármat Josh Uche és Matthew Judon vállalt magára. Judonnak remek meccse volt, egyszerűen semmit nem tudtak vele kezdeni a támadófalemberek.

Ha a Colts támadóiról leírtunk minden rosszat, akkor azért a Patriots offense-től sem kell elájulni. Az első negyedben ők is pont annyira voltak rosszak mint az ellenfelük, de a hazaiak az ellenfél hibáit remekül használták ki. A 26 szerzett pont nagy részét Nick Folknak köszönhetik, aki négy mezőnygólt és két extra pontot is értékesített, a két touchdownból pedig egyszer a speciális egység alkotott nagyot, amikor Matt Haack puntját blokkolták, így a két yardosról indulva Jonesnak sikerült megtalálnia Rhamondre Stevensont, aki nagy szezont fut idén szó szerint. A másik hatpontos pedig a védelemhez köthető, egy felpattanó labdát Jonathan Jones vitt vissza az end zoneba. 147 passzolt és 70 futott yarddal zártak, amiből tényleg kihoztak mindent, hiszen ilyen kevés haladásból nem látunk sokszor 26 pontot. A támadófalra Belichickék sem lehetnek büszkék, hiszen négy alkalommal is sackelték Jonest.

Leírtuk, hogy milyen rosszak voltak a támadó egységek, akkor most térjünk rá az értékelhető részekre is. A két pass rush az igen is rendben volt, hiszen kilenc és négy sackkel zártak. Judont már kiemeltük egyik oldalon, a másik oldalon dicsérhető a sérülésből visszatér Kwity Paye, valamint DeForest Buckner is, akik egy-egy sackkel zártak. A Patriots oldalán még kiemelhető, hogy az elkapókat szépen fogták, Ehlinger többször is próbálta megnyújtani a játékot, de a végletekig nem tudta, amíg szabad embert nem talál, több sack is ennek volt köszönhető.

Összességében a múltra visszatekintve jelenlegi helyzetben két nem túl jó formában lévő franchise csapott össze, ahol a Patriots úgy tudta megnyerni a mérkőzést, hogy kihasználta az ellenfél hibáit – az interception és a blokkolt punt, amiből 14 pontot szereztek. Támadó oldalon mindkét csapatnál van mit dolgozni, a futójáték ezen a mérkőzésen szinte nem is létezett, és elég sok rövid támadást láthattunk, ami csak három játékból állt. A két csapat a védelmében bízhat, amelyek ezen a mérkőzésen bizonyították, hogy jó egységek, mondjuk nem a liga legerősebb egységei ellen kellett bizonyítaniuk. A Colts oldalán pedig egyre sűrűsödnek a kérdőjelek, hogy mi lesz a jövőben, egyre inkább közeledünk arra fele, hogy itt jövőre (vagy akár még idén) igen komoly változások lesznek.

(kronikk)

Carolina Panthers @ Cincinnati Bengals 21-42

A forduló legsimább mérkőzése lett ez. Az első negyedben még úgy ahogy tartotta magát a Panthers, csak 0-7-re ment a Bengals, így akár még el is hihettük, hogy itt lesznek izgalmak. Aztán jött a második negyed, ahol a Carolina minden létező dolgot elszúrt a tavalyi Super Bowl runner up pedig 28 (!!!!) pontot tett fel a táblára – Joe Mixon itt már 4 hatpontosnál járt. A félidőben tehát 35-0 volt az állás a hazaiak javára, de a Panthers a nyitódrive-ból TD-t szerzett, amitől Zac Taylor kicsit megijedt és túlzott óvatosságában még egy negyeden keresztül kockáztatta a kezdői egészségét egy agyonnyert meccsen. Burrow-ék így még feltettek egy TD-t a táblára, majd amikor már mindenki ment volna haza, a Panthers még szépített két hatpontossal, így legalább egy kicsit sikerült megtartani a csapat becsületéből.

Nagyon jó lenne valami mélyenszántó bölcsességgel előállni, de a meccs sajnos semmilyen tanulsággal vagy hot take-kel nem szolgált. Eddig tartott a Matt Rhule kivágása utáni fellángolás és ahogy ilyenkor lenni szokott, darabjaira hullott a kártyavár.

A Panthers védelme messze tudása alatt teljesített. Nem sikerült siettetni Joe Burrow-t, pedig ez eddig nem jelentett különösebben nagy kihívást az ellenfelek védelmeinek. A sors fintora, hogy még ha sikerült is volna nyomás alá helyezni, akkor is mindegy lett volna, mivel a Bengals offense több yardot szerzett a földön (241), mint amennyit Burrow és Brandon Allen passzolt (228). Ha nem számítjuk az irányítók átlagromboló meneküléseit, akkor a skill játékosok 7,2-es átlaggal rohangáltak össze 233 yardot és négy TD-t – ebből Joe Mixon 153 yardot és négy TD-t tett a közösbe. Utóbbinak ráadásul volt négy elkapása, 58 yardja és egy elkapott TD-je is, így kb. minden fantasy párharcot eldöntött a héten.

Értelemszerűen a Carolina támadósora sem hasított, pedig a Bengals védelme mindössze egyszer tudta megütni a csapat irányítóit, sackelni pedig egyszer sem sikerült őket. Ennek ellenére PJ Walker kerek kilenc yardot és két INT-t passzolt nullás passer rating mellett, így le is kapták a pályáról. A helyére beálló Mayfield viszont a legjobb meccsét hozta a Panthersben: 20 passzából 14 volt jó 155 yardét és két TD-ért. Oké, ez nyilván garbage time-ban jött, de továbbra sem kérdés, hogy ő a csapat legjobb QB-ja – már csak azt kell eldönteni, hogy mennyire akarja a gárda az 1/1-et, mert a rosteren lévők közül erre vele van a legkisebb esély.

(renningan)

Related Topics

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!