Connect with us

Összefoglaló

Új irányítóval remekelt a Jets, nullázott a 49ers, a Falcons megint elrontotta

A Jetsnél nagyon bejött Zach Wilson leültetése, hiszen Mike White az utóbbi évek legjobb irányító teljesítményét hozta le a csapaton belül (még ha nem is magas a léc). A 49ers lenullázta a Saintst, így offense oldalról a gyenge játék is elég volt. A Falcons a meccs végén megnyerhette volna a Commanders elleni mérkőzést, de inkább hibát hibára halmozott. A Chiefs pedig megverte a Rams B csapatát. 

Chicago Bears @ New York Jets 10 – 31

A múlt heti katasztrófális teljesítmény (és nyilatkozat) után a Jets lecserélte Zach Wilsont, aki erre a találkozóra be sem öltözött. A helyére érkezett Mike White, aki tavaly két meccsig jól nézett ki, utána jött a visszaesés. Ezúttal azonban úgy tűnik megtalálta a tavalyi jó formáját, már a legelső drive-ban szétszedte a Bears védelmét, és TD-t szerzett. Ez pedig csak a kezdet volt.

Mike White az elmúlt évek idei legjobb Jets irányító teljesítményét tette le az asztalra (igaz a léc nem volt magasan). 28 passzából 22 volt sikeres 315 yardért és 3 TD-ért. Zach Wilsonnak az elmúlt 6 meccsen volt összesen 3 TD-je. Ráadásul White ezúttal nem csak checkdown passzokat osztott ki mint tavaly, hanem be mert vállalni hosszabb átadásokat is, amik mind pontosak voltak. Tette mindezt annak ellenére, hogy New Yorkban szakadt az eső, ami általában nem kedvez a passzjátéknak.

Az igazsághoz természetesen hozzátartozik, hogy a Bears védelem egész meccsen vakon volt. A Jets elkapók gyakorlatilag minden kísérletnél üresre játszották magukat, így White-nak ténylegesen csak oda kellett dobnia a labdát. Ez persze nem von le semmit az irányító érdemeiből, főleg, hogy New Yorkban sokszor ez sem volt természetes, de a sérülésekkel tizedelt chicagói secondary nem sok ellenállásra volt képes.

Nagy meccse volt még az újonc Garrett Wilsonnak, aki 5 elkapást jegyzett 95 yardért és 2 TD-ért. Ezzel meg is duplázta az idei TD-i számát, korábban ugyanis csak 2 hatpontosa volt, mindkettőt Flacco adta neki. Alighanem ő örül a legjobban Wilson padra küldésének. Esetleg még Elijah Moore, aki elég sokat panaszkodott az utóbbi időben, hogy nem kap labdát, most viszont 64 yardot és egy TD-t szerzett (bár csak két elkapásból).

A Bears oldalán Justin Fields nem tudta vállalni a játékot, és Trevor Siemian helyettesítette őt. Ő azonban elvileg megsérült a bemelegítés alatt, és egy darabig úgy tűnt Nathan Peterman fog kezdeni. Végül Siemian futott fel a pályára, és kezdetben úgy tűnt képes lehet meglepetést okozni. Az első két drive-ban egymás után adta a jó passzokat, és 10 pontot szerzett vele a csapat (igaz a TD passza inkább az elkapó Pringle érdeme volt). Ezután azonban érkezett a várt szenvedés.

A meccs hátralévő részében a Bears zsinórban 5 puntot tudott csak összehozni 2 first down mellett, majd garbage time-ban sikerült néha haladni, de előbb egy sikertelen 4. kísérlet, majd egy INT érkezett. A biztató kezdés ellenére ez a támadósor Fields nélkül nem tud pontokat szerezni.

A Jets az elején még kicsit botladozott, de a 2. negyedtől kezdve végig kontroll alatt tartotta a mérkőzést, és immár egy értékelhető irányítójátékkal is kiegészülve egy nagy győzelmet aratott. Mike White pedig elintézte, hogy Wilson többet ne lásson pályát, most jópár hétig biztos ő lesz a kezdő.

(jarred)

New Orleans Saints @ San Francisco 49ers 0-13

Érdekesebb meccsnek indult, mint ami lett belőle. A Saints rögtön egy Alvin Kamara fumble-lel kezdett, amiből a 49ers egy mezőnygólt tudott szerezni. Erős kezdés, ezt követően viszont hat puntot és egy turnover on downst láthatott a nagyérdemű, már aki nem aludt be. A félálomban lévőket ezután a meccs egyetlen TD-je ébreszthette fel: Jimmy Garoppolo megrázta magát és levezetett egy hibátlan two minute drillt, aminek a végén Jauan Jennings szerzett egy ötyardos TD-t.

A szünetre tehát 10-0-s 49ers előnnyel mehettünk és ezzel nagyjából el is dőlt a találkozó. A második félidőben a 49ers még kezdésképp szerzett egy mezőnygólt, és ezt követően hiába futotta már csak két 3&outra, a Saints még ezt a szintet sem tudta megugrani. Az első próbálkozásból lett egy kihagyott mezőnygól, a másodikból Alvin Kamara fumble-özött másodszor (ezúttal a 49ers 5 yardosánál), a harmadik próbálkozás pedig turnover on downsszal ért véget. A San Francisco végül lenullázta a Saintst, így pedig egy kritikán aluli offense teljesítmény is elég volt a győzelemhez.

A 49ers védelme remekül készült fel a New Orleansból. A terv az volt, hogy meg kell állítani a futójátékot, aztán lássuk, mire megy Andy Dalton. Előbbi sikerült, és bár Dalton egyébként nem volt rossz, de annyira nem volt jó sem, hogy Kamara fumble-jeit ellensúlyozni tudja. A 49ers védőfala egyébként annyira dominálta a Saints támadófalát, hogy Taysom Hill a trükkös játékaival csak 13 yardot szerzett hat kísérletből – a csapat legjobb futója Dalton volt 21 yarddal, a teljes Saints futójáték 2,9 yardos átlaggal 63 yardra volt csak képes.

A Saints védelem eközben hozta a 49ers szintjét: megfogta Kyle Shanahan futójátékát (ami azért nem semmi teljesítmény), így a helyi Daltonnak kellett megoldani a helyzetet. Ez utóbbi egész meccsen egyszer sikerült, pedig ott volt a kezdőben George Kittle, Deebo Samuel, Brandon Aiyuk és Christian McCaffrey is. Elég vékony teljesítmény ez Shanahantől és egy ennyire tehetséges támadósortól, illetve jól mutatja, hogy mekkora limitációi is vannak a támadósornak Garoppolóval. A védelemmel nem lesz gond, de ha valaki képes lesz limitálni a 49ers futójátékát és mellé feltenni a táblára még 20 pontot, akkor Jimmy G-nek ez már megugorhatatlan feladat lesz.

(renningan)

Atlanta Falcons @ Washington Commanders 13 – 19

Előzetesen is egy szoros és brusztolós találkozónak tűnt a Falcons fővárosi vendégjátéka, ami nem is okozott csalódást. 3-7-es nyitódrive-okkal kezdték meg a csapatok a pontgyártást. A Commanders két nagyobb Heinicke – McLaurin összjáték révén jutott el a pontszerzés küszöbére, amin Brian Robinson elkapása révén haladtak végül át.

A Falcons a második negyed elején vette vissza a vezetést, a tight end Pruitt szokásos meccsenkénti egy elkapása ezúttal a célterületen érkezett. A félidőig a hazaiak még egyenlíteni tudtak, majd miután a Falcons egy 4&1-et nem tudott sikeresen abszolválni a félpályán, Heinicke dobott csúnya picket Mykal Walker kezébe. A Falcons offense-nek azonban csak 14 másodperce maradt visszatámadni, aminek végén Koo 58-ról hibázott mezőnygólt. 10-10 a félidő.

A második játékrészben két gyors punt után a Commanders tudott elhúzni John Bates révén. A vendégek blokkoló tight endje után tehát a hazaiaké is egy touchdownnal jelentkezett, az extra azonban kimaradt. 1-1 field goal drive révén a csapatok 13-19-es álláshoz értek és a negyedik negyed végéhez közeledve még ott álltunk, hogy bármelyik gárda megnyerheti a meccset. A Falcons 5 perccel a vége előtt kapott esélyt. 80 yardot haladtak több mint 4 percet elhasználva az órából, amikor is jött a meccs végi hibaözön.

3&1-re állhattak fel a vendégek a Washington 5 yardosán, de Montez Sweat offside-ja miatt automatikus első kísérletet szerzett az Atlanta. Elsőre Mariotát megfogták a védők, majd az egész nap jól működő futás helyett második downra Arthur Smith passzjátékot hívott be. A Pattersonnak szánt középső passzba azonban beleért DaRon Payne, a célterületen pedig Kyle Fuller tudta begyűjteni a felpattanó labdát.

A mérkőzés azonban nem ért véget, hiszen a Falcons mindhárom időkéréssel a zsebben egy 3&outot kierőszakolva szerzett még egy lehetőséget a fordításra. Vagyis csak szerzett volna, ugyanis a puntnál a Falcons linebackere, Adetokunbo Ogundeji nekifutott a rúgónak, ajándék 15 yardot és a győzelmet is átadva a Washingtonnak.

A két csapat meglehetősen hasonlított támadóoldalon egymásra. A Falcons 5,8-as, a Commanders pedig 4,8-as átlaggal haladt a földön és mindkét gárda 160 yard fölé jutott a meccsen, egyszersmind mindketten többet haladtak a földön mint a levegőben. A meccsen született 38 first downból 21 született futás révén. A hazaiaknál egyértelműen Brian Robinson Jr.-t kell kiemelni, aki 105 yardig jutott, ami mellé még 20-at a levegőben is megtett egy hatpontos társaságában. A Falconsnál nem volt leadback. Allgeier és Patterson is 50-50 yard fölé jutott és osztoztak a cipeléseken, de Mariota is csak eggyel maradt el az 50-es határtól. A passzjátéknál érdekes mód nem a Commanders egyik nagy nevű játékosát kell kiemelni, hiszen egyetlen receiver sem kapott el touchdownt és 50 yard alatt maradtak, hanem a Falconsból Olamide Zaccheaust, aki 91 yardig jutott. A támadófalak remek munkát végeztek a meccsen, összesen egy sacket szenvedett el a két irányító és a futásoknak is jól tudtak utat nyitni az esetek többségében. Ez mindenképp a Falcons oldaláról nagyobb szó, hiszen a Washingtoni front a liga egyik legjobbja. A negyedik negyedes két hiba azonban túl sok volt a vendég gárdától, így a közvetlen rivális Washington maradt tűzközelben a rájátszás helyekért vívott csatában.

(alatriste)

Los Angeles Rams @ Kansas City Chiefs 10-26

A mérkőzés, ami senkit sem érdekelt, de muszáj volt lejátszani. A Ramsből hiányzott a kezdő irányító Matt Stafford, de a csere John Wolford sem volt bevethető, így Bryce Perkinsnek kellett beállni, ráadásul úgy, hogy még Allen Robinson sem volt bevethető. Ez az ezer sebből vérző Rams Stafforddal sem lett volna igazán tényező, így viszont csak annyi volt a kérdés, hogy a Chiefs mennyire veszi majd komolyan a meccset.

Az első félidőben a Rams mindössze három pontra volt jó, first downból sem sikerült sokkal többet szerezni, de mivel a Chiefs offense meglepően konzervatívra vette a figurát, így az első félidő végén csak 13-3-ra vezettek a hazaiak. A szünet után viszont a Los Angeles 3&outjára egy 71 yardos TD-drive volt a válasz, amivel effektíve el is dőlt a mérkőzés. A maradék 20 percben a Rams még összehozott két INT-t és egy becsület TD-t, a Chiefs pedig két mezőnygólt és egy érthetetlen Mahomes picket tett be a közösbe. Nem volt borzalmas a meccs, csak épp teljesen tét nélkülinek és érdektelennek hatott.

A Chiefs minden téren dominálta a meccset. Mahomeson egyáltalán nem volt nyomás, teljesen nyugodtan dobálhatott, és ha el is akadt a csapat, az inkább egyéni mentális hibáknak volt köszönhető. Offense oldalról egyedül a futójáték miatt lehet bosszankodni, Isiah Pacheco ugyanis most sem bizonyította, hogy megváltó lenne – teljesen középszer, így ha a földön kell megoldani valamit, azt jó eséllyel Mahomes fogja megcsinálni.

A védelem is rendben volt, még ha a Rams nem is egy jó mérce. Az egység három sacket és öt QB-hitet, két INT-t,  hat negatív yardos szerelést és nyolc leütött passzt jegyzett. Különösen Chris Jones és az újonc George Karlaftis játszott nagyot, mindkettőjüknek volt sackje a sok nyomás mellett. Rajtuk kívül még az idén All-Pro közeli szinten teljesítő Nick Boltont kell kiemelni, aki 19 tackle-t, egy negatív yardos szerelést, egy leütött labdát és egy INT-t tett be a közösbe.

A Ramsnél továbbra is minden szörnyű. Aaron Donald mintha a pályán sem lenne, Leonard Floyd nettó emberhátrány, Jalen Ramsey-t megint többször is megégették, és bár Bobby Wagner jól játszik, de egyedül pont semmire nem jó. Persze nem könnyű 3-7-es mérleggel ezer fokon pörögni, de ez a teljesítmény még így is nagyon sovány. Az offense pedig… hát ott volt a pályán. Perkinstől amúgy sem kellett sokat várni, pont annyira képes, amire egy harmadik számú irányítótól számítanánk, de mivel Van Jefferson, Tutu Atwell és Ben Skowronek volt a három legjobb célpontja, így eleve halálra volt ítélve minden próbálkozás. Itt nincs miről beszélni, nyugodtan IR-re lehet tenni Matt Staffordot és lehet készülni 2023-ra.

(renningan)

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!