Connect with us

Összefoglaló

Életben maradó Saints, szenvedő Eagles, szomorkodó Panthers és egy tét nélküli meccs

Életükért küzdő NFC South csapatok, egy roncsderbi és egy vártnál szorosabb Eagles kötelező. Becsüljük meg ezeket a találkozókat is, mert lassan véget ér a szezon!

Atlanta Falcons @ New Orleans Saints 18-21

Atlantában új fejezet kezdődött, és pályára léphetett Desmond Ridder, akinek azonban nem volt túlzottan sikeres bemutatkozása. Az első 4 passza mind sikertelen lett, aztán mikor legközelebb felment a pályára, már 14 pontos hátrányban voltak. A Falcons defense ugyanis mintha a pályán sem lett volna. Előbb simán engedik, hogy végigmenjen a Saints a pályán, majd egy Taysom Hill Rashid Shaheed összjátékból kaptak egy 68 yardos TD-t. Utóbbit ráadásul wildcat formációból, ahol Dalton kiment elkapónak, de kb mindenki tudta, hogy meg se fog mozdulni (így is lett), tehát lényegében egy 10 vs 11 szituációból sikerült ezt így benézni.

A legtöbb csapat 14 pontos hátrányban passzolni próbálna, de nem a Falcons. Az Atlanta a nagy hátrány ellenére ragaszkodott ahhoz, hogy fusson ameddig csak bír, hol több hol kevesebb sikerrel. Ennek köszönhetően Tyler Allgeier ugyan eljutott 139 yardig, és Cordarrelle Patterson is összehozott 52 yardot, de kb. semmit nem tudtak meg az újonc irányítójukról. Ridder gyakorlatilag csak adogatta a handoffokat, és a 4. negyed közepén még mindig csak 60 passzolt yardja volt (nem is lépte át a 100-as határt).

A Falcons taktikája addig működhetett volna, míg a Saints nem húz el jobban, ami végül nem történt meg. A kezdeti két gyors TD után megrekedt ez a támadósor. Nem segített a helyzeten, hogy kb. minden playben cserélgették Daltont és Hill-t, ami hosszabb távon nem vezetett eredményre. Egy pontszerző drive-ot azért még sikerült összehozni a 3. negyed végén, mikor Dalton megtalálta Juwan Johnsont egy 22 yardos TD átadással, de ezt leszámítva nem működött ez a támadósor.

A Falcons vissza tudott jönni 3 pontra, és a végén még támadhatott is a győzelemért/egyenlítésért. Itt már nagyobb szerep hárult Ridderre, aki meg is dobott egy 4&5-ös kulcspasszt Drake Londonnak. Az elkapó azonban elvesztette a labdát, ami a meccsbe került. A Saints szerzett két first downt, és lepörgette a maradék időt.

A Falcons majdnem fordított, de úgy nem lehet hatékony támadójátékot hozni, ha csak futni próbálnak. Érthető, hogy nem akartak Ridderre túl nagy terhet rakni, de az sem megoldás, hogy nem hagyják játszani. Nem volt jó meccse az újoncnak, de nem is nagyon kapott lehetőséget. Így pedig nem lehet eldönteni, lehet-e még belőle valaki.

A Saints az első két drive-ban lényegében ellőtte minden puskaporát, és ez a kétirányítós cserélgetős stratégia sem működött. De ezen a meccsen ez is elég volt. Ezzel a győzelemmel (és a Panthers vereséggel) a Buccaneers mögött mindenki 5-9-cel áll, így még bármi megtörténhet ebben a csoportban.

(jarred)

Philadelphia Eagles @ Chicago Bears 25-20

Az Eaglesnek ez volt a második meccse idén, ahol hibát hibára halmozott egy hosszabb időn keresztül. Ezt viszont végül be tudta húzni, nem úgy mint a Commanders ellenit.

Az első félidőben Jalen Hurts idei legrosszabb félidejét produkálta, két interceptiont is dobott (eddig összesen volt neki 3 a szezonban). Elmondása szerint a hideg miatt nem érezte az ujjait kellőképp – tanúsíthatom, baromi hideg volt a Soldier Fielden, nekem mindenem lefagyott. A két INT mellett volt még egy három sikertelen passzos three-and-out is, de nem csak a támadók hibáztak. Ugyan a defense egész meccsen nagyon jól teljesített, Haason Reddick egyszer második és 27-re kiengedte kezei közül Justin Fieldset, aki ezt megbosszulva futott egy 39 yardosat, ami után nem sokkal touchdownt szerzett a Bears és átvette a vezetést. A félidő végén aztán a Sasoknak sikerült összehozniuk egy TD drive-ot, Jalen Hurts futott be 22 yardról teljesen érintetlenül a blitzet elkerülve.

És ha már belejöttek, akkor a második félidő első támadásából is végigmentek egy jó visszahordás, egy hosszú AJ Brown elkapás és egy Hurts QB sneak segítségével. 17-6-nál magabiztosabbak lehettek, ellenben a következő drive-ban Miles Sanders vétett fumble-t, amit gyorsan kihasznált a Bears David Montgomery elkapásával, és visszazárkózott. A Sasoknál nem volt elég a támadó- és védőhiba, kellett egy a speciális egységtől is, úgyhogy Jake Elliott rúgott egy kapufát mezőnygól-kísérletből. Végül csak sikerült megnyernie a találkozót a philadelphiai csapatnak, újabb hosszú AJ Brown elkapás után újabb Hurts QB sneakkel. A defense (pontosabban Darius Slay) még elnézett egy játékot, így egy labdabirtoklásnyira zárkózott a Bears, de az Eagles lepörgette a maradék kevés időt és ha nem is meggyőző játékkal, de behúzta a győzelmet.

Hurts a forduló előtt a fogadóirodáknál MVP-favorit volt, de ez a meccs nem tett jót az esélyeinek. Talán a szezonja legrosszabb meccsét produkálta, még ha ez főleg az első félidőt is jelenti. Utána azért 315 yardot összepasszolt, illetve futott 61 yardot és 3 touchdownt. A 315 yardjából 307-et AJ Brown és Devonta Smith szállította, mindketten parádésan játszottak – Brown 181 yardja karrier csúcs is. A védelemből a falat lehet kiemelni hat zsákolással, amit igazságosan elosztott maga között Haason Reddick, Javon Hargrave és Josh Sweat.

A Bears oldaláról elsősorban Justin Fieldset kell kiemelni, akinek ismét egyedül kellett varázsolnia – néha sikerült, de hát ez ennyire elég. Mivel nincsenek elkapói (Darnell Mooney és Chase Claypool is sérült) és a fala is nagyon gyenge (Cody Whitehairen három, Alex Leatherwoodon két sack száradt, plusz Teven Jenkins már a meccs elején kiesett), így sok jóra nem számíthat offense oldalon, most is közel 200 yarddal kevesebbet tettek meg, mint az Eagles. A szezon során Fields egyébként elérte az 1000 futott yardos határt, a történelemben harmadik irányítóként.

A futás elleni védelmet mindenképp lehet dicsérni Bears oldalon, hiszen kis túlzással lenullázták a földön a Sasokat. Emellett Jaylon Johnsont kell kiemelni, aki kiválóan védekezett a meccs nagy részében, három leütött labdája is volt és folyamatosan ott loholt az elkapók (főleg AJ Brown) nyakában. Az újonc Kyler Gordonnak pedig interceptionje és összeszedett fumble-je volt.

Az Eaglesnél örülhetnek, hogy épp a Bears elleni meccsre időzítették ezt a gyenge játékot és sok hibát, mert még ezekkel együtt is sikerült megnyerni a találkozót, érvényesítve a tehetségbeli fölényt. Így a maradék három fordulóban már csak egy győzelemre van szükségük ahhoz, hogy bebiztosítsák az első kiemelést. A Bears mindeközben az 1/2-es pickkel rendelkezik a drafton.

(katonadani)

Pittsburgh Steelers @ Carolina Panthers 24-16

Két 5-8-as csapat összecsapása ritkán érdekes, de a Panthersnek még lett volna némi esélye a rájátszásra az egyre inkább vállalhatatlan NFC South-ban. Ehhez viszont nyerni kellett volna a csereirányítóval felálló Steelers ellen, és bár a végeredmény alapján úgy tűnhet, hogy szoros volt a meccs, valójában egy pillanatig nem volt esélye a hazai franchise-nak.

A mérkőzés kifejezetten látványosan kezdődött, ugyanis az első négy támadásból három TD-született (2/1 arányban a Steelers javára), ráadásul mindegyik egy legalább 10 playből álló, 5+ percig tartó drive végén. Aztán megérkeztek a védelmek is, így az első félidő végére a három TD mellé hat punt jutott. A második félidőben aztán ismét megrázta magát a Pittsburgh és egy 21 (!!!) játékból álló, 11:43 perces drive végén 21-7-re növelte az előnyét.

Ezzel szinte véget is ért a meccs: egyrészt hirtelen elfogyott egy negyed, másrészt a Panthersben egyáltalán nem volt benne a TD. Hiába jutott el kétszer is a csapat a Steelers red zone-jába, ott rendre megállt a tudomány, így a meccs végéig már csak három mezőnygól jött össze. És mivel a vendégek is szereztek egy mezőnygólt, így mindössze 19 másodperccel a lefújás előtt tudta egy labdabirtoklásnyira csökkenteni a hátrányát a Carolina, és mivel az onside kick sem sikerült, így nem kellett izgulniuk a vendégeknek.

()

Mitch Trubisky ezúttal nem adta el a labdát, sőt kifejezetten korrekt meccset hozott le: 22 passzából 17 volt jó 179 yardért, illetve volt egy futott TD-je. Persze tegyük hozzá, hogy a Steelers biztosra ment és próbált a lehető legkevesebb lehetőséget biztosítani az irányítónak a hibára, amit jól mutat, hogy annak ellenére futott 45-ször a csapat, hogy 3,5 yardos átlaggal haladtak csak. Most viszont ez is belefért, a védelem ugyanis vadállat üzemmódba kapcsolt: a Panthers 1,3 yardos átlaggal tudott csak futni, Sam Darnold is megállt 225 passzolt yardnál, ráadásul négyszer sikerült sackelni is.

A rájátszásért küzdő Carolina viszont semmire nem lehet büszke. A védelemnek nem sikerült megzavarnia a Steelers nem túl acélos támadósorát, Mitch Trubisky szinte kávézva is passzolhatott volna, ráadásul még pár nagyobb játék is összejött a korábbi 1/2-esnek. A futójátékot is csak minimálisan sikerült limitálni és mivel a sztárok sem villogtak, így a defense csak kellemetlen volt, de veszélyes nem tudott lenni. A támadósor pedig teljesen becsődölt. A fal szétesett, futójáték nem volt, így pedig hiába volt vállalható Dalton, az egy szem DJ Moore-ral nem lehetett csodát tenni, pláne nem a hátán feküdve. Egyedül annak lehet örülni, hogy a Falcons és a Bucs is kikapott a csoportban, így még lehet esély a csoportgyőzelemre.

(Renningan)

Arizona Cardinals @ Denver Broncos 15-24

A szezon előtt igazi csúcsmeccsnek számított volna ez a párosítás, most viszont az egész forduló legérdektelenebb találkozója lett. Mindkét csapatból hiányzott az első számú irányító, ráadásul a Cardinals elveszítette Colt McCoyt is a meccs során, így a negyedik negyedben már Trace McSorley-Brett Rypien párharcot nézhetett a közönség. Ennek megfelelően offense teljesítményről nem nagyon lehet beszélni egyik oldalról sem, egyetlen passzolt TD-re négy INT jutott a két csapat részéről és az első TD-re is 36 percet kellett várni.

A negyedik negyed viszont egész érdekes lett, legalábbis olyan szempontból, hogy három TD-t is láthattunk. Ebből a Broncos kettőt vállalt: egyet egy 56 yardos drive végén, egyet pedig egy pick után a Cardinals 5 yardosáról indulva. Ekkor már 24-9 volt az állás, már mindenki ment volna haza, de az Arizona még a becsületéért küzdve szinte a semmiből végig rohant a pályán. A kétpontos viszont nem sikerült, így még papíron sem lett szoros a meccs, de legalább láthattunk pár szép megmozdulást a támadóktól.

A Cardinals csapatszinten 13 first downra és 240 yardra volt képes 13 drive-ból, tehát minden egyes támadásban összejött átlag egy first down. A Broncos jobban teljesített, köszönhetően elsősorban a futójátéknak, a veterán Latavius Murray ugyanis 5,4 yardos átlaggal 130 yardot és egy TD szerzett a földön, plusz Marlon Mack és betett 37 yardot és egy TD-t a közösbe.

A vendégek egyedül a védelmükre lehetnek büszkék, de arra viszont nagyon is. Rypient hétszer sikerült sackelni, ebből JJ Watt egymaga hármat vállalt, így már csak miatta volt értelme a találkozónak. Emellett még kilencszer ütötték meg a Broncos irányítóját és az egyik labdáját is leszedték, így tényleg nem rajtuk múlt. A Broncosnál is rendben volt a védelem (szokás szerint), csak a nagy játékokat nézve három sack és három interception volt az egység mérlege.

(Renningan)

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!