Connect with us

Összefoglaló

Remek meccsen győzött és bejutott a rájátszásba a Vikings és a Bills, kikapott a Ravens

Három meccset is rendeztek szombaton az NFL-ben. A Vikings minden idők fordításával, a Bills egy hihetetlen utolsó drive-val jutott be a rájátszásba, a Ravens viszont nem bírt a Brownsszal.

Indianapolis Colts @ Minnesota Vikings 36 – 39 h.u.

Ha létezik olyan, hogy rossz félidő, akkor a Vikings bemutatta, milyen az. Az első 30 percben ami csak elromolhatott, az el is romlott. Kezdődött az egész egy rossz kickoffal, ahol a Colts visszahordója, Dallis Flowers 49 yardot hozott, és máris az ellenfél térfelén kezdhették meg a vendégek a meccset. Ezt a helyzetet a Vikings defense még ki tudta védekezni, és csak egy mezőnygólt engedett, de ami ezután következett, az minden Minnesota szurkolót megtört.

Cousins és a támadók egy gyors 3&outot hoztak össze, de a puntot blokkolta a Colts és JoJo Domann 24 yardos TD-t szerzett belőle. A következő drive-nál Dalvin Cook hagyta el a labdát, és újra támadhatott a Colts, és ezt már a védelem sem tudta megoldani. A vendégek drive-ja egy Deon Jackson TD-vel ért véget.

17-0 után a Vikingsnak mindent be kellett vetnie, hogy legyen bármi esélye, így saját térfélen is nekimentek negyedik kísérletre. Kétszer is. De mindkétszer kudarcot vallottak (egyszer ráadásul fake punttal), így a Colts ismét jó mezőnypozícióból indíthatott támadást, igaz mindkettőből csak mezőnygól született. A félidő teljesítményére aztán egy Cousins pick6 tette fel a pontot, amit Julian Blackmon hordott vissza. Ezután pedig sokan azt hihettük, hogy eldőlt a meccs.

33-0 után a Coltsnak nem lett volna semmi dolga, csupán túlélni a második félidőt, és hazavinni a W-t. Csakhogy a vendégek ezt nem tudták véghez vinni. Jeff Saturday több furcsa döntést is hozott. Számos esetben, mikor futni kellett volna, akkor passzolt, és a sok incomplete folyamatosan megállította az órát. Ez pedig azért is volt veszélyes, mert a Vikings offense a második félidőben magára talált.

Cousins az első félidőben 50 yardot sem passzolt, de a második 30 percben mintha kicserélték volna. Egyik jó passzt osztotta a másik után, és 3 egymást követő TD drive-ot is levezett, míg a Colts csak egy mezőnygólt tudott lőni. Ennek köszönhetően a negyed elején hirtelen már csak két labdabirtoklásnyi volt a különbség, ami már egyáltalán nem volt lehetetlen feladat. Csakhogy nem a Vikings lenne, ha nem próbálná meg a szívbajt hozni a szurkolóira. A következő drive-ban ugyanis Cousins egy elég csúnya INT-et dobott. Valójában nem az ő hibája olt, hanem az elkapó Jalen Reagoré, aki valamiért úgy döntött, a játék felénél megáll, és nem fut tovább. Így pedig Rodney Thomas simán le tudta szedni az irányító passzát.

A Colts azonban ezt sem tudta kihasználni, azonnal 3&outot csináltak, a Vikings pedig másfél perc alatt végigment a pályán, és egy Adam Thielen TD elkapás után már 36-28 volt az állás. Közvetlenül ezután jött egy óriási bírói hiba. Deon Jackson ugyanis elhagyta a labdát, és a Minnesota védője Chandon Sullivan visszafutott vele a célterületre. A bírók azonban lefújták a játékot, mert azt hitték Jackson már lent volt. Érthetetlen, miért gondolták ezt, teljesen tiszta fumble volt. Végül a Vikings megkapta a labdát, de a TD-t nem, ami pedig nagyon nem volt mindegy, mert ekkor már csak 3 perc volt hátra.

Azért is volt baj, hogy nem kapták meg a TD-t, mert az offense nem tudott előre haladni, és a 4. kísérlet sem sikerült. Így hát minden adott volt ahhoz, hogy a sok 2. félidős hiba ellenére a Colts megnyerje a meccset. Csakhogy ehhez még pár first downt el kellett volna érni, de ez nem sikerült. Pedig Matt Ryan még egy QB sneaket is megpróbált 4&1-re, de ez is kudarcot vallott. A Vikings pedig büntetett. Amint visszakapták a labdát Dalvin Cook egy screen passzból szerzett 64 yardos TD-t, majd T.J. Hockenson a kétpontost is megcsinálta, így minden reménytelenség ellenére 36-36 lett az állás, és jöhetett a hosszabbítás (a Colts még egyszer támadhatott a rendes játékidő végén, de abból nem lett semmi).

A hosszabbításban a Vikings támadhatott először, és ekkor mindenki azt hihette, hogy simán végig mennek majd megint. Nem így lett, csak félpályáig sikerült eljutni, és végül puntolni kellett. A Colts előtt így megnyílt az út a győzelem felé, de a csapat (főleg az offense) játékát látva a döntetlen lett volna a reálisabb elvárás. A Colts támadósor ugyanis egész meccsen nem csinált semmit. A 33-0 is a Vikings hibáinak volt köszönhető, ez a csapategység egész egyszerűen nem volt pályán egész meccsen. Nem is történt csoda, a vendégek visszapuntolták a labdát, és még pont maradt annyi idő, hogy Cousins még egyszer utoljára megpróbáljon történelmet írni. Meg is történt a csoda, az utolsó pillanatokban sikerült eljutni mezőnygól távolságba, és Greg Joseph magabiztosan belőtte a 40 yardos mezőnygólt, és megnyerte a meccset.

33-0. Ennyi volt az állás félidőben. A Vikings mindent elrontott, amit csak lehetett, Cousinsnak pedig 50 yardja sem volt. A nagyszünet után azonban igazi viking módjára küzdöttek tovább, és soha nem adták fel. Pedig bőven volt olyan pillanat, amikor azt lehetet érezni, ez nem lesz meg (pl. Cousins INT, vagy a sikertelen 4. kísérlet). De mindezek ellenére a Vikings az utolsó pillanatig hajtott, többen már alig bírtak a pályán talpon maradni (Peterson és Darrisaw is többször lent maradt), de ez sem törte meg a lelküket. Hatalmas meccs volt Cousinsnak, aki 460 yardig és 4 TD-ig jutott (csak Jalen Reagor felé ne nézzen többé, most is 2 INT lett belőle), de K.J. Osborn valamint Justin Jefferson is nagyot ment (280 yard és 2 TD). A védelem pedig mindig meg tudta állítani az ellenfelet, amikor nagyon kellett. Bármi is lesz a szezon vége a Vikingsnak, a valaha volt legnagyobb fordításra mindenki büszke lehet.

Ami pedig a Coltsot illeti… Erre a vereségre nincs magyarázat. Ezt a meccset meg kellett volna nyernie. A Vikings az első félidőben mindent megtett, hogy kikapjon, a Coltsnak tényleg csak le kellett volna zárnia a meccset. Hogy ez nem sikerült, az mindent elmond arról, mennyire alkalmas Saturday edzőnek. És mennyire vehető komolyan ez a csapat. Bármi is történjen a szezon hátralévő részében, ezt a gyalázatot soha nem fogják tudni lemosni magukról.

(jarred)

Baltimore Ravens @ Cleveland Browns 3 – 13

Nem emiatt a találkozó miatt lesz népszerű az NFL szombati különsávja. A Ravensnél a varázsát kissé már lassan elvesztő Tyler Huntley, a Brownsnál pedig a még mindig elég rozsdás Deshaun Watson nem igazán tudott folyamatos támadójátékot vezényelni. A félidőig nem is szereztek touchdownt. A dologhoz a Ravens állt a legközelebb, amikor a nyitódrive jután a Browns 7 yardosán sikertelenül próbálkoztak egy 4&1-es kísérlettel. Ki nem találnátok, de ismét egy fullback futást hívtak be Patrick Ricardra. A kilátogatók így 6-3-as hazai előnynek örülhettek, de ez is csak azért jöhetett össze, mert Justin Tucker tőle nem megszokott módon 48 yardról hibázott. Mindkét támadósor azonban elég visszafogott volt és inkább a védelmek domináltak. A Browns safety sora nem igazán félt a Ravens passzjátéktól, így közel tartották a safetyket a boxhoz, ahol többek között Grant Delpit hajtott végre több szép védekezést.

A szünet után a Ravens tovább folytatta a pech sorozatát. Ismét végig tudtak menni a pályán, ismét elértek a red zone-ba, ahol ismét eladták a labdát. Turnover on downs helyett azonban most egy interception révén, amit Denzel Ward szerzett meg az egész este nem túl hatékony DeSean Jackson kezei közül.

A visszatámadás során tehát mélyről kellett indulnia a Clevelandnek, de nap legszebb drive-ját hozták össze és több szép Watson passzt no meg egy 4&1-es sikeres Chubb futást követően a drive végén Donovan People-Jones révén megszületett a találkozó első és egyetlen TD-je.

A Ravens azonban nem állt le. Rögtön a következő játékból Demarcus Robinson egy nagyobb elkapást ugyan megoldott, a másik kiemelendő safety John Johnson ütötte ki a kezéből a labdát. Ezzel 2 játékon belül 2 turnovert hozott össze a Baltimore. A visszatámadást azonban itt meg tudta akadályozni a védelem. A csapatok ez egyre jobban romló időjárási viszonyok között – ömlött a hó – nem tudtak újabb pontokat szerezni. Mindkét gárda próbálkozott 1-1 rúgással, de Tuckerét blokkolták a falban 50-ről, Cade York pedig 38-ról nemes egyszerűséggel mellé rúgott. A rúgó hibák mellett itt kezdtek el le-lesérülni a vendég védők. Marcus Peters mellett Calais Campbellt is az öltözőbe kellett kísérni.

A Ravens közeledve a meccs végéhez a félpályán ismét agresszív volt, de negyedikre ismét sikertelen volt egy Huntley passz, a Browns pedig ismét meg tudott oldani egy 4&1-es szituációt Brissettnek, a liga talán legjobb QB sneakelő irányítójának hála, de Cade York ezúttal is mellé rúgta a mezőnygólt. A Ravens keretes szerkezetbe zárta azonban az estét, az utolsó labdabirtoklásukból ugyancsak egy turnover on downst hoztak össze mint az elsőből. Igaz itt a saját térfélen, kényszerből nekimenve a 4&13-nak, miután Myles Garrett kulcsszituációban kétszer is elkapta a vendég irányítót (egyszer a karjaiba futott). Nem akartak elmozdulni a csapatok a 3-13-as állásról, ami a mérkőzés végét is jelentette.

Borzasztó alacsony színvonalú találkozó volt, ami valahol érthető, hiszen a korábbi meccs izgalmait és fordulatait valahol vissza kellett fizetnie a nézőknek. Watson 1-1 momentumon kívül továbbra sem néz ki még úgy mint az utolsó houstoni szezonjában. Coopernek, Peoples-Jonesnak és Njokunak is voltak szebb játékai, sokszor lassúnak tűnt az olvasása és a scramble játékaiból sem jött annyi mint megszokhattuk (egy nagyobb futása akadt). A 161 yardjából majd’ 120-at a fenti hármas kapott el, de kiemelkedni igazán egyik sem tudott. Nick Chubb bár 99 yardig jutott, a meccs elején korrektül tudta még őt limitálni a Ravens védelme. A meccs második félidejében azonban ők is kezdtek fáradni és a Browns fala egyre többször tudott utat nyitni rajtuk. A vendég támadósor azonban igazán egy ember köré épült, ez pedig J.K. Dobbins. A visszatérése utáni második meccsen 125 yardot futott közel 10-es átlaggal. A legtöbb szép Baltimore támadójáték az ő nevéhez fűződött.

Rajta kívül még Gus Edwardsnak is összejött 55 yard, így a földön a Ravens végül 198 egységgel zárt, 126 passzolt mellett. Huntley nem volt pontos, majd’ 50%-os hatékonysággal találta csak meg a társait, ahol nagyon látszódott a talent hiány. Demarcus Robinson 6 elkapással vezette csapatát, de ennyiből sem lépte át a “bűvös” 30 yardos határt. A meccset a védelmek dominálták, ahonnan a passzjátéktól alig tartó Browns safety sort érdemes dicsérni. Myles Garrett végül két sackkel zárt, nem volt egyébként hangos estéje. Ráadásul az egyik sackje igazán egy QB futás lett volna, amit egyébként remekül olvasott le, a másik pedig közel 5 mp után született, ahol a coverage egységet lehetett dicsérni. A Ravens ha kevésbé szerencsétlen, így is könnyű szerrel nyerhette volna meg a meccset, de a két red zone labdavesztés és a 0/3-as 4th down arány nem érdemel még egy ilyen alacsony színvonalú találkozón sem győzelmet. A Browns nem adta el a labdát és mindkét 4. kísérletét meg tudta oldani, ami bár kissé túlozva, de el is döntötte a meccset.

(alatriste)

Miami Dolphins @ Buffalo Bills 29-32

Pazar, hóval és nagyon sok hógolyóval tarkított meccsen verte meg a Bills a Dolphinst és jutott be sorozatban negyedszerre a rájátszásba. A mérkőzést a Dolphins kezdte, de az első három támadósból csak két mezőnygólt sikerült összehozni (ráadásul az egyiket a Bills 3 yardosáról rúgta), miközben a Bills egy TD-vel és egy punttal átvette a vezetést az első negyedben. Ezt egy brutális jó második 15 perc követte, csak úgy termelték nagy játékokat a csapatok és végül 24 pontot tettek fel  táblára (14-10 arányban a Billsnek), közte három 75+ yardos TD-drive-val.

Ebből az utolsó hatpontos konkrétan a játékidő lejárta után született. Allennek 8 másodperce volt eldobni a labdát a Dolphins 4 yardosáról, de nagyon sokat hezitált és letelt az idő, vagyis egyetlen dobása maradt, nem lehetett már mezőnygólt rúgni. Eközben a nyomás is megérkezett, de ahogy idén már sokszor, úgy most is meghosszabbította a játékot, majd kiosztott egy irreális TD-passzt az újonc James Cooknak.

A szünetben tehát a Buffalo vezetett 21-13-ra, ráadásul a második félidőt is Josh Allenék kezdték. Az első félidő alapján az is benne volt a pakliban, hogy hamar eldönti ezt a hazai csapat, de a Dolphins védelem az idei legjobb teljesítményét rakta le az asztalra. Sikerült folyamatosan nyomás alatt tartani Allent, aminek az lett az eredménye, hogy a második félidő első öt drive-jából négy puntot és egy fumble-t hozott össze a Bills mindössze 45 yardot haladva. A Miami offense pedig kihasználta az adódó lehetőségek: először egy 67 yardos Jaylen Waddle TD-vel feljött a Billsre (de a kétpontos nem sikerül), majd egy buta roughing the kicker büntetés után a vezetést is megszerezte egy 20 yardos Tyreek Hill TD-vel, végül pedig Josh Allen fumble-je után berúgott egy mezőnygólt, így a 13-21-es hátrányból 29-21-es előny lett.

A negyedik negyedre végül a Bills offense is megérkezett a pályára az ekkor már szakadó hóesésben. Igaz, nem indult egyszerűen a dolog, egy direkt futásnál ugyanis kiverték Allen kezéből a labdát, de a hazaiak szerencséjére sikerült megmenteni a játékszert. Ezt mintha személyes sértésnek vette volna a QB, mert azonnal kiosztott egy 43 yardos passzt, majd végül dobott egy TD-t a tight end Dawson Knoxnak, és mivel a kétpontos is sikerült, így 29-29 lett az állás 9 perccel a mérkőzés vége előtt.

A Dolphins következő támadása jól indult, az első két playből 44 yardot haladt a csapat, de aztán megállt a tudomány és 5:56-tal a mérkőzés vége előtt jöhetett a Bills a saját 7 yardosáról, Allen pedig levezette a hétvége drive-ját. A klasszis irányító három harmadik kísérletet csinált meg és az órát tökéletes menedzselve, két másodperccel a lefújás előtt már a Dolphins 7 yardosánál volt a Buffalo. Tyler Bass pedig nem hibázott, így a Bills bejutott a 2022-es szezon rájátszásába.

 

Allen ismét nagyon ment, kellett már egy ilyen teljesítmény az MVP-kampányának. A két fumble-jén (amiből egyet elveszített) kívül nem volt hibája, 304 yardot és négy TD-t passzolt a meccsen, plusz vezette a csapatot futott yardokban is (77 került a neve mellé, a második Devin Singletarynak 42). Az első félidő végén dobott TD-je és a negyedik negyed legvégén vezetett game winning drive-jára pedig nincsenek szavak, extraklasszis teljesítmény volt.

Stefon Diggsnek ezúttal nem volt nagy napja, de Dawson Knox a tavalyi önmagát idézte (98 yard, 1 TD). A szezon közben megszerzett Nyheim Hines is csinált végre valami hasznosat (volt egy elkapása egy 10 yardos TD-ért), illetve a nemrég a visszavonulásból visszatért Cole Beasley is újra bemutatkozott, igaz csak egy elkapása volt kilenc yardért. A védelemben viszont már ilyen kis részsikereknek se nagyon lehetett örülni. Tuát viszonylag kevésszer sikerült megzavarni, a secondary többször is megégette magát, a futás elleni védelem pedig teljes katasztrófa volt. Ennél több kell a rájátszásban.

 

A Dolphinsnál Tua Tagovailoa most nem volt különösebben pontos (17/30), de nem dobott INT-t, illetve a 234 yardja és két TD-je is elég jól nézett ki. Pláne úgy, hogy a futójáték hasított, 7,5-es átlaggal szerzett 188 yardot és egy TD-t az egység – ez így nagyon baráti, és ha nem is ilyen mértékben, de sikerülne fenntartani ezt a szintet, az elvehetné az ellenfelek kedvét attól, hogy ultraagresszíven támadják Tuát.

A skill playerek közül Jaylen Waddle vitte most a prímet: ugyan csak három elkapása volt, de abból 114 yardot és egy TD-t termelt. Hillnek ezúttal kilenc elkapásból csak 69 yard jött össze egy TD mellett, így neki alighanem elúszott az idei rekorddöntés. A védelem ugyan önmagához képest nem volt rossz, viszont pár felvillanást leszámítva azért ez nem túl sok, amit a Bills 446 yardja, 32 pontja, 8/14-es harmadik downos mutatója és meccsvégi game winning drive-ja is jól mutat. A PO-ban már többnyire top offense-ek lesznek és ahogy látjuk, nem olyan egyszerű mindenkit túldobni.

(Renningan)

Related Topics

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!