Ha a liga történetének legaljasabb falembereiről van szó, akkor a legtöbbünknek Richie Incognito neve jut először az eszünkbe. Tény, hogy a Bills és a Raiders korábbi falembere minden volt, csak szent nem, de még ő sem ér fel Conrad Doblerhez, akitől már az kedves gesztusnak számított, ha csak leköpött egy sérült játékost és nem térdelt bele még bónuszként a gyomrába.
Az 1950-es születésű Dobler Californiában töltötte gyerekkorát hat testvérével, akik már akkor úgy hivatkoztak rá, mint a leggonoszabb, legrosszabb, legkegyetlenebb testvérre. Szerette fitogtatni az erejét már akkor is, és ez nem változott a gimnáziumban sem. Elkezdett sportolni, hogy kamatoztathassa tehetségét és levezethesse a feszültségét, ezért kosarazott és focizott is. Jó játékos volt, running backként szerezte meg a saját hírnevét az iskolában, és több díjra is jelölték.
Több egyetem is érdeklődött a fiatal játékosért, aki végül Wyoming mellett döntött, legfőképpen azért, mert az ottani csapat nyerő szériában volt. Vállalta, hogy jobb tackle-ként fog ezentúl játszani, csak hogy minél hamarabb kezdő lehessen. Hamar kiderült, hogy ehhez a poszthoz is megvan a tehetsége, és persze az sem ártott, hogy erős, magas és félelmet nem ismerő természete volt. Nem számított, milyen védővel találta szemben magát, minden erejével küzdött és legtöbbször ő kerekedett felül.
Minden jól alakult, de a második egyetemi idényét beárnyékolta a rasszizmus. Történt ugyanis, hogy a mormon egyház ekkortájt vezette be a feketék kitiltását a papi hivatásból, így a wyomingi csapat fekete játékosai tüntetésképpen és figyelemfelhívás jeleként fekete szalagokat akartak hordani a karjukon a pályán. Azonban amikor oda mentek az ötlettel az edzőjükhöz, Lloyd Eaton-höz, egyszerűen elküldte őket. Nem csak az irodájából, hanem a csapatból is, mind a 14 játékost – ezt nevezzük ma The Black 14-nak. Ezek után kezdetét vette az egyetemi csapat széthullása és a bajnokaspiráns csapat az egyetemi liga aljára került.