Újabb kiütést ért el a Ravens, megszorongatták a 49ers grabancát

Bemutatkozott a két első kiemelt is a rájátszásban, és végül mind a kettő tovább is jutott, de azért nem volt ez olyan egyszerű. A Ravens egy félidőn át nem találta önmagát a Texans ellen (bár utána átgázolt ellenfelén), míg a 49ers alaposan megszenvedett a Green Bay-i csikócsapattal.

Houston Texans @ Baltimore Ravens 10-34

Nem mondhatjuk, hogy ajtóstul rontottak egymásnak a csapatok. Mike Macdonald és DeMeco Ryans kiválóan készítette fel védőit a riválisból, távol tartva a támadókat a vörös zónától. A Ravens sokoldalúságát dicséri, hogy hiába állt ellen a vendég védelem, Lamar Jackson futásai már túl soknak bizonyultak, ami egyrészt megágyazott az első touchdown drive-nak, másrészt az volt az ember érzése, hogy innentől szép lassan őrli fel ellenfelét a Ravens, hiszen a defense is eszméletlen jó volt.

Nem megalapozatlanul futhatott át a fejekben a gondolat a vendég offense-t látva. A futójáték teljesen hasztalan volt, a hangorkánban a támadófal sorra nehezítette a saját dolgát büntetésekkel, vagy éppen az elkapók dropoltak. Így hiába próbált meg mindent az újonc CJ Stroud, az offense-ben egyre kevesebb remény volt pontszerzésre, míg Jackson úgy vigyázott a labdára, hogy a turnovernek sok jele nem volt, maradt tehát a special teambe fektetett bizalom a momentum megszerzésére. Az imák meghallgatásra találtak, Steven Sims 67 yardos punt visszahordása egalizálta az eredményt, egyben fel is bátorította a Texanst. Újabb 3 and outtal lezavarták az MVP-favoritot, majd az első igazán veszélyes támadással közel kerültek a pontszerzéshez. Végül csak mezőnygól-kísérletig futotta, ám Ka’imi Fairbairn mellé rúgta az esélyt a vezetés megszerzésére.

A szünetben ráfért a hazaiakra a dorgálás, Ryans ugyanis előszeretettel nyúlt az öt emberes siettetésekhez, ami nagyon nem ízlett Jacksonnak a félidőhöz közeledve. A folyamatos nyomás szép lassan célt ért, sackekkel lehetetlenítették el az előrehaladást, amivel kivették az irányító futásokat is az egyenletből. Todd Monken támadókoordinátornak fel volt adva a lecke, hogy valami újat találjon ki és átlendítse a csapatot ezen a hullámon, de Bobby Slowik sem ezzel a félidővel fog büszkélkedni a főedzői interjúk alkalmával.

Hogy végül az edzők szent beszéde, a hazaiak felé billenő rutin előny, Lamar Jackson, vagy esetleg mindhárom játszott közre a Ravens formajavulásába, azt nem tudom eldönteni, de a meccs elején várt lassú felőrlés a harmadik negyedtől a szemünk előtt zajlott. A folyamatos blitzelést az előnyükre fordítottak, minden próbálkozásnál sikerült egy gyors passzal vagy motionökkel üres embert találni, alig értek oda az irányítóhoz, ha pedig mégis, akkor ő maga nyargalt meg a labdával, teljesen szétcincálva a vendég defense-t, amire már nem volt válaszuk. Mindezt úgy, hogy Stroudék alig jutottak át az ellenfél térfelére, 3 ponton és 10 first downon tartották őket, és ezúttal nem érkezett special team segítség, és magabiztosan lehozta a továbbiakat a Ravens, a meccslabdát nyugodtan odaadhatják a két koordinátoruknak.

Lamar Jacksonnak nem a ma látott highlight videója fog Youtube nézettségi rekordot dönteni, sőt aki csak az első félidőre maradt ébren, akár az MVP címére is vakarhatja a kobakját. Ellenben egész héten úgy nyilatkozott, hogy mennyit tanult az elmúlt évek tapasztalataiból, hogy mennyire felkészült a stáb, és hogy semmi más nem érdekli, csak hogy megszerezze első hazai playoff győzelmét. A második félidőben pedig a hátán cipelte a támadósort a konferenciadöntőbe, amit mindeddig hiányoltak tőle a rájátszásban. Ahogy a csapattársakkal viselkedett az meg tényleg arra utal, hogy fejben beérett egy Lombardi-menetelésre, méltó kritikákat adva az őt ért, valahol egyébként jogos kétkedő megjegyzésekre.

A Texans bár csak rövid ideig tűnt esélyesnek, nagyszerű tanulópénz és tapasztalatszerzés volt ez a playoff kaland ennek a fiatal garnitúrának, akikkel nyugodtan számolhatunk majd jövő ilyenkor.

Green Bay Packers @ San Francisco 49ers 21-24

Talán az első igazi rájátszás hangulatú összecsapást láthatták a virrasztó szurkolók. A sok évnyi playoff vereségek alaposan feltüzelték az indulatokat a vendégeknél, szinte minden harmadik játék után összeakasztották valakivel a bajszukat az ellenféltől, de végre érezhettük egy meccsnek a súlyát.

Matt LaFleur a szokásos taktikáját húzta elő olyan csapat ellen, akitől rettegni kell: minél hosszabb támadásokat vezetni pontokért, hogy a lehető legkevesebb időt hagyják Kyle Shanahan halálcsillagának. Nem kell matematikusnak lennünk ahhoz, hogy kiszámoljuk mi kell az egyenlet egyik oldalára, ez pedig sok sikeres harmadik kísérlet, és pontszerzés. A Packers részéről mindkettő megvolt, nagyon jól keverték a kártyákat és folyamatosan tudtak haladni, ezek a play actionből szétbombázott zónákba dobott rakéták nagyon látványosak Love-tól a mérföld sugarú üres térben létező elkapóknak. Külön szívmelengető volt, hogy nekiment könnyű mezőnygól távolságban is a negyedik kísérletnek a Packers, mert ezt a 49erst biztonsági játékkal nem lehet legyőzni. Ezen az sem változtat, hogy végül nem sikerült megoldani és pont nélkül maradt a drive.

Ám nem csak tökösség nélkül nem lehet várni a csodát, de touchdownok nélkül sem, amiket a nagyszünetig nem sikerült megoldani, és ez meg is bosszulta magát. Purdyék is kiráztak magukból egy hosszabb drive-ot, ahol a blitzelő Packers játékosokat átdobva játszotta meg az így egy az egyes párharcban diadalt arató George Kittle-t a célterületen belül, és máris lőttek LaFleur mestertervének, 7-6-os 49ers vezetéssel indultak a szünetre a csapatok. Az hogy 6 ponton tartják a Packerst talán nem meglepő, ám hogy a 49ers mindössze hetet ér el a félidőre, arra kevesen számítottak.

A szűnni nem akaró csapadék a harmadik negyedet indító kickoffra elállt, és felváltotta egy Kaliforniában gyakran előforduló anticiklon mellékhatása, a ponteső, kicsit felpörgetve az állóháborúvá mutálódó találkozót. Óriási adok-kapok vette kezdetét, először a Packers ért el egy hatpontost Bo Melton elkapásával, amire azonnal rákontrázott a 49ers, négy játékból, kevesebb mint két perc alatt lerendezve a pontszerzést.

Lényegében 1-1 missed tackle elintézte előbb Kittle 32 yardos elkapását, ami után McCaffrey egy 39 yardos futással pecsételt meg. A labdabirtoklást átadva egyből büntetett a vendég gárda, illetve először majdnem saját magukat, hiszen egy 73 yardos kickoff visszahordást egy fumble követett, Nixon szerencséje, hogy egy csapattársa szedte össze a labdát.

Ezt a rövid távot négy játékból abszolválta Jordan Love, aki egy vonalzóval szerkesztett passzt osztott ki a tight end Tucker Kraftnak, majd a 7 pontos előnyért bevállalták a kétpontos kísérletet, amit ennél simábban nehéz lett volna összehozni.

A csapatok is érezték, hogy ilyen ütemben kipurcannak a meccs végéig, úgyhogy behúzták a kéziféket, és jöttek a hibák. A Packers előzetes esélye az volt, hogy a 49ers bal lábbal kel fel, és minden tönkremegy. Az a helyzet, hogy nem jártunk messze az igazságtól, a vizes füvön kulcspillanatokban sikerült elcsúsznia a védőknek, az eddig példátlan egészségnek örvendő csapat hamar elvesztette Deebo Samuelt, Purdy sem élete formájában játszott, és Shanahan is elővette a kockázatkerülő arcát, amit egy blokkolt mezőnygóllal büntettek az égiek. A Packers ezeket igyekezett kihasználni, de a fiatal keret és a rutintalanság egy ilyen téttel bíró meccsen ott is meglátszódott. Az addig hibátlanul játszó Love első rosszabb passza felpattant az elkapója kezén, amit Greenlaw elkapott a levegőben, amit aztán 3 pontra váltottak.

Később az újonc rúgó, Anders Carlson immár sokadik idei kihagyott rúgását mutatta be, ami nem csak újabb kihagyott három pontba került, hanem a vezetés elvesztésébe, mert egy 5 perces, 69 yardos drive-val, a végén egy újabb McCaffrey futott TD-vel megfordították a hazaiak a találkozót, noha az az 1 perc és 3 időkérés ami maradt, aggasztó volt. Az izgalmaknak hamar vége lett, Jordan Love ugyanis egy tipikus újonc hibának betudható megoldással, értelmezhetetlen dobómozdulattal hősködni próbált, de egy újabb Greenlaw pick lett belőle, lezárva a találkozót.

Az biztos, hogy ez a meccs a 49ers számára volt tanulságosabb, hiszen sok dologra rámutatott, amik miatt meginoghat a Lombardi-trófeáért való sóvárgás. Ennyi hibával még egyszer nem fognak meccset nyerni, és Kyle Shanahannek is sokkal tökösebbnek kell lennie, jobban figyelni az órára. Brock Purdyt azért nem ásnám el, de ő is csak Savage lyukas kezének köszönheti, hogy nem egy pick6-szel nyitotta a meccset. Több turnovert érő passzt is kiosztott, és összességében is nagyon pontatlan volt az esőben (meg aztán szárazon is), hogy utána a legvégén egy tényleg jó drive-ot vezethessen le a győzelemért. A Packersnek ez jó tapasztalatszerzés volt, és az utolsó pillanatig volt esélyük a csodára, abszolút nincs miért szégyenkezniük.