Új rovattal jelentkezünk az idei évben, amelyben – többek között – visszatekintünk az előző heti NCAA forduló eseményeire, és levonjuk a tanulságokat az épp mögöttünk hagyott mérkőzések kapcsán. Emellett minden héten hozok néhány drafttal kapcsolatos megfigyelést/észrevételt, illetve előretekintek a forduló általam legjobban várt mérkőzésére.
Két fordulón vagyunk túl az idei szezonból, emiatt talán túl korai még messzemenő következtetéseket levonni az egyes csapatok esélyeit illetően. Ugyanakkor már most megfigyelhetőek olyan jelenségek, amelyek bekövetkezésére már a szezon előtt is lehetett számítani. Vizsgáljuk meg az eddigi tanulságokat: hosszútávú tendenciák ezek vagy csak túlreagáljuk a történteket?
A Michigan támadósora erősen limitált, kevés a tehetség az egységben, így esélyük sem lesz a címvédésre
A Wolverines 2023-ban az elit védelem, a megállíthatatlan futójáték és a jól időzített passzjátékok segítségével söpörte be a bajnoki címet. Ugyanakkor már a Big 10 beharangozóban is kiemeltem, hogy sokan távoztak a sikercsapatból, a pótlásukra kevés külső segítség érkezett, így én egyértelműen visszaesést vártam az offense-től.
Már az első fordulóban, a Fresno State elleni összecsapáson is érezhető volt, hogy nem klappol a Wolverines támadóegysége. Sherrone Moore vezetőedző tanítványai hat perccel a vége előtt mindössze hat ponttal vezettek a Mountain West (Group of 5) konferenciába tartozó Bulldogs ellen, végül mindössze 269 támadóyarddal abszolválták a találkozót.
Kisebb meglepetésre a harmadik egyetemi szezonját taposó Davis Warren kapta meg a kezdő irányító posztot az idénynyitón, aki mindössze 118 yarddal, 1 touchdownnal, valamint 1 interceptionnel zárta a meccset. Borúsak voltak tehát az előjelek a Texas elleni ütközet előtt, és valóra is vált a Michigan szurkolók rémálma: a Longhorns 31-12 arányban lelépte a bajnokot, a látottak alapján az eredmény még a Wolverines számára hízelgő.
A Texas védelme teljesen megfojtotta a Michigan támadójátékát, de őszintén szólva nem volt túl nehéz dolguk. A támadósor egyetlen veszélyes fegyverét, a tight end Colston Lovelandet sokszor két-három ember őrizte, míg a többiek teljességgel veszélytelenek voltak. Nagyobb probléma volt, hogy a futást is csírájában elfojtotta a Longhorns defense, mindössze 80 yardot tudott a földön megtenni a Michigan, ami 2020 óta a legrosszabb teljesítmény volt az együttestől, akárcsak a -0,276 EPA per play mutató.
J.J. McCarthy egy igazán hatékony game manager QB volt tavaly, keveset bakizott, azonban Warren már most 3 interceptionnél jár, ennyi hiba pedig nem fér bele. A védelem bármennyire is kiváló, a folyamatos rövid pályákkal ők sem tudtak mit kezdeni. Nagyobb probléma azonban, hogy a támadósorban semmi robbanékonyság nincs, majdnem két teljes meccs telt el, amire egy 30 yardnál hosszabb játékot össze tudtak hozni.
Éppen ezért érthetetlen számomra, hogy a nagyszámú távozó ellenére miért nem érezte szükségesnek az edzői stáb, hogy a transzfer portálon keresztül betömjék a kialakuló lyukakat. Őszintén nem tudom, hogyan fogják a problémát az idény közben kiküszöbölni, de szerintem az egész szezonban szenvedni fognak a minőségi védelmek ellen.
Ítélet: Hosszútávú tendencia
Arch Manning 9/12 C/ATT 223 yard 18.6 AVG 4 TD 0 INT 99.9 QBR
És még jött hozzá 53 yard futás egy piszok nagy futott TD-vel.
Szerintem jobb, mint Quinn Ewers, aki megsérült, szal én már nem hoznám vissza.
Azért a legtöbb nagy játékánál a WR-nek több hozzáadott értéke volt mint neki. Nem volt rossz egyáltalán, de aki csak a statokat nézi annak megtévesztő lehet. Na meg az ellenfél sem volt egy prémium csapat szal óvatosan azzal hogy Ewerst nem tennéd vissza.
Nagyon jó lett a cikk. Nagy hiánypótló ez, remélem állandó rovat tud maradni.
Köszi, úgy tervezem, hogy minden héten jövök valami hasonlóval. 🙂