Hamarosan a Chiefs harcba száll, hogy megnyerje a következő Super Bowl trófeáját, ami zsinórban a harmadik lenne. A Chiefsről már most Dinasztiaként beszélünk, és könnyen lehet, hogy sokkal többet fognak elérni, mint az előző Dinasztiák. 12 évvel ezelőtt azonban a Chiefs még a liga legrosszabb csapata volt. Hosszú és rögös út vezetett odáig, hogy a legjobb legyen. Ezen az úton pedig hatalmas türelmet kellett tanúsítani, és számos kockázatos döntést kellett meghozni.
A mélységből…
A történet 2012. december 30-án kezdődött, mikor is a Chiefs egy megalázó 38-3-as vereséget szenvedett el a Broncostól. Ez volt a csapat 14. veresége a szezonban. A 2-14-es rekord a legrosszabb volt az NFL-ben, a Chiefs pedig minden szempontból a liga végén kullogott. Utolsók voltak szerzett pontokban, és a védelem is bottom 7-es volt.
Ahogy az ilyenkor lenni szokott a csapat teljes takarítást végzett, mindenki repült, akinek köze volt ehhez a katasztrófához. Így hát úgy kezdte meg a csapat az offseasont, hogy kellett egy új GM, egy új edző, egy új irányító, és lényegében egy teljesen új keret. A tulajdonos Clark Hunt pedig egy kockázatos lépéssel kezdte meg az újjáépítkezést. Leigazolta edzőnek Andy Reidet.
Ma már tudjuk mennyire jó döntés volt ez, de 2013 januárjában Reid egy bukott edző volt. Philadelphiában sok sikert ért el, de pl. Super Bowlt nem tudott nyerni. 2011-ben ráadásul hatalmasat bukott az „Álomcsapattal” mikor még a rájátszás sem jött össze, 2012-ben pedig a Chiefshez hasonló mélységekbe vitte az Eaglest (4-12-es mérleg és bottom 3 offense). Hunt tehát egy olyan edzőre bízta a jövőt, akiről ekkor mindenki azt hitte, bevégezte az NFL-ben. Egy ilyen edzőre bízni a rebuildet pedig mindenképp kockázatos döntés volt.
Ez a döntés azért is volt furcsa, mert ekkor a Chiefsnek még general menegere sem volt. Általában a GM-et előbb szerződtetik mint az edzőt, többnyire azért, mert a GM feladata kinevezni következő HC-t. Így, hogy Reid már ki lett nevezve, a GM-nek egy fontos döntését elvették, és csak olyasvalakit lehetett szerződtetni, aki hajlandó lett volna Andy Reiddel együtt dolgozni. Ez végül John Dorsey lett, akivel Reid még a ’90-es évek végén együtt dolgozott.
A stáb összeállt, de egy fontos kérdést még el kellett dönteniük. Ki legyen a következő irányító? Logikus lépés lett volna, hogy az 1/1-es picket az új irányítóra használják fel, de a ’13-as draftra nem igazán jelentkezett olyan irányító, aki megérte volna. E.J. Manuel és Geno Smith számított a két legnagyobb névnek. Egyik sem az a prospect volt, akit megérte volna 1/1-re kihúzni. Így máshol kellett találniuk irányítót. Végül hoztak egy újabb kockázatos döntést, felkeresték a 49erst, és egy második körös pickért cserébe megszerezték Alex Smith-t.
Smith korábban a 49ers 1/1-se volt, de sokáig mint hatalmas bust volt elkönyvelve. A megváltás számára 2011-ben jött el, amikor Jim Harbaugh visszaépítette az önbizalmát, és egy korrekt kezdő irányítót varázsolt belőle. 2012-ben azonban a szezon közepén megsérült, és a helyére beálló Colin Kaepernick a Super Bowlba vitte a 49erst. Egyértelmű volt, hogy nincs maradása San Franciscóban, és a Chiefs kapott a lehetőségen. Ez azonban ismételten hatalmas kockázat volt. Smith kapcsán volt egy 7 éves minta, amiből öt év teljesen értékelhetetlen, másfél év egész jó, és fél év sérülés. Semmi garancia nem volt arra, hogy nem csak Harbaugh mágiája volt a jó másfél év mögött, és kikerülve az edző kezei alól nem fog újra visszasüllyedni a bust korszakába. Jobb opciója azonban nem nagyon volt a Chiefsnek.
Fenn és lenn…
Miután az irányító is meglett, érkezett a draft. Az a draft, amit az évezred legrosszabb classának gondolunk utólag. Ez a class annyi pocsék játékost adott, hogy valódi csoda volt megtalálni itt a gyémántokat. A Chiefsnek azonban sikerült megtalálni a legfényesebbet. Na, nem az 1/1-gyel, az ott kihúzott left tackle Erik Fisher ugyan nem lett totális bust, de soha nem lett jó játékos sem. A harmadik körben azonban kiválasztották a Cincinnati egyetem tight endjét, Travis Kelce-t. Kelce ma már a liga legjobb TE-jeként van számon tartva, és egyértelműen ő ennek a draftnak a legnagyobb fogása.
Egy ilyen sűrű offseason után óvatos reményekkel vágtak neki a következő szezonnak. Lényegében annyit kért mindenki, legyenek jobbak mint egy éve, és látszódjon valami fejlődési irány. Ezt pedig bőven túlteljesítette Andy Reid.
A 2013-as szezon egyik legnagyobb meglepetése a Chiefs lett. A korábbi 1/1-es csapat a szezon első kilenc meccsét mind megnyerte. Mind az offense mind a defense hatalmasat lépett előre. Alex Smith sem esett vissza, hanem ott folytatta a játékát, ahol a sérülése előtt abbahagyta. Ezzel szemben Manuel és Geno, akiket a drafton a Bills és a Jets vitt el nagyon hamar bust lett. Minden kockázatos döntés beigazolódni látszott. A szezont végül 11-5-tel zárta a Chiefs, ami egy Wild Card helyet ért.
A sok siker mellé azonban hamarosan érkeztek a pofonok. Az elsőt a ’13-as wild Card meccsen kapta a csapat, mikor 28 pontos előnyből sikerült kikapni a Colts ellen. Ezt követte a 2014-es szezon, amikor sikerült elérni azt a bravúrt, hogy egyetlen elkapójuk sem szerzett TD-t 16 meccsen keresztül. Majd jött a 2015-ös idény, ahol kezdetben úgy tűnt minden összedől. A nyitómeccset a Texans ellen megnyerték, de utána zsinórban 5 vereség érkezett. Ezen a ponton pedig egy újabb kockázatos döntést kellett meghoznia a Chiefsnek. El kellett dönteni, elengedik ezt a szezont, és kirúgják Reidet, vagy bíznak továbbra is benne.
Lett volna érv a kirúgása mellett, hiszen ekkor még nem volt playoff győzelem (csak egy hatalmas leolvadás), az offense a ’14-es szezonban nagyon visszaesett (pedig Reid offense guru), és 1-5-tel állnak, amiből kb. lehetetlenség visszajönni. A Chiefs azonban türelmet és bizalmat szavazott Reidnek, aki ezt az egyik legnagyobb feltámadással hálálta meg. Olyan szinten összekapta ezt a csapatot, hogy a szezon hátralévő 10 meccsét mind megnyerte, a rájátszásban pedig 30-0-ra lemosta a Texanst. Egy ilyen feltámadás után pedig többé nem maradt kérdés, Reid a megfelelő ember a pozícióra, és a végsőkig ki kell tartani mellette.
A kirakós utolsó darabjai
A ’15-ös szezon végül a Divíziós körben ért végett, ahogyan a ’16-os is. Utóbbi viszont sokkal fájóbb volt, hiszen úgy kaptak ki hazai pályán a Steelerstől, hogy az ellenfél még TD-t sem szerzett. Ez pedig újabb kockázatos döntésre kényszerítette a csapatot. Eddigre egyértelművé vált, hogy Alex Smith jó irányító, de nem elég jó. Arra alkalmas, hogy elvigye a csapatot a playoffba, de arra már nem, hogy a Super Bowlba is. Hiába van körülötte Kelce, illetve ekkor már Tyreek Hill is, nem elég jó a következő lépcsőfokhoz. Valaki más kell helyette.
A szabadügynökök közül ekkor senki nem volt aki előrelépést jelentett volna Smith-hez képest, így maradt a draft, ahova két nagy és egy kis hype-pal érkező irányító jelentkezett. Előbbi kettő volt Mitch Trubisky és Deshaun Watson, utóbbi pedig Patrick Mahomes. Trubiskyt a Bears gyorsan kivitte, de a másik kettő még nyolc húzással később is elérhető volt. És ekkor jött a kockázatos lépés. Dorsey felkereste a 10. picken ülő Billst, és megpróbált a helyükre menni. Ehhez fel kellett adnia két első- és egy harmadik körös picket, de úgy gondolta egy irányító megér ennyit. A kiválasztott irányító pedig Mahomes lett.
Ez két kockázatos lépés volt egyszerre. Egyrészt kockázatos volt felcserélni egy új irányítóért, miközben Smith-szel folyamatosan playoffban vannak, másrészt miért Mahomes, mikor még Watson is elérhető? Utólag egyértelmű, hogy ez volt a jó döntés, de akkor sok kritikát kapott, hogy miért a surranópályán érkező Mahomes-ért kellett ennyit feladni.
Az új irányító megvolt, de érdekes módon nem dobták be egyből a mély vízbe. Smith-nek volt még 2017-re szerződése, és a Chiefs úgy döntött vele viszik végig a szezont, és Mahomes padozik. Ez ismét sok kritikát kapott, hiszen azért adsz fel egy irányítóért ilyen sokat, hogy utána őt játszasd. A Chiefs azonban kivárt Mahomesszal, és lényegében feláldoztak egy évet azért, hogy rendesen belerázódjon az új környezetbe.
A ’17-es szezon ismét egy korai playoff búcsúval ért véget, ahol ismét nagy előnyről sikerült leolvadni a Titans ellen. A terv azonban megvolt a következő évre, és ehhez tartotta magát a csapat. Smith-t elengedték, és jöhetett Mahomes, aki azonnal felvette az NFL ritmusát, és már a legelső kezdő szezonjában MVP címig jutott. Azt már soha nem tudjuk meg, mi lett volna, ha nem padozik egy évet, hanem azonnal bedobják a mély vízbe. De a Chiefsnek nem is kell ezen gondolkoznia, számukra a lehető legjobban sült el a csere.
Egy utolsó puzzle darab azonban még hiányzott a sikerhez. Hiába volt ugyanis Mahomes MVP, és a vezetésével az offense ligaelit, a defense még nem ért fel erre a szintre. Erősebb offense-ek ellen rengeteg pontot engedtek, és ez a Patriots elleni AFC döntőn mutatkozott meg a legjobban. Pedig az emberanyag többé-kevésbé megvolt. Csak kellett valaki, aki ki tudja hozni ebből a jó anyagból a maximumot. Ez a valaki pedig Steve Spagnuolo lett.
Spagnoulóval a helyére került a kirakós utolsó darabja is, a defense közelített az offense-hez és elkezdődött a Chiefs dinasztia. Azóta minden évben legalább AFC döntőig elmenetelt a csapat, és 3 Super Bowlt is nyert, most pedig arra készülnek, hogy meglegyen a következő. A sors iróniája, hogy Dorsey pont azelőtt távozott (2017-es szezon után), hogy a munkája gyümölcse beérett volna. Noha a sikereket már nem élhette át, de a bajnokcsapat legfontosabb pilléreit (Mahomes, Kelce, Chris Jones, stb.) ő rakta le Andy Reiddel közösen.
A Chiefs hosszú utat tett meg az 1/1-től a dinasztiáig. Számos ponton kellett nehéz döntéseket meghozni, de a legfontosabb a türelem volt, amit a felső vezetés mutatott. Türelmesnek kellett lenni Reiddel akkor, mikor a dolgok kezdtek rosszra fordulni, és türelmesnek kellett lenni Mahomesszal is. Viszont azt is látni kellett, mikor kell változtatni. Végső soron pedig ez áll a Chiefs sikerének a hátterében. Türelmesek voltak, mikor kellett, de nem féltek kockáztatni sem. Ezért lett belőlük az NFL hetedik dinasztiája.

Legfrissebb cikkeink
- Így állnak a csapatok a fizetési sapkával
- Kelce-nek egy hónapja van dönteni
- Kadarius Toney-t letartóztatták
- A 2025-ös piac legjobb posztjai
- A 2025-ös piac legrosszabb posztjai
- A Steelers bepróbálkozott Travor Lawrence-nél
- Travis Kelce hihetetlen rekordot döntött meg
- Travis Kelce-nek kell egy kis idő, hogy döntést hozzon a jövőjéről
- A piac legnagyobb sztárjai
- Matt Patricia lesz az Ohio State új védőkoordinátora
- Cserét kért a Bengals linebackere!
- Joe Burrow megpróbál nyomást gyakorolni a Bengalsra, hogy fizessék meg a sztárjaikat
- A Bills futója évi 15 milliós fizetést akar
- Ismét Super Bowlt rendezne New Orleans
- A Chiefsnek nem, de egy játékosnak összejött a triplázás
Legutóbbi hozzászólások
- ClayMatthews52 on A 2025-ös piac legjobb posztjai
- vicgeordie on Travis Kelce-nek kell egy kis idő, hogy döntést hozzon a jövőjéről
- Kopi3.14 on Travis Kelce-nek kell egy kis idő, hogy döntést hozzon a jövőjéről
- ThySoul on Joe Burrow megpróbál nyomást gyakorolni a Bengalsra, hogy fizessék meg a sztárjaikat
- Hurrá Torpedó on Travis Kelce-nek kell egy kis idő, hogy döntést hozzon a jövőjéről
- GB-DB on Joe Burrow megpróbál nyomást gyakorolni a Bengalsra, hogy fizessék meg a sztárjaikat
- bjeela on Joe Burrow megpróbál nyomást gyakorolni a Bengalsra, hogy fizessék meg a sztárjaikat
- bjeela on Travis Kelce-nek kell egy kis idő, hogy döntést hozzon a jövőjéről
És mázlijuk is, mert minden döntésük sikeres lett. Márpedig ez nem mindig van így.
Smith rövid sérülést követően mert JH kihagyta, így hozták el. Emlékszem Faragó Ricsi, mennyit fanyalgott Riedre, aztán PO kudarcok után újra. Azóta csendben mosolyog.
“a Chiefs pedig minden szempontból a liga végén kullogott. Utolsók voltak szerzett pontokban, és a védelem is bottom 7-es volt.
Ahogy az ilyenkor lenni szokott a csapat teljes takarítást végzett, mindenki repült, akinek köze volt ehhez a katasztrófához.”
ezt az idézetet küldeném John Mara-nak
Ez tök jó ismertető. Bár, én még most sem tartom a Chiefst, a Brady+Bellichik féle Patriotshoz hasonló mumusként másokra. Talán azért mert Mahones és Reid nem azt a kíméletlen, mindenkit-eltiprunk érzést sugározza.