Super Bowl LIX – Edzők

Az utóbbi napokban végigvettük a pozíciókat és megnéztük, a pályán milyen erőkből áll a két döntőbe jutott gárda, a Chiefs és az Eagles. Most pedig ideje megismerni azokat a kulcsszereplőket, akik az oldalvonal mellett irányítják a csapatukat, vezénylik a támadósorokat és a védelmeket, összerakják a stratégiát a Super Bowlra. Hiszen nekik is legalább akkor szerepük van abban, hogy idáig jutott a két csapat, mint a játékosoknak.

Mivel nem ismeretlen a két csapat a nagydöntőkben, így az utóbbi években is írtunk ilyen felvezetőt róluk, szóval most inkább azt nézzük meg, hogy mi változott azóta, hogy legutóbb itt voltak.

Mi változott a Chiefsnél a tavalyi évhez képest?

Semmi. Csak még sikeresebb lett Andy Reid és Steve Spagnuolo is. Nagyon hosszan írtunk róluk tavaly ilyenkor, szóval ha nem tettétek vagy felelevenítenétek, akkor itt a cikk hozzá:

Super Bowl LVIII – Edzők

Mi változott az Eaglesnél két évvel ezelőtthöz képest?

A Sasoknál mindkét koordinátor lecserélődött az utóbbi két évben, szóval náluk bőven van miről beszélni. Ráadásul a főedzőről is jóval több információnk és véleményünk lehet. Nick Sirianniról azért az alábbi cikkben elég sok mindent elolvashattok, most tényleg csak a változásokra akarok koncentrálni.

Super Bowl LVII – Edzők

Például arra, hogy két éve még imádták a saját szurkolók a stílusát – ez ellenfelek ki nem állhatták –, mostanra azonban az Eagles tábora is nagyon megosztott vele kapcsolatban. A tavalyi szezon nagyon csúnyán alakult, és a negatív spirálban való egyre lejjebb kerülés nagy részben Sirianni sara volt. A kirúgáshoz is közel volt, de végül maradhatott azzal a feltétellel, hogy hátrébb lép és engedi a munkát a koordinátoroknak, akiket kineveztek mellé felsőbb utasításra. Így idén ő lett gúnynévvel illetve a Chiefs Vibe Officer, akinek csak az a feladata, hogy szolgáltassa a jó hangulatot, a többit majd megoldják mások.

Persze ez így nem teljesen igaz, de mivel nagyon jól alakult az idény, így nem lehetett semmiféle panasz rá idén. Oké, nem volt olyan agresszív negyedik kísérleteknél mint korábban, de az elit védelem miatt kevésbé is volt erre szükség a legtöbb mérkőzésen. És valószínűleg komoly szerepet játszott Jalen Hurts túlságos óvatosságában is, hogy véletlenül se adja el a labdát, de a konferenciadöntőre levette a “kényszerzubbonyt” az irányítóról, és jól működött a passzjáték is. Összességében azt gondolom, hogy sokadik a sorban, ha a csapat sikerességének okozóit keressük, de most legalább nem volt negatív a jelenléte.

Kellen Moore, támadókoordinátor

Moore ugyebár új arc a stábban, egy éve ilyenkor érkezett, és könnyen lehet, hogy jövő héten tovább is áll a Saints főedzői posztjára. Azt nem feltétlen mondanám, hogy az idei vagy korábbi teljesítményei alapján ez feltétlen kiérdemelt lenne, inkább a Saintset minősíti, de ez most mindegy is.

Moore irányító volt, a Boise State-en pallérozódott, majd draftolatlanként került a ligába. Detroitban és Dallasban is lehúzott 3-3 évet, de előbbi állomáshelyén egyetlen snapje sem volt, és a Cowboysnál is csak három meccsen lépett pályára, kétszer kezdőként, ahol mindkétszer kikapott. Alapvetően egy okos, pontos játékosról volt szó, akinek nem voltak meg a fizikai adottságai és karereje, hogy valódi NFL-játékos lehessen belőle.

Azonban ahogy befejezte futballkarrierjét, a Cowboysnál annyira megszerették, hogy egyből felvették QB-edzőnek, sőt egy évvel később támadókoordinátornak is kinevezték. Előbb Jason Garrett, majd Mike McCarthy alatt töltötte be ezt a pozíciót, négy év után pedig továbbállt és a Chargers támadókoordinátora lett. Ez a kaland csak egy évig tartott, Brandon Staley menesztése után neki is távoznia kellett, az Eagles pedig lecsapott rá OC-nek.

Igazából sehol sem volt rossz, de egyik állomáshelyén sem mondanánk, hogy kiemelkedett teljesítményével. A legjobb éve 2021-ben volt, amikor a Cowboys a 4. legjobb volt DVOA szempontjából, de egyébként inkább a középmezőnybe tartozott a Dallas is vele (bár itt azért nem csak ő volt felelős az offense-ért). A Chargersnél egy középmezőnybe tartozó támadósort vett át és ott is tartotta, az Eaglesnél pedig egy top10-es offense-t vett át és kicsit visszaesett a teljesítményük DVOA mutató alapján (10.-ről a 13.-ra).

Alapvetően vannak jó koncepció, szépen felrajzolt játékai, de sokszor kritika volt vele kapcsolatban, hogy nem annyira tudja ezeket egymásra építeni, nem áll össze egy jól megkomponált egésszé a sok jó részecske. Philadelphiában is megkérdőjelezhető, hogy pontosan mi az ő érdeme a támadósorban, hiszen az elit szinten működő futójátékért elsősorban az OL-edző és run game coordinator Jeff Stoutland felel, plusz a liga legjobb támadófala és futója, miközben a passzjátékot nagyon sok kritika érhette a szezon jelentős részében. Ez sem feltétlen csak az ő sara, mert láthatóan alkalmazkodni kellett Jalen Hurtshöz és ez főleg az ő támadósora stílusra.

Szóval Moore összességében egy korrekt és elég szürke koordinátornak mondható. Nem miatta sikeres ez a támadósor, de azt sem mondanám, hogy visszafogja vagy hátráltatja őket.

Vic Fangio, védőkoordinátor

Az viszont teljesen egyértelmű, hogy az Eagles védelme Fangio miatt (is) sikeres – aki egyébként ha minden igaz a legjobban fizetett védőkoordinátor a ligában. Ezt nyilván ki kellett érdemelnie valahogy, amihez hosszú út vezetett. Fangio ugyanis 1986 óta dolgozik az NFL-ben, 1995 óta legalább védőkoordinátori pozícióban. Ott volt a Panthers alakulásánál és második évében már NFC-döntőbe is mentek. Dolgozott a Coltsnál, a Texansnál, a Ravensnél, majd igazán híres a 2010-es években lett, amikor előbb a 49ersnél, majd a Bearsnél is összerakott egy top5-ös védelmet, amely bizonyos szezonokban talán a legjobb volt az NFL-ben.

Ezután a Broncos kinevezte főedzőnek, azonban ilyen minősítésben csúnyán megbukott és csak 19-30-as mérleget tudott felmutatni (tegyük hozzá, hogy a legnagyobb probléma a támadósorokkal volt). 2023-ban a Dolphinsnál dolgozott, tavaly pedig “hazatért” Philadelphiába, ugyanis pennsylvaniai születésű és itt él a családja. Vélhetően itt akarja majd befejezni a pályafutását is, ha lehetősége lesz rá – és eddigi munkája alapján addig marad, ameddig csak akar.

Fangio a liga egyik, ha nem a legelismertebb védőkoponyája, nem véletlen végzett a legjobb 10-ben engedett pontokban az utóbbi 13 szezonjából 9-szer. Szintén nem véletlenül mondta pár éve egybehangozóan Kyle Shanahan, Sean McVay és Matt LaFleur is – tehát a liga legnagyobb támadókoponyái –, hogy ellene a legnehezebb felkészülniük. Az idei nagydöntő szempontjából kevésbé releváns, de igazi Shanahan-McVay ölőről van szó, hiszen azzal híresült el leginkább, hogy az ő gameplanjét másolta le (/vette alapul) Bill Belichick, amikor mindössze 3 ponton tartotta a Ramst a Super Bowlban.

A következő évek domináns védelmi sémája: A Fangio-Staley defense

A rendszeréről külön is írtunk cikket pár évvel ezelőtt, így most nem mennénk bele részletesen, ellenben mindenképp ajánljuk elolvasásra felkészülésként a nagydöntőre, illetve úgy összességében is tanulásra. Azonban nem csak egy rendszerről van szó esetében, hiszen ebből kiindulva nagyon jó egyedi gameplaneket is tud kialakítani, ha épp szükség van rá.

Most azzal a nehéz feladattal találja szemben magát, hogy Patrick Mahomes ellen kell egy ilyet felrajzolnia. Ha sikerrel jár, akkor karrierje során először felemelheti a Lombardi-trófeát.