Nem hibátlan kalózhajó – Buccaneers draftértékelő

Egy ideje nagyon tudok szimpatizálni azzal, amit a Buccaneers csinál, mind csapatépítés, mind eredmények tekintetében. Nagyon örülök, hogy Mayfield ki tudott teljesedni, hogy így a top elkapók is jól tudnak szerepelni, és hogy alapvetően a csapat nem csak egy „egy bradys” csoda volt, hanem eredményes szinten tudtak maradni utána is. A szabadügynök piac lecsengésével is pontosan látszott, hogy a keret nem gyengült, befoltozták a legtöbb repedést a hajótesten, és ami nyitott kérdések maradtak, azok mind megoldhatóak a draftról. Ezért is furcsa érzés, hogy bármikor, amikor a választott játékosokra nézek, jellemzően csak vakarom a fejem.

Hat cetlivel vágott neki a Bucs a draftnak, és végül hat is maradt, ráadásul a draft előtti pozícióikban – Jason Licht general manager nem cserélt egyet sem a börze három napja alatt, úgy tűnik, úgy látta, mindig lesz valaki, akit érdemes lesz kivinni a saját helyükön, nem mozgott fel senkiért, nem mozgott le senki kedvéért. Nem is baj, ez a hat pick bőven elégnek tűnt a hiányzó láncszemek megtalálására – a védelemben bőven szükség volt a bővítésre, a linbacker és safety szoba nagyon üresnek tűnt, míg a passzsiettetők és a cornerbackek közé is elfért bőven a fiatalítás. Azonban ezt a kalózhajót nagyon más vizekre fújta a szél…

1/19 Emeka Egbuka, WR, Ohio State

Ezzel a pickkel nem nagyon tudtam mit kezdeni, amikor Goodell (vagy hát esetemben Katona Dani) bemondta. Ha valamiből megvolt a Tampa, akkor az az elkapó, Evans nem lassul, Godwin ugyan sérülésből tér vissza, de ha nincs baja, akkor a legjobbak között van, tavaly berobbant az újonc harmadik körös Jalen McMillan is, és mögöttük korrekt beugró teljesítményt hozott Trey Palmer és Sterling Shepard is. Röviden, teljesen fölöslegesnek tűnt az elkapó pick.

Ennek ellenére Egbukára esett a Bucs választása, akit a legtöbben ide, az első kör második felébe vártak, szóval nagyjából még értéken is volt. Átlagos atléta, méretei sem kiemelkedőek, nem WR1 a felépítése, viszont páratlan útvonalfutó, nagyon jól érzi a zónákat, kivételesen jó a pálya közepe felé és a rövidebb útvonalakon (a sebessége is ezekhez optimális), valamint kiemelendő vezér szerepe, mentalitása. Patrik írt róla egy teljes bemutatót, így bővebb információkért érdemes azt a cikket fellapozni.

A jövő sztárjai – Emeka Egbuka

Látszik tehát, hogy nem a játékossal van baj (sőt, nálam WR2 volt az idei drafton Tet McMillan után), nem is az értékkel, hanem az őt kiválasztó csapattal. Nagyon nem tetszett ez a pick, eléggé elszomorított, hogy lehet, hogy első évében csak rotációban látjuk majd Egbukát, ráadásul akkor sem biztos, hogy ő kapja majd a labdákat; olyan csapatban láttam volna szívesen, ahol azonnal stabil kezdő elkapóként rögtön a pályán tudjuk látni, lehetőség szerint sok targettel.

Azóta pozitívabb vagyok a kiválasztásával, van logika abban, miért lépett így a Tampa – Evans nem lesz fiatalabb, hiába elit a teljesítménye, Godwin sérülékeny, szóval kitudja, mennyire lesz elérhető a szezonban, és így idehozni abszolút BPA (best player available – legjobb elérhető játékos) alapon még egy sztárt, akivel problémák esetén is tud hasítani az offense; elfogadható megközelítés. Nekem sem a játékossal van a gondom, nem is a BPA megközelítéssel, inkább azzal a csalódással, hogy nem feltétlen azonnali kezdőt látunk, és azzal a rengeteg hiányposzttal, ahova nem érkezett első körös sztár azonnali segítségként.

2/53 Benjamin Morrison, CB, Notre Dame