Minden NFL-csapat célja, hogy megnyerje a bajnokságot. A bajnoki címhez azonban hosszú út vezet. Nem elég az alapszakaszban jól játszani, a rájátszásban is meg kell nyerni mindent. Az NFL-nek ma már egy letisztult playoff rendszere van, amit már mindenki jól ismer. Ez azonban nem volt mindig így, sőt több mint száz év alatt a rájátszás rendszere számos változáson esett át. Ebben a cikkben most végignézzük honnan indultunk, és hogyan jutottunk el a ma ismert rendszerhez.
Az őskáosz
Az NFL hivatalosan 1920. augusztus 20-án született meg, mikor az Ohio állambeli Cantonban négy profi sportot űző csapat képviselője összeült, és lefektették a liga alapszabályait. Egy hónappal később pedig több hasonló profi csapat is csatlakozott ehhez a társuláshoz, és létrejött az American Professional Football Association (APFA), amit 1922-ben átneveztek National Football League vagyis NFL-re.
Ekkor azonban még nagyon máshogy nézett ki a liga. A ma ismert csapatok közül ekkor még csak kettő volt jelen. A Cardinals (ekkor még Chicago Cardinals néven), és a Bears (ekkor még Decatur Staleys néven). A ligát alkotó másik 12 csapat az évek során később mind megszűnt (a mai mezőny kialakulásának történetéhez lásd az alábbi cikket).
Egy másik szembetűnő különbség az akkori és a mai NFL között a végső győztes volt. Jobban mondva a mód, ahogyan eldöntötték az adott évben ki legyen a bajnok. A kezdetek kezdetén ugyanis nem létezett playoff. Ekkor a liga csapatai mind lejátszottak bizonyos mennyiségű mérkőzést, és aki az év végén a legjobb győzelem-vereség mutatóval rendelkezett, az lett a bajnok.
Ennek a rendszernek azonban számos problémája volt, amik közül kettőt érdemes említeni. Egyrészt a csapatok nem azonos mennyiségű meccset játszottak. Volt, aki többször, volt aki kevesebbszer lépett pályára. Másrészt a döntetleneket teljesen figyelmen kívül hagyták. Ez azt jelentette, hogy ha valaki döntetlent játszott (amire ekkor még elég gyakran volt példa), akkor az olyan volt, mintha meg sem történt volna. Ez a két furcsaság pedig elég nagy káoszt, és bizonyos szempontból igazságtalanságot hozott magával, ami már a legelső szezonban kiütközött.
Az NFL első szezonját ugyanis az Akron Pros nyerte, aki 8 győzelemmel 0 vereséggel és 3 döntetlennel zárta az évet (összesen 11 meccset játszott). A második pedig a Decatur Staleys lett 10 győzelemmel, 1 vereséggel és 2 döntetlennel (összesen 13 meccset játszott). A Staleys tehát hiába nyert többet, mivel egy vereség becsúszott nekik (miközben egyébként két meccsel többet is játszottak) csak a második lehetett, a veretlen Akron Pros mögött.
Noha már ekkor látszódtak a rendszer hibái, mindenki elfogadta ezt, és bő 10 éven keresztül nem nyúltak hozzá (született is pár „furcsa” bajnok ezalatt). 1932-ben azonban történt valami, ami után mégis változtatni kellett. Ebben az évben ugyanis a tabella élén holtverseny volt. Mind a Chicago Bears, mind a Portsmouth Spartans (a későbbi Detroit Lions) 6 győzelemmel és 1 vereséggel fejezte be a szezont (számos döntetlen mellett, amit teljesen figyelmen kívül hagytak). El kellett dönteni ki legyen a bajnok, és a liga nem volt könnyű helyzetben. A két csapat két alkalommal is összecsapott egymással a szezon során, és mindkettő döntetlennel zárult. Végül az a döntés született, hogy mérkőzzenek meg harmadszorra is, és aki nyeri azt a meccset, az lesz a bajnok.
Így hát 1932. december 18-án egy chicagói fedett stadionban megrendezték az első “rájátszás” összecsapást, ami végül 9-0-s Bears győzelemmel ért véget. Így a Bears lett a bajnok, viszont az NFL sokkal többet nyert ezzel. Kiderült ugyanis, hogy a közönséget érdekli egy mindent eldöntő összecsapás a két legjobb között. 11 ezren látogattak ki a meccsre, ami akkor nagy szám volt. Ezt látva pedig az NFL vezetősége gyorsan el is döntötte, hogy mostantól minden évben lesz egy mindent eldöntő összecsapás, amit a két legjobb fog vívni egymással.

Legfrissebb cikkeink
- Hamarosan Sauce Gardner lehet a történelem legjobban fizetett cornere
- A Ravens alaposan megfizetné második számú tight endjét
- Közel volt a katasztrófa: tűzijáték közben megsérült Najee Harris szeme
- Hová tűnt a régi Chiefs támadósor – és hogyan térhetne vissza?
- Shanahan megszívatta Purdyt: újoncként végigizgulta a keretszűkítést a mostani franchise irányító
- Top10 safety az NFL-ben dolgozók szerint
- Eli Manning feladta, nem lesz a Giants kisebbségi tulajdonosa
- Az elmúlt évek 10 legrosszabb management döntése
- Kihagyja a szezon elejét a liga (egyik) legjobb támadófalembere
- Különös sztorija van Amon-Ra St. Brown mezszám-választásának
- 240 ezer dollárt csaltak ki a Vikings tavalyi elsőkörösének zsebéből
- Top10 belső védőfalember az NFL-ben dolgozók szerint
- Top10 pass rusher az NFL-ben dolgozók szerint
- Különleges tehetséget talált a Patriots – long snapper poszton!
- Terry McLaurin elégedetlen a Commandersszel, nem haladnak a tárgyalások
Legutóbbi hozzászólások
- Kopi3.14 on Eljött a power rusherek korszaka: így változott meg a passzsiettetés az NFL-ben
- Cseh Tibor on Az elmúlt évek 10 legrosszabb management döntése
- vanekur on Az elmúlt évek 10 legrosszabb management döntése
- renningan on Az elmúlt évek 10 legrosszabb management döntése
- Fanyul23 on Az elmúlt évek 10 legrosszabb management döntése
- Csakeztne on Az elmúlt évek 10 legrosszabb management döntése
- makosteszta on Az elmúlt évek 10 legrosszabb management döntése
- Cseh Tibor on Az elmúlt évek 10 legrosszabb management döntése
@Jarred utolsó blokk 3. bekezdésében nem jó a matek: konf. elődöntőből és döntőből nem 2-1, hanem 4-2 a leosztás, azaz az összes rájátszás meccs sem 6, hanem 9 db.
Amúgy jó cikk, köszi! :)
Áh… soha ne csinálj utólag matekot. Elsőre 9 volt, aztán második számolásra 6 lett, de valóban 9 a helyes. Javítottam, köszi.
Ha az első 2 számolás eredménye eltér, mindig kell csinálni egy harmadikat! ;)