Egyetemi irányító körkép 2025 – SEC /2. rész/

Végéhez ért az egyetemi irányítókat bemutató sorozatunk, lássuk, hogy kiket érdemes még figyelemmel kísérni az SEC-ből 2025-ben. A szériát nem csak az egyetemi foci iránt érdeklődőknek, hanem azoknak is ajánlom, akik már most megismerkednének a jövő irányító generációjával.

A sorozat korábbi részeit az alábbi linkeken találhatjátok meg: Big Ten, ACC, Big 12, SEC (1. rész).

DJ Lagway (Florida Gators)

A leíró statisztikák alapján jogosan merülhetne fel a kérdés, hogy mi alapján került fel a Florida karmestere erre a listára (1915 yard, 12 TD, 9 interception), azonban érdemes kontextusba helyezni ezeket az adatokat. Lagway tavaly a szezont megelőzően cserének számított, azonban Graham Mertz sérülése és enervált játéka miatt hamar a mélyvízben találta magát már újonc évében. Ennek ellenére cseppet sem játszott megilletődötten, bebizonyította, hogy miért tartották az elemzők a 2024-es toborzási osztály első számú irányítójának.

A rossz szezonkezdetet követően a szurkolók jelentős része a vezetőedző, Billy Napier fejét követelte. Lagway azonban stabilitást hozott a támadósorba, amivel megmentette mestere állását, hiszen irányítása alatt hat győzelmet és mindössze egy vereséget hozott össze a Gators. Egyedül a Georgia Bulldogs ellen kaptak ki, egy olyan mérkőzésen, amit Lagway sérülés miatt nem tudott végigjátszani. Ráadásul nem nyeretlen kétévesek ellen jöttek a sikerek, hiszen az LSU és az Ole Miss is kiemelt ellenfélnek számított.

Lagway fizikai adottságai párját ritkítják, másodéves egyetemistához képest már most úgy néz ki, mint egy NFL irányító. Elég ha csak pár jelenetet megnézünk róla, és már azonnal meg tudjuk állapítani a legfőbb erősségét, kiemelkedő szinten érzi a mélységi passzokat. Borzasztó erős a karja, mintha csak egy rakétavető lenne beépítve a testébe, a labda parittyaként lő ki a kezéből.

Könnyedén dobja meg a passzokat a túloldali hashmarkról az oldalvonal mellé és ha off platform dobásokra van szüksége, akkor sem kell beleállnia rendesen a passzba a pontos átadásokhoz. A mélységi (20+ yardos) passzoknál a legmagasabb PFF értékelést szerezte meg az SEC-ben a mögöttünk hagyott idényben, és ami különösen lenyűgöző, hogy több mint 50 százalékos pontossággal osztogatott ezekben a szituációkban (legjobb a konferenciában).

Ugyan az atletikussága bőven átlag feletti, elsősorban mégis a zsebből akar operálni, ugyanakkor a scrambling képessége elég jó ahhoz, hogy a védelmeket hezitálásra kényszerítse. A nyomás érzékelésében van még hová fejlődnie, de az pozitív, hogy hajlandó beleállni az ütésekbe egy-egy pontos passzhoz. Fizikai ereje miatt nehéz a földre vinni, és ha kimenekül a zsebből, akkor remekül látja meg az üresre mozgó célpontokat.

Újonc évében blitzeléssel sem nagyon lehetett zavarba hozni, viszont amikor a védelem 7 vagy 8 emberes coverage sémát alkalmazott, akkor már jóval több hibát vétett. Az olvasást mindenképp fel kell pörgetnie (majdnem három másodpercig dajkálta átlagban a labdát) idén, és a lábmunkáját is rendbe kell tennie, mert a legtöbb pontatlansága erre vezethető vissza, főleg a középtávoli zónákban. Mindent összevetve Lagway potenciálja a plafont verdesi, ugyanakkor még messze nem tekinthető készterméknek. Mivel még csak második egyetemi idényét kezdi el 2025-ben, ezért legalább még két szezonon keresztül élvezhetjük a játékát.

Mikor jelentkezhet a draftra: 2027/2028

John Mateer (Oklahoma Sooners)

Mateer 2024-ben vette át a karmesteri pálcát a Miamiba távozó Cam Wardtól, tavalyi kimagasló teljesítményével pedig azonnal berobbant a köztudatba, összesen 4144 totál yardot és 44 touchdownt (29 passzolt + 15 futott) szorgoskodott össze, mindössze tíz eladott labda mellett. A földön és a levegőben egyaránt tarthatatlan volt, ugyanakkor a Washington State Cougars színeiben finoman szólva sem az ország krémje ellen villogott.

Új állomáshelyén azonban kőkemény védelmek tömkelegével fog farkasszemet nézni, így érdekes lesz figyelni, hogy hogyan birkózik meg ezzel a kihívással. Mateer szerencséjére egykori támadókoordinátora, Ben Arbuckle is vele tart Oklahomába, így nem kell új rendszert megtanulnia, ráadásul a csapattársai is összehasonlíthatatlanul tehetségesebbek lesznek, mint amit az előző idényben megszokhatott (Kyle Williams kivételével).

Mateer alulméretezett játékosnak számít a poszton, akit viszont kirobbanó atletikussággal és ösztönös improvizációs képességgel áldott meg a sors. Igazi dual threat irányító, aki bármikor képes nagy játékokat szállítani. A stílusa alapvetően hektikus, néha egészen őrült helyzetekből is képes kivágni magát (54 szerelési kísérletből tört ki 2024-ben, első hely az országban), elsősorban kiemelkedően ruganyos karjának és mobilitásának köszönhetően. Villámgyorsan lövi ki a labdát a kezéből, ráadásul el tudja engedni a bogyót különböző szögekből és a berepülő védők sem zavarják meg.

Alapvetően megvan a természetes precizitása a hatékony passzoláshoz, ugyanakkor az alsótestéről hajlamos megfeledkezni, emiatt elfogadhatatlan pontatlanságok is megfigyelhetőek a felvételein. Képes egészen meghökkentő off platform dobásokat is végrehajtani, de mindenképpen sokat kell dolgoznia még azon, hogy konzisztens legyen a dobómechanikája. Karereje is korrekt szintet üt meg, ráadásul ha javít a lábmunkáján, akkor még jobban fog kinézni a játékának ezen része.

A legtöbb kritikát a zsebmenedzselése kapcsán lehet neki felróni. Ipari mennyiségben húzza magára a nyomásokat, mintha élvezné a káoszt maga körül, de időnként túl nagy fába vágja a fejszéjét. Vannak villanásai rendszeren belül, végig tud menni az olvasásokon, fellép a zsebbe, és kiosztja a lézert, de mindezt nem teszi meg elegendő alkalommal. Stílusilag és felépítésileg is Kyler Murray-hez tudnám őt leginkább hasonlítani. Ha ki tudja javítani a hibáit, akkor megvan benne a potenciál arra, hogy NFL kezdő szintű irányító legyen.

Mikor jelentkezhet a draftra: 2026/2027

Taylen Green (Arkansas Razorbacks)

Green kevés szakértőnél szerepel előkelő helyen a legjobb irányítókat tömörítő listákon. Ezt talán leginkább arra vezethető vissza, hogy az Arkansas alapvetően mellékszereplőnek számít a nagyágyúk tömkelegét felvonultató SEC-ben. Részemről azonban méltatlanul alulértékelt játékosnak tartom Greent, amit mi sem bizonyít jobban, hogy tavaly egy irányító sem mutatott be több exploxív játékot nála (futást és passzt egyaránt figyelembe véve).

Nyers fizikai tehetségben kevesen vehetik fel vele a versenyt, igazi atletikus szörnyetegnek számít, szerepelt Bruce Feldman éves Freak Listáján. Magassága kiemelkedő, a tömege is átlag feletti, a karereje kimagasló, emellett pedig egy gazella gyorsaságával mozog. Bármikor képes 50-60 yardos bombák kézbesítésére, tavaly 22 nagy értékű dobást láthattunk tőle (9. hely a Power 4 irányítók között).

Ugyanakkor nem csak a mélységi passzoknál remekel, a középtávoli zónákat támadó átadásoknál a harmadik legmagasabb PFF értékelést gyűjtötte be az SEC-ben. Nyomás ellen is nagyon jó számokat produkált (legtöbb nagy értékű dobás), és a blitzek sem zavarták meg, bár ilyenkor elsősorban futással szerzett pozitív yardokat.

Kritika leginkább a túl sok kockázatos, fejvakarós döntések miatt érheti őt, 17 labdaeladást ígérő játék került a neve mellé 2024-ben. Ugyan az olvasási képessége folyamatosan fejlődik, többször is előfordult, hogy nem vette észre az üres elkapókat a közei területeken, mert inkább a pálya távolabbi zónáit pásztázta. A dobómechanikájára sem lehet rá sütni a tankönyvi jelzőt, túl hosszadalmas az egész mozdulatsor, nem véletlen, hogy nyolc passzát is leütötték a LOS-en, ami a magasságához képest egyszerűen túl sok.

Jelenleg inkább harmadik napos tehetségnek tartja Greent az elemzők nagy része, de a nyers adottságai miatt mindenképp többre hivatott, kérdés, hogy ki tudja-e hozni magából utolsó egyetemi évére az állatot. Optimizmusra adhat okot, hogy az idény második felében fokozatosan javult a játéka, a Tennessee elleni győzelemtől kezdve a bowl mérkőzésig csak Jaxson Dart teljesített nála jobban a konferencián belül.

Mikor jelentkezhet a draftra: 2026

Diego Pavia (Vanderbilt Commodores)

A Vanderbilt hosszú éveken keresztül az SEC pofozógépének számított, az előző idényben azonban a várakozásokat messze felülmúlva pozitív mérleggel zártak, köszönhetően Pavia parádés játékának. A Vanderbilt üdvöskéje a hatodik legtöbb nagy értékű dobást (19) és a harmadik legkevesebb labdaeladást ígérő játékot (5) produkálta tavaly az SEC-ben, futott yardokban pedig mindenkit maga mögé utasított. Ami különösen impresszív, hogy a yardjainak nagy részét kontakt után gyűjtötte össze, 49 elhibázott szerelést harcolt ki a futások során.

Pavia remek fitnek bizonyult a Commodores RPO játékokra építő támadósorában, az esetek többségében jól olvasta a védelmek szándékait. Tiszta zsebből szinte hibátlanul teljesített, de nyomás alatt sem omlott össze (harmadik legjobb értékelés a konferenciában) és a blitz ellen is kiváló számokat produkált. Ráadásul az esélyesebbnek vélt riválisok ellen is igazi vezéregyéniségnek bizonyult, az Alabama elleni teljesítményéről valószínűleg évtizedekig ódákat zengenek majd a szurkolók.

Pavia tipikusan az a játékos, aki nem a legnagyobb, vagy a legerősebb, a nyers tehetség hiányát szorgalommal és kitartó munkával próbálja ellensúlyozni. Alacsonyabb termete miatt NFL szinten nem számít magasan jegyzett prospectnek, ráadásul az esetek jelentős részében az első olvasás után szinte azonnal megiramodott a labdával. A profik között ez nem fog működni, de egyetemi szinten még okozhat boldog perceket a Commodores híveinek.

Mikor jelentkezhet a draftra: 2026

Marcel Reed (Texas A&M Aggies)

Tavaly ilyenkor még kérdés nélkül Conner Weigman számított az Aggies kezdő irányítójának, azonban összeségében gyengén teljesített és a rendszerbe sem igazán illeszkedett. Így viszonylag hamar a kispadon találta magát, Reed pedig a 10. fordulótól kezdve már nem is adta vissza neki a stafétabotot. Reedet anno négycsillagos tehetségként toborozta a program még 2023-ban, első évében alig lépett a pályára. Harmadik idényére készülve azonban már kérdés nélkül rá számítanak kezdőként, a portálon keresztül sem érkezett a nyakára versenytárs.

Reed a konferencia egyik leggyorsabb irányítója, a tavalyi tíz mérkőzéséből öt alkalommal is legalább 60 yardot cipelte a labdát a földön, összesen 622 yardot és hét touchdownt szorgoskodott össze. Atletikussága megnyitja a playbookot az edzői stáb számára, lehet rá direkt irányító futásokat hívni, és a zseb mozgatásával is lehet kreatív játékokat kitalálni rá. Mozgékonyságának köszönhetően ki tud törni a védők szorításából, nehéz őt a földre vinni, a harmadik legjobb pressure to sack mutatót produkálta a konferencián belül.

Fizikai felépítése ugyanakkor elmarad az ideálistól, nagyon vékonydongájú, de a magassága sem kiemelkedő. Ettől függetlenül a karerején mindez nem látszik, elegendő sebességet tud belepakolni a dobásaiba. A fenti pozitívumokat leszámítva azonban még eléggé kezdetleges szinten mozgott az irányító poszt alapvető elemeiben, a pontossága és a feldolgozókészsége is átlag alattinak számít jelenleg. Kíváncsian várom, hogy idén mekkora előrelépést láthatunk majd tőle.

Mikor jelentkezhet a draftra: 2026/2027

Jackson Arnold (Auburn Tigers)

Az egykori öt csillagos toborzott csalódást keltő évet produkált az Oklahoma színeiben, idén már az Auburn kötelékében próbálja meg helyreállítani megtépázott renoméját. Persze nem kizárólag Arnold hibája volt, hogy korábbi állomáshelyén befuccsolt, a kisegítő személyzete aktívan szabotálta az esélyeit. A támadófala kész átjáróház volt, folyamatosan ütötték-vágták őt, ami alaposan kikezdte az önbizalmát. Az elkapószemélyzete pedig több időt töltött az orvosi sátorban, mint a pályán, így pedig nehéz volt kialakítani a megfelelő összhangot.

Ráadásul a támadók koordinátorát is kirúgták a szezon közben, látható tehát, hogy rengeteg felmentő tényezőt lehet hozni Arnold védelmében. Ugyanakkor őt is bőven lehet kritizálni. A játéka gyakorlatilag semmilyen vertikális veszélyt nem hordozott magában, a második legalacsonyabb átlagos passzmélységet jegyezhettük fel neki a legalább 100 dropbackkel rendelkező irányítók között. A nyomáskezelése pedig konkrétan a kezdethetetlen kategória, minden negyedik nyomásból sackelt nyelt be, ennél muszáj jobban teljesítenie az idei szezonban.

Auburnben szerencséjére sokkal tehetségesebb társak veszik majd körül, a támadófala biztosan stabilabb lábakon áll majd, az elkapószemélyzete pedig az ország legszűkebb elitjébe tartozhat. Emellett azért jó eséllyel nem felejtett el futballozni, fizikai limitációi nincsenek, csak fejben kellene összeraknia magát. Atletikusságát már tavaly is megcsillogtatta, csak a labdára kellene jobban vigyáznia (10 fumble). Passzpontosságban és feldolgozókészségben is előre kell lépnie, de az új környezet miatt joggal lehet bizakodni abban, hogy innen már felfelé vezet neki az út.

Mikor jelentkezhet a draftra: 2026/2027

0 0 votes
Article Rating
Subscribe
Visszajelzés
0 Comments
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
View all comments
'Fel a tetejéhez' gomb
0
Would love your thoughts, please comment.x