FK! Preseason Power Ranking 2025 – 4. rész (1-8. hely)

A fináléhoz értünk az előszezon rangsorunkban, itt már csak a legnagyobb kutyák jutnak az asztalhoz, ahová a Lombardi-trófeát is kirakták. A lista továbbra is hat szerkesztő (Balázs, Chester, Dani, Józsi, Matyi, Patrik) összeállítása, mindenki sorrendje ugyanolyan súllyal számított bele a rangsorba, a szélsőséges véleményeket nem vettük ki. Lássuk tehát a nyolc legerősebbnek várt csapatot!

*Ahogy korábban írtuk, új mémgyárost keresünk, így a jelentkezőknek ez a Power Ranking a próbafeladatuk, tehát minden csapathoz 4 mémet találtok majd (kattintásra mind nagyítható). Kommentben mondjátok el melyikek a kedvenceitek, ezzel is segítitek a döntésünket.*

32. New Orleans Saints
31. New York Giants
30. Tennessee Titans
29. Cleveland Browns
28. New York Jets
27. Carolina Panthers
26. Indianapolis Colts
25. Jacksonville Jaguars
24. New England Patriots
23. Seattle Seahawks
22. Miami Dolphins
21. Las Vegas Raiders
20. Arizona Cardinals
19. Atlanta Falcons
18 Chicago Bears
17. Pittsburgh Steelers
16. Dallas Cowboys
15. Tampa Bay Buccaneers
14. Los Angeles Chargers
13. San Francisco 49ers
12. Denver Broncos
11. Washington Commanders
10. Minnesota Vikings
9. Cincinnati Bengals

8. Green Bay Packers

Helyezések: 8., 8., 9., 9., 10., 11.
Helyezés tavaly ilyenkor: 6.
Legnagyobb erősítés: Matthew Golden
Legnagyobb veszteség: TJ Slaton
Legerősebb pont: sokoldalúság
Leggyengébb pont: passzsiettetés

Ok az optimizmusra: Ha TJ Slaton, egy rotációs belső védőfalember a legnagyobb veszteség az offseasonben, az azért nem rossz, ugye? A csapat nem lett gyengébb, a fiatalok csak tapasztaltabbak lettek, és láthattuk, hogy az alapszakaszban bár döcögött a szekér, a playoffban megmutatták, hogy a legerősebb csapatot is meg tudják szorongatni. Már csak megverni kéne… Ilyen izgatott a Packers skill sorára pillantva utoljára 2014-15 környékén lehettem, Reed és Golden két elképesztő playmaker, Doubs ha épp a focira koncentrál, akkor szintén egy remek célpont. Nincs már kifogás, offense oldalon hengerelni kell, ha már tavaly egy terített betli volt a rájátszásban Matt LaFleur és a teljes támadósor.

Ok a pesszimizmusra: A Harry Potterből megtudhattuk, hogy nem élhet az egyik, amíg él a másik: a kecsegtető offense kilátások miatt a védelmet kellett beáldozni. Jeff Hafley az Eagles elleni playoff meccsen emberfelettit hozott ki ebből az egységből, de ez fenntarthatatlannak tűnik ezzel az állománnyal. Ha nem tudja rendszerbe illeszteni Rashan Garyt, akkor itt passzsiettetést maximum blitzeléskből fogunk látni, a cornerback sor pedig nem olyan erős, hogy coverage sackek sokaságára számítsunk. Nagyon sok a kérdőjel a wisconsini pass rush terén, és nem annyira biztató a helyzet.

7. Houston Texans

Helyezések: 6., 6., 8., 10., 10., 13.
Helyezés tavaly ilyenkor: T-7
Legnagyobb erősítés: Nick Caley (OC)
Legnagyobb veszteség: Laremy Tunsil
Legerősebb pont: clutch-faktor
Leggyengébb pont: támadófal

Ok az optimizmusra: CJ Stroud sophomore szezonja elmaradt a debütálásához képest, de talán most már a helyes irányba terelődnek a dolgok. Egy Shanahan növendéket most egy McVay tanonc követ támadókoordinátori poszton, ami talán a legnagyobb javulást jelentheti, mert tavaly szenvedés volt néha a támadósort nézni. Ezen segíthet továbbá az Iowa State két kiváló elkapója, valamint Christian Kirk is, ilyen mélységből lehet alkotni. DeMeco Ryans kezei között a védelem szinte biztos nem fog összeesni, a Chargers ellen pedig megmutatták, hogy a clutch-faktor elég magasan van az organizációban. Ha Stroud vissza tudja nyerni az önbizalmát, amit a 2024-es esztendő kicsit megtépázott, akkor a határ a csillagos ég.

Ok a pesszimizmusra: Az irányító teljesítményére alaposan rányomta a bélyegét a rapszodikus támadófal, amely legjobb játékosát elcserélték a fővárosba. Nem épp így képzeled el ideális esetben a támadófal erősítését, de az anyagi tényezők makacs dolgok. Mentségükre legyen mondva, hogy próbálkoztak, hiszen hat új játékos is érkezett a támadófalba. A tavalyinál rosszabb nem lehet, de a jó nem ez. A bizonytalanságok az OC-nál folytatódnak, mert bár Caley-t gondolom a legnagyobb erősítésnek, az ő playbookjával is sokkal óvatosabb lennék a szezon korai szakaszában.

6. Los Angeles Rams

Helyezések: 5., 5., 5., 5., 6., 11.
Helyezés tavaly ilyenkor: 10.
Legnagyobb erősítés: Matthew Stafford maradása
Legnagyobb veszteség: Cooper Kupp
Legerősebb pont: Sean McVay
Leggyengébb pont: cornerbackek

Ok az optimizmusra: Akárki akármit mond, legyen bármekkora zseni Sean McVay, legyen bármennyire földöntúli, ahogy ez a fiataloktól hemzsegő védelem elkaristol, ha nincs Stafford, akkor itt Super Bowl álmokról szó sincs. Gyengébb irányítóval ez a csapat biztos nem lenne ilyen magasan nálunk, de egy utolsó rodeó még benne lehet abban a néhány veterán vezérben. Cooper Kupp ugyan távozott a vezérek közül, de a pályán nyújtott szerepét és elérhetőségét Davante Adams simán tudja hozni, sőt, javítani is tud rajta. Alaric Jackson hosszabbítása is legalább akkora fegyvertény mint Staffordé, ezzel pedig a tavaly jól teljesítő OL egyben maradt, sőt Sheltonnal még javult is valamennyit. Tavaly még fekete lónak számított a Rams, idén már az egyik fő kihívóvá léptek elő az NFC-ben.

Ok a pesszimizmusra: Nem gondolom, hogy a Speights-Reeder-Landman linebacker trió óriási életbiztosítás lenne, de ezzel még el lehet lenni. A cornerback sorban nagyobb problémát látok, Ahkello Witherspoon évről évre egy időzített bomba, kiszámíthatatlan hogy milyen teljesítmény várható tőle, Darious Williamsben pedig 32 évesen szintén benne van a visszaesés lehetősége. Cobie Durant szerződés évben van, ami jót jelenthet, de mélység az nincs a poszton, így látok ebben kockázatot. Ha pedig a sophomore slump üt be a sok fiatalnál a védelemben, akik tavaly húzónevek voltak az egységben, az szintén komoly gyomrost jelenthet.

5. Detroit Lions

Helyezések: 4., 4., 4., 6., 8., 10.
Helyezés tavaly ilyenkor: 4.
Legnagyobb erősítés: DJ Reed
Legnagyobb veszteség: koordinátorok
Legerősebb pont: futójáték
Leggyengébb pont: ED2

Ok az optimizmusra: CB poszton talán nem lesz visszaesés tavalyhoz képest Reed leigazolásával, a fal meg belül gyengült, ami még mindig a jobbik eset. Aidan Hutchinson vissza fog térni sérüléséből, és ha csak a felét hozza annak, amit a tavalyi rövidre szabdalt idénye során, már az is közel top 10-es passzsiettetői teljesítmény lenne. És Dan Campbell intenzitása továbbra is ezer fokon pörgeti ezt a csapatot, ami az elmúlt években nagyon jól állt nekik, és sikerül levetkőzni magukról az örök vesztes bélyeget.

Ok a pesszimizmusra: Őszintén meglepett, hogy csak egy helyet esett vissza tavalyhoz képest az a csapat, amelyben a támadókoordinátort tartották a csapat géniuszának, és a védőkoordinátor munkája is végre beérett azzal, hogy életképes rostert kapott a kezei közé – mindketten távoztak. Az ismeretlenséghez könnyebb pozitívan hozzáállni, ha egy rossz dolgot cserélsz le rá, itt viszont a jól bevált, és majdhogynem kimaxolt egyenletbe kerülnek kérdőjelek, ami ritkán szokott stagnálni, vagy még jobb lenni. A korábban elit támadófalból Zeitler eligazolt, Ragnow pedig visszavonult, Glasgow sosem volt több mint egy korrekt kezdő guard, a fiatalok/újoncok pedig fenntartással kezelendők, ezek nem a legszerencsésebb kilátások. Én borítékolhatónak veszem a visszaesést, a kérdés az, hogy mennyire esnek vissza.

4. Kansas City Chiefs

Helyezések: 1., 2., 4., 5., 5., 6.
Helyezés tavaly ilyenkor: 1.
Legnagyobb erősítés: Rashee Rice visszatérése
Legnagyobb veszteség: Joe Thuney
Legerősebb pont: a Reid-Mahomes duó
Leggyengébb pont: futójáték

Ok az optimizmusra: Bátran ki merem jelenteni, hogy ameddig nem látom, hogy AFC csapatok sorra győzik le a Chiefst a playoffban, addig ennek a csapatnak a padlója a 2. hely bármilyen offseason erősorrendben. És ameddig Andy Reid és Patrick Mahomes fogja a gyeplőt, addig ez jó sokára változhat. A Super Bowlban látottak alapján érthető, ha a legnagyobb erősítésnek az LT mélyítést gondolnánk, viszont egyrészt a tavalyi hitvány teljesítménnyel is elmentek a döntőig, másrészt meg Rice korai kiesésével a teljes WR sor össztűz alá került a médiában, annyira kilátástalan volt a helyzet. Ha már fentebb szó volt az ismeretlenekről, én inkább annak a visszatérésében bízom, akiről láttuk a pályán milyen hozzáadott értéke van ebben a csapatban.

Ok a pesszimizmusra: Amikor a támadófal kapja a legtöbb kritikát a két tackle miatt, nem segít, ha az elit guardodat is elveszted, de a salary cap intézménye nagy úr az NFL-ben. Ezzel Mahomes teljes vakoldalának védelme olyan játékosokon múlik, akikből vagy nem láttunk semmit és azért félünk, vagy láttunk, és azért félünk. Ok, vagy okozat, de nekem a legnagyobb aggályom továbbra is a futójáték. Elhiszem hogy Mahomesnak nem kell elit futó, de azért a jobbra törekedni sosem baj. Ehhez képest ugyanaz a duó várja a backfielden a lehetőségeket akik tavaly, és akiket már akkor is komoly kritikák értek, amin a blokkolás sem segít előreláthatólag.

3. Buffalo Bills

Helyezések: 2., 3., 3., 3., 3., 3.
Helyezés tavaly ilyenkor: 9.
Legnagyobb erősítés: Josh Palmer
Legnagyobb veszteség: Rasul Douglas
Legerősebb pont: Josh Allen
Leggyengébb pont: safety sor

Ok az optimizmusra: Ahogy a tavalyi helyezésnél látszik, ezt a csapatot elég rendesen benéztük. A keret alapos változásokon esett át, ami miatt visszaesést vártunk tőlük, nem így lett. Az a csapat pedig csak erősebb lett az idei offseason után, még ha a változások nem is annyira látványosak. Az elkapósor jobb mint tavaly, a védőfal mélysége szintén, Matt Milano is visszatért, aki bár nem úgy játszik mint régen, még mindig hasznos eleme lehet ennek a védelemnek. Rasul Douglas pótlása az első körös Maxwell Hairston személyében szerintem nem megoldott, de még mindig nincs új csapata, akár vissza is térhetne. És itt van a regnáló MVP is, szóval nehéz ezt a Billst a legjobb öt csapaton kívül helyezni, nekünk sem sikerült.

Ok a pesszimizmusra: Bár szerintem erősödött a Bills, nem látok egyszerűen olyan faktort, amivel ez a csapat át tudja lépni a saját árnyékát, ami egy Super Bowl részvétel lenne. Egy fénykorban lévő Joey Bosa lehetne ilyen, de attól sajnos már évek óta messze járunk, és a változatosság kedvéért már új csapatában is megsérült, pedig egy kezeden meg tudod számolni hány edzésen vett részt. Szinte mindenhol sikerült az offseason során erősíteni, egyedül a safety poszton nem, pedig McDermott rendszerében a korábbi Hyde-Poyer duó meghatározó volt. Nem ezen múlik a csoportelsőség valószínűleg, de nem megnyugtató a Rapp-Hamlin-Bishop hármas.

2. Baltimore Ravens

Helyezések: 2., 2., 2., 2., 3., 4.
Helyezés tavaly ilyenkor: 3.
Legnagyobb erősítés: Malaki Starks
Legnagyobb veszteség: Justin Tucker
Legerősebb pont: futójáték
Leggyengébb pont: edge rusherek

Ok az optimizmusra: Ez a roster az NFL egyik, ha nem a legjobbja. Jó játékosok alkotják, jó a rendszer, mindkét koordinátor a helyén maradt tavalyról, és még olyan javító elemek is csatlakoztak, mint DeAndre Hopkins a piacról vagy Malaki Starks a draftról. Eric DeCosta sosem a mának él a drafton, ennek hála az összes kérdőjeles szekcióban van egy fiatal B terv, már csak az a kérdés, hogy milyen hatékonysággal válnak be. Derrick Henryvel kapcsolatban felmerült az öregedés kérdése amikor tavaly aláírt a csapathoz, de egy masszív 2024-es szezonnal vágta az arcunkba, hogy erről szó sincs, vele és Lamar Jacksonnal pedig a liga legdominánsabb futójátéka született meg Baltimore-ban.

Ok a pesszimizmusra: Papíron ez egy brutális csapat, de valami mindig hiányzik a rájátszásban, kísértetiesen hasonlítanak buffalói kollégáikhoz. Egy dolog miatt nem tudom őket Halálcsillagnak tekinteni, az pedig az edge rusher felhozatal. Kyle Van Noy a legjobb edge játékosuk, aki 34 évesen tönkreveri a sok fiatalt a rosteren. Remekül játszik, de ugyanakkor csalódás, hogy a megannyi magas draftpickért érkezett fiatal nem tud még csak a közelébe sem jutni teljesítményben. Talán Oweh számára megjöhet az áttörés 2025-ben, valamint az újonc Mike Greenben is sokaknak óriási bizodalma van, a cikk szempontjából pech, hogy én nem tartozom közéjük, emiatt a szélső passzsiettetés nálam erős hiánycikk. A sérülések szintén gyakran hátráltató körülmények a csapatnál évek óta, aminek Ar’Darius Washington már áldozatul is esett, és jobb esetben a rájátszásra térhet csak vissza.

1. Philadelphia Eagles

Helyezések: 1., 1., 1., 1., 1., 4
Helyezés tavaly ilyenkor: 11.
Legnagyobb erősítés: Andrew Mukuba
Legnagyobb veszteség: Josh Sweat
Legerősebb pont: támadófal
Leggyengébb pont: linebackerek

Ok az optimizmusra: A bajnokot nehéz nem az élre tenni, főleg ha nem történt drasztikus visszaesés ami indokolná. Howie Roseman tett róla, hogy ez ne történjen meg, de az elkerülhetetlen távozásokat a cap miatt ő sem tudta megállítani. Mentségére legyen mondva, hogy amennyivel gyengébb lett a keret egyes posztokon, azt máshol igyekezett pótolni, például a második körös Mukubával a safety sorba, aki óriási emberem volt a draft process során. Kellen Moore távozott a támadókoordinátori szerepből, de nem gondolom, hogy olyan űrt hagyott maga után mint anno Shane Steichen tette, dacára annak, hogy ez az Eagles offense tavaly eléggé karcolt.

Ok a pesszimizmusra: A két távozó védőfalember közül Milton Williamst érzem a kisebbik gondnak, még ha a pótlása egy 4. körös újoncban merült ki mindössze. Josh Sweat elvesztése jobban fájhat, mert Jalyx Hunt szerintem még nem kezdő szintű játékos, már ha ő lesz a kezdő. Ugyanis az első körös Jihaad Campbell kapcsán egyre inkább úgy tűnik, hogy edge rusher lesz Fangio rendszerében, amivel viszont a linebacker sor gyengül. Zach Baun fantasztikus szezonon van túl, ami szó szerint a semmiből érkezett, emiatt nehéz azt gondolni, hogy megismételhető lesz, Nakobe Dean pedig súlyos sérülésből lábadozik, és a szezon elejét biztos kihagyja. Ha valakit nem féltek a poszt hiányossága kapcsán az Fangio, ettől függetlenül én ezt a szekciót érzem a legsebezhetőbbnek és a leggyengébbnek is. Ez megspékelve azzal, hogy a pass rush egy kisebb gyomrost kapott a két távozóval, a védelem nem biztos hogy olyan domináns lesz mint tavaly.

Itt pedig megtekinthetitek mind a hat szerkesztő egyéni listáját.