Triple Coverage #608 – Super Bowl, rájátszás, purgatórium vagy újjáépülés? – AFC

Ahogy tavaly, úgy idén is négy csoportba osztottuk a csapatokat aszerint, hogy reálisan mit várhat tőlük a közvélemény az offseason erősítései után. Nézzük, hogy mit várhatunk a kedvenceinktől: Super Bowlt, rájátszást, újjáépülést, vagy a senki földjén ragadt a gárda. Először az AFC csapatait vettük górcső alá.

Iratkozzatok fel iTunes csatornánkra, de a Spotifyon és a legtöbb podcast-szolgáltatónál is eléritek az adásokat! ERRE a linkre jobb klikk –> “link mentése másként” opcióra kattintva pedig le is tudjátok tölteni a teljes epizódot.

5 1 vote
Article Rating
Subscribe
Visszajelzés
6 Comments
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
View all comments
Csakeztne
Csakeztne
2025-06-18 22:19

Nem vagyok Steelers szurkoló, de nagyon bírom őket. Steelers Tomln ide vagy oda, nem PO-ba való csapat idén. Nemhogy ott még meneteljen. Nincsenek akkora csodák, vagy csak nagyon ritkán. Szerintem eddig volt a csoda, hogy ilyen keretekkel is mindig sikerült bevergődni. De a 4B óta nincs semmi komolyabb eredményre kilátás, és idén ez szerintem sem jön össze. Nyilván nagyon szeretnék látni Rodgerstől egy kiemelkedő évet, de lássuk be jelenleg nem ez néz ki. Sőt nem lepődnék meg egy 5-6 győzelmes szezonon, sajnos.

Mindegyik sorrendben
SB Ravens, Bills, Chiefs
PO (max +1 kör) Texans, Broncos Chargers
PO környéke Bengals Pats, Jaguars
Posvány: Steelers,Miami, Colts,
4. hely a csoportban:Raiders, Jets, Browns, Titans :

Az egyetlen amin gondolkodtam a Broncos és a Chiefs esetében cseréljek. Nagyon nem lepődbék meg, ha idén tényleg helyet cserélne a kettő. Nem tudom, szerintem simán megverhetik a Chiefst legalább egyszer a szezonban. Mahomes-Ried dinasztia persze, de lesz bukó évük előbb-utóbb, valójában a tavalyi is az volt lényegében, csak a mázlihegyek vitték be a csapatot a SB-ba. Ez egyszer visszaüt.

Last edited 29 napja by Csakeztne
Bálint Szücs
Bálint Szücs
2025-06-20 18:53

Nos, akkor én hadd képviseljem a másik oldalt!
Először is: a Steelers leértékelése nem új jelenség, se itthon, se külföldön. A szerkesztőség többsége is évek óta alulbecsüli a Steelerst / ők teljesítenek túl (ez már igazán csak nézőpont kérdése). Ami számomra furcsa, hogy régebben emögött sokkal több és sokkal megalapozottabb érvet lehetett felsorakoztatni, mint a mostani szezon előtt. (Matt Canada, irányítóhelyzet, támadófal, erős csoport, brutális sorsolás, lyukas védelem stb.) A Steelers mindezen körülmények ellenére évről évre túlteljesítette ezeket a várakozásokat, még úgy is, hogy rengeteg minden szólt ez ellen. Nyilván a legvalószínűbb forgatókönyv megint az, hogy a csapat valahogy beverekszi magát a playoffba, majd ott kiesik – ez tiszta sor, van rá jó pár év minta. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ellentétben az előző szezonokkal, annak esélye, hogy a Pittsburgh kompetens csapat lehessen a playoffban is, egyértelműen most a legmagasabb az elmúlt évekhez képest.
Az egyszerűbb oldallal kezdve:
Védelem: A védőfal a liga egyik legjobbja, ugyanakkor ráfért az erősítés a Ravens 300 futott yardos playoff-győzelme után, amit a csapat meg is tett a draft első körében. Ezenkívül elengedte Larry Ogunjobit, aki az egység leggyengébb (legkevesebb potenciállal rendelkező) játékosa volt. Kétségtelen, hogy Heyward nem fiatal, de a védőfalemberek jól öregednek – főleg, akik hasonló profillal rendelkeznek –, így nem gondolom, hogy bezuhanást kellene várnunk. Watt 31 éves – egy edge-nél ez még egyáltalán nem számít öregnek, különösen úgy, hogy Watt amellett, hogy elit pass rusher, a liga legjobb futás elleni edge-je, és labdaszerzésekben is poszttársai főle magasodik. A védőfal mélysége szintén említést érdemel.
A linebackersor évekig a csapat gyengesége volt, és bár nem mondanám, hogy szignifikánsan erősödött volna, Queen vélhetően jobb teljesítményt nyújt majd a második évében, így a szintentartás reális elvárás.
A back seven: Fitzpatricknak nem voltak jó szezonjai mostanában – hogy visszatér-e korábbi formájához, az kérdéses, és nem elhanyagolható tényező. Elliot egy alulértékelt, klasszikus box safety, tavaly a liga legjobb tackle-rátájával dolgozott (kb. 110 tackle – 3 rontott). Thornhill igazolása szintén előrelépést jelenthet – ő mindkét safety poszton bevethető, és harmadik opcióként is jobb lehet, mint elődei (Neal, Kazee). A CB sor szintén komoly gyengeségnek számítot az elmúlt években és valószínűleg nem Bishop lessz a jövő sztár slot cornere, de második évére akár fejlődhet is. Ettől függetlenül ez nyilván egy gyenge pont. A szélső corner poszton Slay még ennyi idősen is azt gonodlom jobb játékos, mint Donte Jackson, Porterben pedig meg van a potenciál arra, hogy betöltse a CB1 szerepét a csapatba (lásd PFF-cikk).
Összefoglalva: Ez mindig is egy potens védelem benyomását keltette, de most jóval kevesebb lyuk van rajta, így a top 10-be kerülés reális elvárás lehet.
Támadósor: Meggyőződésem, hogy a csapat sikere leginkább a támadófal fejlődésén múlik. Egyrészt a befektetett drafttőke miatt (1kör, – , 2.kör, 4.kör, 1.kör) -az elmúlt 3 évben, másrészt a futásközpontú, play actionre építő séma miatt. Az első és legfontosabb kérdés tehát a csapattal kapcsolatban, hogy lehet-e bízni az ő fejlődésükben?
Kulcsszereplők: Frazier már első évében top5-ös center-teljesítményt nyújtott – ha ezt megközelítőleg tartja, nem lesz gond. McCormick vállalható fél szezonon van túl, így tőle is elvárható az előrelépés. Seumalo tavaly sérült volt, gyengébben játszott, de még nem öreg, így lehet benne pár jó szezon. A tackle-páros: Fautanu idén -ahhoz képest amennyit tavaly játszott- csak többet játszhat, ez nyilván sokat javithat a fal stabilitásán. A nagy kérdés Broderick Jones, aki eddig nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, főleg annak tükrében hol lett kiválasztva. Idén visszatér a bal oldalra, és bár ettől még csodákat ne várjunk, annál rosszabbul nemigazán játszhat, mint ahogy tavaly játszott. Fontos még kiemelni azt a kevéssé ismert tényt, hogy ebben a falban ő a második legfiatalabb játékos, és már kiválasztásakor is tudható volt, hogy egy projekt T-ről van szó, akinek időre lessz szüksége, hogy elérje a kivánt szintet.
Futójáték: Ha működik a támadófal, működni fog a futójáték is. Harris stabil, erőfutóként megbízható, de nem illik Smith zónafutásokra épülő rendszerébe. Kaleb Johnson viszont konszenzus scheme fit és steal húzásnak számított a harmadik körben. Jaylen Warren egy alulértékelt, de jó minőséget képviselő 3DRB / második számú RB. Ketten együtt egy jó párost alkothatnak annak az Arthur Smith-nek a rendszerében, aki eddig mindenhol kompetens futójátékot rakott össze.
Elkapószoba: Ez meglehetősen hasonló a tavalyihoz, de azért 1-2 dolgot meg lehet említeni. Abba nem mennék bele, most hogy Metcalf jobb-e, és ha igen, mennyivel, mint Pickens – nem feltétlen olyan releváns ez. Woods kb. az idei Jefferson nekem, nem hiszem, hogy túl sokat lehet tőle várni. Calvin Austin III viszont azt gondolom, tavaly egyértelműen előrelépett és megmutatta, hogy egy WR3 betöltésére abszolút alkalmas, még úgy is, hogy tavaly sokszor nem találták meg a labdával, még akkor se, mikor üresen volt. Ha még egy szintet előre tud lépni, akár a WR2 szerepet is megcélozhatja – nem mondom, hogy erre építenék, de lehet mellette érvelni. Roman Wilson pedig a tavalyi kb. 6 snapjénél azt hiszem, idén biztos többet fog hozzátenni. Azon se lepődjünk meg, hogyha egy WR 2–3 profilú játékos még érkezni fog a szezon kezdetéig, az ő profiljának és személyének függvényében már kifejezetten komplett WR szobáról lehet beszélni.
TE: Sok szót nem feltétlen érdemel, Arthur Smith szereti a tight endeket használni. Freiermuth személyében van egy korrekt első számú TE, Washington meg a liga egyik legjobb blokkolója a posztján, ami a 12 és 13 felállásoknál meglehetősen fontos.
QB: Feltételezhető, hogy Rodgers úgy fog játszani, ahogy utolsó Green Bay éveiben? Dehogy! Szükség van rá? Dehogy. Először is szerintem súlyosan lebecsüljük azt a hozzáadott értéket, amit Rodgers hozzá tud tenni egy korrekt, jó mentalitású, jól menedzselt, jól motivált, győzelemorientált csapathoz – különösen fejben, tapasztalatban. A Jets egy szemétdomb, amióta NFL van Magyarországon, mindig is az volt, hiába vannak tehetséges játékosok ott, csapatként, de pláne franchise-ként ez a gárda sohasem volt képes többnyire még csak a középszerűség szintjére se felnőni. Ezenkívül Rodgers első szezonjában ugye nem játszott, másodikban sérülésből tért vissza (illetve úgy tudom, itt is bajlódott egy hamstring sérüléssel), és így kellett volna egyedül a hátán vinnie egy olyan csapatot, melynek védelme Salah menesztése után mélyrepülésbe kezdett, melynek futójátéka gyakorlatilag az egész szezon során nem létezett. A Jetsnek volt a ligában a legkevesebb futókísérlete, és a második legkevesebb futott yardja. Rodgers ilyen körülmények között hozott össze egy PFF 78-as QB ratinget. Rodgers – azzal a LaFleur-rel, aki egyébként Arthur Smith kollégája volt a Titansnél Vrabel alatt, és mindketten a Shanahan-ágról erednek – hozta a GB-ben legjobb éveit, egy ligaátlag körüli futójátékkal és az arra épülő play actionnel. Nem igazán látom, hogy ez miért ne működhetne itt is! Azt mindenesetre roppant érdekes lesz megnézni, mekkora szerepet fog kapni a pálya közepe – itt azért merülhetnek fel kétségek, mekkora lesz a szimbiózis Smith és Rodgers között, azért Wilsonhoz képest azt hiszem, számolhatunk egy előrelépéssel ilyen téren is.
Ami Rodgers személyiségét illeti, az nyilván egy kérdőjel, de én ehhez érdemben nem tudok/akarok hozzászólni.
(Akit egyébként részletesen érdekel a Pitt–Rodgers házasság analízise, a PFF-en talál erről egy elég jó cikket!)
A koncepció:
Nem is igazán értem, mikor azt hallom sok helyről, hogy nem látják a tervet, a koncepciót a franchise irányításában. Az a probléma szerintem, hogy rosszul nézzük: a Pittsburgh ugyanis egyszerre rebuildel, és egyszerre küzd a playoffért, ami elsőre furcsán hangozhat, de ha ezt inkább egy konzekvens csapatépítésnek nevezzük, akkor az már jóval életszerűbb és pontosabb megnevezése a folyamatnak. A rebuild Omar Khan megjelenésével, Big Ben visszaesésével kezdődött, Arthur Smith kinevezésével és a falak megerősítésével folytatódott. Ezek a lépések úgy gondolom egyértelműen jelzik a Steelers stratégiáját, amely csapatépítés és felfogás terén is meglehetősen hajaz a pennsylvaniai riválisuk – igencsak sikeres – elképzeléseire (Andy Weidl). Az újjáépülést többek között az tette/teszi indokolttá, hogy TJ Watt draftolása és az első Omar Khan-draft között eltelt időben (2017–2023) a korán draftolt játékosok közül szinte senki sincs már a keretben (kivétel Highsmith(3), Freiermuth(2); oké: Leal(3), Rudolph(3)). És a korábbiak közül is Cpt. Cam az egyetlen, aki hírmondónak megmaradt. Konkluzió: A pre Omar Khan éra magasan kiválasztott játékosai ilyen-oylan okokból kifolyólag mind besültek.
Ugyanakkor a Steelers egyrészt mentalitásából fakadóan (mindig győzni akarnak – ez aztán az out of the box megközelítés), másrészt a világklasszis Watt–Highsmith–Heyward–Fitzpatrick tengelynek köszönhetően joggal gondolhatta úgy, hogy érdemes és védhető stratégia nem csak magáért a győzelemért, a csapategységért, a kultúráért küzdeni a W-ért, hanem a védelem magjának tehetsége is indokolttá teszi a vérmesebb reményeket (és az eredmények olyan szempontból őket is igazolták, hogy a csapat mindig túlteljesítette az elvárásokat). Most a stabil védelem mellé kiépült, össze lett rakva egy nagyságrendekkel kompetensebb offense, mint az elmúlt 5 évben bármikor. Mindezek után azt gondolom, a jelen igenis biztató a csapat számára, hiszen ha csak megint jön a szokásos pozitív szezon és a one and done, akkor is újra túlteljesítették az előzetes, szakértők által támasztott elvárásokat (másik kérdés, hogy mind a játékosok, mind a szurkolók csalódottak lennének). Ami a jövőt illeti, a Steelers – köszönhetően a nem végletekben való gondolkodásnak, hanem konzekvens csapatépítést követő stratégiájának – olyan szezon előtt áll, ahol nem igazán sülhet el számukra rosszul a szezon.
Ha a Steelers lebőg, és Tomlinnak meglesz az első negatív mérlegű szezonja (az elmúlt évek tükrében nagyon meglepődnék), akkor a top10-ben simán kiválaszthatják a jövő irányítóját egy várhatóan átlag fölötti irányító classból.
Ha a Steelers hozza a papírformát (one and done), megtartja a győztes csapat mentalitását, hozzáállását, kultúráját, és újra a 20. hely felé választ, a meglévő 12 (!) 2026-os pickjéből nyugodtan feltradelhet akár a top10 végébe is egy potenciális irányítóért (a hazai drafton), aki egy olyan csapatba fog megérkezni, ami stabil padlóval rendelkezik, így megadva a lehetőséget egy rookie QB-nak arra, hogy a lehető legjobb eséllyel váljon be a profik között is (ennek fontosságát nem kell hangsúlyozni – a szerkesztőség is sokszor kiemeli).
Ha és amennyiben a Steelers minimum egyet nyer a playoffban, végre megtörne az „átok”, szurkoló, játékos, edző egyaránt lehetne elégedett, ki lehet találni, mi legyen Rodgersszel, és még mindig dönthet úgy a csapat, hogy akár feltradel egy QB-ért, és mondjuk egy szezont padoztatja Rodgers mögött. Lehetőségek tárháza.
A Pittsburgh nincs kényszerpályán, nincs kiszolgáltatva a körülményeknek, hanem maga alakítja a körülményeit a csapat számára, és több módon is profitálhat a 2025-ös szezonjából. Továbbra is azt gondolom, hogy így kell irányítani egy franchise-t, ha nincsenek legfelső polcos figuráid a QB- vagy a coach-szobában sem.

katonadani
Admin
Reply to  Bálint Szücs
2025-06-21 06:21

komoly komment lett, szép munka!
nagy részével szerintem legtöbben egyet is értünk. amikben árnyalnám esetleg a képet, vagy az érme másik oldalát megmutatnám:

Védelem: Edzői oldalról ez egy elég egyszerű és nem valami modern defense, ami a gyengébb/középcsapatok ellen alapvetően a kiváló emberanyag (leginkább DL) miatt tud működni, de komolyabb ellenfelek ellen sémából azért gyakran kevésnek bizonyul. Ráadásul tavaly elég sok probléma volt például épp Fitzpatrickkal, csapaton belül is ki volna rá akadva a társak.

Offense: Én személy szerint ezzel a Rodgers-Arthur Smith házassággal jóval negatívabb vagyok. Gondolkodtam is írni róla cikket, de végül nem vettem rá magam, részben mert nehezen láttam meg a pozitív oldalát (azon kívül h jobb mint Rudolph meg Pickett stb).

Mert tök jó, hogy megvan a futásorientált, wide zone játékokra építő rendszer, amibe szuperül passzol Kaleb Johnson meg tök jó lehet a fal is, de Rodgers egyáltalán nem akarja ezt a rendszert futtatni. Már Green Bayben sem akarta, aztán valahogy csak rávették, sikeres is volt benne, kétszeres MVP lett, de aztán mindezek ellenére azt mondta, hogy kösz, nem, nekem ez nem kell, én nem akarok ilyenben játszani. Ő nem akar under center játszani, nem akar play actionöket, nem akar pálya közepét. Van rá valamekkora esély, hogy Smith/Tomlin rá tudja beszélni, de LaFleurnek is kellett több mint egy év, annyi idejük meg most nincs, és Rodgers sem lett alkalmazkodóbb játékos/ember.

Egyébként az, hogy a Jetsnek a legkevesebb futókísérlete volt tavaly nagyban köszönhető Rodgersnek is. Hiszen ő úgy akar játszani, hogy shotgunban megkapja a labdát, majd osztogat. Ami így még valamennyire működőképes ötlet is lehetne, csak hát Rodgers már nem igazán akarja végigolvasni a játékokat és mondjuk a pálya közepén megtalálni a legjobb megoldást, hanem gyorsan ki akarja dobni a szélre a labdát, és mindenképp kerülni akarja a kontaktot. Persze tehetség még bőven van benne és leginkább a karjában (de már egyértelműen nem annyi mint korábban), de ezzel a hozzáállásával naaagyon korlátozza a támadósor lehetőségeit.

Szóval az a bajom ezzel a Rodgers-Smith dologgal, hogy amit Smith akar csinálni, azt Rodgers nagyon nem akarja. És így elvesznek a rendszer előnyei is, mert például nem fogod tudni jól kihasználni a futójátékot, amire egyébként tényleg lehetne építeni, mert az jónak tűnik önmagában. Ezért tetszett volna jobban például Rodgers helyett Cousins a csapatban, mert jobban működne az egész offense.

És akkor oda még csak most jutunk el, hogy ezzel a WR-szobával azért nagyobb gondok vannak mint beállítod. Főleg ha Rodgers-kompatibilitást nézünk. Mert Metcalf nagyon nem egy Rodgers féle elkapó, aki ott lesz ahol szeretnéd, meg aki a backshoulder dolgokat behúzza a szélen. Épp ezeket gondolnám a nagyobb gyengeségeinek. Roman Wilsonban persze pre-draft take-ek miatt lehet bízni, meg mert sérülten kezdte az évet és nehezebb onnan visszajönni, de azért a 6 snap árulkodó, és ő sem illik Rodgers mellé egyébként.

Koncepció: Szerintem a pennsylvaniai rivális elképzeléseihez elég nehéz ezt hasonlítani. A Steelers egy old-school szervezet, old-shool értékekkel. Nagyon kijön ez például a szerződések kezelésében, ahol ég és föld a különbség a kettő közt. A Steelers egy elég kevés kockázattal operáló franchise, míg az Eagles a jóval több kockázat miatt jóval hullámzóbb tud lenni, magasabb magasságokkal és mélyebb mélységekkel. De nem is akarnám az Eagleshöz hasonlítani, csak megütötte a szememet az a mondat.

Azt írtad, hogy a szuper védelmi tengely miatt gondolhatta a csapat, hogy lehet a győzelmekért küzdeni és vérmesebb reményeik lehetnének. Egyetértek! Csak ezért nem tettek eleget. Ez egy konzervatív csapat konzervatív építkezéssel. Ilyen védelemmel pont lehetett volna boldabb dolgokat csinálni, hogy ezt elérjék. Mert amit OC és QB fronton műveltek azért az szerintem bőven kritizálható. Canada nyilván borzasztó volt, de még ha el is engedjük, azért Arthur Smith sem az a bevállalósabb kinevezés, meg nem is gondolom igazán előremutatónak a liga irányát figyelembe véve.

A jövőben abszolút egyetértek, hogy lehet reménykedni. Meg van ágyazva annak, hogy a hazai drafton felcseréljenek egy irányítóért. Ha így lesz, biztos vagyok benne hogy tetszeni fog az elképzelés, a bevállalósság. Csak ezt ugye még nem láttuk tőlük szinte soha.

Bálint Szücs
Bálint Szücs
Reply to  katonadani
2025-06-21 09:18

Köszönöm Dani, hogy vetted a fáradtságot, elolvastad, és ilyen részletesen válaszoltál! Én is azt tudom mondani, amit te, hogy teljesen valid az a megközelítés, amit te alkalmazol, és ez is egy abszolút reális, mi több talán valószínűbb forgatókönyv, amit felvázolsz. Ami a sémabeli kritikádat illeti (és ezt már többször hallottam tőled), ahhoz sajnos sokat érdemben nem tudok hozzászólni, mert ez már túlmegy a hozzáértésemen, de ha más nem is, az, hogy a legdrágább def.-ként is a top10 jó ideje nem nagyon van meg, mindenképpen beszédes és alátámasztja a kritikádat!

A Rodgersszel szembeni fenntartások szintén teljesen jogosak, én ezt már a személyiségéhez kapcsolódó szempontnak vettem, hiszen azt hiszem ez leginkább hozzáállás kérdése, hogy hajlandó-e ő is engedni. Nyilván az eddig megismert személyiségű Rodgersnél az egyszerű válasz, hogy nem, de azért ha csak némi önkritikával is rendelkezik (és ezt mondjuk megfelelően sikerül felé kommunikálni), akkor belátja, hogy a Jetsnél se működött az egyszemélyes hadsereg mentalitása – úgy elvi/szerkezeti, mint gyakorlati síkon. Nem mondom, hogy bízok ebben, de állítólag Tomlinnak nagy tisztelője, hátha tud rá hatni.

A WR-szoba kritikája a kompatibilitás síkján szintén abszolút jogos!

Ami a csapatépítést illeti, próbáltam nagyon óvatosan és pontosan fogalmazni, azért, hogy a szerződések és a cap menedzselését ne értsem bele a párhuzamba. Amire én itt elsősorban gondolok, az a draftról való, lépésről lépésre történő építkezés (kiegészülve 1-2 FA-el), a falak célirányos erősítése, a futójátékra / erős védelemre való alapozás (ha tetszik a franchise QB hiányából fakadó probléma megkerülése). Javíts ki, ha tévedek, de úgy gondolom, hogy ez a csapat még nem tart ott a csapatépítésben (pl. a már említett 25–30 közötti generáció kiesése miatt), hogy elkezdje alkalmazni azokat a pénzügyi módszereket, amiket az Eagles már fullba nyom. Szerintem ez most még elsietett lenne, pár éven belül viszont már nem tartom elképzelhetetlennek. Azért a GM-váltás óta azt gondolom, a Steelers relatív sokat változott abban, mennyire proaktívan kezeli a keretet, a draftot.
Az utolsó előtti bekezdéseddel kapcsolatban konkrétan két könyvet lehetne teleírni a különböző megközelítésekkel és azok melletti vagy elleni érvekkel. Nyilván az is mindig egy nagyon nehéz kérdés – és feltételezem, hogy franchise-onként is nagymértékben eltér –, hogy lehet-e egységesen egy franchise-ról így vagy úgy beszélni. Rooney-t pont egy olyan típusú tulajnak mondják, aki kevéssé szól bele a sportszakmai dolgokba, így nyilván jelentősebb a GM szerepe (itt én, mint említettem, látom a proaktivitás jeleit). Ez esetben viszont kérdés, mennyire korrekt mondjuk azt mondani, hogy a Steelers csapatépítés, vagy inkább külön Colbert és Khan felfogásról kell beszélni. Elfogadom, hogy ennél lehetett volna akár egyel bátrabban is építkezni, egy sebességgel feljebb kapcsolni, de azért arról nem vagyok meggyőződve, hogy a védelmi tengelyt leszámítva ehhez adottak voltak a körülmények. Én se vagyok egy véresszájú Smith-fan(sőt), de arra az elképzelésre (és irányítóhelyzetre), ami az elmúlt években azt a keretet meghatározta, amiben a csapat mozogni tud, egy koncepcióba illő kinevezésnek tartom.
Egy NFL-franchise menedzselése rendszerelméleti szinten is egy elképesztően összetett feladat, állandó, dinamikusan változó körülményekkel. Sokféleképpen lehet jól csinálni, és nagyon könnyen tönkre is lehet tenni évekre előre a folyamatot. Minden erőfeszítés (cap space, draft) ellenére is kialakulnak sikerdinasztiák és kudarcfranchise-ok. Ha van egy zsenid edzőfronton, lehet Rams-szerűen jól csinálni, ha van egy zsenid QB-fronton, lehet Bills-szerűen jól csinálni, ha mindkét fronton van zsenid, lehetsz dinasztia. Ha csapatszervezetben van zsenid, lehetsz Eagles. Ha ezek egyikével se rendelkezel, akkor kis túlzással két út marad: egy konzekvens építkezés, a lineáris fejlődésű csapatmodell koncepciója, vagy a folyamatos át- és újraértékelése a csapatszervezetnek, a csapatépítési tempó folyamatos váltogatása, a nagy amplitúdójú csapatmodell. (Jók vagyunk, nem vagyunk jók, már csak irányító kell és playoff, ja hoppá mégse, akkor tankolunk, halottpénzek, cap gondok stb.) Ez pontosan a hajó és a doboz dilemmája, amit te is előszeretettel használsz (az én baráti köreimben is tizenéve ez egy közszájon forgó szófordulat). Innentől ez preferencia kérdése. Kétségtelen, hogy a doboz akár hajó is lehet, de (zsenik hiányában) az élet azt mutatja, hogy többségében azért ez inkább csónak, tutaj, ladik vagy dingi.

atis123juve
atis123juve
2025-07-03 10:01

Először is köszi a pod-ért. Tényleg imádlak hallgatni titeket. Kerózás közben, meg autópályán is hallgattam. Viszont nem tudok elmenni Chester posványozása mellett, mert az szerintem egy sokkal negatívabb jelenség mint a purgatórium. A posványt csak a Jetsre vagy a Brownrsra húznám rá, vagy a korábbi Dteroitra illetve Dan Snyder washingtonjára, ahol tényleg totál reménytelenség van. A purgatórium, az inkább, az olyan csapatokra lenne ráhúzható, aminél azért találni pozítv dolgokat. Ez a szó (szerintem…) félrehasználat nem lett volna gond, ha nem 10-szer kellett volna elhangoznia egy adásban a tematika miatt. Így kicsit olyan volt, mintha egy közismert ember nevét rendszeresen elrontotta volna valaki. Rettentően idegesítő.Viszont köszi a kontentet, jön a többi is a sorban.

'Fel a tetejéhez' gomb
6
0
Would love your thoughts, please comment.x