Hat olyan párharcot is láthatunk a hétvégén, ahol két rangsorolt csapat fog összecsapni, sőt a CFB történetében másodszor fordul elő, hogy három olyan párharc is lesz, ahol mindkét csapat legalább 5-0-val áll. Izgalmas forduló vár tehát ránk és bőven számolhatunk meglepetésekkel is.
Penn State Nittany Lions (10.) @ Michigan Wolverines (5.)
Két nagyon jó védelem találkozik Ann Arborban, ugyanis a hazai egység 11,3, a vendég gárda pedig 14,8 pontot enged mérkőzésenként, amivel mindkét alakulat top20-as az országban. Ez talán kisebb meglepetés is lehet, mert mindkét gárdából voltak távozók a drafton, de úgy tűnik, hogy a rendszer elbírta ezeket a terheket is.
Michigani oldalon Mike Morrist és Eyabi Okie-t kell kiemelni, előbbi 5, utóbbi 2,5 sacket szerzett eddig és abszolút uralják a párharcaikat. Ez azért is lehet fontos, mert a Penn State támadófalával több kérdés is volt a szezon előtt, de a vendégek vezetőedzője James Franklin nyilatkozata szerint bár voltak nehézségeik a szezon során, ezért is használt már több összetételt, de elégedett az előrehaladással.
[ppp_patron_only level=”1400″ silent=”no”]
Nagy lesz a nyomás (elméleti és gyakorlati síkon is) Sean Cliffordon, a Penn State irányítóján, aki nem szokta ezt jól viselni és többen már legszívesebben messze látták volna a csapattól, de idén megemberelte magát és már 1000 yard felett van passzolt yardokban. Jó hír a fiatal irányítónak, hogy az elkapósorba Parker Washington mellé nagy valószínűséggel visszatér KeAndre Lambert-Smith is, ez pedig igazi teszt elé állíthatja a hazaiak cornersorát.
A túloldalon természetesen az lesz a kérdés, hogy Penn State védelme meg tudja-e állítani az ország egyik legjobb futóját, Blake Corumot, aki 735 yardjával a harmadik legtöbb egységet szerezte a földön az idei szezonban. Amennyiben nem, úgy nagy lehet a baj, mert J.J. McCarthy irányító bőven játszik olyan jól idén, hogy ilyen magabiztos futójáték támogatás mellett ne hibázzon a mérkőzésekben. Sőt, múlt héten miután a hazaiak futóedzője, Mike Hart váratlanul rosszul lett az oldalvonal mellett és kórházba kellett szállítani (azóta már szerencsére jól van és kiengedték), Corumékat úgy megfogta a dolog, hogy a passzjátéknak kellett kisegíteni őket a nehéz helyzetből.
Alabama Crimson Tide (3.) @ Tennessee Volunteers (6.)
Talán az előző találkozónál is jobban várt összecsapás a két SEC nagyágyú mérkőzésé, amely rangadó méltatlanul keveset megénekelt rivalizálás, ugyanis a két iskola és szurkolótábor feszültsége a múltban óriási méreteket öltött. Ráadásul a hazaiaknak van mit törleszteni, ugyanis amióta Nick Saban az Alabamát irányítja, azóta 15-ször kaptak ki a legendás mestertől. 1999 óta ez az első mérkőzés a két csapat között, hogy mindketten a top10-ben vannak rangsorolva, sőt az első alkalom, hogy mindketten a top6-ban.
A Volunteers régen nem látott formában van, az irányítójuk Hendon Hooker titkos Heisman esélyessé lépett elő, 10,2 yardos passzjátékonkénti átlaga a harmadik legjobb a ligában és lábaival is valós veszélyt jelent. Az általa vezetett offense pedig 547,8 yardot átlagol mérkőzésenként, amivel első az országban még az Ohio State csodatámadósorát is megelőzve. Amennyiben az Alabama ellen is alkot valamit, lehet hogy meg lesz az a sokat emlegetett Heisman pillanat is, ami segíthet neki megszerezni a trófeát és nem utolsó sorban letaszítani az Alabamát az SEC döntőről is.
Ehhez azonban a Will Anderson vezette Alabama védelemnek is lesz 1-2 szava, amely a hatodik legkevesebb pontot engedi meccsenként, egész pontosan 12,5-öt, és már 18 sacket jegyzett az ellenfeleken.
Legalább ilyen érdekes lesz a túloldali matchup is, ugyanis valószínű, hogy a tavalyi Heisman győztes Bryce Youngot megint nem láthatjuk. Ebben az esetben pedig megint a freshman Jalen Milroe-n lesz nyomás. Ebben persze segít neki a futójáték, amely Young távollétében több mint 230 yardot átlagol, Jahmyr Gibbs például 8,3-at futásonként, ami a harmadik legjobb az egész ligában. Érdekes lesz figyelni ezen az oldalon, hogy bár az Alabamának futni kellene, de a Volunteers top15 a ligában, ha futás ellen kell védekezni, mindössze 83 yardot engednek meccsenként, miközben passz ellen borzasztóak, több mint 307 egységet engednek, aminél csak három rosszabb csapat van az országban. Ennek tükrében érdekes lesz a vendégektől, hogy amennyiben nincs Young, úgy megpróbálják-e a gyengeségükkel megverni a másik gyengeséget vagy az erősségükkel mennek az erősség ellen.
Oklahoma State Cowboys (8.) @ TCU Horned Frogs (13.)
Talán a legmeglepőbb rangsorolt párosítás a BIG12-ből érkezik, ugyanis a vendégektől kevesen várták, hogy a tavalyi BIG12 döntő után újra top10 csapat lehetnek miközben a hazaiakból rangsorolást is alig nézett ki bárki is a szezon előtt. Ellenben most egyértelműen ez a két gárda tűnik a konferencia két legjobb csapatának.
Két elképesztően jó támadósort láthatunk egymásnak feszülni, a TCU a már fentebb emlegetett Tennessee, Ohio State duó után a legtöbb yardot átlagolja meccsenként, kereken 530 egységgel, miközben a Cowboys is top20-ban van 469,4 yarddal. A különbség csak abban van, hogy miként szerzik ezeket a yardokat. Az Oklahoma State ugyanis a levegőben top15-ös 310-es átlaggal, miközben a TCU a földön van a legjobbak között 230,2 egységgel.
A legnagyobb meglepetés hazai oldalon eddig a már múlt héten is emlegetett Max Duggen teljesítménye, aki egészen bámulatos és magabiztos, miközben a földön Kendre Miller van nagyon jó formában. Duggenre most különösen nagy kihívás vár, ugyanis Quentin Johnston a jövő évi első körbe várt elkapó kisebb sérülése miatt nem biztos, hogy tudja vállalni a játékot.
USC Trojans (7.) @ Utah Utes (20.)
Kevés csapat lenne kiemelt két vereséggel, de a Utah két viszonylag jó csapattól idegenben kapott ki két szoros mérkőzésen, miközben minden többi meccsüket legalább 20 ponttal nyerte meg. Ha pedig most a hetedik kiemelt Trojanst megverik, akkor nem csak kiemeltek maradnak, de a top10 sem elképzelhetetlen és újra ők lesznek a konferencia legnagyobb esélyesei. Addig azonban Lincoln Riley-ék azok, akik bár nagyobb csapatot nem vertek meg, de egyelőre elég magabiztosak.
Bár totál szerzett yardokban épp hogy beférnek a legjobb 25-be (a Utah kereken 30.), de playenkénti yardokban és EPA mutatóban is top5-ben szerepelnek. Caleb Williams és Jordan Addison talán a liga legjobb QB-WR duóját alkotják, előbbi top20-ban van passzolt yardokban és TD-ben is, de ami igazán impresszív, hogy egyetlen interceptiont dobott csak, utóbbi pedig elkapott TD-ben fér be a legjobb 10-be országosan.
Az igazi meglepetés azonban a két csapat védelme. Csakhogy míg a vendégeké pozitívan, addig a hazaiaké negatívan. Az USC védelem tavaly borzalmas volt, a liga egyik legrosszabb egysége. Idén ez odáig fajult, hogy nem csak elmozdultak innen, de a top40-ben vannak engedett yardokban és pontokban is meccsenként, viszont ami igazán nagyot szól, hogy vezetik a ligát interceptionökben (12) és sackekben is (24). Ráadásul nagyon is csapatként működnek, ugyanis interceptionben senkinek nincs több mint kettő, sackekben meg Tuli Tuipulotu-n kívül (aki vezeti a ligát) senkinek nincs több mint három. Nem gondolom, hogy ezek fenntartható statisztikák, de összeségében nem lehet panasz rájuk. A Utes már jóval nagyobb csalódás. Miközben tavaly minden nagyobb védelmi statisztikai mutatóban a top10 közelében voltak, addig most sem engedett yardokban, sem engedett pontokban nincsenek a top20-ban sem, sőt utóbbiban a mostani ellenfél meg is előzi őket.
[/ppp_patron_only]
