Sebesség, robbanékonyság, dinamizmus – három szó, ami tökéletesen illik Jaylen Waddle-re. De ez a három kifejezés nem írja le igazán jól, mennyire különleges játékos ő, mennyivel több, mint egy speedster, aki csak a sebességéből él. Waddle komplett csomag, akiért sorakozni fognak a kérők, hogy minél magasabban draftolhassák, mert olyan dolgokra képes, amik párjukat ritkítják. Nézzük is meg, hogy az említett három szón túl hogyan tudjuk őt megfelelően jellemezni!
Háttér
Waddle a houstoni Episcopal High School csapatában pallérozódott középiskolásként, elsősorban elkapó és visszahordó pozícióban, de az edzők igyekeztek kihasználni az atletikusságát és tehetségét, így rendre feltűnt a védelemben is, a defensive back sorból érkezve több nagy ütést is megfigyelhetünk azokon a videókon, amik egyes recruting oldalakon elérhetők. A szakma viszont nem ezt tartotta szem előtt, hanem az offense-ben nyújtott teljesítményét, végzős középiskolásként négycsillagos tehetségként, az ország ötödik legjobb elkapójaként tartották számon. Rengeteg powerhouse egyetem megkereste őt, sorban álltak a nagyobbnál nagyobb nevű toborzók, végül a 2018-as National Signing Dayen az Alabama Crimson Tide mellett köteleződött el. Így csatlakozott ahhoz a tehetséges elkapósorhoz, ami az elmúlt három évben sokakat ámulatba ejtett. Egyetemi karrierjét junior szezonjával zárta le, már a bajnoki döntőt előtt jelezte szándékát, hogy nem kíván a végzős évére visszatérni, jelentkezik a 2021-es NFL Draftra.
Erősségek
Sebesség
Világklasszis az a kategória, amibe Waddle sebessége tartozik, már 2018-ban, amikor freshmanként a pályára lépett, tudta mindenki, hogy a elképesztő robbanékonysággal és gyorsasággal van megáldva. Amikor megnézzük a róla készült felvételeket, elsőként tűnik fel, hogy milyen légiesen, könnyedén tud elindulni álló helyzetből, milyen gyorsan vált első, majd második sebességi fokozatba. Fontos kiemelni, hogy mind rövid, mind pedig hosszútávú sebessége egyaránt félelmetes, így kisebb, szűkebb területeken legalább annyira eredményes, mint akkor, mikor nincs más előtte, csak zöld gyep.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Rövid, a pálya közepét támadó útvonalaknál könnyen tud elszakadni gyorsaságból, screen játékoknál pedig azonnal olyan fokozatba kapcsol, amit nehéz védőként lereagálni. Erre a képességére pedig nagyon sokat épített Steve Sarkisian és az Alabama támadósora. Ezentúl pedig abból is sokat tudtak profitálni, hogy milyen könnyedén ment el a cornerbackek mellett sebességből, hiszen ha futóversenyre került sor a pálya bármely részén, akkor nem tudták tartani vele a versenyt. Ez volt az egyik legnagyobb fegyvere, hogy különösebben kiforrott technika nélkül is olyan helyzeti előnyre tudott szert tenni, amire egy-az-egyben nem lehetett választ találni. Csak akkor, ha az őt őrző védőnek volt segítsége a pálya mély zónáiban – de ezekben az esetekben sem mindig tudták feltartóztatni őt.
Szögek
Élményszámba ment az elmúlt három évben az, amit Waddle akkor csinált, amikor a labdával a kezében dolgozhatott üres területen. Egyrészt a sebessége az, ami megengedte, hogy rengeteg yardot tegyen meg az elkapások után, másrészt pedig sokat köszönhetett annak az agilitásnak, amivel ezeket a szituációkat meg tudta oldani.
Elképesztő, hogy milyen szögválasztással fogta ki a szelet a védelmek vitorlájából, hogy mennyire eszköztelenek voltak az SEC agilisabb defensive backjei. A fenti képen a 2019-es Auburn elleni mérkőzés képsorai látszanak, ahol Waddle az egész Tigers secondaryn nyargal végig, olyan szögeket választva, amiket nem tudtak befutni Igbinoghene-ék sem. Nagyon ritka, hogy valaki ilyen sebesség mellett ilyen könnyen tudja ezeket a szögeket megválasztani és megfutni, Waddle viszont mérkőzésről mérkőzésre tett arról tanúbizonyságot, hogy neki egyáltalán nem esik nehezére.
A szögeknél érdemes kiemelni, hogy milyen jól lát a pályán akkor, ha tömegbe kerül, milyen jól tudja megválasztani azt az útvonalat, ahol a legtöbb yardot tudja kihozni egy adott kísérletből. Éppen ezért szerettek rá hívni futásokat és screeneket, mert tudták, hogy van annyira agilis és robbanékony, lát olyan jól a pályán, hogy nagyobb “forgalomban” is hatékonyan tudjon dolgozni.
Elkapás utáni yardok
Labda nélkül is borzasztóan veszélyes az Alabama üdvöskéje, de rengeteg különleges dolog történt akkor, amikor a kezébe adták a játékszert és hagyták, hogy ő oldja meg a helyzetet. Egyetemi karrierje során olyan meghatározó teljesítményt tett le az asztalra YAC-ben, hogy az összes elkapott yardja 61%-át ilyen módszerrel szorgoskodta össze, valamint kísérletenként 10,1 yardot átlagolt elkapás után, ami 2020-ban a hatodik legtöbb volt.
Erre a korábbi klipek is példák, de akkor még nem esett szó arról, hogy mekkora részét képzik a játékának az elkapás utáni yardok. Itt pedig nem csak a megnyert futóversenyekre kell gondolni, hanem a rövid játékokra, ahol szorultabb helyzetekből kellett megoldást találnia. Itt kanyarodhatunk vissza a robbanékonysághoz, a ruganyossághoz, az agilitáshoz és a párját ritkító látásmódhoz, amivel rendelkezik.
Kezek, labdaérzék
Viszonylag keveset láthattuk Waddle-t olyan szituációkban, ahol a levegőben, a védők övezetében kellett megküzdenie a játékszerért, kevés úgynevezett contested catch került a neve mellé a statisztikai lapokra. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne tudna felmenni magasra és megharcolni a labdáért, sőt, nagyon erőszakosan veszi fel a harcot akár több defensive backkel szemben is. Erre nagyon jó példa a 2020-as idényből a Missouri elleni meccs, de 2019-ből az Auburn védői is tudnának mesélni arról, mennyire különleges játékos Waddle.
Ahhoz, hogy ilyen elkapásokat véghez tudjon vinni, nagyon jó koncentrációra és szem-kéz koordinációra van szüksége. Kiválóan érzi, hogy milyen sebességgel és hova fog érkezni a labda, hogyan kell támadni az elkapási pontot. Első egyetemi évében sokat lehetett látni, hogy testtel támadja a játékszert, ebben sokat fejlődött, kevesebb felesleges mozdulatot tesz, ritkábban ugrik fel olyan labdákért, amiket a földről is el tud kapni – még akkor is, ha elkapási rádiusza (catch radius) egyáltalán nem minősül kiemelkedőnek.
Útvonalfutás
Leginkább a sebességére figyelünk fel akkor, ha Waddle-nek sikerül elszakadnia az őt őrző védőktől, de ki kell emelni azt is, hogy az elmúlt három év során mennyit sikerült javulnia az útvonalfutások pontosságán. Az Alabama elkapói méltán híresek arról, hogy nagyon jól képzett útvonalfutók, itt leginkább Jerry Jeudyt és DeVonta Smith-t szokták emlegetni, mint specialista, de Waddle is ott van a nyomukban.
Nála leginkább azt kell kiemelni, hogy tudja a sebességével és a testbeszédével manipulálni a védőket, milyen könnyedén és lazán tud irányt váltani, mozgatni a csípőjét. Sokan kiemelik nála, hogy nagyon veszélyes abban, hogy elsőre nem adja el, hogy milyen sebességgel akarja az útvonalat megfutni, elhiteti a védővel azt, aminek pont az ellentettjét fogja véghez vinni. Olykor beleáll egy route-ba maximális sebességgel, majd hirtelen, a pillanat törtrésze alatt lassít le és vált szöget, máskor pedig lassabban jön el az LoS-ről, majd két lépés alatt vált a második fokozatba, ezzel állva hagyva a cornerbackjét. Ezt a taktikát sűrűn vette elő és könnyen csinált belőle nagy játékokat az egyetemi karrierje során.
Nagy játékok
Amiért a legizgalmasabb elkapó proscpectnek gondolhatjuk Jaylen Waddle-t az, hogy olyan nagy játékokra képes, amire egyrészt senki a classban, másrészt ez a képesség nem tanítható, ez vele született. Ki kell emelni a visszahordásait, ahol hihetetlen érzékkel tudja megjósolni, mi fog történni, hol nyílnak lyukak, melyik blokkoló mit fog csinálni, hova kell majd visszavágni. 2019-ben, amikor többé-kevésbé egészséges tudott maradni, 24,7 yardot átlagolt punt utáni visszahordásoknál, ami a legmagasabb szám 2014 óta (via PFF) – ez a szám jól bizonyítja, mennyire veszélyes is ő a labdával a kezében.
A veszélyességet pedig korábban már bemutattuk a sebességénél és szögválasztásainál, így pedig elkapásoknál és visszahordásoknál is olyan megoldásokra képes, amit nehéz utánozni, NFL szinten is ritka az ilyen fegyver.
Kérdőjelek
Felépítés, méretek
Legtöbben azt emelik ki kritikaként Waddle karakterével kapcsolatban, hogy hiába egy nagyon veszélyes célpont, NFL szinten nem ideális a testfelépítése, nincsenek meg a méretei a profi futballhoz. Egy 178 cm magas és 83 kg testtömegű elkapó valóban nem éri el az átlagot sem a profik között, ami lehet egy hátrány, főleg akkor, ha egy cornerbackkel az LoS-en egyből szemtől szemben találja magát. Lesznek nehézségei abból fakadóan, ha az lesz a feladata, hogy leküzdje egy-egy fizikálisabb CB jammelését, de nagy kérdés, hogy mennyire kell neki felállnia a vonalra majd a következő szinten. Valószínűleg elsődlegesen ő egy slot elkapó lesz, nem fog sok press coverage-et kapni, ami segíthet abban, hogy ne fizikalitásból, hanem fineszességből oldjon meg feladatokat. Így pedig a hátrányból könnyen előnyt kovácsolhat majd.
Tapasztalat
Másik kérdőjel vele kapcsolatban az, hogy mennyire tapasztalt, mennyiszer és milyen minőségben kellett elit defensive backek ellen játszania. Jól mutatja tapasztalatlanságát, hogy az Alabamán mindössze 971 snapet töltött el (via PFF), ami egy kifejezetten alacsony szám, hiszen átlagosan ezt a terhelést egy elkapó legfeljebb 1,5 év alatt képes produkálni. Ennek megfelelően, éles környezetben kisebb a minta arról, hogy adott útvonalakon hogyan teljesít, adott formációkból hogy indul el a line of scrimmage-ről, illetve mennyire érti a coverage sémákat. Ez a korai profi karrierjében lehet egy olyan nehézség, amit nem tud könnyen abszolválni, így nagyobb segítségre lesz majd szüksége a támadókoordinátorától, hogy minél érthetőbb és könnyebb szerepkörbe illessze majd őt.
Sérülések
Aggasztó, hogy mennyire nehezen tudott egészséges maradni Waddle az elmúlt három évben a Crimson Tide-ban, minden szezonban volt valami apró-cseprő, ha nem nagyobb problémája. Legnagyobb sérülését tavaly októberben, a Tennessee Volunteers elleni meccsen szenvedte el, ekkor a bokáját törte, és azt lehetett hinni, hogy ez volt karrierje utolsó egyetemi mérkőzése. A sérülés valóban súlyos volt, de nagyon hamar sikerült őt megműteni és a rehabilitációja is gyorsan lezajlott, olyannyira, hogy az egyetemi nagydöntőn már ott lehetett az Ohio State ellen. Ekkor viszont látszott, hogy bár óriási akarattal játszik, de állapota közel sem volt még 80%-os sem, minden snapen észrevehető volt, hogy fájdalmai vannak, dinamizmusa koránt sem volt olyan elképesztő, mint a szezon első felében. Ekkor sokakban felmerült a kérdés, van-e értelme erőltetni őt egy már megnyert meccsen, mekkora hatással lehet a későbbi felépülésére az a néhány snap, amit a pályán töltött. Szerencsére a bajnoki döntőn nem szedett össze több sérülést, de arra viszont nem kaptunk egyértelmű választ, hogy teljesen felépült-e, visszanyerte-e már azt a sebességet, ami korábban jellemző volt rá.
Konklúzió
Minden negatívum és kérdőjel ellenére Jaylen Waddle egy olyan egyedi csomagot tud nyújtani az NFL csapatainak, mely valóban párját ritkítja. Egy ilyen gyors, dinamikus és agilis elkapó egy igazi kincs, ha pedig párosítjuk azzal, hogy mire képes nem csupán elkapó szerepkörben, akkor egy még értékesebb prospectről beszélünk. Nagyon veszélyes mélységi célpont, de gyors, rövid útvonalakon is olyat tud, amire sokan nem képesek – egy screen játékból is borzasztó sok yardot tud kihozni a tehetségének köszönhetően. Ugyan a széleken és az LoS-re felállva nincs sok tapasztalata és a testalkata sem éppen ideális X/Z-típusú elkapónak, de sebességével a széleken is sikeres tud lenni vertikális útvonalakon. A legnagyobb problémát viszont a pálya közepén fogja okozni karrierje elején, a slotból indulva, távolabb a védőjétől olyan helyzeti előnyből fog tudni dolgozni, ami ellen nehéz lesz védekezni. Ha pedig olyan szerencsés környezetbe kerül, ahol nem elsősorban neki kell elvinnie a targetek nagy részét (Bengals, Dolphins, Giants), akkor a többiek jelenlétéből profitálva, még könnyebben szokhat be az NFL ritmusába.
Hol kelhet el a drafton?
Azzal, hogy a Miami Dolphins eladta az 1/3-as picket a San Francisco 49ersnek, világossá vált, hogy nem lesz elkapóhúzás a harmadik választási joggal, és jó eséllyel a Falcons sem dönt majd egy receiver mellett. Tehát a Bengals lehet az a csapat, amely először elkapót húz, itt lehet először gondolkozni Waddle kihúzásán, de Cincinnatiben egyelőre Chase kiválasztása tűnik valószínűbbnek. 1/6-ra viszont újra a Miamit kell emlegetni, amely az Eaglesszel cserélve visszajött magasabbra, feltételezhetően egy elkapóért, aki itt Waddle is lehet, ha éppen nem DeVonta Smith, Tua másik ex-csapattársa. Sok a kérdőjel, főleg az utóbbi napok történéseinek köszönhetően, de az is biztos, hogy magasan több csapat is szeretne prémium fegyvert a támadósorába, így nehéz elképzelni, hogy Waddle ne keljen el legkésőbb a 15. pickig, amit jelenleg a Patriots birtokol. Olyannyira nehéz, hogy nem szabad kizárni azokat a szcenáriókat sem, ahol valaki megpróbál felcserélni érte a 10. hely környékére, beelőzve olyanokat, akik arra várnak, hátha az ölükbe hullik ő annak köszönhetően, hogy egy irányító rush indítja be a 2021-es NFL Draftot.
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások