A mormon Manziel, esetleg a mormon Mayfield vagy éppen a mormon Mahomes? Melyik jelző illik legjobban Zach Wilson játékára? Az idei class egyik legizgalmasabb és egyben legmegfoghatatlanabb irányítója komoly teszt elé helyez minket, hogy bekategorizáljuk, meghatározzuk, mire lehet képes a profik között. Megint csak egy egyéves csoda, akit felmagasztalnak, vagy tényleg komoly esélyekkel indul, hogy tényező legyen a jövő NFL-jében? Nézzük meg!
Háttér
Wilsont a 2018-as recruiting classban háromcsillagos tehetségként tartották számon, nem minősült szupertehetségnek és ennek megfelelően nem is kapott ajánlatokat kifejezetten nagynevű, powerhouse egyetemektől. Komolyabb érdeklődést a Boise State és a BYU mutatott csak, végül pedig a Cougars mellett döntött, maradt tehát Utah államon belül a Draperből származó fiatal.
Freshman évében rögtön kilenc mérkőzésen mutathatta meg magát, korrekt, de nem kimagasló teljesítménnyel rukkolt elő, ami elegendő volt ahhoz, hogy megtarthassa kezdő pozícióját a 2019-es évre. Ez az idény viszont nem úgy sült el számára, ahogy tervezte, több sérüléssel is bajlódott, gyengébb játékkal rukkolt elő, mint azt sokan várták tőle. Ennek megfelelően nem is jegyezték őt túl magasan a draft boardokon, egyértelműen harmadik napos tehetségként tartották számon a 2020-as szezont megelőzően. Ekkor jött a fordulat a karrierjében, olyan mértékű, már-már robbanásszerű fejlődésen ment keresztül a tavalyi szezon során, mely egészen addig repítette, hogy mára már top5-ös játékosként beszélünk róla. Ahhoz, hogy megértsük, miért is olyan különleges tehetség ő az idei classban, vegyük sorra azokat a dolgokat, melyben kimagasló teljesítményt tudhat magáénak.
Erősségek
Karerő, dobómechanika
Az egyik első dolog, ami kitűnik Wilson játékával kapcsolatban, hogy milyen jól tudja végrehajtani a távoli átadásokat, milyen jó karerővel van megáldva. Ez egyrészt egy testi adottság, másrészt pedig az a mechanika, amivel véghez viszi a passzkísérleteit. A kettőt külön kell venni, főleg Wilson esetében, hisz ő legtöbbször arra alapozza a dobásait, hogy olyan tehetséges karja van, a hogy a pálya bármelyik szegletébe képes erőlködés nélkül eljuttatni a játékszert. Az ehhez hasonló megmozdulásokból egy egész highlight videót össze lehet vágni, rengeteg helyzetben húzta elő azokat a megoldásokat, amikkel bizonyította, hogy átlagon felüli a karereje.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
A puszta erőn felül pedig érdemes megvizsgálni, mennyire letisztult a dobómozdulata, milyen mechanikával hajtja végre a dobásait. Ugyan a lábmunkája még nem a legfejlettebb, vannak hiányosságok abban, ahogy az altestével dolgozik, de a dobómozdulata kellően rövid és gyors, megfelelő spirállal és sebességgel tudja az egyes szintekre vagy odalőni vagy pedig odaívelni a játékszert.
Pontosság, mély átadások
Talán a legnagyobb erényként Wilsonnál a pontosságot kell kiemelni és nem csak százalékos formában, hanem abban a tekintetben is, hogy mennyire megfelelő helyre tudja odavarázsolni a labdát az elkapóinak. Már a 80,3%-os “kiigazított” passzpontossága (adjusted comp%, via PFF) is nagyon beszédes adat, de azzal, hogy konzisztensen megteremti a lehetőséget, hogy csak az elkapója tudja megjátszani a labdát, kiemelkedik a vetélytársai közül. Ezt pedig a pálya valamennyi részén be tudta mutatni, a line of scrimmage-től egészen azokig az átadásokig, amik 30+ yardot utaztak a levegőben.
A BYU passzjátéka erősen arra épített, hogy minél nagyobb távokat tudjanak megtenni a levegőben, Wilson pedig parádésan válaszolt azokra a kérésekre, amit a stáb kérdezett tőle. Mi sem bizonyítja ez jobban, mint az a pontosság, amit a 30+ yardos kísérleteknél mutatott. 2020-ban 27-szer próbálkozott ilyen kísérlettel, melyből 20 célba ért, a 74,1%-os pontossága pedig 2012 óta a legjobb adat, amit elsőosztályú irányító produkált (via Field Yates). Ezt a kiemelkedő precizitást a mély átadásoknál pedig kincsként értékelik az NFL egyes berkein belül.
Labdabiztonság
A 2020-as BYU támadósor nagyon sikeres volt, könnyen tudták mozgatni a láncokat és rengeteg pontot tudtak felpakolni annak köszönhetően, hogy milyen olajozott gépezetként működött ez a csapategység. Ennek pedig egyik legfontosabb eleme az volt, hogy Wilson milyen jól vigyázott a labdára, mennyire ment biztosra akkor, amikor döntéseket kellett hoznia.
A PFF statisztikái alapján Wilson elképesztően jól vigyázott a labdára a tavalyi szezonban, hiszen mindössze 1,2%-ban fordult elő a játékainál, hogy az turnoverbe torkolhasson. Átlagosan ez a szám 3% körül szokott mozogni, tehát a BYU karmestere bőven az átlag fölött teljesített ebben a mutatóban is. Az idei drafton pedig ő az egyetlen irányító, aki karrierje során legalább száz passzkísérletet próbált meg úgy a vörös zónában, hogy egyetlen interceptiont sem vétett.
Olvasások, döntéshozatal
Wilson 2020-as, ugrásszerű fejlődésében nagy szerepet játszott egyrészről, hogy a BYU egy számára kényelmes, megfelelően “letisztított” rendszert épített köré, amiben fickándozni tudott. Sokszor játszatták üresre a célpontokat, rengeteg olyan szituációval találkozott az irányító, ahol nem volt nehéz dolga. Ez persze nem jelenti azt, hogy végtelenül könnyű helyzete lett volna, komoly felelőssége volt az egész offense-ben, és az ugrásszerű fejlődést az is elősegítette, hogy mennyivel gyorsabban gondolkodott a pályán, mint a korábbi években.
Ha alaposabban, lelassítva is megnézzük a felvételeit, akkor látható, hogy milyen gyorsan, milyen jó ütemben reagál a védelem válaszaira, hogy kell az egyik opcióról a másikra váltania, adott helyzetben mi a helyes döntés. Olykor egy okosan meghúzott checkdown passz is jelenthet egy érett döntést, hiszen adott helyzetben megértette, mekkora kockázatot vállal egy olyan kísérlettel, ami nem tiszta ablakba ment volna. Ilyen és ehhez hasonló helyzetekben óriásit lépett előre 2019-hez képest.
Ehhez persze kell egy olyan szisztéma, ami kiemeli az erényeit, de Wilson rengeteg munkát fektetett a 2020-as idény előtti holtszezonban abba, hogy videózzon, tanuljon, fejlődni tudjon. Erre persze megvolt az ideje, hiszen a pandémia miatt megnövekedett az az időtartam, amit nem tölthetett a pályán, ezt az időt pedig nem fecsérelte el, szorgalmasan dolgozott, hogy új szintre emelhesse a játékát. Az elmélet mellett pedig a gyakorlati megvalósulás is sikeres volt, nem csak értette a dolgát, hanem véghez is tudta vinni a feladatokat, amiket Kelani Sitakeék kértek tőle. Ez pedig egy lehengerlő irányítójátékot eredményezett, mely olyan meghatározó volt, hogy Wilsont elsőkörös tehetséggé emelte föl.
Kreativitás, mobilitás
Amiért szerelembe lehet esni Wilson játékával, az az a szintű improvizáció, kreativitás, amit nem lehet tanítani, egyszerűen a játékos zsigereiben van. Nagyon izgalmas megmozdulásokat mutatott 2020-ban, olyanokat, amik miatt az egyszeri szurkoló is felpattant a kanapéjáról.
Ott van a játékában az a faktor, hogy nem mond le egyetlen helyzetről sem, ha összeomlik a zseb körülötte vagy nem várt nyomással kell szembesülnie, akkor igyekszik lábon megnyújtani a játékot, addig várni, míg nem nyílik egy megfelelő opció. Szemét rendre a pályán tartja, ha nyomás közeleg nem pánikol, sokkal inkább a kiutat keresi, hogy lehet sikeres játékot kihozni egy már-már összeomlott playből akár a levegőben, akár földön.
Ezt a kreativitást pedig annak köszönheti, hogy nagyon agilis, mobilis játékos, aki a lábaival is nagy gondot tud okozni az ellenfél védelmeinek. Egyfelől nagyon jól menedzseli a zsebet, jól lép fel vagy éppen szabadul ki belőle, amivel meg tud nyújtani egy-egy játékot. Ezek a kiszabadulások pedig extra másodperceket jelentenek az elkapóknak is, akik már egy összeomlott koncepció után üres területre játszva magukat, adott esetben könnyű célpontot jelenthetnek Wilsonnak.
Másfelől pedig direkt irányítófutásokat is lehet rá felrajzolni olyan helyzetekben, mikor a védelem arra helyezi a hangsúlyt, hogy a levegőben állítsa meg őt. Ezt láthatjuk a fenti képsorokon is, az egyik olyan játékát a BYU-nak, amit előszeretettel hívott be a tavalyi szezon során. Nagyon könnyű box (5 ember) ellen pedig Wilson fineszességével és sebességével könnyű yardokat lehetett szerezni, a vörös zónában, a gólvonalhoz közel így jegyzett futott touchdownokat a csapatának.
Kérdőjelek
Komolyabb ellenfelek
A játékán kívüli legtöbbet emlegetett kérdőjel az, hogy Wilson 2020-as nagy menetelése olyan csapatok ellen volt, akiket nehéz lenne hasonlítani azokhoz, akik ellen Lawrence-nek, Fieldsnek vagy éppen Jonesnak sikerült mérkőzéseket nyernie. Csak Group of 5 csapatokkal nézett farkasszemet a BYU, a meccsek döntő hányadában pedig kézzel fogható volt a tehetségbeli különbség Wilsonék és az ellenfél között. Rengeteg nagyarányú győzelmet zsebeltek be kisebb csapatok ellen, sikerült a Bosie State-et is kiütni, az egyetlen győzelemért rangsorolt csapat ellen.
Wilson statisztikái 2020-ban, időrendben haladva lentről felfelé, forrás: ESPN
Az a Broncos viszont nem az a Broncos volt, amit korábban megszokhattunk, megtévesztő lehet a 21. helyezésük, mert játékerőben 2020-ban nem képviseltek rangsorolt szintet. A Coastal Carolina viszont nagyon is komoly ellenfél volt az alapszakasz utolsó előtti mérkőzésén, ahol bár kevés felkészülési ideje volt egymásra a két csapatnak, mégis kiütközött, hogy a BYU egyáltalán nem verhetetlen, Wilson is zavarba hozható, el lehet venni a biztonságérzetét. Sem a Cougars, sem pedig Wilson nem játszott jól, és bár a legvégén a győzelemért támadhatott a csapat, végül nem sikerült visszajönniük, nem jött össze a fordítás, odalett a veretlen szezon, a Chanticleers elhessegette azokat a hiú ábrándokat, hogy a BYU playoff kaliberű csapat.
Túlzott magabiztosság
Wilson nagyon jól tudja magáról, hogy mennyire jó játékos, milyen megoldásokkal tud előrukkolni szorult helyzetekben is. Az esetek nagy részében helyesen támaszkodik a magabiztosságára, de főleg a 2020-as szezon elején láthattuk számos olyan megoldást tőle, amik meggondolatlanok, éretlen döntések voltak. Néha azt lehetett érezni vele kapcsolatban, hogy tényleg elhiszi magáról, hogy van annyira zseniális passzoló, mint Patrick Mahomes, és karerőből, valamint improvizációból bármit meg tud oldani.
A helyzet azonban az, hogy ő nem Mahomes, legjobb esetben is csak egy light verzió és volt sok olyan játéka, ami arról tett tanúbizonyságot, hogy nem kezeli megfelelően az önbizalmát. Kifacsarodott testhelyzetekből elengedett passzok, túlzott bűvészkedés a zsebből kiszabadulva, vagy éppen nem létező ablakokba beerőltetett átadások árnyékolták be egy-egy mérkőzését Wilsonnak, melyek után komoly kritikát kapott az elemzőktől. Ahhoz, hogy elnyerje egy NFL öltöző tiszteletét és megbecsülését, kénytelen lesz igába hajtani a fejét, követni a QB-edzője utasításait és nem utolsó sorban le kell vetkőznie azokat a sztárallűröket, hogy elhiszi magáról, hogy zsenialitásban mindenki felett áll.
Kórházpasszok
A pozitívumoknál lehet említeni Wilson pontosságát, de mindenképpen ki kell emelni, hogy van a pályának egy bizonyos része, ahová ingadozó precizitással passzol, ez pedig a hashmarkok közötti rész. Rendre meg lehetett figyelni nála, hogy a keresztező útvonalakat olyan ablakokba dobja, melyek nagyon szűkek, erőlteti a passzokat, legtöbbször az elkapó szempontjából kedvezőtlen helyre. Ilyen helyzetekből pedig számos sikertelen átadást vagy éppen olyan kórházpasszt láthattunk, ahol az elkapót a passzsávba érkező védő könyörtelenül takarította el. Megfigyelhető volt egyfajta hezitálás, kivárás, némi zavarodottság, mikor a pálya közepét, a forgalmas zónákat tesztelte Wilson, ebben pedig mindenképp fejlődnie kell.
Nyomás ellen
Kis minta alapján láthattuk, hogy a nyomásra alapvetően nem válaszol rosszul Wilson, viszont sok a kétely afelől, hogy konstans nyomás ellen hogy tud majd dolgozni. Ez visszavezethető a BYU és az ellenfelek között tehetségbeli különbségre és arra, hogy dominálta a Cougars a 2020-as menetrendjét, viszont egyben kérdéseket is vet fel. Az NFL ilyen szempontból óriási szintbeli ugrás lesz Wilsonnak, aki bár úgy tűnik, hogy nem esik pánikba, ha közel érnek hozzá, viszont ez merőben meg fog változni a profik között, így nem tudjuk pontosan, mire lehet majd számítani tőle konstans, sűrűn érkező nyomás ellen. Valamint azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy az egész országot tekintve, neki volt az egyik legtöbb ideje passzolni, sokáig foghatta a kezében a labdát, ami szintén egy olyan jelenség, melyet nem fog ilyen minőségben tapasztalni profi csapatánál.
Konklúzió
Sokszor nehéz megállapítani, hogy egy akkorát fejlődő játékos, mint Wilson valóban jó projekt lehet-e vagy csak egy egyéves csoda, de a jelenlegi helyzetben úgy kell állást foglalni, hogy amit 2020-ban láttunk tőle, elegendő ahhoz, hogy elhiggyük, ő megfelelő alap lehet egy franchise irányítónak. Nem hibátlan, közel sincs a tökéleteshez, de egy olyan izgalmas, potenciálban gazdag lehetőséget nyújt, amilyen nem minden évben lehet találni a játékosbörzéken. Láthattuk, hogy a játék számos elemében nyújtott kiemelkedőt, olyan kvalitásai vannak, amik a profik között is stabil alapot nyújtanak, a hiányosságait pedig egyfelől lehet javítani, másrészt pedig egy megfelelő rendszerben eltakarhatók úgy, hogy csak minimálisan látszanak. Messze vagyunk attól, hogy egy teljesen kész játékosról beszélhessünk, de olyan perspektívát kínál ő, ami a jelenlegi NFL-ben egy nagyon kecsegtető lehetőség, olyannyira, hogy nem drága érte beáldozni egy top5-ös választási jogot.
Hol kelhet el a drafton?
Túlzás lenne abban gondolkodni, hogy a Jacksonville Jaguars nem Trevor Lawrence mellett dönt, ezért úgy kell kiindulni, hogy Wilson plafonja az 1/2 lehet, legjobb esetben ahhoz a csapathoz kerülhet, aki ezt a draftcetlit birtokolja. Jelenleg ez a jog a Jetsnél van, Joe Douglaséknek a mostani számítások szerint meglesz a lehetőségük, hogy döntsenek Justin Fields és Zach Wilson között, egyelőre viszont megjósolni sem lehet, hogy az új vezetés melyik irányba húz inkább.
Abban az esetben, ha nem ő kelne el a második választási helyen, akkor az 1/3-as cetli értéke fog megnőni, itt lehet egy olyan pont, ahol a Dolphins kicserél és eladja a jogot annak a csapatnak, aki mindenképp Wilson draftolásában látja a hosszútávú megoldást. Ha viszont a Miami marad és más posztra húz, akkor tovább lehet görgetni, hogy a Falconsnál pattog a labda, azt viszont jelenleg nagyon nehéz lenne elképzelni, hogy az Eaglesön túl csúszna Wilson. Így tehát az 1/6 lehet a padlója, az a hely, ahol legkésőbb kimehet.
(A gifekért köszönet a weeklyspiral.com-nak)
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások