Az elmúlt években ebben a csoportban szerepeltek a legkeményebb védelmek, az AFC-n belül biztosan. Most őket értékeljük.
A rendszer a szokásos, mindenhol 1,5-szörös szorzóval számolunk, kivéve a pass rush esetén, ott 2-szeressel. A legjobb egységgel rendelkező csapat 4, a legrosszabbal rendelkező pedig 1 pontot kap.
Belső falemberek (3-4 NT, DE, illetve 4-3 DT)
A Browns, a Steelers és a Ravens is mind 3-4-es defensive sémát alkalmaznak, egyedül a Bengals használ 4-3as felállást. A védőfal belsejét uralja a Ravens Jernigannel a bal oldalon, középen Williamsszel, akire nem kisebb feladat vár, mint a Detroitba távozó Haloti Ngata pótlása, de a jobb oldalon Canty sem mondható rossz opciónak. A Ravens a legjobb futás elleni védekezést tudhatta magáénak a tavalyi alapszakasz végén a csoportból (ligaszinten pedig a 4. helyen zártak ilyen téren), értelemszerűen a fal oroszlánrészt vállalt ebben. A Steelers fala nem sokkal marad el a Ravensétől, (ligaszinten tavaly a 6. legjobb futás elleni védekezést hozták össze), a Bengals-Browns sorrend kialakításában is a belső futások megállítása döntött, habár csak egy paraszthajszállal a Bengals javára, elsősorban Geno Atkinsnek köszönhetően. Meg azért az sem nehezítette meg a rangsorolást, hogy az adott kategóriában messze ligaszinten utolsó a Browns D.
Passzsiettetők (3-4 OLB, 4-3 DE)
A Ravens frontja brutális, bizonyítja ezt, hogy ismét ők szerzik meg az első helyet, valamint a Suggs-Dumervil kettős számadatai. Ők ketten ugyanis összesen 29 sacket számlálhattak, 12+17-es elosztásban. Ez a számadat elég beszédes főleg abban a tekintetben, hogy a teljes Bengals defense összesen 20-ra volt képes. A pass rush teljes hiánya a rájátszásban is visszaköszönt, de Marvin Lewisék legalább a draftra rájöttek, hogy valamit kell ezzel kezdeni. A Steelers eddig egy közepes szintet hozott, azonban Harrison és Moats mellett az idei első körös választottjukkal, Dupreevel igenis kell számolni, így mindenképp előrelépés várható pass rush terén. A Browns itt megelőzi a Bengalst, de ezt inkább a tavalyi 31 sackjének köszönheti, mintsem a játékosok egyéni képességének. Bár kiemelendő Kruger 11-e.
Linebackerek (3-4 ILB, 4-3 WLB, MLB, SLB)
Ahogy fentebb is írtam a Ravens frontja brutális. Ráadásul a linebacker-sorban is dominál a Mosley-Smith kettős. Az első hely után talán itt voltam egyedül kicsit bizonytalan a rangsoromban. A Bengals igyekszik felvenni a versenyt a többi csapat sorával, és ha kibírja az egész évet sérülés nélkül Burfict, akkor egy igen tisztességes banda alakulhat ki. Hawk ugyan már nem a régi, de még ő is minőségi változást hozhat az egyébként tehetséges sorba. Harmadik helyre a Steelerst választottam. Igaz, hogy a kezdő LB-soruk erősebb, de kevésbé mély, mint a Bengalsé és mivel teljes csapatrészeket rangsorolunk, így kerülhettek hátrébb a Kohászok. A Browns utolsó helye ebben a kategóriában sem forgott veszélyben, habár jelen esetben nem a játékosokat minősíti, hanem azt, hogy mennyire erős a konkurencia.
Cornerbackek
A front7-ben egyeduralkodó volt a Ravens és egyébként a sorrend sem nagyon változott egyik posztnál sem, azonban a secondary vizsgálatakor teljesen feje tetejére borul a rangsor és az elsőkből utolsók, az utolsókból pedig elsők lesznek. Joe Haden a liga top4 cornere közé tartozik, K’Waun Williams jó teljesítményt nyújt, igaz csak csereként és elsősorban slotban. Továbbá a Browns CB-állománya idén erősödött Tramon Williamsszel, aki már túl van fénykorán, de még így is sokat dobhat az egységen, valamint remélhetőleg a tavalyi első körös Justin Gilbert is felveszi az NFL tempóját és bizonyítja, hogy nem véletlen válaszotta ki tavaly a Browns a 8. helyen, kockáztatva azt, hogy így akár Johnnyt is elhappolhatták volna az orruk elől. Az a meglepő helyzet állt elő, hogy a liga top3 ballhawk csapata közül kettő is ebben a csoportban van. A Browns helyzetét már tárgyaltam, így most essen szó a Bengalsról, akiknél a Kirkpatrick-Jones kettős vitte a pálmát. A Ravens a már öregedő Webbel valamint Jimmy Smith-szel kerülte el az utolsó helyet, valamint a frissen igazolt Kyle Arringtonnal, akivel a pálya szélén nem mennek sokra, de slotban előrelendítheti az egység szekerét. A Pittsburgh elsőszámú feladata Ike Taylor hiányát betölteni a pálya szélén.
Safetyk
A Steelers Polamalu visszavonulásával a safety poszton is jelentősen gyengült, így égető kérdés lesz, hogy kivel és mennyire gyorsan sikerül majd a nagyhajút pótolni. A Ravensnél Will Hill kirobbanthatatlan, de FS poszton már kevésbé rózsás a helyzet, valamint Hillnek sincs minőségi alternatívája, csak Matt Elam. A Bengals évről-évre javulást mutat, de a Brownst itt sem tudják letaszítani a trónról. Tashaun Gipson a maga 24 évével a lendületet (valamint tavaly 6 interceptiont), míg Donte Whitner a 10 év rutinjával a tapasztalatot adja a kezdő posztra, így kettejük párosa vitathatatlanul a csoport legjobbja.
Összesen tehát:
Hiába képviseli a második erőt a Steelers a front7-ben, nem elég arra, hogy megszorítsa a Ravenst, így amilyen magabiztossággal nyerte a 3B vezetésével tegnap az offense rangsort a Pittsburgh, ugyanúgy nyeri a védelmek összevetését a Baltimore. A Browns a secondaryjének és a vállalhatatlannál (értsd Bengals-szint) egy kicsivel jobb pass rusha miatt rendelkezik a csoporton belüli második legjobb védelemmel. A Bengals összességében nem rossz, de a passzsiettetéssel mindenképpen kell kezdeni valamit, mert nem csak tétmeccseket, de még ilyen fontos rangsorokat is elbukhatnak miatta.
A teljes összesítésből pedig leszűrhetjük, hogy előreláthatóan idén is egy Ravens-Steelers versenyfutás lesz a csoport első helyéért, a Bengals még talán beleszólhat a “nagyok” dolgába, a Browns pedig a meglepetés erejében bízhat.
