Az első rájátszás mérkőzésen a címvédő Patriots és az egyre erősebbé váló Texans méri össze a játékerejét. Bizonyos játékosok miatt keverek kicsit a súlyozáson, lássuk, kinek fog kedvezni.
Irányító
Ez akkor sem lenne kérdés, ha csak Jimmy Garoppolóval számolnánk a hazafiak részéről. Tom Brady egy négyszeres Super Bowl győztes, 2x alapszakasz MVP irányító, míg Mallett vagy Savage még egy átlagos teljesítményre sem nagyon képes, és Hoyer is inkább lelkes, mint ügyes. A sima 2.5-szörös szorzó nem fejezik ki eléggé, hogy mekkora a különbség, így a Pats még két pontot kap.
Futó
Futók tekintetében már egészségesebb a különbség, de már a Texans javára. Foster tökéletes 3 down back, egy igazi playmaker, aki egészségesen Pro Bowl kaliberű játékos. Ezzel szemben a Patriotsnál csak korrekt iparosok vannak, Vereen hiánya okán eléggé egydimenziós lett a játék.
Elkapók
Receiverek téren nagyon nehezen tudtam dönteni a két csapat játékosállománya között. Hopkins a legjobb játékos a mezőnyből, egy fokkal jobb játékosnak tartom, mint Edelmant. Ugyanez a helyzet Shorts és LaFell között, csak a másik oldalra. A kérdést a Jaelen Strongban lévő potenciál döntötte el, többet várok tőle, mint a rengeteget droppoló, sérülékeny, leginkább csak fellángolásokra képes Amendolától.
Tight endek
Ismét egy olyan poszt, ahol a hagyományos pontozás nem fejezi ki kellőképpen a különbségeket. Míg Gronkowski a liga toronymagasan legjobb tight endje, addig a Texansnál nincs kezdő szintű játékos a poszton Daniels távozása óta. Ráadásul mennyiségben is minőségben is jobb a Patriots, hisz Hooman egy remek blokkoló TE, a Billstől érkezett Scott Chandler pedig emellé még passzjátékoknál is használható. Akkora szakadék van a két a csapat játékosálománya között (Watt tight endként való használata ellenére is), hogy plusz két pontot adok a Patriotsnak.
Támadófal
A bajnok fala tavaly is csak a szezon második felére állt össze, és nem is végeztek rossz munkát, de ha szigorúan a játékosok kvalitásait vesszük figyelembe, akkor a Texans egysége egy fokkal jobb a Patriotsénál. A Solder-Vollmer páros szélen megfelelő minőséget képvisel, de én a Brown-Newton duót jobbnak érzem. Center poszton Stork elsősége nálam nem kérdés, különösen a benne lévő potenciál miatt, viszont guard poszton Wendell és Kline egy legjobb esetben is csak átlagos kettős. Ezzel szemben Brooks a liga legjobb guardjaihoz tartozik, Su’a-Filot a posztján pedig a tavalyi év legtehetségesebbjének tartották.
A Patriots és a Texans más rendszert játszik a védelemben, ebben az esetben pedig a jelenlegi súlyozás igazságtalan lenne. J. J. Watt egyszerűen annyira meghatározó, különösen pass rush terén, hogy nem lehet csak az amúgy kisebb súlyozást kapó védőfalban figyelembe venni.
Belső védőfal (3-4 DE, NT, 4-3 DT)
A Pats belső fala nagyon érdekes, hisz a jelenlegi kezdők az átlagos Silaga és a csak csereembernek jó Branch, viszont mögöttük ott van az idei elsőkörös Brown és a tavalyi elsőkörös Easley. A tapasztalat és a tehetség is adott lenne, bár nem biztos, hogy a pályán is viszont látjuk. Ezzel szemben az ismét nose tackle-t játszó Vince Wilfork remek idény előtt állhat, különösen egy Wattal megspékelt falban, valamint a Texansnál is van egy sérülékeny, de tehetségét illetően első kört érő játékos Louis Nix személyében. J. J. Watt nélkül is erősebbnek érzem a Texans falát, így egy extra pontot adok miatta a Texansnak.
Pass rush (3-4 OLB, 4-3 DE)
A Jones-Ninkovich páros korrekt kezdőt alkotnak, de inkább csak szolid iparosok, mint igazi playmakerek. Ketten együtt (bár sérülésekkel hátráltatva) nem értek el annyi sacket, mint a másodszor is az év védőjének választott J. J. Watt (20.5). Mindezt tette a PFF számításai alapján 91.6-os ratinggel, ami 55,3-mal több, mint a második legjobb Cameron Wake értékelése. A Texans szempontjából sajnálatos módon ennyiben ki is merült a pass rush kérdése, hisz Mercilius és Simon átlagon aluli játékosok, míg a tavalyi 1/1-es, hatalmas potenciállal rendelkező Clowney eddig sérülése miatt semmit nem tudott felmutatni. A Pats pass rusher sora ráadásul mélyebb is, Jabaal Sheard kezdő kaliberü csere, így egyértelműen a Pats passz-siettető sora az erősebb. Ugyanakkor Watt miatt (véleményem szerint jogosan) jár két pont a Houstoni pass rushnak.
Linebacker (3-4 ILB, 4-3 MLB, WLB, SLB)
A bajnok rendelkezik a liga egyik legjobb, de minimum top5-ös LB sorával. Mayo top, Collins az egyik legtehetségesebb fiatal játékos, Hightower pedig évről-évre jobb. Olyannyira, hogy Collinsszal együtt a tavalyi év 3 legjobb linebackere közé tartoztak a PFF adatai szerint. Ennyire jó nincs a Texans, hisz hiába a tehetség, ha Cushing nem tud egészséges maradni, pedig a most draftolt McKinneyvel együtt nagyon is korrek párost alkothatnának.
Cornerback
Revis és Browner, illetve Arrington után most Butler, McCain és Logan Ryan fog kezdeni CB poszton a Patsnél, ami nem csak első ránézésre tűnik komoly visszaesésnek. Ezzel szemben a Texans 3J (Joseph-Jackson-Johnson) különítménye kielégítő, legalább annyival erősebb a bajnokénál, mint annak LB sora a Texansénál.
Safety
Az adok-kapok folytatódik, hisz a Chung-DMC páros liga szinten is a legjobbak között van, McCourty egyenesen top3-as free safety. A Texansnál sincsenek komoly gondok, Moore jó játékos, mellette Brown szintén korrekt, de ez kevés a New England ellen.
Összességében
Ha nem számoljuk a plusz pontokat (akár még +1 a hazai pályáért), akkor is a Patriots csapata nyerte volna a pozíciós rangsort igaz, csak fél ponttal. Ha a Texansnak lenne egy tehetséges irányítója (mint például Carr), akkor nem csak a rangsorunkban, de a valóságban is felvehetnék szinte bármelyik csapattal a versenyt. Így viszont, bár szerintem O’Brien kezei alatt önmagához képest Hoyer jól fog játszani, jelenleg ez a csapat Achilles-sarka. A Patriots három fronton tűník verhetetlennek ligaszinten – QB, TE, LB -, valamint egészen jó a safety párosuk, de minden más poszton verhetőek, idén már nem rájuk tenném a legkisebb szorzót az AFC-ből a döntőbe jutásra.
