A szoros, a mixgyilkos, a sima és a Cowboys@Giants

Buffalo Bills @ London Jacksonville Jaguars 31-34

Az idei második londoni meccs sem indult túlságosan izgalmasnak, gyakorlatilag követte az itt játszott meccsek mintáját, miszerint az egyik csapat nagyon kifújja a másik orrát. A Bills ugyan megszerezte a vezetést, de aztán jött Manuel és a teljes Jaguars, akik 27 pontot szereztek zsinórban. Védőoldalról: fumble return TD, pick-6. A támadók pedig Allen Robinson és az idei második körös választott, T.J. Yeldon révén járultak hozzá a félidei blowouthoz (ezekkel lett 27-3, majd a szünetig még zárkózott a Bills, így 27-13-mal fordultak). Yeldon td-jét megelőzően Paul Posluszny húzta le Manuel passzát.

A szünet után semmi nem történt, egymásnak rugdosták a labdákat a csapatok a harmadik negyedben. Az utolsó játékrészre azonban varázsütésre minden megváltozott, a Bills a labda mindkét oldalán összeszedte magát és visszajött a meccsbe, sőt meg is fordította azt. Előbb Manuel osztott ki egy 58 yardos TD-passzt Marcus Easleynek, majd Corey Graham interception utáni visszahordott TD-jének köszönhetően már Rex Ryanék voltak előnyben.

Ám itt nem volt vége a történetnek, ugyanis Allen Hurns, aki a meccsen addig jóformán semmit nem csinált,megvillant és 31 yardos elkapásával ismét visszaszerezték az előnyt.

De még ekkor sem volt vége, a Buffalo támadhatott az egyenlítésért és a hosszabbítás kiharcolásáért, azonban a Jags védelme nem hagyta magát, a Bills negyedik kísérletét is megállította a Buffalo 40 yardosánál, így a Jacksonville nyerte a találkozót.

A Bills kezd lemaradni a Patriots-Jets duótól az AFC Eastben, míg Jaguars ezzel a sikerrel beszállt az AFC South csoportgyőzelméért folytatott harcba. Az már csak a csoportot minősíti, hogy a rém gyenge Colts még 3-4-es mérleggel is egy győzelemnyi előnnyel ül a csoport trónján.

Pittsburgh Steelers @ Kansas City Chiefs 13-23

Nem tudom hova rakni ezt az egész NFL-t idén. Amikor kikiált a közvélemény valakit az egész liga legreménytelenebb csapatának, az a következő héten megembereli magát és megveri az aktuális heti ellenfelét. Ezzel a szakértők és ők maguk is elhiszik, hogy mégsem olyan silányak, mint az látszik, majd a következő héten valószínűleg újra koppannak egy jó nagyot (mint a Detroit).

Na ebbe a kategóriába sorolható a Kansas is. A futójátékot ugyan nem sikerült megfogniuk, különösen Le’Veon Bellt nem sikerült kordában tartaniuk, aki 121 yardig jutott. Az viszont megsüvegelendő a hazaiak részéről, hogy 200 passzolt yard alatt tartották a Steelerst. Kicsit árnyalja a képet, hogy Antonio Brown semlegesítése nem sikerült (6 elkapás 124 yardért), valamint Martavis Bryantnek is engedtek egy nagyobb játékot, amiből hatpontos is lett.

Viszont kétszer is lehúzták Landry Jones passzát, amik közül az egyik a limfómából felgyógyult Eric Berry nevéhez fűződik.

A Chiefs offense-ét Travis Kelce mellett a running back Charcandrick West (22 futás, 110 yard, TD) és az eddig kevésbé ismert elkapó, bár a Chiefsből kit ismernénk ilyen poszton amikor úgyse kap labdát Chris Conley (6 elkapás, 63 yard, TD) rántotta meg. A Steelers vasárnapi passz elleni védekezéséről pedig mindent elmond ez:

West játéka azért is kiemelendő, mivel a múlt héten ez a Steelers defense 50 yard alatt tartotta az Arizona teljes futóegységét. A Chiefsnél nem kell még pezsgőt bontani, hogy elkerülik idén az 1/1-et, a Steelers pedig reménykedhet abban, hogy a Bengals ellen már visszatér Big Ben (vagy legalább Vick), hiszen láthatjuk, a támadósor tagjai formába lendültek, már csak egy olyan irányító kell, aki nem Landry Jones.

Oakland Raiders @ San Diego Chargers 37-29

A Raiders tényező lett. Még ha komoly esélye nem is lesz idén rájátszásba jutni, az eddigi 6 meccsük alapján kijelenthető, hogy folyamatosan fejlődik és immár a második erő a Denver Broncos mögött az AFC Westben. Most meglepő arányban kitömték azt a Chargerst, aki a múlt héten majdnem elvette a Packers veretlenségét.

Rivers ott folytatta, ahol múlt héten abbahagyta igaz, most csak 58-szor passzoltattak Riversszel Mike McCoyék a múlt heti 65 helyett. Viszont ami múlt héten nem sikerült 65 kísérletből, az vasárnap már az első drive-ban, vagyis interceptiont dobni, ami után pár játékkal később meg is szerezte a vezetést a „vendég” csapat. Azért idézőjeles, mert a Raiders szurkolók nagyobb zajt csaptak, mint a Chargers-fanok, így rengeteg félreértés és nehéz kommunikáció övezte a hazaiak támadásait.

A második félidő egy az egyben garbage time-má alakult a 30-6-os Raiders vezetés miatt (ami a harmadik negyed végére 37-6-ra nőtt). A babakékek védelméből hiányzott Eric Weddle, valamint mind a futás, mind a passz elleni védekezés pocsék volt, így lehetett igazán nagy napja Latavius Murraynek (15 futás, 85 yard, TD), valamint Amari Coopernek (5 elkapás, 133 yard, TD), de Michael Crabtree sem lógathatta a fejét, amikor meglátta a statjait (6 elkapás, 64 yard, TD). És egyébként is egy közhellyel élve: az Oakland a játék minden elemében felülmúlta ellenfelét.

Cooper és Verrett párharca viszont élményszámba ment.

https://vine.co/v/eYBUvQVgq5v

És persze a két csapat meccse nem maradhatott el baráti véleménycsere nélkül sem:

A Chargerst három negyeden keresztül megfojtotta az Oakland, a záró játékrészben életre keltek Riversék, – ehhez nagyban hozzájárult, hogy rendesen belealudt a meccsbe az ellenfél – de ez az ébredés már későnek bizonyult.

Dallas Cowboys @ New York Giants 20-27

Nagy kérdés volt a meccs előtt, hogy Dez Bryant pályára léphet-e, de végül úgy döntöttek a Cowboysnál, hogy nem kockáztatják meg. Emiatt viszont csak egy kérdés maradt dallasi nézőpontból: minőségi fejlődés áll-e be a Dallas támadósorába Matt Cassellel? A válasz egyértelműen nem, habár ez a meccs inkább a két csapat kreténkedéséről szólt, mintsem a látványos támadójátékról.

Viszont a védelmek rendesen odatették magukat mindkét oldalon. Eli-nak mindössze 170 passzolt yardot engedett a lesajnált Cowboys defense, ráadásul végig nagy nyomás alatt tudták tartani az irányítót. Így a Giantsnek a futójátékára kellett támaszkodnia, ami viszont igazán effektív volt. Az egység legüdébb színfoltja Orleans Drakwa volt, nyolc futásból 48 yarddal és egy touchdownnal segítette csapatát a győzelemhez. Persze az elkapók is hozzátették a magukét, Randle például egy elképesztő egykezessel.

A futójáték a túloldalon is ment, Darren McFadden 152 yardig és egy hatpontosig jutott 22 próbálkozásból a bajok akkor kezdődtek, amikor Cassell nekiállt hajigálni. Egy ilyenből következett a meccs egyik fordulópontja: Cassell Terrance Williams felé menő passza kicsit kintebb ment, mint azt az elkapó várta, az őt őrző Dominique Rodgers-Cromartie viszont remek ütemben lépett ki Williams mögül és kaparintotta meg a labdát, amivel aztán meg sem állt a Dallas end zone-jáig.

Ez egyébként annyira nem törte meg a Cowboyst, igaz közben 7 pontosra növelte előnyét a hazai gárda, de Devon Street zseniális elkapásával egyenlített a Dallas.

És ekkor jött a special team. A kezdőrúgást követően az egykori dallasi Dwayne Harris nyargalt végig a pályán és egy 100 yardos return TD-vel ismét a Giantsnél volt az előny.

A játékot követően Greg Hardy kicsit kiakadt a csapatra.

https://vine.co/v/eYa6EeTK7ia

Ekkor, ha már Metta World Peace (NBA-sek előnyben, korábban Ron Artest, most meg már Pandas’ Friend) nem volt jelen, akkor jött az ő dallasi helytartója Dez Bryant, és megpróbálta csitítani a kedélyeket. Persze, hogy csak nagyobb balhé lett belőle.

Az igazi dráma viszont ezután jött, avagy dallasi special team fail 2.0: A Dallast megállította szűk két perccel a vége előtt a Giants a hazai 25 yardos vonalon, így jöhetett a New York, akik viszont futtatni akarták az időt, nem sikerült first downt szerezni így visszakerülhetett a labda a vendégekhez.

A punt után azonban jött Cole Beasley és a Giants megnyerte a meccset.

A találkozó után persze mindenki kifakadt a puntot elejtő Beasley-re, azonban jó amerikai szokáshoz híven az asszony jól kiosztott minden fikázót.