NCAA

Heisman Watch – Week 5 edition

by
balentin
2015-10-06

Október első hétvégéje, és egyben az egyetemi fociszezon ötödik játékhete rengeteg nem várt és sokkoló eredményt hozott, melyre csak nagyon kevesen számítottak. Az első tíz helyen rangsorolt csapatból gyakorlatilag csak a #4 TCU, az #5 Baylor és a #9 LSU játszott jól, a többiek vagy szenvedtek, vagy pedig kikaptak. Mindezek ellenére, ezen a héten sem maradtak el az űrteljesítmények, melyek jócskán felforgatták az aktuális Heisman-rangsort.

(1.) Leonard Fournette (RB, LSU): kérdezhetnénk, ki más? Már a hét közepén elindultak a találgatások, pletykák, hogy vajon a sztárfutó kihagyja-e a harmadik és feltehetően utolsó szezonját, annak érdekében, hogy elkerülje a sérüléseket, és egészségesen kerüljön be a profi ligába. Számos pro és kontra érvet lehet felhozni, de maga Fournette úgy gondolja, hogy esze ágában sincs padoznia, inkább összehoz pár tucat TD-t és pár ezer yardot jövőre is. Ehhez mérten, a héten megfutotta sorozatban a harmadik(!) 200 yardos meccsét, mely során 26 futásból 233 yardot és 3 darab hatpontost ért el. Ugyan az Eastern Michigan futás elleni védelme volt a leggyatrább a forduló előtt, de nem hiszem, hogy ez bármit is levonna az egyszemélyes LSU offense érdemeiből. Egyelőre, nehéz olyan domináns játékost találni, aki felérne hozzá.
(5.) Ezekiel Elliott (RB, Ohio State): úgy tűnik, hogy múlt heti imáim meghallgattattak, és lassacskán a regnáló bajnoknál is kezd leesni a tantusz, hogy Zeke (és nem Cardale, J.T. vagy Braxton) a backfield királya, és őt kéne tömni lasztikkal, hogy haladjon a támadósor és pontok kerüljenek a táblára. A szombat esti meccsen, Elliott nem kevesebb mint 274 yardot ért el 23 futásból (11,9-es átlag), melyhez 3 touchdown is párosult. Minden bizonnyal, az Ohio State ki is kapott volna az Indiana ellen, ha a legjobbjuk nem parádézik, igaz, így se kellett sok hozzá. Nagyon várom, hogy fenntartsa ezt a formáját, és továbbra is a dobogón maradjon, hisz megérdemli, mert nagyon nagy király és akár még az első kiválasztott futó is lehet a ’16-os Drafton.
(2.) Trevone Boykin (QB, TCU): hogy lehet, hogy Boykin hétről hétre lépdel hátrafelé a listán, mikor nagyjából minden héten 4-5-6 TD-ket produkál? Igen, kicsit ellentmondásos az eheti harmadik helye, hiszen megint űrszámokat hozott (322 passzolt-, 52 futott yard és 5 TD), de ne felejtsük el, hogy azt a Texast verték laposra, amelynek alig volt momentuma, és nagy szenvedve rakott csak fel 7 pontot az eredményjelzőre. Mindezt tetézi, hogy továbbra is az elkapói, Doctson (7/129/2) és Turpin (6/138/4) azok, akik fantasztikus elkapásokkal és azok utáni yardokkal teszik naggyá hétről hétre. Valahogy nem érzem, hogy a #4 TCU által megalkotott, és tökéletesen muzsikáló támadórendszer irányítóját kellene az első helyre raknom, sokkal inkább tartom magam ahhoz, hogy a futójátékosok dominálják az idei NCAA idényét.
(4.) Jared Goff (QB, California): lassan kezdem unni, hogy Goff ilyen magasan van a listán, és róla kell írnom, de túl elfogult vagyok vele kapcsolatban. Ha szétnézünk a college football épkézláb, NFL aspiráns irányítói között, akkor egyértelműen, messze kimagaslik a #24 California QB-ja, és talán csak a Texas A&M-es Kyle Allen érhet oda hozzá. Goff ezen a héten ugyan kicsit lassan kezdett, de így is hozta a maga kis megszokott 390 passzolt yardjával, 4 hatpontosával és 73,3%-os passzpontosságával. A Heismant irányítóknál legtöbbször nem a pályán mutatott érettségre, vezetői képességre és az elit tehetséget megkövetelő passzok kivitelezésére osztogatják, így még mindig azt gondolom, hogy nem ő a legnagyobb esélyes, de mindenképpen üde színfoltja a listának, aki aligha fog kicsúszni a top10-ből.
(6.) Derrick Henry (RB, Alabama): megmérkőzött a #8 Georgia és a #13 Alabama, melyből nyerőként a Crimson Tide és Henry jött ki, hiszen a vendégcsapat 38-10-re nyert a Georgia állambeli Athénban. Lényegében, ez az, ami döntött a két sztárfutó között a rangsorban, hiszen mindketten elég komoly egyéni teljesítményt nyújtottak. Henry 26 futásból 148 yardot és 1 TD-t szorgoskodott össze ezen a meccsen, így harcolta ki az ötödik helyet a listán. Gyakorlatilag, most nem ő vitte a hátán a csapatot, hanem az irányító, Jacob Coker is mutatott igencsak biztató jeleket, de még mindig a kettesszámú mezt viselő szörnyeteg a támadósor első embere. Ha újra valami óriásit robbant, akkor nem fogok habozni, és visszateszem a top3-ba.
(3.) Nick Chubb (RB, Georgia): leginkább holtversenyben kellene lennie a Henry-Chubb duónak az ötödik helyen, de mint említettem, a győzelem döntött az előbbi javára. Ettől függetlenül, Chubb se maradt adós a jó teljesítménnyel, sikerült 20 labdacipelésből 146 yardot és 1 touchdownt neki is elérnie, ami a Crimson Tide védelme ellen igen csak szépnek mondható. Balszerencséjére, a támadósor körülötte teljesen összeomlott, így képtelen volt nagyobbat dobni, amit jellemez a 83 yardos touchdownon kívüli, 19 futása 63 yardért (3,3 YPC). Ez, a jövőre nézve nem igazán kecsegtet sok jóval. Azonban amellett ne menjünk el szó nélkül, hogy iskola rekordot jelentő, tizenharmadik alkalommal jutott száz futott yard fölé egyhuzamban.
(9.) Myles Garrett (DE, Texas A&M): az év eddigi legjobb védője ugyan fel-le ugrál a listán, de helye megkérdőjelezhetetlen a top10-ben, hiszen hétről hétre egyre jobb és dominánsabb teljesítményt nyújt, látványos szerelésekkel, zsákolásokkal megspékelve azt. A szombati játéknapon, a #14 Aggies a #21 Mississippi State Bullgos-szal találkozott, és aratott 30-17-es győzelmet. Ahogy a komplett védelemnek, úgy Garrettnek is elévülhetetlen érdemei vannak az ellenfél 17 ponton tartásában, hiszen a defensive end kulcsfontosságú pillanatban harcolt ki fumblet, illetve ütött le egy passzt, valamint volt egy zsákolása is. Ezek mellett, a „párjával” Daeshon Hall-lal állandó nyomás alatt tartották Dak Prescottot, aki képtelen volt nyugodtan gondolkodni a zsebben. Úgy gondolom, nem túlzás kijelenteni, hogy a 2017-es NFL Draft egyik top10-es játékosához van szerencsénk.
(8.) Corey Coleman (WR, Baylor): maradt a nyolcadik helyen az egyetemi bajnokság egyik legfélelmetesebb mélységi célpontja, aki ezen a héten sem volt rest 3 TD-t az eredményjelzőre pakolni. A Texas Tech alaposan megrázta a baylori pofonfát, hiszen sikerült beleszaladniuk egy 63-35-ös vereségbe, melyen újfent Coleman-parádénak örvendhettünk. Három hatpontosához 7 elkapásból 110 yard párosult, így négy meccsen összességében már egy 17/460/8-as mutatóval áll, ami mindenképp impresszív. Nála is kicsit méltatlan ez a helyezés, hiszen korábban volt már második is (amit utólag úgy érzem, hogy kicsit túlértékeltem), de a Bears által játszott rendszert is kicsit fenntartásokkal kell kezelni, ennek köszönheti Colman ezt a pozíciót.
(-) Josh Doctson (WR, TCU): a Horned Frogs elkapójáról korábban már megemlékeztem az irányítójánál, de úgy gondolom, simán megérdemli, hogy külön feltüntetést kapjon a kilencedik helyen. Már a szezon elején is a legjobb elkapók között tartották számon a végzős recievert, amire folyamatosan rá is szolgál. A szezonban eddig 42 elkapásnál, 722 yardnál és 8 TD-nél jár, mely mutatók mindegyikében az elitek között említhető. Ahogy azt szintén említettem, lényegében Boykin minden passzánál őt keresi először és nagyon nagy bizalommal osztogatja neki a disznóbőrt. Rá is érvényes az, ami Colemanra a játékszisztémával kapcsolatban, azonban ő sokkal készebb, agilisabb elkapó, ami a két játékos Draft pozíciójában is meg fog jövőre mutatkozni, ennek ellenére még nem előzi meg baylori riválisát a listán.
Baker Mayfield (QB, Oklahoma): egy új srác a listán, ezúttal a #15 Sooners irányítója, Mayfield, aki eddig is szépen csendben egész korrekt kis számokat hozott, azonban a #23 West Virginia elleni győzelemnek köszönhetően, már kénytelen vagyok a listára tenni. Hatalmas meccset hozott a Big 12 egyik rangadója, melyen Mayfield 320 passzolt yardig és 3 TD-ig (+1 INT) jutott, hozzásegítve csapatát a 44-24-es győzelemhez. Érdemes tudni, hogy a srác nem csak levegőben jó, hanem földön is, ezt bizonyítja eddigi 4 futott hatpontosa. Ha ilyen szépen menetel az Oklahoma, és Mayfield ehhez hasonlóan hozza az elvárt teljesítményt, még akár meg is erősítheti a helyét a top10-ben, egyelőre azonban be kell érnie a tízedik hellyel.