Johnny Struggler – TNF összefoglaló

Aki arra számított, hogy szoros lesz a Cleveland Browns vendégjátéka az eddig veretlen Cincinnati Bengals ellen, az is, illetve aki egy sima hazai sikert várt, az is megkapta, amit várt.

Az első félidőben egy igazán szoros meccset kaptunk, persze mindenkit az érdekelt leginkább, hogy a tavalyi első körös irányító, Johnny Manziel hogyan teljesít kezdőként. Nos, Jánosunk remekül játszott az első félidőben, habár helyzetét nem könnyítette meg sem a támadófal, sem a Browns futójátéka. Rövid és szétszórt passzjátékok jellemezték a Browns playhívását. Ezt jól alátámasztja, hogy senkinek nem volt háromnál több elkapása, de öten is legalább kettőt jegyezhettek.

Köztük Dwayne Bowe is, akit valóban Johnny miatt hozhattak el a FA piacról az offseason során. Merthogy a fiatal irányító ötször is dobott felé, amiből hármat sikerült elkapnia. Ez az öt felé menő labda pedig több, mint amennyit eddig összesen dobtak felé a szezonban.

Manziel nagyon jól játszott. Jól mozgott ki a zsebből, erre mondjuk a clevelandi támadófal szerencsétlenkedése miatt szüksége is volt. Fejvesztve menekült, mint Harrison Ford a gördülő sziklák elől. Indiana Johnny egy ilyen után dobta meg a félidő vége előtt közvetlenül TD-jét Duke Johnsonnak, amivel 14-10-re zárkózott a Browns a szünetre. Juke then pass to Duke.

Manziel félidei játékát nem csak a személyes elfogultságom, de a statisztikák is alátámasztják: 11/18, 128 passzolt yard, TD, 101.2-es passer rating. Szóval volt ok az örömre. Bár nem a money signnal, hanem valami díszbuzitól lesett mozdulattal ünnepelt, azért neki elnézzük.

A Bengals tette a dolgát, futtatta és fárasztotta a vendégek védelmét, ahol a secondaryben hiányzott Whitner és Haden is, úgyhogy bőven sebezhető volt az az egység is, nem csak a futás elleni védekezés. Ezt kihasználva változatos playhívással, semmiféle kockázat felvállalása nélkül az első két játékrészben kétszer is az endzone-on belül megtalálta Dalton idei egyik kedvenc célpontját, a fantasy-tulajok egyik nagy húzását, a tight end Eifertet.

A fordulat a szünet után történt. Amennyire szoros volt az első félidő, annyira volt egyoldalú a második. A Browns támadásban teljesen megszűnt, első first downjukat a negyedik negyed végén szerezték, ez szám szerint 4 three and out utánvolt. Johnnynak mindössze 4 jó passza volt a második félidei 15 kísérletéből. Ez valamilyen szinten érthető is, mivel hátrányban voltak és az idő sem nekik dolgozott, így passzokkal kellett volna előrehaladni, ám a támadófal most sem segítette. Egyszerűen nem tudtak elég időt biztosítani Manziel számára, aki ekkor már a futást is felvállalta Crowellék helyett.

A Bengals viszont folyamatosan haladt előre, de a harmadik negyed végéig igazán sikeres támadás sorozatot nem tudtak vezetni ők sem, csak egy field goalig jutottak. Majd a negyedik negyed elején Sanu egy reverse játékkal szinte eldöntötte a találkozót. A legvégén pedig, hogy kerek legyen a történet, az este folyamán Dalton harmadik TD passzát is Eifertnek dobta.

Dalton tehát kiemelt időpontban nyert, valamint jól is játszott. A Bengals linebackere az alábbi mozdulattal azt üzenhette, hogy „Vigyétek innen azt a kurva kamerát, láthattátok, hogy Andy tud nyerni primetime-ban. Szóval le lehet szállni róla és többször ne is adjatok minket, mert a végén még kiderül, hogy ez csak egy ritka alkalom volt.”

A Bengals jövő héten hétfő esti rangadót játszik a Houston ellen, szintén hazai pályán, a Browns pedig a Steelershez látogat. Hogy Johnny kezd-e arról még semmit nem tudunk, mert igaz, hogy a Browns szezonja már kuka és emiatt meg lehetne nézni, hogy mit is tud Manziel sorozatos kezdés mellett, plusz jól is játszott az irányító, ha van olyan edző aki ezeket pont leszarja mert annyira csökönyös, az Mike Pettine.