(Fel)Támad(t) a Seattle

Láttuk már ezt a filmet korábban. Lassú kezdés, 3-3 vagy 4-4, a győzelmek főként hazai pályán születnek, időnként a bírók is a Seattle javára hibáznak nagyot, a Wild Card is messze van, nemhogy a csoportgyőzelem, majd a szezon közepén a helyére kattan minden, és onnantól a Seahawks megállíthatatlan. De ez az idei feltámadás most más. Nagyon más. Ennek az okait próbáljuk feltárni az alábbiakban.

Az év úgy indult, mint az előző három. Illetve nem, nem úgy. Sokkal rosszabbul. Ha nincsen a szabályt nem ismerő bíró a Lions ellen, akkor jó eséllyel 1-5-tel kezdett volna a Seattle. Wilsont az első 7 meccsen 31-szer sackelték, amivel időarányosan komoly versenyben voltak a Houston első szezonjával, ahol 76-szor zsákolták be a védők David Carrt. Wilson sokszor már menekülni sem tudott, így az offense alig volt pályán, ami miatt a defense az utolsó negyedre elfáradt, jöttek is az ellenfelektől a fordítások az utolsó játékrészben. A bye week előtt még a Cowboys ellen valahogy sikerült megúszni sack nélkül, de a szünhétre világos lett, hogy nem mehet ez így tovább, változtatni kell.

Az első változtatás a támadófalban történt. Az addig egy mérkőzés kivételével kezdő center Drew Nowakot Patrick Lewis váltotta. Ez nem is a kettejük játékában lévő különbség miatt volt alapvetően indokolt, hanem mert Lewis sokkal jobban kommunikál a fal többi tagjával, így jobban össze tudja őket fogni. Továbbra sem elit az O-line, de legalább a fejetlenség megszűnt. Az utolsó két meccsen (Vikings, Ravens) összesen már csak 1 sacket engedtek, amit én egyelőre az ellenfelek gyengeségének tudok be inkább, de a fal teljesítménye kijelenthető, hogy ugrásszerűen javult.

A támadófal által engedett sackek, QB-hitek és siettetések

A másik, a fal javulásához hozzájáruló változtatás az volt, hogy Wilson immár gyorsabban szabadul meg a labdától, átlagosan 2,1 másodperc alatt a bye weeket megelőző 2,7-hez képest. A falnak rövidebb ideig kell megvédenie, kevesebb a sack, kevesebbet kell menekülni, és az irányító is kevesebb ütést kell benyeljen. Egyébként pontosan ezzel ellentétes folyamat játszódott le a Patriotsnál azon a két meccsen, ahol se Gronkowski, se Edelman nem játszott; a senkinek se passzolni tudó Bradyt az alapvetően gyenge fala mögött két meccs alatt egyáltalán nem véletlenül ütötték meg 43-szor.

De ezek a változtatások még csak alig-alig látszottak a Cardinals elleni meccs első félidejében. 0-19, közte egy strip sack Wilsonon egy safetyért. A szünet hozta meg azt a játékot, amit azóta is láthatunk a csapattól.

Bevell ugyanis lapozott egyet a playbookban, és a Cardinals meccs második félidejétől kezdve a Seahawks sokkal inkább egy egyetemi csapatokra jellemző spread offense-t játszik. Azzal, hogy a támadósor „megszabadult” Marshawn Lynchtől és a (Steelers ellen) Jimmy Grahamtől, azzal Bevell rákényszerült arra, hogy kreatívan használja egy playen belül az elkapóit. Igen megszabadult, bár itt nem is Lynch a lényeg, akit Rawls tökéletesen helyettesített (amíg meg nem sérült ő is), hanem Graham, akinek kiesésével megszűnt az a kényszer Bevellben és Wilsonban, hogy mindenképpen őt keressék labdával.

De nézzünk inkább néhány példát:

1., Play: 1&10, második negyed vége (1:06 vissza)

Offense: 3 WR, 1 TE

Defense: Cover-3, zone

És itt el is érkeztünk Wilsonhoz. Lockett motionben, de nem reagál rá senki, így az offense már tudja, hogy a D zónázik, így a 89-es Baldwin lesz majd az, aki a zónát megveri. A játék másik kulcsa, hogy a safetyt távol kell tartani Baldwintól, így Wilson egy pillanatra kinéz balra a 2 WR (Kevin Smith és Lockett) felé, majd bedobja a lézerpasszt a helyére. Ugyanakkor, ha a safetyt mégse sikerül távol tartani tőle, akkor a blokkja után Luke Willson is üresen áll, Kevin Smith is üresre játszotta magát (a safety ugye Baldwinra figyel), de Kearse is a jó blokkja után fut egy cross (vagy sneak) útvonalat szintén tisztán.

Érdemes megfigyelni, hogy Baldwin, a Seahawks legjobb elkapója, hányszor indul slotból:

2., Play: 1&10, screen passz a TE-nek

Viszonylag ritka, hogy a TE a line of scrimmage mögött kapjon el labdát. Ez a play nem a kivitelezése miatt került be ide (mert az gyenge volt), hanem egyrészt azért, hogy ezzel is szemléltessem Bevell kreatívabbá váló playcallingját, másrészt, hogy Luke Willson nem jelent visszaesést Grahamhez képest a passzjátékban.

3., Play: 2&1,

Offense: 4 WR, 1 TE, shotgun

Defense: man coverage, blitz (6-man rush)

A megelőző játékban futotta Wilson azt az 53 yardos TD-jét, amit Luke Willson holdingja miatt visszafújtak, majd rögtön utána jött ez a játék. Megint csak a snap előtt dől el a játék sorsa. Lockett a balszélen mozgásban, a corner követi, így Wilson már tudja, hogy a védelem emberezik safety segítség nélkül. Ugyanakkor feltűnik neki a balról érkező blitz is, így Willson marad blokkolni. A jobb oldalt eközben Baldwinra a safety maradt, akit az üres backfielden már csak az egy-az-egyben kell lendületből megverni, TD.

4., Play: 2&11, első negyed eleje, első drive, labda a saját 48-as vonalon

Offense: 2 WR, 2 TE, 1 RB, play action

Az időzítés, a felállás, a labda helye és Baldwin mozgása is azt sugallja a védelemnek, hogy futás következik. Nincs is ennél jobb alkalom egy play action játékra! Az ilyen playek a meccs ezen szakaszában tökéletesen alkalmasak arra, hogy az irányító könnyű passzokkal megérkezzen a meccsbe.

Mindeközben Russell Wilson élete játékát nyújtja. Élvezi, hogy végre nem állandóan az életéért kell futnia, a fal megvédi (a Ravens ellen egyszer-egyszer már teljes 5 másdperce volt a zsebben), Bevell sémái és playcallingja hatására pedig könnyű passzok sorát dobhatja, de a szükséges lézerpasszokat is nagy százalékban dobja meg. Ennek hatására egészen abszurd számokat tud produkálni. Az utolsó 4 meccsen: 89/118 (75%), 1170 yd, 16 TD, 0 INT, 145,8-as passer rating. A 4 meccsen szerzett legalább 29 pont franchise rekord.

Kérdés, hogy elit védelem, de különösen elit secondary ellen is kitart-e ez a játék, főleg most, hogy már Rawls is kiesett, így az alapszakaszban a Bryce Brown és a visszatért Christine Michael oszthatja el a labdacipeléseket. A Browns és a Rams ellen még nem lesz gond, a 17. heti Arizona elleni meccs már valószínűleg tétnélküli lesz. Elit védelem tétmeccsen először a Divisional Weekenden jöhet szembe, és mind a Panthers, mind a Cardinals ellen idegenben már kevés lehet csak a passzjáték. De addig Marshawn Lynch is meggyógyulhat.