Az emberek azt mondják, hogy fényt látnak, amikor halál közeli élményt élnek át. Én nem láttam fényt, csak egy hangot hallottam. Egy olyan hangot, amilyet soha nem akarsz hallani. Mint amikor egy borospoháron körzöl az ujjaddal: bizarr, távol csengő hang. Ijesztő volt. Nem hallottam a tömeget, nem tudtam felállni. Az egész testem elzsibbadt, csak a szememet tudtam mozgatni. Megsüketültem? Lebénultam? Haldoklok? Kérem, segítsen valaki!
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Ricardo Lockette 2011-ben került a ligába draftolatlan újoncként. A Seahawks adott neki lehetőséget, de egy év után már nem számoltak vele. Ezután megfordult egy évet a 49ers-ben és a Bearsben is, igaz, legfeljebb a gyakorlócsapatig jutott. 2013-ban került vissza Seattle-be a leginkább speciális egységben használható elkapó, akinek karrierje során 22 elkapásból 451 yard és egy TD jött össze, illetve Super Bowl győztesnek mondhatja magát. Idén azonban kénytelen volt bejelenteni a visszavonulását, ugyanis olyan súlyosan megsérült egy visszahordás során, hogy majdnem meghalt a pályán.
Az eset elsőre nem tűnt annyira súlyosnak, de Lockette nyaka olyan súlyosan megsérült, hogy ha megpróbálták volna felállítani vagy mozgatni, az életébe került volna. A nyakát azóta szinte egyáltalán nem tudja forgatni, ami miatt esélytelen, hogy ismét pályára lépjen.
Egy álomnak vége
Lockette hozzájárult, hogy a The Players’ Tribune-on megjelenjen a története. Elmesélte, hogy a sérülést előidéző helyzet olyan volt, mint egy autóbaleset. Hogy rettentően félt, nem tudott mozogni, azt hitte, haldoklik (amitől egyébként tényleg nem volt messze). Mesélt arról, hogy miközben a stadion gyepén feküdt, nem tudott mást tenni, mint Istenhez fohászkodni: segítsen és megváltoztatja az életét. Ez volt a második eset, hogy ezt mondta magának: először akkor, amikor egy lánnyal beszélgetett és annak barátja egy töltött fegyverrel próbálta jobb benyomásra késztetni.
Az volt az álma, hogy legyen egy fekete Lambója ls egy hétszobás háza. A Dallas stadion gyepén azonban nem számított a pénz, a Super Bowl, miegymás. Egyedül az érdekelte, hogy látja-e még a családját. Majd eszébe jutott, hogy a kislánya akkor ünnepelte a tízedik születésnapját és ott volt a lelátón. Mindenképpen el akart jönni Dallasba, hogy lássa Lockette-et játszani. Most pedig nézi, ahogy az apja fekszik a földön és körülveszik a csapattársai és edzői.
Egy borzalmas este szép emlékei
Lockette-et kórházba vitték és megműtötték. Természetesen ott volt vele a családja és az olyan barátok, mint Marshawn Lynch:
“A legtöbb ember nem ismeri az igazi Marshawnt. Nem tudják, milyen ember valójában. A célom az, hogy legalább tized annyi hatásom legyen az emberek életére, mint neki. Amikor kórházba kerültem, egész este velem volt. Feküdtem az ágyban nyakmerevítőben, csak próbáltam stabilan maradni, erre Marshawn elkezdte produkálni magát. Annyira megnevettetett, hogy az életem is veszélybe került. Csak erre akarok emlékezni abból az éjszakából: a szeretetre és a nevetésre.”
Miután kikerült a kórházból, megpróbált valamit visszaadni. Első útja rögtön egy hamburgerezőbe vezetett, ahol vett 100 darab sajtburgert, majd szétosztotta a hajléktalanok között. A lenti képen ő látható nyakmerevítőben. Nagyon szép gesztus volt.
Lockette soha nem volt egy jó játékos, nem volt meghatározó, valószínűleg a Seahawks rajongóin kívül nem sokan tudták a nevét. Ám lehet, hogy végül reformer lesz, hisz a balesete nagyon megrázó volt és egészen biztos, hogy köze van ahhoz, hogy a ligában próbálják ellehetetleníteni a visszahordásokat. Hogy ez jó irány-e vagy sem, azt mindenki döntse el maga. Egy azonban biztos: Lockette beteljesítette az álmát, megnyerte élete legfontosabb csatáját és remélhetőleg képes lesz teljes életet élni.
[/ppp_patron_only]
