Adrian Peterson lesérült? Irány a Super Bowl!

Komoly esély van rá, hogy a Lila Jézus utoljára lépett pályára lila mezben az alapszakaszban. Ez viszont nem feltétlenül gond, az elmúlt években többször volt Peterson kolonc csak a csapat nyakán, mint ligaelit segítség. Elemzés a Vikings esélyeiről. Vigyázat, hosszú, de megéri elolvasni!

Icon Sportswire

A Vikes a Green Bay elleni meccsen legalább decemberig, de inkább tovább elvesztette Adrian Petersont, a sztárfutóját. Ez azonban nem rengeti meg különösebben Zimmert, aki saját bevallása szerint is egy “szerelő”, akinek a dolga nem a picsogás, hanem a munka.

Az elmúlt hetek sérülései (Teddy, Peterson, Kalil, Floyd, most a Panthers ellen Boone) ellenére az elemzők jelentős része nem érzi, hogy csökkent volna a Vikings esélye egy jó playoff-menetelésre idén vagy jövőre. A Vikings a hetvenes évek óta elért legjobb eredménye 4 elvesztett konferenciadöntő, és egészen a Bud Grant-éra óta nem látszott, hogy lenne egy csapat, ami még évekig jó lehet.

A vezetőedző

Magic Mike the Vike valóban egy varázsló. Kegyetlenül őszintén megaláz, viszont megmondja, ha jól csináltál valamit. A játékosai a pokolba is követnék őt, mivel sokan neki köszönhetik, hogy megtalálták a helyüket a pályán. A profiknál 1994-ben kezdte segédedzőként, majd 2000-ig, amikor DC lett belőle, a safetyk és cornerbackek edzője lett. 2003-ban csillantotta meg tehetségét először, amikor a ‘Boys 4-3-as védelme a legkevesebb yardot engedte a szezonban. Egy atlantai év után elérkezett 2008-ban Cincinnatibe, ahol a korábban vállalhatatlan védekezést egy év alatt a Top 10-be húzta fel. (Ennek hatására 2012-ben a Browns HC-nek akarta megszerezni.)

Pioneer Press

Zimmert sem kerülték el a tragédiák, felesége a 2009-es szezon alatt váratlanul meghalt. De Zimmer megmondta, hogy a pályán ez senkit nem fog érdekelni, úgyhogy összehoztak egy 17-14-et a Ravens ellen. Na ezt az embert féltik néhány sérült játékostól. Mike Zimmer egy kőszikla.

A Vikings edzőjeként eddig 20-14 az alapszakaszmérlege, tavaly pedig a Packers négy éve tartó NFC North-dominanciáját sikerült megtörnie. A rá jellemző, agresszív védekezési sémát már el is nevezték Zimmer-defense-nek (erről későbbi cikkben írunk majd). Talán az egyik legkomolyabb érdeme, hogy Rick Spielman GM-mel együtt a liga egyik legprofibb megfigyelőrészlegét (scouting) építették ki. A félidei kiigazításai nagyon hatékonyak, a Vikings a vezérlete alatt mindig erősebb a második félidőben.

“Rendben. Oké. Mindenki érti milyen csapatot akarok? Rendben? A biztonság kedvéért elmondom megint. A labda mindkét oldalán fizikális, domináns csapatot akarok. Oké? Ezután azt akarom, hogy ésszel játsszunk. Ne magunkat verjük meg, csináljuk rendesen a dolgunkat. Nem csinálunk büntetést. Nem adjuk el a labdát. Nem ugrunk be lesre. Ezeken túl fegyelmet akarok. Oké? Együtt játszunk, mindig. Tedd a dolgod és segítsd ki a melletted levőt. Oké? Fizikálisabbnak kell lennünk, rendben? Támadók: jobbnak kell lennünk a red zone-ban, ne már. Ebben sokkal jobbnak kell lennünk idén.” – Mike Zimmer az edzőtáborban

A támadókoordinátor

Pioneer Press

Norv Turner is igazi veterán, 1985 óta dolgozik a ligában, 3 különböző csapatnál vezetőedző is volt, 114-122-es mérleggel. HC-ként 15 év alatt négyszer járt a playoffban, háromszor kapott ki a divíziófordulóban, egyszer a konferenciadöntőben. Turner kezei alatt tanult többek között Ron Rivera, a Panthers HC is. A sémáját Don Coryell mély passzjátékaira építi, de kiegészítette saját mintára: erőfutásokkal és hibrid TE/RB-játékosokkal köti össze a rövid és a hosszú játékokat. Ebbe a sémába hihetetlenül illenek a tehetséges elkapók, Sam Bradford, és a McKinnon/Rudolph/Asiata trió.

A védőkoordinátor

George Edwards szinte friss husi a maga 49 évével, viszont ő is 1998 óta van a ligában, nem mondható tapasztalatlannak. Sok érdem nem fűződik a nevéhez, de évről évre képes fejleszteni a védelmen, és Zimmerrel együtt bombajó védőhívásaik vannak.

Peterson nélküli támadósor

A Bradford-cserét sokan kritizálták, pedig eddig bevált. Illik Turner sémájába a volt 1/1-es pick, ahogy azt megmutatta a második héten, első meccsén. A PFF-től átlag feletti, 87,2-es értékelést kapott Bradford (liga második legjobbja a héten), aki ledobált 22/31 passzt 286 yardért, két TD-vel. Kedvenc célpontjává Stefon Diggs vált, aki szenzációsan játszott 182 yardért. A csapatnak 2009 óta nem volt 1000 yardos elkapója, Diggs két hét után 285 yarddal vezeti a ligát.

A harmadik héten Bradford még mindig 3. a PFF-nél, igaz már csak egy 74,4-es hét után. A Carolina ellen 18/28 171 yardért, TD-vel. Diggs ugyan csak 40 yardot ment, olyan szinten hagyta maga mögött a védőit, hogy még mindig első WR szezonszinten a PFF és a FootballOutsiders szerint egyaránt. A heti teljesítményével pedig Kyle Rudolph is élre tört, a coverage-félisten Kuechly-t öt alkalomból négyszer több ütemmel hagyta le.

Harmadik heti irányítócsata.

A Bradford-csere nem sima üzlet volt, hanem egy kinyilatkoztatás: elég volt az építkezésből, éhesek vagyunk! Ha Teddy nélkül, hát Teddy nélkül, de jövünk!

Peterson a szezonban eddig 1,6 yardot ért el labdahordásonként. Két jó éven kívül rekordmennyiségű labdát veszített el folyamatosan, sokszor kritikus pillanatokban (tavalyi playoff khm…). Mióta Peterson a csapatnál van, a futójáték dominál, viszont a passzjáték elsorvadt (nyilván nem az ő személyes hibájából, hanem téves edzői elképzelések miatt). Pontosan emiatt jelenleg a nulláról kellett felépíteni. Az elmúlt 14 évben csupán két alkalommal nyert Super Bowlt rossz passzjátékkal rendelkező csapat, és egyértelmű a passzjáték dominanciája a futás felett. A Vikes futójátékának legjobb éveiben meg sem tudta közelíteni a playoffot.

Peterson az elmúlt 10 meccsén a liga legrosszabbjai közé tartozott, 3,3-as labdahordási yardátlaggal, és idén az első két héten ez a felére csökkent. Tavaly a csapat scrimmage yardjainak 29 százalékát vitte, és a támadó labdaérintések 45%-át a neve mellé lehet írni – érthető, miért kezd el mindenki két borzasztó meccs és egy lehetséges szezonzáró sérülés után a távozáson és a szebb jövőn gondolkodni.

Icon Sportswire

Bradford azért nem örül teljesen Peterson elvesztésének. “Amikor a jövőbeli Hall of Fame-tag ott áll melletted, könnyebb dobni, mert mindenki a falra figyel, a play-action is többször jön be, sokkal több az egy-egy elleni párosítás is mélyen emiatt.” Ez inkább csak udvariasság azonban, mert ugyan a Packers teljesen lezárta a futójátékot a második héten, mégis működött a csapat. A támadófallal vannak gondok, a legtöbb irányítónyomást engedik, de Alex Boone érkezése talán tud javítani a helyzeten (eddig még nem mutatott fickós teljesítményt), és Matt Kalil (a liga egyik legrosszabb bal tackle-je) kiesése sem lesz különösebb probléma, mert majdnem ugyanolyan rossz a cseréje.

Matt Kalil (képen) borzalmas teljesítményénél egy fokkal jobbat nyújtott TJ Clemmings.

A play-action gyengülése sem reális veszély. Peterson egész egyszerűen nem kapott nyolc emberes védőfrontokat – legalábbis nem többet, mint más futók. Idén csupán öt alkalommal figyeltek a futására a kelleténél több védővel, de ezekben a snapekben egyszerre több tight end is fenn volt a Vikes részéről, így a valós Peterson-mutató még ennél is alacsonyabb lehet.

Félreértés ne essék, nem egy sérült Petersont szeretnék a földbe döngölni. A korszakos tehetsége jól jött volna, ha van mellé egy jó védelem, és egy minimálisan életképes támadósor. A Seattle képes volt így gyűrűt szerezni. De az elmúlt évek rossz berögződéseinek kisöpréséhez Zimmer és Turner kellettek, akik nagyon pontosan látják, hogy az amúgy is halódó futójátékkal nem lehet ligát nyerni. Ehelyett feltöltötték a keretet tehetséges elkapókkal (Diggs, Treadwell), és behúzták a sokoldalú McKinnont is.

A Vikings egyetlen célja a támadók szempontjából az kell, hogy legyen, hogy Bradfordot állva tartsák, aki megdobja a szükséges passzokat. Egy ilyen védelemmel nem kell sok pontot a táblára tenni (2015-ben a Vikes 18,9 pontot engedett meccsenként), hogy nyerni lehessen. A tavalyi PO-résztvevők közül a 3. legkevesebb pontot szerezték ugyan, viszont csak a 4. legkevesebbet engedték.

Bradford és Diggs ráadásul kifejezetten a széles formációkban jeleskednek, Bradford pedig szereti shotgunból kapni a labdát, nem pedig center alól átvéve a mellette elrobogó Petersonnak adni a labdát.

Bivalyerős védelem

A védelem szinte páratlan. A back7-t a ligaelit Anthony Barr LB és Harrison Smith S vezeti, a fal pedig Floyd, Joseph, Robison, Griffen teljesítményével elképesztő mutatványokra képes. Az első két meccsen 300 yard alatt tartották a Titans és a Packers csapatát, és 15 pontot engedtek csak nekik. Mindezt úgy, hogy ligaelitek a büntetések összeszedésében is sajnos.

És akkor jött a Panthers elleni parádé. A tavaly 33 (otthon 40), legtöbb pontot átlagolt NFC-győztes csapat egy TD-vel és egy mezőnygóllal kullogott le. Közel két éve először verték el otthon a Panthers csapatát, és a tavalyi offense megkapta ugyan Kelvin Benjamint, ő 0 yardon lett tartva 1 targetből. Nyolc sacket hozott össze a védősor (ebből hármat Griffen), meg a QB hitek persze és a 3 INT. Összehasonlításképp: a Denver az első két héten hozott tíz sacket.

Hogyan tovább?

Tudtuk, hogy eljön a Peterson nélküli időszak. Egyre több elemző (magamat és renningant is beleértve) azonban már tavaly úgy érezte, hogy a csapat érdekében jobb lenne, ha ez előbb történne meg.  Peterson 31 éves kora ellenére még profi formában van, viszont ennyi sérülés után (és hogy ilyen jól megy nélküle is) kétséges, hogy jövőre megérné 18 millió dollárt kifizetni érte, miközben az elkövetkező két évben újra kell igazolni a fél csapatot (többek között a biztos többet kérő Barrt és Bridgewatert is), és még csak nem is keletkezik dead money, ha elküldik. A borzalmas O-fal valóban probléma, de 18 millióból javítható.

(Nota bene: Vikings-drukkerként őszintén szeretném, ha a csapatom jó lenne és nyerne. A Vikingst a playoffba, vagy akár a Super Bowlba várni egyáltalán nem meredek – ezt tették az offseasonben, és a Teddy sérülése után bemutatkozó Bradfordban is egyre több elemző bízik. Nate Silver, az utóbbi évek legprecízebb statisztikai elemzője, a Panthers elleni meccs után 11% esélyt ad a csapatnak, hogy megnyerje a Super Bowl-t, ezzel a 3. helyre sorolva őket, és a 2. legesélyesebbek, hogy kiemeléssel jussanak a playoffba. A szezonjukat 12-4-es mérleggel, és 112-es pontkülönbséggel szimulálta. Eddig 3-0 és 24.)