TNF Beharangozó – Jaguars@Titans

Egy hamisítatlan csoportrangadóval indul a hét. Ezúttal az AFC South két olyan csapata feszül egymásnak, amelyekről idén sokkal többet beszélünk, mint tettük azt az elmúlt öt évben összesen. Ugyanis a Jacksonville offseason-beli tevékenysége azt vetítette előre, hogy idén majd robbant a Jaguars. A Tennessee eddigi éve pedig meglepetésszámba megy és most éppen azért lépnek pályára, hogy megszerezzék szezonbeli negyedik győzelmüket, amivel 0.500-as mérleget érhetnének el, amire rég volt példa nyolc hetet követően (egészen pontosan 2013-ban).

A Titansnél minden szép és jó, bár a játékhívás nem feltétlen Mariotára van írva, de amíg Demarco Murray dallasi önmagát idézi, addig ezzel szemben senkinek nem lesz kifogása. Tavaly Murray 15 meccsen szerepelt (ebből nyolcszor kezdőként), ezeken összesen 702 yardot futott és 6 TD-t szerzett. Idén hét fordulót követően 633 yarddal és 5 TD-vel áll – yardokat tekintve ligaszinten csak Zeke Elliot és David Johnson előzik meg. A Titans támadójátéka gyakorlatilag rá épül. Abban nincs semmi meglepő, hogy a futójátékot ő viszi és az újonc Derrick Henrynek mindössze epizódszerep jut, de arra azért már felkapjuk a fejünket, hogy ő rendelkezik a legtöbb elkapással is a csapatból, szám szerint 27-tel.

Az is kiemelendő, hogy Mariota rendkívül jól osztogatja szét a passzait az elkapóinak; Matthews, Sharpe és Walker is 20 fölötti elkapással rendelkeznek már idén és akkor ott van még a sérülését követően fokozatosan visszaépített Kendall Wright is. Walkerrel kapcsolatban kiemelendő, hogy a szezon elején – Wrighthoz hasonlóan – sérüléssel bajlódott, így összesen eddig 4 meccsen kezdett, de ez is elegendő volt, hogy csapata legeredményesebb elkapója legyen. Passzjátékot tekintve egyértelműen a tight end Mariota első számú fegyvere.

Bármennyire is jó, hogy Walker visszatért, a Titansé egyértelműen egy run heavy offense, ami pedig elképzelhetetlen egy jól blokkoló fal nélkül. Bármilyen furcsa is, kijelenthetjük, hogy Tennessee-ben egy ligaelit(közeli) fal állt össze, futásblokkolásban és pass protectionben egyaránt. Mindössze 12 sacket engedtek eddig és Mariotát is csak 26-szor sikerült az ellenfeleknek megütnie. Továbbá a liga második legtöbb futott yardjával a Tennessee büszkélkedhet Murray-nek és Mariotának, illetve a fal kiváló munkájának köszönhetően.

A Titansnél további bizakodásra adhat okot a futás elleni védekezés. Meccsenként mindössze 87 yardot engednek az ellenfélnek és mindössze 3 TD-t szereztek ellenük. A Jaguars pedig a futójátékkal idén nagyon megszenved, így ez a matchup kifejezetten a hazaiaknak áll. A vállalható futójáték nélkül pedig minden teher Bortlesra nehezedik, ami egysíkú játékhívást is eredményez.

Ha már Bortles. A tavalyi biztató éve után idén mintha megakadt volna a fejlődésben sőt, erős visszaesést produkál elsősorban a sorozatos rossz döntéseinek köszönhetően. Rengetegszer dobja túl vagy éppen alul az elkapóját, olykor pedig teljesen homály passzokat ereszt meg, aminek köszönhetően idén top5-ben van interceptionöket tekintve a ligában (harmadik helyen áll, kilenc eladott labdával).

Mint már mondtam a Jaguars futójátéka idén csak névlegesen létezik annak ellenére, hogy a tehetséges Yeldon mellé a nyáron elhozták Chris Ivoryt is, aki egyelőre nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Érdekesség a Jacksonville futójátékával kapcsolatban, hogy Bortlesnek és Ivorynak 123-123 futott yardjuk van, annyi különbséggel, hogy az irányító 13-mal kevesebb kísérletből hozta össze mindezt. De Bortles jó futásai sem mentik meg attól az egységet, hogy ne a liga harmadik legrosszabbja legyen, átlagban a 80 yardot sem érik el.

Tavaly rendkívül jól ment Robinsonnak és Hurnsnek is, azonban idén felnőtt hozzájuk Marqise Lee is, így elvileg egy elég erős trió lenne a széleken, illetve slotban, továbbá ehhez vehetnénk hozzá Julius Thomast is, akinek a szerepe idén redzone játékokra redukálódott. Tehát egy elég tisztességes támadószekció lehetne ez, de ott van Bortles és a játékhívás, ami gajra vágja az egészet.

Azonban ha valaki igazán képes kirángatni a jó Blake-et a posványból az Allen Robinson. Ha a Titansnél azt állítottuk, hogy Murray lehet a győzelem kulcsa, akkor a Jaguars oldaláról mindenképpen a harmadéves elkapót kell kiemelni. Habár nem produkál egyelőre űrszezont, 1-2 meccset eldöntő játék minden találkozón benne van. Ehhez pedig vegyük hozzá a Titans nem feltétlen jó passz védekezését, azon belül pedig a középső mély passzok elleni védekezésük hatékonyságát és mindjárt látjuk, hogy miért is nem teljesen esélytelen a Jaguars.

Ilyen százalékban sikeresek a Titans ellenfeleinek passzai a pálya adott szegmensében

A képen is látható, hogy ez nem feltétlen a cornerek hibája. Jason McCourty és Brice McCain egy az egyben egész jól lekapják a szembejövő elkapókat, azonban a safetyk coverage-ban igen gyengék, és a linebacker sor mögé is lassan érnek oda, így nem csak a mély játékok működhetnek ellenük, hanem a linebackerek és a safetyk közti területre dobott labdák is eredményesek lehetnek. Hosszú játékok során sima go route-okat max Robinsontól láthatunk majd, aki képes megverni sebességben McCourtyt, Hurns, Lee és Thomas pedig majd a pálya középső részét támadhatja különböző mélységekben.

A mérkőzésen a két csapat erős támadóegységei fognak találkozni a másik csapat védelmének gyengébb szegmensével, így egyértelműen az lesz a kulcskérdés, melyik gárda használja ki jobban a másik gyengeségét. A Titans könnyebb helyzetben van, hiszen ha valahogyan mégis sikerülne megállítania a Jaguarsnak a futójátékot, akkor is még lehet nyúlni a passzjátékhoz. Ellenben a vendégeket nem fogja tudni kirángatni a gödörből a futójáték, ha az egysíkú játékhívásra valami érdemit ki tud találni Mularkey és stábja.