Remek kis szombat esti szórakozás

A Miami Dolphins csereirányítóval sem adja fel a rájátszás reményeket, sőt, Matt Moore talán még jobb is, mint Ryan Tannehill. A Jets eközben kiiktatta Bryce Pettyt, úgy néz ki, nem tudnak Ryan Fitzpatrick nélkül létezni. Nem a két legjobb csapat játszott szombaton, de baromi szórakoztató volt a meccs, aki fennmaradt, nem bánta meg.

Jaj szegény sérült Tannehillnek

Az a helyzet, hogy a csereirányító Matt Moore nem rosszabb, mint Ryan Tannehill úgy nagy általánosságban. Igaz, néha nagyon kacskán tudja dobni a labdát, de nem volt szívbajos, csak úgy szórta a hosszú labdákat, 12 passzból 236 yardot, négy TD-t és egy kissé fogalmatlan interceptiont sikerült összehoznia. Ami azért nem rossz. Magabiztos volt és elég komfortosan mozgott, pedig ha valami, a Jets védőfal azért elég jó. Nem szabad ilyet mondani, meg korai még kijelenteni, de nem kizárt, hogy Tannehill sérülése az egyik legjobb, ami a Dolphinsszal történhetett.

A fal mondjuk Moore előtt sem a legjobb, úgy semmihez sem képesek blokkolni, nem véletlenül esett vissza Jay Ajayi teljesítménye is, az egész Dolphins futójáték 27 kísérletből kemény 67 yardot tudott előre menni, ami borzasztó. Ráadásul négy nekifutásból sem sikerült az egy yardosról befutni a gólvonalra. Ezen azért nem ártana kozmetikázni.

Cameron Wake az év visszatérője

A Dolphins védelme úgy összességében nem olyan jó, mint ahogy azt várni lehet. Igaz, nem is annyira rossz, inkább mondjuk úgy, hogy nagyon nem konzisztens. Azonban van a csapatban két abszolút elit játékos, akik oda tudnak csapni: Ndamukong Suh és Cameron Wake. Ketten együtt hétszer helyeztek nyomást az ellenfél irányítójára, Wake strip-sackjét is Suh szedte össze, Wake-nek ezen kívül volt egy interceptionje is, valamint egy brutális, de szabályos játék során gyakorlatilag kinyírták szegény Bryce Pettyt:

Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Jets védőfala azért elég becsületesen asszisztált az irányítójuk elpusztításában, pass protectionben abszolút nullák voltak. Bár tegyük hozzá, hogy akit meg akartak blokkolni, azt nagyon megblokkolták:

Futáshoz viszont jól blokkolt a Jets támadófala, vagy mondjuk úgy, hogy Suh önmagában kevés a futójáték megfogásához. A Jets ötyardos átlaggal futott, Bilal Powell játéka pedig felteszi a kérdést, hogy mi szükség volt egyáltalán Matt Fortéra. Előbbi amúgy remek volt megint, 16 futásból 84 yardot, 11 elkapásból (legtöbb a csapatban) 78 yardot szerzett. Ennyiben gyakorlatilag ki is merül a Jets összes pozitívuma, mert bár Patty nem volt teljesen világtalan, hisz sok labdáját az elkapói ejtették el, összességében nagyon gyenge ez a Jets.

A rengeteg pénzért újraigazolt Mo Wilkerson borzalmasan játszik, még ha folyamatosan van valami kisebb sérülése is. Sheldon Richardson dettó semmit nem mutat, ráadásul testidegen poszton van. Brandon Marshall játéka is visszaesett, Revis se jó már semmire, Matt Fortét pedig Bilal Powell lazán helyettesíti. Tavaly valahogy kijött nekik a lépés, azóta viszont minden, amihez hozzányúlnak, mellé ment.

A továbbiak

A Jetsnél nincs sok érdekesség, to5-ben fognak választani. A Dolphins viszont ezzel a győzelemmel 9-5-ös mérleget tud felmutatni, nyolc év után először állnak pozitív mérleggel. Igaz, a sorsuk nem a saját kezükben, ugyanis hiába nyerik meg a hátralévő két meccsüket, ha ugyanezt megteszi a Broncos is, akkor bármilyen meglepő, de a Chiefs-Titans meccsen dől el a továbbjutás. Ha a Titans győz, akkor a Dolphins jut be a rájátszásba, ha a Chiefs, akkor a Broncos. Persze, még mindkét csapat játszik a Patriots-cal, a Broncos ráadásul a KC-vel és a Raidesszel is, így a Dolphinsnak kis szerencsével akár egy Bills elleni siker is elég lehet a rájátszáshoz.