Milyen szabadügynökök léteznek?

Javában zajlik sorozatunk, melyben végigmegyünk posztonként a szerintünk legkeresettebb 10 szabadon igazolható játékoson, azonban akik alaposabban olvasták cikkeinket, azok láthattak a nevek mellett különböző kategóriákat. Az NFL-ben ugyanis háromféle szabadon igazolható játékost különböztetünk meg. UFA, RFA, valamint ERFA. A következő sorokban ezeket mutatjuk be részletesebben.

UFA – Unrestricted Free Agent

Az adott játékos bárkivel leülhet tárgyalni és bárhova aláírhat a saját ízlése szerint. Ezt a besorolást olyan játékosok kaphatják, akik legalább négyéves NFL tapasztalattal a hátuk mögött kerülnek válaszút elé. Ahhoz, hogy valaki megkapjon egy év tapasztalatot, legalább hat hetet el kell tölteni egy szezonban egy csapat rosterén. Ez a legegyszerűbb és kvázi az alap kategória, a draftolt NFL játékosok ezt a besorolást kapják újonc szerződésük lejártát követően, illetve a nagy tapasztalattal rendelkező játékosok is, szóval szinte az egész NFL.

Azonban a liga nem csak draftolt játékosokból áll, egyre nagyobb számban ragadnak meg a ligában olyanok is, akik a Draft után kerülnek valamelyik franchise-hoz. A draftolatlanokkal nyilvánvaló okokból nem kötnek a csapatok olyan hosszú távú szerződést, mint a játékos börzén kiválasztottakkal. Míg a draftolt játékosok 4+1 éves szerződést írnak alá, addig a draftolatlan újoncok három éves, minimumszerződést. Amikor lejár ezen játékosok szerződése, akkor ők úgynevezett Restricted Free Agentté válnak.

RFA – Restricted Free Agent

Talán a korlátozott szabadon igazolható játékos lenne a legjobb fordítás erre. Ahhoz, hogy valaki RFA státuszú legyen, PONT három évnyi NFL tapasztalattal kell rendelkeznie. A szerződés lejártát követően a csapatnak azonban megvan a lehetősége, hogy úgynevezett tendert rakhasson a játékosra. Ezek a tenderek a játékost „kinevelő” csapat érdekeit hivatottak védeni. Háromféle tender közül választhat a franchise. Első körös tender, második körös tender és original pick tender.

A tender egy egyéves, nem garantált szerződés, ami megegyezik nagyjából az előttünk álló drafton kiválasztott játékosok elsőéves fizetésével. Ez az összeg a fizetési plafon növekedésével párhuzamosan nő, így ezek a tenderek is évről-évre magasabb értéket képviselnek. Példának okáért álljon itt a tavalyi és idei tenderek értéke (idén 5-10% közötti összeggel emelkedik 2016-hoz képest).

Ha valaki RFA, az nem jelenti azt, hogy nem tárgyalhat más csapatokkal, ugyanakkor a játékos korábbi csapatának megvan a joga arra, hogy match-elje a többi csapat ajánlatát, tehát hogy megadja neki ugyanazokat a feltételeket. Ha a csapat ezt nem kívánja megtenni, akkor a játékos elvesztéséért, a tender minőségének megfelelő draftcetlit kap az új csapattól.  Ha első körös tender van a játékoson, akkor első körös picket kap a régi csapat, ha második, akkor második köröst, original pick esetén pedig olyan köröst, ahanyadik körös választottként került a játékos a ligába.

Így került például Chris Hogan is szezon elején a Buffalotól a New Englandhez.  A Bills egy original pick tendert (1.6 millió dollár) tett az elkapóra, mire a Patriots egy 12 millió dollárról szóló szerződést kínált neki, ezzel az ajánlattal pedig a Bills nem kívánt/nem tudott versenyre kelni. Azzal pedig, hogy Hogan draftolatlanként került a ligába, a Patriotsnak nem kellett draftpicket adnia a Billsnek.

A legfontosabb a korlátozott szabadon igazolható játékosokkal kapcsolatban az, hogy ők nem tárgyalhatnak csapatokkal korlátlan ideig, hanem csak április 21-ig. Onnantól kezdve csak a régi csapatával ülhet le (aki rárakta a tendert).

A csapatoknak ez teljesen megéri, hiszen gyakorlatilag ők döntenek játékosuk jövőjéről, ráadásul ha mondjuk egy első körös tenderrel rendelkező játékos év közben mégis vállalhatatlanul teljesítene, gond nélkül kivághatják, hiszen mivel nem tartalmaz garantált összeget a szerződés, az elbocsátást követően halott pénz sem keletkezik. Egy első körös tender pedig alaposan elriasztja a többi csapatot, hiszen mégiscsak a draftról építkezik mindenki és a GM-ek is úgy vannak vele, hogy inkább onnan alapozzák meg a jövőt, mintsem a piacról.

Előfordul olykor, hogy a GM-ek nem azért tesznek tendert a játékos elé, hogy megtartsák, hanem pont azért, hogy esetleg még a határidőig el tudják cserélni. Mint mondtam feljebb, a csapatok nem igazán szeretnek első vagy második körös picket adni, több hátsó körös picket viszont már szívesebben beáldoznak. Erre példa a most már a Jaguarst erősítő Chris Ivory esete is. Ivoryra egy második körös tendert helyezett a Saints annak ellenére, hogy a 2014-es fizetési plafon alá nem fért be a futó fizetése, de sikerült a draft előtt pár nappal megállapodni a Jetsszel egy trade keretén belül, így végül sikerült pár draftcetlit begyűjtenie a New Orleansnak, ahelyett, hogy csak úgy, minden kompenzáció nélkül elengedje a running backet.

A tendereket a Free Agency nyitásáig tehetik rá a csapatok játékosaikra. Ha egy játékos nem kap tendert a csapattól vagy éppen visszavonja még mielőtt aláírták volna a felek a tenderről szóló megállapodást, UFA-vá válik.

 ERFA – Exclusive Rights Free Agents

Akik ezt a besorolást kapják, nem rendelkeznek három év tapasztalattal. Többnyire a gyakorló csapat tagjai, draftolatlan újoncok vagy fiatal játékosok. Az ERFA-k nem tárgyalhatnak senki mással, csak és kizárólag a régi csapatukkal és egy 600 ezer dolláros tenderben bízhatnak. Az ERFA játékosok a legjobbak egy csapat számára abból a szempontból, hogy nem tesztelhetik a piacot, azonban megvan a lehetősége a csapatnak hosszú távra is lekötni a játékost, hogyha látnak benne fantáziát, ha pedig nem, akkor meg a tender miatt gyakorlatilag nulla kockázatot vállalnak még akkor is, ha következő évben is ki akarják deríteni, hogy mire lehet képes. Az RFA státuszú játékosokhoz hasonlóan akkor válnak UFA-vá, ha nem kapnak tendert vagy kap, de visszavonja a csapat.