Cselőtei Márk vendégposztja a névtelen Patriots Super Bowl hősökről.
Ugyan az 51. Super Bowl MVP–je Tom Brady lett, volt a csapatnak egy másik, előre meg nem énekelt hőse is, aki szintén rászolgált volna erre. Ő James White, a New England Patriots másodszámú futója, aki a döntőben összesen hat futásból 29 yardot és rekordot jelentő 14 elkapásból 110 yardot, valamint összesen 3TD-t hozott össze.
A 25 éves White-nak ez volt NFL pályafutása harmadik szezonja, első évében egészen elenyésző 61 total yardja lett, a másodikban pedig 456 yardot és hat TD-t szerzett. Az idei év előtt azonban Blount mögött másodszámú futóként kezdte az évet, mivel Dion Lewis sérüléssel bajlódott. Az alapszakasz során így aztán 717 totál yardja és öt TD-je lett, ami valljuk be, egészen átlagos számok. Azonban Bill Belichick, illetve Tom Brady mégis őt vette elő a Super Bowlban, hisz ameddig a többiek, mint például Julian Edelman vagy Chris Hogan labdákat ejtettek el, ő hibátlanul játszva tartott az offense-t.
Ez egyszeri csoda volt a hazafiaknál? Nem, sőt emlékezzünk csak vissza a 49. Super Bowlra. A legtöbb ember bizonyára leginkább csak Butler mindent eldöntő interceptionjére emlékszik, de az előtt is volt egy váratlan vezéralakja a Patriotsnak. A Bostoniak kezdő futója ott is Blount volt, aki ott sem tudott sok mindent felmutatni, azonban a 2. negyed elejétől elővették Shane Vereent.
Vereen abban az évben szintén második számú futónak számított és az alapszakasz során összesen 838 yardot és öt TD-t pakolt össze, hogy a Seattle ellen a csapata legbiztosabb kezű játékosa legyen. A New England mindkét esetben győztesen jött le a pályáról, de nézzük csak meg az ezt megelőző két döntőjüket.
A 46. Super Bowlban a Pats 21-17-es vereséget szenvedett a Giantstől, az akkor igencsak sztárelkapónak számító Wes Welker összesen 60 yardig jutott, nem beszélve arról, hogy négy perccel a meccs vége előtt, 17-15-ös Patriots vezetésnél volt egy meccset befolyásoló dropja. Akkoriban Danny Woodhead volt az a futó, akit megpróbált elővenni a Pats, de jóval kevesebb labdával tömték, mint későbbi utódjait, a vége pedig vereség lett. Aztán ott a 2007-08-as szezon döntője, ahol az addig 18-0-val álló Patriots a sorai között tudhatta az élő elkapó legenda Randy Mosst (1493 yard és 23 TD a szezonban). Azonban azon a meccsen mindössze öt elkapásra és 62 yardra volt képes. Meglepetés játékos itt sem került elő, a Patriots pedig döntőt vesztett a Giants ellen.
Az első három bajnoki cím során azért jóval máshogy festettek a dolgok, hiszen Bradyn kevesebb nyomás volt egy elképesztő védelem miatt, de azért ott is előkerültek váratlan vezéralakok, a Philadelphia és a Carolina elleni győzelem során például az elkapó Deion Branch. Összességében tehát látszik, Bill Belichick bárkit képes odatenni , Brady pedig gyakorlatilag bárkivel képes dolgozni a döntőkben, a sztárelkapókon kívül. Szerencse, hogy DeAndre Hopkinst végül nem adták oda Jamie Collinsért.
