Dream offense – balentin

Az általam összeállított Dream Team támadósora egy furcsa egyvelege a fiatal, még mindig aktív és elit játékosoknak,valamint azoknak, akik miatt az amerikai focit megkedvelte az ember. Számos ikonikus alak jelenik meg benne, akikről biztosra veszem, hogy mások is miattuk estek szerelembe az amerikai focival. Ha pár év múlva visszaolvassuk ezt a listát, jó néhány Hall of Famerrel fogunk találkozni. Lássuk, kikről is van szó!

Irányító: Tony Romo

Nem lehet minden posztra beírni Romot, ezért csak ide fogom. Minden embernek van egy szívéhez közeli játékos, aki szerelembe ejtette a focival: nekem Tony Romo. Miatta lettem Cowboys-szurkoló, miatta kedveltem meg az egész NFL-t. Ő volt az a játékos, aki miatt sosem kellett lemondani egy mérkőzésről sem, mindig volt miért izgulni. Éveken keresztül adott hitet a csapatnak és a szurkolóknak egyaránt, hogy a Cowboys több egy középszerű franchise-nál. Ki mást írhatnék ide?!

Futók: Adrian Peterson, LaDainian Tomlinson

Leginkább a Favre-os időkre vezethető vissza All Day igazi megkedvelése, az a duó volt a liga valaha volt egyik legizgalmasabb irányító-futó párosa. Senkinek sem jelent újdonságot, hogy már újoncként sem bírtak vele, az az agresszió és erőszakosság már a veteránokat is földhöz vágta. Nehéz nem szeretni ezt a srácot, a Vikings franchise-ának és a modern kori focinak emblematikus figurája. Megannyi rekordot tudhat magáénak és ne feledjük el azt sem, hogy 9 yard híján sikerült megdöntenie Eric Dickerson rushing rekordját is. És nem mellesleg, elég sok meccset lehetett vele nyerni Maddenben is.

Tomlinson volt az a futó, aki egyet jelentett a Chargersszel, ő egy olyan ember volt, akire nem véletlenül aggatták rá a “face of the franchise” kifejezést. Annyira domináns alakja volt a ligának, hogy már az újonc szezonjában 1200+ yard fölé jutott és 10 TD-t is írtak még a neve mellé. De nem csak rövid ideig tudott lehengerlő maradni, az első kilenc évének mindegyikében szerzett legalább tíz futott TD-t. Számomra azért olyan kedves az ő játéka, mert legnagyobb formáját akkor mutatta, mikor elkezdtem barátkozni a focival, ezért vétek lenne kihagyni ebből az összeállításból.

Elkapók: Randy Moss, Calvin Johnson

Ez a két ember az old school vonalat képviseli, két olyan arcról van szó, akit a legnagyobbak sem tudtak kordában tartani. Randy Mosst legtöbben a Patriotsos évei miatt szerették, én is ekkor kedveltem meg és leginkább azokat a csatározásait, amikor Revis ellen állt fel és mutatta meg, ki az igazi nagyfiú. Egy valódi földönkívüli volt a srác, nem hiába volt 23 elkapott TD-je 2007-ben, a Patriots legendás alapszakaszában. Őt gyakorlatilag csak az nem szerette, aki ellene játszott, no meg az összes Packers fan.

A Sajtfejűek szurkolóinál maradva, nekik Calvin Johnsonról, a csöndes gyilkosról sem lehet túl jó emlékük. Míg aktív volt, nem volt olyan játékos, akitől jobban féltettem volna a Cowboyst, mint Megatron. Ez az ember mindent meg tudott oldani, nem hiába lett Stafford legkedveltebb célpontja már az első perctől fogva. Nagyon nehezen lehetett olyan game plant összeállítani, ahol úgy lehetett megoldani a levédekezését, hogy az ellenfél többi célpontja által bejátszott területet ne adják fel.

Tight end: Jason Witten

Hazahúz a szívem 3&Wit10-nél is, hiszen jöhetne Gates, Gonzalez vagy Gronkowski is, de nehéz nem egy Cowboys játékos mellett dönteni. Ő egy igazi vezér, aki minden edzésen 1000%-ot ad, minden playben odateszi magát, nem lustálkodik egyetlen snap alatt sem, lehajtja a fejét és brusztol, ha ezt kérik tőle. Ha pedig azt, hogy oldjon meg egy kulcsszituációt, mozogjon üresre harmadik downokon vagy touchdown közeli helyzetekben, akkor pedig ezt oldja meg maradéktalanul. Nem hiába megy a lamentálás a Dallasnál, hogy ki legyen az örököse, nem lesz egyszerű feladat egy hozzá hasonló kvalitású játékost találni. Egy igazi szurkoló szívében pedig közel akkora űrt fog betölteni, mint legjobb barátja, ha eljön a visszavonulás ideje.

Támadófal: Tyron Smith – Kyle Long – Travis Frederick – Zack Martin – Joe Thomas

Őszintén szólva, a támadófallal voltam a legnehezebb helyzetbe, de gondolom, ezzel nem csak én vagyok így. Az egyik igazi nagy kedvencem Joe Thomas, legfőképpen a pályán mutatott eredményei miatt. Gyakorlatilag elpusztíthatatlan és nagyon kevés olyan edge rusher van, aki át tudná rajta hámozni magát. A stabilitás mintaképe, akiről tudva levő, hogy egy jó humorral megáldott figura, nem véletlenül veszi poénra a csapatfotózásokat.

Kyle Longot leginkább azért kedvelem, mert hatalmas szövege van, nem félt már újoncként is hangot adni annak, amit gondolt. A legtöbb újonc ezzel a magatartásával fel szokott sülni, mert a pályán nem tudja alátámasztani, amit beszél, de Longgal ez pont nem így történt. Azóta pedig a liga egyik legmeghatározóbb guardja lett, élmény nézni, hogy dolgozik a legjobb falemberek ellen is.

Nagyon furcsa húzásnak véltem 2013-ban, hogy a csapat az első kör 31. helyén egy center kihúzása mellett döntött, hiszen közel sem volt olyan jó a Cowboys, hogy a támadófal legkevésbé fontos posztjára húzzon. Aztán hamar megszerettem a liga jelenlegi egyik legelitebb centerét. Nehéz olyan védőt találni, aki át tudná hámozni magát rajta, passz és futás ellen is rettentő hatékony, sok linebacker és safety pedig jól tudja, milyen az,  ha fellép a második szintre.

Martinnal ugyanaz a helyzet, mint Frederickkel, eleinte nagyon kétkedve fogadtam az érkezését, majd az sem tett boldoggá, hogy rögtön az első edzések valamelyikén úgy blokkolta Lee-t, hogy térdszalag-szakadása lett. De nagyon megszerettem, mikor láttam, hogy egy világ életében tackle poszton játszó játékos milyen domináns tud lenni már az első snapjén right guard pozícióban. Felfalta az ellenfelek defensive tackle-jeit, újoncként csak Suh tudta igazán zavarba hozni. Azóta pedig nem túlzás elit RG-nak tekinteni, talán a liga legjobbja ezen a poszton, sokat köszönhet neki a csapat és valamennyi szurkolója, köztük én is.

Ki mást választhatnék a másik tackle pozíciójába, mint Tyron Smith-t. Profi karrierje elején még nem mutatott bomba formát, de hihetetlenül fiatalon, mindössze 20 évesen lett profi, fel kellett vennie a ritmust, mely aztán igazán jól sikerült neki. Eleinte a jobb oldalon számoltak vele és Free volt a LT, majd hamar megcserélték kettejüket, mert kibukott, milyen potenciál van Smith-ben. Elsősorban futásblokkolásban tud emberfelettit, de senki de gondolja, hogy passznál akárcsak kicsúszna a liga top5 vakoldali tackle-je közül. Hihetetlen jó játékos, meghatározó alakja lesz még sokáig ennek a Cowboysnak.