A draft sorrend kialakulása előtt két lehetőség volt a fejemben, építek először egy erős offense-t és utána a védelem jön vagy először egy brutál védelem és végül az offense. Én alapból az erős offense-nek a híve vagyok és mivel én választhatom először, így eldönthettem, hogy melyik utat választom. Az 1/1 egyben áldás és átok is egyben, hiszen az igaz, hogy nekem volt meg egyedül a lehetőségem, hogy bárkit válasszak, de utána 20 játékos is kiment a következő választásom előtt.
Legyen egy erős offense!
Sokat gondolkodtam és mindenképp irányítót szerettem volna választani az elsőnek és végül Rodgers mellett tettem le a voksom. Rögtön vitaindítónak sem rossz, hogy mennyire volt vakmerő választás, gondolkodtam, hogy esetleg egy fiatal irányító lehetne (Deshaun Watson), de vagy sérülésből jönnek vissza (Rodgers is) vagy pedig formaingadozás volt náluk. Hiába 34 éves, reménykedek, hogy jól jön vissza a sérülésből és még legalább öt évig láthatjuk a pályán. Utána kiválasztottam mellé egy tehetséges és fiatal futót, Todd Gurley-t, hiába ment ki előtte Bell, valószínűleg ha a Steelers futója még bent van, akkor is Gurley-t választom, mert szerintem a Ramsben, Mcvay offense-ében remekül megy majd neki. Rögtön Gurley után egy célpont is kellett Rodgersnek, aki a hosszú elkapásoknál is elég jó, első körben DeAndre Hopkins fordult meg a fejemben, de mivel ő már nem volt bent, így kedvenc csapatom háza táján néztem szét és T.Y. Hiltonra eset a választásom, aki szerintem a valóságban is jól megértené egymást Rodgersszel és egy remek hosszú célpont lenne a QB számára.
És hol a fal?
Már a negyedik kör jött és ekkor ezt gondoltam, hogy akkor most már ideje a falat erősíteni, első számú célpontjaim kimentek és a legjobban Quenton Nelson fájt. Végül is a két pickemből az egyik a falba érkezett, Andrew Norwell, de rögtön utána egy bitang CB sort raktam össze, hogy ellenem a hosszú játékok ne nagyon menjenek, két labdamágnes játékost választottam ki Marcus Peters és Darius Slay személyében. Itt már ment a nagy run a védőfalba és nekem is kellett ember, hogy keserítsem az ellenfél irányítóját, a listámról még bent volt Malik Jackson, így a fal közepére már volt ember a védelembe is. Ezek után áttértem egy kicsit az újoncokra, mindenképp egy egyveleget akartam létrehozni, hogy minden poszton legyen fiatal és rutinos játékos is, az idei draft egyik legjobbja Bradley Chubb került ki az egyik szélre, majd rögtön utána az LB sort is erősítettem Tremaine Edmundssal.
Most már tényleg meg kell védeni Rodgerst!
Eddig várhattam a támadófal halogatásával és az előbb leírt szempontok alapján jött az újabb két húzásom, egy újonc tackle, Mike McGlinchey és egy rutinos játékos is kellett a posztra, Alejandro Villanueva. Ezzel már csak egy guard és egy center hiányzott a falból, de ezt későbbre szerettem volna hagyni, és visszatértem a védőfalra, Akiem Hicks és Sheldon Richardson érkezett a 12. és 13. körben, ezzel befejeztem az irányító siettetésre a választásokat és egy újonc mellé három rutinos játékos került a falba. Ezek után már nem poszt szisztémám volt, hanem a hiányzó helyeket töltöttem fel, ezért is ugortam vissza a támadó oldalra és a nagy TE run közepette kiválasztottam Jack Doylet és talán egy kicsit korán center posztra Ryan Kellyt, de nem akartam kockáztatni. Le se tagadhatnám melyik a kedvenc csapatom, de ez a két játékos játékstílusa/hozzáállása is tetszik és ez is fontos volt a döntéseimben.
Vissza a védelemre!
A safety lett az egyetlen poszt, ahova “csak” két rutinos játékost választottam, Barry Church és Andrew Sendejo is harminc éves, de posztjukon kiemelkedők, így nem volt kétség, hogy a védelem végére jó választások lesznek. Ide még gondoltam Malik Hookert esetleg, de sérülése miatt nem akartam korábban kiválasztani és mire ide jutottunk, addigra pedig más kiválasztotta, ezért is vártam eddig a safety poszt feltöltésére. Az LB sorba is kellett valaki, aki Edmunds mellett egy kicsit a rutint is kellett képviseltetni, Danny Trevathanre esett a választásom. Az elején tudtam már, hogy második számú elkapónak kit szerettem volna választani, Cooper Kupp játéka az első szezonjában nekem nagyon tetszett és reménykedtem, hogy eddig a pontig senki nem akarja őt kiválasztani, úgy gondolom, hogy könnyen lehet hosszú távon a Rams és Goff első számú célpontja a fiatal elkapó.
Töltsük fel a megmaradt hiányposztokat!
Az utolsó három körben maradt egy FLEX posztom, ahova választhattam RB/WR/TE trióbol játékost, egy guard kellett Norwell mellé és még egy CB vagy LB. Elsőként a védelmet fejeztem be Jimmy Smith érkezett az utolsó helyre. Igazából a draft előtt nem volt tervben a kiválasztása, de így az utolsó körökre szétnéztem, hogy ki lehet a legjobb választás és mellette döntöttem. A végére pedig még azért csak kiválasztottam két Colts játékost. Előbb Braden Smitht, a Colts idei második körös pickjét alapból is szerettem volna a csapatban tudni, mert úgy vélem, hogy az új edzői stáb és az új felfogás végre elhozhatja Indianapolisba a jó támadó falat és ezzel onnan a játékosok be válhatnak az én franchise-omba. A FLEX posztot nem hiába hagytam a végére, hiszen itt gondoltam, hogy még biztosan lesz olyan játékos a végén, akit szívesen látnék a csapatomban. Marlon Mack lett játékunk utolsó választása és ezzel az én csapatom is vele lett teljes.
Összegzés
Tehát összegezve az egészet két lehetőségem volt és én amellett tettem le a voksom, hogy először a támadósort építem fel, ezért lett az első három választásom egy QB, RB és WR. A második szempontom, amit szerintem mindenki megakar valósítani az NFL-en belül, hogy a posztokon legyen rutinos és fiatal játékos is. Ez a legtöbb helyen megtörtént, három újonc játékos is a keretembe került, mindemellett figyelnem kellett a rutinos játékosok korára is, hiszen ennek a csapatnak elviekben öt évig együtt kéne maradnia. A legidősebb játékosom pont a QB, Rodgers 34 éves, de ha csak Bradyt nézzük és nem sérül meg megint, akkor simán benne van még öt év. A csapat felépítésénél is látszik, hogy melyik a kedvenc csapatom, hiszen a Coltsból öt játékos is kiválasztásra került, mellettük vagy azért döntöttem, mert a fő célpontjaim kiestek és ilyenkor először ott néztem szét, vagy pedig mindenképp őket akartam. A legjobban három játékos fájt, hogy nem lehet az én csapatomban, Quenton Nelson, Malik Hooker és DeAndre Hopkins, őket nem sokkal előttem vitték ki. Talán az első választáson gondolkodtam a legtöbbet, két név járt a fejemben: Aaron Rodgers és Deshaun Watson. Utóbbi játéka már az egyetemen is tetszett és első évében meggyőzött, amit mutatott, de végül a rutin mellett döntöttem és ezért lett a franchise irányítója Rodgers.
