Vissza a gyökerekhez – Packers @ Seahawks

Minden mérkőzés fontos, de a heti TNF résztvevői számára ez most az utolsó utáni esélyről szól. Sem a Seahawks, sem a Packers nem vezeti a csoportját, sőt a Wild Card helyekért is véresen meg kell küzdeniük. Ha komolyan gondolják az idei rájátszásrészvételt, akkor fel kell fedniük a lapjaikat és meg kell nyerniük ezt a mérkőzést, mert különben készülhetnek a draftra. A Seattle fogadja a Green Bay csapatát.

Amikor Aaron Rodgers és Russell Wilson csapatai néznek farkasszemet, akkor joggal várná el az ember, hogy a mérkőzés a passzjátékról fog szólni és látunk minden modern focira jellemző csemegét. Ezzel ellentétben én most a futójátékokról fogok beszélni, valamint a mérkőzés kimenetele is ezen fog múlni.

A futójáték hajnala

Elég ha az ember visszatekint a két csapat előző meccsére, ahol a támadók a totális futójátékra alapoztak. A Packers – szokatlan módon – 195 yardot futott, 7.8-as átlaggal, amelyből Aaron Jones egymaga vállalt 145 yardot közel 10 yardos átlag mellett. Mindenképpen üdvözölendő ez a filozófia a csapat részéről, hogy a nem túl egészséges Rodgers válláról igyekeznek levenni minél több terhet. A Seahawks még náluk is meggyőzőbb futójátékot produkált, ők 273 yardot futottak, ami sok csapatnak még passzolt yardban is megsüvegelendő lenne. Ők átlagosan 8 yardot hoztak próbálkozásonként és általánosan elmondható, hogy mindegy melyik running back van a pályán, az lubickol. Chris Carson egész szezonban jó átlagot produkál, de ezúttal az újonc Rashaad Penny robbant be, aki 9 yardos átlag mellett 108 yardot szorgoskodott össze.

A Seahawksról általánosan elmondható, hogy nagyon szépen összerakta a futójátékát, ez pedig nem csak ránézésre, de a statisztikákban is meglátszik. 152.2 yardot átlagolnak mérkőzésenként, ami ligaelső adat, ebben pedig nem csak a futóknak, de a magára találó támadófalnak is hatalmas szerepe van. Germain Ifedi és D.J Fluker az elmúlt szezonokban a röhögés tárgya volt NFL körökben, de idén nagyot alkotnak. Ifedi passzblokkolásban még mindig bizonytalan, de futásokhoz nagyszerűen teljesít. A Seahawks futásainak hatékonysága a jobb oldalra, azaz az említett két úriember irányába sokkal magasabb, mint középre vagy balra. Összesen már 12 darab olyan futás volt ebbe az irányba, ami meghaladta a 10 yardot. Az pedig szintén a támadófalt dicséri, hogy már négy játékos is átlépte a 200 futott yardos határt.

A Packers ezzel ellentétben az utóbbi időben – párhuzamosan Aaron Jones visszatérésével – nyitott a futójáték felé és egyelőre ez kamatozik is. 115.6 átlagos futott yardjuk meccsenként közepesnek mondható, de abszolút emelkedő tendencia lehet. Jones egyébként közel 3 yarddal többet átlagol, mint Williams tette és már rövid idő alatt is 250 yardot hozott kontakt után.

Ezen a meccsen tökéletes taktika lehet mindkét fél részéről, ha a futójátékot tovább erőltetik, mert a két csapat futásvédelme már nem tartozik az elitbe. Érdekesség, hogy a két csapat közel meggyező számú yardot nyel be átlagosan futásból, a Seattle 118.6 yardot, a Packers pedig 120.9 yardot enged mérkőzésenként. Szerintem mindkét csapat a futójátékra fogja építeni a támadójátékát, a védelmeknek elsősorban ezt kell majd annulálniuk.

Érdekes game managerek

Furcsa lesz látni Rodgerst és Wilsont game manageri szerepkörben, de ha minden jól megy a két csapatnál, akkor nem lesz többre szükség. Igazából általánosan elmondható, hogy a két csapat passzvédekezése nem igazán jó, a Seahawks oldalán a cornerek sebezhetőek, a Packersnél pedig a linebacker sor covarage funkciójával vannak problémák. Ellenben mindkét csapatban van egy-egy játékos (vagy adott esetben egy poszt), akit az irányítóknak el kell kerülni és nem érdemes belemenniük kikényszerített labdákba. Wilson például jobban teszi, ha elkerüli az újonc Jaire Alexandert, aki egészen szenzációs az utóbbi hetekben. A szezon folyamán már 44-szer vették célba a fiatal játékost, ami nem meglepő tekintve, hogy a rookie-kat szeretik kiszúrni a veteránok, de ebből a 44 átadásból csak alig több mint a fele, 24 ért célba. Egy touchdown mellé már szerzett egy interceptiont is man coverage-ben, de 7 leütött labdája ligaelit. Ellenben a secondary többi tagja már összesen 13 touchdownt engedett, ebből Tramon Williams egymaga vállalt ötöt. Wilson dolga tehát nem nehezebb, mint elkerülni Alexandert és a futójátékban bízva haladni.

Rodgers talán egy picit könnyebb helyzetben van, pont annyival, amennyivel a futójátékra kevésbé tud támaszkodni. A linebacker és a safety sor halálos a Seahawksnál, ellenben a cornerek vállalhatatlanok idén. Teljesen mindegy hogy épp Flowers, Griffin vagy Coleman teljesítményét nézzük, azt rögtön látni, hogy itt van a probléma. Közel 70%-os elkapási aránnyal dolgoznak mindannyian és 300 yard felett nyelnek be fejenként. Rodgersnek nem kell sokat mutatnia, az elkapói gárda is jó mellette. Adams személyében pedig egy teljesen levédekezhetetlen veszély is van a Seahawks számára.

Összességében én egy totális ősfutballt várok, sok futással és agresszív védelmekkel. A két nagyszerű irányítótól talán kevesebb erőbefektetés szükséges, de mindketten képesek rá, hogy eldöntsék a mérkőzést, ha arra szorulnak. Két azonos képességű gárda, hasonlóan nehéz helyzetben. Aki itt győz, az nem nyer semmit, de aki elveszti a találkozót, az integethet a rájátszásnak.