Az utóbbi évek talán legkevésbé magabiztos Patriotsát látjuk idén, aminek az lett a következménye, hogy a csapat nemcsak, hogy az AFC első kiemelését, de még a pihenő hetet is bukhatja. Előbbi ráadásul nem is a Patriotson múlik már, kell hozzá a Chiefs és a Chargers leolvadása.
Nem aggódunk olyan dolgok miatt, amit nem irányíthatunk. Mi csak játszunk, bármi is történik. Bill Belichick mindig is azt mondta, hogy nem az számít, hol játszunk [például Kasas Cityben – a szerk.], hanem az, hogyan. Elkel végezni a dolgunkat és annyi. Ez a nagy dolog, hogy jól játszunk.
– mondta Tom Bray, a csapat irányítója.
Ha most a Patriots legyőzi a Steelerst, akkor az AFC második helyén lesz (10-4), egy győzelemre az elsőtől (11-3-ja van a Chiefsnek), ha viszont kikap, akkor szinte borítékolhatóan ugrik a bye week. Egyébként a Patriots 2011 óta hétből négyszer lett első kiemelt és mind a négyszer bejutott a Super Bowlba (kétszer nyer). Amikor nem jött össze az első kiemelés, nem lett döntő sem.
A csoportot (és akkor valószínűleg a rájátszást is) innen durva lenne elbukni. Jó a cikkben a kifejezés, hogy idén kevésbé magabiztos a Patriots, de inkább azt mondanám, hogy kiismerhetetlen. A Vikings például ebben a szezonban inkább a jó csapatok ellen kapott ki, a viszonylag könnyűeket hozta. Ez nem lehet véletlen, egyszerűen nem annyira jók, tehát viszonylag könnyű a “megfejtés”. A New England viszont bonyolultabb ügy. A csoportok élén álló, rájátszásba jutott vagy rájátszásba igyekvő csapatokat relatíve simán verték, de csúnyán kikaptak két olyan csapattól, amely inkább csak szenvedett az idényben (Detroit, Jacksonville), de amely két gárda éppen a Patriots ellen nyújtotta a legjobb teljesítményét idén. Ez a Patriots bármire képes lehet. Korábban azért lehetett ezt mondani, mert legtöbbször majdnem mindenki ellen domináltak, szórták a TD-ket, szinte mindig tudtak hozni egy minimum szintet, ami stabillá tette a New Englandet. Most pedig azért lehet ezt mondani, mert senki sem tudhatja, mire lesznek képesek, és ebbe a körbe maga Belichick is beletartozik. Ez meg is nyugtathatná az ellenfeleket, de tartok tőle, hogy inkább bizonytalanná teszi őket. Bármikor benne van, hogy szétszedik az ellenfelet, mert Gordon, Edelman, Gronkowski is képes lehet 100 yardos meccsre, White-nak is lehet 8-10 elkapása, és akkor még ott van Hogan meg Dorsett. Michel szintén jó lehet akár 100 yardra is. A védelem pedig lehet, hogy limitálni tudja az elkapásokat (mint tette azt a Vikings ellen), de az is lehet, hogy majdnem 500 yardot nyel be egy egyébként szar Bortles ellen. Futásban ugyanez: képes ugyanannak a csapatnak (Dolphins) egyszer 56 yardot, két hónappal később több mint háromszor annyit engedni.
Inkább túl magabiztosak voltak a végén Miamiben, nem is gondolták, hogy ez velük megeshet. Egyébként idén a spórolás sokszor a szép játék rovására ment, a legutóbbi meccs kivételével sikeresen. A három vereség esetében esélye sem volr a Pats-nek, rossz, sőt reménytelen tervekkel jelentünk meg ezeken.
Mindenki tudja a mai igenis statement meccs lesz nekünk is és a Steelersnek is. mindenképpen kreatív és működőképes tervet kell hoznunk, fókuszált jó játékot kell mutatnunk, december végén, sérülés mentes kerettel már nincs hová bújni, az, hogy a Steelers ellen ez mire lesz elég az tőlük függ. Úgyhogy a nagy csapat remélem egyik nagy menetelésének lehet ez egy nyitánya, sajnos könnyen lehet az utolsók egyike is, az idő könyörtelen.
“…csak játszunk, bármi is történik.” Na, remélem azért önmagát legbelül teljesen más ars poeticával motiválja, mert ez kb. nettó üres baromság szerintem.
A játék önmagában mostantól már nem lesz elegendő. Öt alkalommal volt erre idén lehetőség, nem volt sok köszönet benne. Nincs tovább. Mostantól harapni és vért izzadni kell. Kiváltképp küzdelmes csoportmeccsek, és durva PO vár a Pats-re.
A legnagyobb gondnak azt látom, h. elveszejtettük azt a lélektani előnyt, ami abból fakadt, h. rendkívüli módon tartottak a csapattól. Már annak tudatában készül(het)nek ellenünk, h. v.mi nem klappol a házunk táján, könnyen sebezhetőek vagyunk.