Kyler Murray

Kyler Murray a 2019-es NFL Draft legérdekesebb és legizgalmasabb játékosa, egy olyan sporttehetség, amilyen ritkán születik. Két sportban is elit szinten tud játszani, de mindannyian azt várjuk, hogy az NFL-ben teljesedjen ki és váljon sztárrá. Ehhez pedig minden adott, hiszen olyan dolgokra képes, amilyenekre mindenki felkapja a fejét!

Murray helyzete egészen érdekes és egyedi ebben a classban, hiszen olyan dolgokra képes, amikre a többiek nem, mégis akadnak kérdőjelek körülötte. Kezdjük azzal, miért is tartják őt a legtöbbre 2019-ben, mi emeli őt az összes többi irányító prospect fölé. Az első dolog, ami a leginkább szembeötlő, hogy mennyire dinamikus, izgalmas játékos, akinek egész egyszerűen foci csörgedezik az ereiben. Kyler Murray maga a futball, ezt tökéletesen bizonyította a Soonersben tavaly, nem hiába nyert Heismant, és szintén nem véletlen, hogy akár 1/1-es is lehet idén.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a fenti játék az Alabama ellen egy az egyben leírja mi az, amit Murray-től várhatunk. Az ország egyik legjobb védelme ellen olyat villantott, amit sok NFL irányító is csak álmaiban merészel, azonban ő ezt csuklóból játszotta meg, és ha nem is ilyen parádésan, de többször láthattuk, hogy milyen magabiztossággal old meg szoros helyzeteket. Ez ugyan egy highlight játéknak tűnhet, de sok minden kiolvasható belőle, ugyanis ez nem csak egy elhajított Hail Mary, ez egy tökéletes dobás, ami olyan helyre ment, ahol csak az elkapó játszhatja meg a labdát.

Ilyen passzt pedig akkor sem könnyű elengedni, ha tiszta a zseb, az irányító bele tud állni a dobásba és akár a szemeivel el is tudja terelni a védőket. Murray mindezek hiányában oldotta meg, hogy egy olyan bombát ereszthessen el, ami 50+ yardot repült a levegőben. Futás közben, hátsó lábról, teljes erőből és tökéletes dobómozdulattal ilyen passzt nagyon ritka látni, tőle viszont ez nem furcsa, főleg akkor, ha számításba vesszük baseballos múltját. És hogy kire emlékeztet, amikor ilyeneket csinál? Megegyezhetünk, hogy Patrick Mahomesra.

A nagy játékok, hatalmas bombák, elképesztő kiszabadulások már-már a védjegyévé váltak, de az NFL-ben nem lehet megélni azok nélkül a nüanszok nélkül, amik különlegessé tesznek egy irányítót. Ahhoz, hogy valaki sikeres legyen profi szinten, az apró dolgokat kell konzisztensen végrehajtani, nem pedig egy-egy playben nagyot villantani. Murray pedig ebben is jó, ahogy azt alább is láthatjuk.

A rövid passzjáték nagyon hangsúlyos napjaink NFL-jében, ahol az irányítóktól elvárt, hogy minél gyorsabban hozzanak meg jó döntéseket, melyeket minél gyorsabban hajtanak végre. Murray-ben ez megvan, ahogy azt a fenti 3&8-as szituációnál is bizonyította. Egyszerű döntésnek és dobásnak tűnhet ez a passz, még tiszta zsebből is, de annak pontosan oda kellett érkeznie, ahol Lamb kapta a labdát. A kedvencem ebben a jelenetben, hogy a játékszernek milyen sebessége, spirálja van. Ez Murray dobómozdulatából fakad, ami megfelelően van felépítve, hogy gyors labdákat engedjen el, ne legyen esélye a védőknek megjátszani azt, csak az elkapó lehessen eredményes a játékban. Egyszerűen élmény nézni, milyen szép és pontos passzokat tud a rövid és középtávoli zónákba elengedni. Ez egy olyan dolog, ami szintén különlegessé teszi.

A “zip” mellett a “touch” is egy olyan eleme Murray passzjátékának, ami élen jár ebben a QB classban. Elit erővel tud elengedni egy-egy passzt, de emellett nagyon jó ívben és sebességben is tud olyan labdákat kiosztani, amelyek pont olyan szögben és helyen jutnak el az receiverhez, hogy könnyű legyen az elkapást megcsinálni.  A West Virginia elleni mérkőzésen a Brownnak kiosztott átadása tökéletes példa erre, tankönyvbe illő “bucket throw”. A WR olyan passzt kapott, hogy sem az őt őrizni próbáló cornerback, sem pedig az érkező free safety ne tudjon közbe avatkozni. Ebből pedig az is kiderül, hogy Murray milyen jól olvasta a játékot és látta meg, hogy ennek az emberezős cover 1-nek hol van az Achilles-ína.

A fenti játék is hasonlít kicsit az előzőhöz, már ami Murray-t illeti. Itt is érdemes megnézni, milyen könnyedséggel passzol a saját húsz yardosának rövid hashmarkjától az ellenfél ~49 yardosig a pálya másik szélén. Ez nem egy egyszerű dobás, ez egy igazi big boy throw, amihez komoly karerő és pontosság kell, hogy akkor érkezzen oda az elkapóhoz, amikor a legnagyobb esélye van megjátszani a játékszert.

Amellett, hogy minden passzt végre tud hajtani, amit az NFL-ben elvárnak tőle, több olyan faktor is van, ami még különlegesebbé teszi a játékát. Rengetegszer lehet megfigyelni, milyen mozgékony, milyen könnyedén tud elmozogni a nyomás elől, ezt pedig a scramble-ök során kamatoztatni tudja, tehát ha meghalt a passzjáték, földön is nagyon veszélyes. Azt viszont hozzá kell tenni, hogy ő nem egy első szándékból futó irányító, de lábon is meg tudja oldani a helyzeteket, olyannyira, hogy nem nagyon találni tőle gyorsabb QB-t egyetemi szinten. Ami további pozitívum, hogy sokakkal ellentétben, ő nem megy bele felesleges ütésekbe, szereti megelőzni a kontaktot, előre csúszni, de ez sem véletlen, hiszen az alkata nem engedi meg, hogy sok tackle-t nyeljen be.

Miben kell még fejlődnie?

Murray játéka sem tökéletes, ahogy egyetlen irányítóé sem, aki kilép a college football kapuin és az NFL-be igyekszik. Sok mindent fel lehetne hozni a játékában, ami a termetéből fakad, a legnagyobb gond mégis, hogy több meccsen meg lehetett figyelni, hogy egy-egy elkapójában annyira bízik, hogy nem is követ más opciókat, leragad az első olvasásánál. Erre pedig tudnak reagálni a védők, tudják olvasni a szemeit, lekövetni, hogy kihez akarja eljuttatni a labdát. Azonban érdekes, hogy miután elszakad az első opciótól és folytatja az olvasást, gyorsan cseleszik és hoz döntést, de míg ezt nem teszi meg, könnyen hibás döntéseket tud hozni.

További hátránya, hogy a játéka annyira vakmerő, hogy szinte mindent bevállal, már ami a passzjátékot illeti. Nem fél szűk ablakokba, rizikós helyekre passzolni, ami ugyan egyetemi szinten nem ütött vissza rengetegszer, de az NFL ritmusa és bonyolultsága teljesen más, ezért a jövőben le kell majd szoktatni őt arról, hogy mindent bevállaljon.

És ha már a bevállalósság, akkor nem lehet szó nélkül elmenni Murray testi adottsági mellett sem, ami szintén sokakat elriaszt. Sokak aggálya az, hogy a poszthoz nagyon alacsony (5’10), amiből fakadóan nem fog kellőképpen kilátni a támadófalak mögül. Hozzá kell tenni, hogy erre lehet alakítani a sémát, illetve az is látszott az egyetemi tape-jein, hogy nem zavarta őt a magas támadófal, illetve “lábujjhegyen állva” is tud passzolni, néha Brees ugrik be róla, aki szintén így ereszt el passzokat. Így nézve viszont nem gond, hogy nincs meg a prototípus magassága, több scout és draft szakértő is ezen a véleményen van.

A magassága mellett, ami lehet még aggasztó, hogy tömege 205 font körül mozog, amivel az NFL-ben rizikós, ha bevállal komolyabb ütközéseket. Fontos lesz nála, hogy felszedjen még pár kilót, még akkor is, ha veszít a fürgeségéből kicsit, mert a profik között nem olyan ütéseket fog kapni, mint az Oklahomán. Persze, azért nem kell kiszaladni a világból a méreteitől, Russell Wilson 5’11 magasan és 204 fonttal mérlegelt a Combine-on, ezzel lehet hűteni azokat, akik túlreagálják a helyzetet.

Még egy dolog, ami felróható a számlájára, hogy nem mutatott kellő mértékű érettséget akkor, amikor azt a mizériát követte le a média, amit a futball és a baseball közötti választással művelt. Többen tartanak attól, hogy ha nem lesz a korai időkben elég sikeres, akkor felhagy a focival és elmegy az MLB-be, hiszen a baseballhoz is rendkívül nagy tehetsége van. Ettől én nem tartok, de az mindenképp egy érdekes és egyben fura történet volt, ahogy a szituációt kezelte.

Minden negatívum ellenére, ő egy rendkívül jó futballjátékos, egy olyan tehetség, amilyen ritkán tűnik fel a horizonton. Nem kérdés számomra, hogy ő a legjobb irányító prospect az idei drafton, és az sem lenne túlzás, ha 1/1-re húzná ki őt valamelyik csapat. A potenciál megvan benne, egy stabil stábbal pedig nagyon jól ki lehetne aknázni a benne rejlő ösztönös tehetséget.